Miért nem akarok gyereket? (beszélgetés)

Kedves Buschne!

Neked biztosan a legszebb evek, azok, amikor otthon lehetsz a gyerekeddel, gyerekeiddel, van aki hallani sem akar rola.

De mind a ket verzio letezo, aktiv dolog.

Nem kell feltetlen annak jonak lennie mindenkinek ahogy mi latjuk, vagy ahogy Te latod... Ez egy velemeny. Nekem is van, ellentetje a tiednek, de ettol meg nem gondolom, hogy ez az egy velemeny letezik, es ez a kovetendo, megfogadando :)). Kulonbozoek vagyunk, es ez igy van rendjen.

Par eve meg visitofraszt kaptam, amikor valaki a sajat gyerekerol aradozott pl.: "a gyerek az egy csoda" es mas temaja nem akadt. Hasonloak voltak a gondolatai a tiedhez, es nem sertesbol akarom mondani. Mindenkinek van velemenye, mindenkinek mas, a szuloke egyforma :).

Vagy munkahelyen ebed kozben... masrol sem lehetett hallani, hogy "kepzeljetek a csibem tegnap az oviban...", es abban a pillanatban vege is volt szamomra a kajalasnak. Nem ertettem soha miert tartozik ez ram, vagy azokra, akiknek a gyerek az nem csoda, hanem pusztan egy gyerek. :) Nem misztifikaljak tul a dolgot, ahogy a legtobb no vagy legtobb szulo teszi.

Nem mindenki szulo, nem mindenkinek kell azza valni, ugy gondolom nekem sem, de ettol fuggetlenul orulok, hogy oromod leled a csemeteidben, nekem eszem agaban sincs szulni, nem csak most, kesobb sem. :))

A fizikai dolgokon kívül az miben más?Úgy értem,azt a tehességet nem éreznéd ugyanolyannak,az első fél órát leszámítva? :-) Komolyan érdekel!

Neked nem fogom azt írni,h ha - ne adja Isten - olyan helyzetbe kerülsz,valszeg máshogy látod majd. (Én máshogy láttam....még úgy is,h egy spontán gyerekem is van.)

Hali!

Az igaz, hogy nekem is a terhesség szuper volt, de van erre ellenpélda is. (Nem egyforma a testünk.)

Nincs nekem sem terhességi csíkom, a mellem lehetne ma is "kiállítási darab", felesleges kilóm van, de azt sem a terhesség alatt szedtem össze.

Nálunk a párom is sokat segít az első perctől kezdve, bár én dolgozom is távmunkában.

Ja, és hetente 2-3 alkalommal még zumbázni is el tudok járni.

Persze, ehhez megfelelő partner is kell!!!

"Életünk legszebb néhány éve, amíg itthon lehetünk és nap-mind nap látjuk a fejlődésüket, ahogyan elindul, hallani, amikor kimondják az első szót, melléjük feküdni, sétálni velük. . "

Ezzel abszolut nem ertek egyet...van aki szerint az eskuvo eleted legszebb napja, masok szerint az elso gyerek szuletese, mig megint masok szerint a masodik gyerek szuletese, vagy esetleg a gyerekkel az elso harom ev.

Szerintem az eletnek ezen kivul meg sok-sok csodaszep pillanata van..olyanok, amik nem tunnek el 6 honap alatt.

Ezt is rosszul látod, mert legtöbb esetben -a környezetemben biztosan-, a legtöbb szülő egyetemlegesen veszi ki a részét a gyermekek körüli teendőkből.

Ha meg már nagyobbak, nem tudom elképzelni, hogy az apákat ne érdekelné, hogy a gyerek milyen jegyet hozott az iskolából, vagy hogy pl. a farsangra ne együtt mennének, vagy nem is értem, hogy maradhat egyedül valaki a gyerekkel egy családban?

Kedves Judy!

Nem tudom, milyen terhességi nyavalyára gondolsz, nekem mindkét terhességem életem legszebb időszaka volt! Nagyon jól éreztem magam a bőrömben, tornáztam is, élveztem, ahogy hétről hétre növekszik a pocakom. Szerintem ezek normális érzések. Az én testem nem ment tönkre, egyetlen terhességi csíkom sincs, a mellem pedig előtte sem volt egy kiállítási darab, azt tehát nem számítom "elromlásnak". Felesleges kilóim sincsenek és ezt nem foghatom a genetikára, sajnos, csakis a tudatos életmódra.

A férjem valóban nem volt itthon egész nap, de munka után rohant hozzánk haza és nem okozott gondot neki sem a fürdetés, sem a pelenkázás, amíg pl. én elmentem tornázni. Most 10 évesek, a (hosszú)hajukat ő mossa, szárítja. Nem adtam parancsba neki:)

Mit értesz az alatt, hogy nekünk KELL otthon lenni vele? Életünk legszebb néhány éve, amíg itthon lehetünk és nap-mind nap látjuk a fejlődésüket, ahogyan elindul, hallani, amikor kimondják az első szót, melléjük feküdni, sétálni velük...mindez nem teher, mert ma már csak a mókuskerék van, mint a legtöbb embernek.

Szóval, nekem furcsa, amit írtál:)

Én biztos vagyok benne, hogy ha nem lehetett volna gyermekem még az örökbefogadásba is belementem volna, nem tudnám az életem gyerekek nélkül elképzelni egyszerűen nem vagyok elég érdekes magamnak, sokkal jobban élvezem a gyermekeim társaságát, mint csak a magamét.

Mondjuk az is igaz, ha 23 évesen valaki azt mondja, hogy nagycsaládos leszek körberöhögöm...

Most meg... még a negyedik elől sem zárkózom el.

:DD

ez pont így van

En polo teljes mertekben elzarkozom egy esetleges lombiktol.

MEg nem akarok gyereket, egyszer, talan lesz. De ha nem jon ossze `magatol` akkor soha nem lesz.

Ugyanez nálunk is a szitu. Párom is azt mondja, mástól nem kell gyerek, csak tőlem. Ha pedig én nem szülök, ő akkoris kitart.

Most mondjam hogy nem nyugtatott meg?

A riizkó ott van. Vagy kikezeltetjük magunkat, meg eljárunk hipnózisra, visszatekintünk a magzati korunkban és előző életünkbe, családot állítunk, és megfejtjük a titkot, miért nem óhajtjuk követni a hagyományt és az ösztönt. :)

(zárójelben jegyzem meg, az imént felsorolt alternatív módszerekkel semmi bajom, csak ne gyerekcsinálásért vegyem igénybe :).

Mi kb. 6 éve húzzuk együtt. Nem késtünk le semmiről, hanem nem is jött el az ideje :) Főleg, hogy azt sem tudom mit akarok :P A férjem majd szeretne. Jelenleg is azt mondja, hogy inkább én akár gyerek nélkül, mint vki más a gyerekért. De ő azt gondolja, hogy én egy nap biztos szeretnék. A statisztika szerint igaza van, a legtöbb nőnek van gyereke. Aztán mi van, ha nekem mégsem? Lehet, hogy elhagy. Én tartok ettől.

Engem ez baromira bosszant. Neki az van a fejében, hogy válás esetén úgyis az anyánál kell maradnia a gyereknek. Más fütykösével ugye könnyű heccelni a csalánt :/

Detto. Csakhogy én úgy vagyok ezzel, hogy minden és mindenki változik. És azért, mert most 30 évesen nem vágyik rá, és azt mondja, elvan gyerek nélkül, mert ha gyereket is akar, csak tőlem, szóval nincs rá garancia, hogy x év múlva is így fog vélekedni. Mert miért ne gondolhatná meg magát? Nem is lepődnék meg rajta.

Azt hiszem úgy kell fölépíteni az életünket, hogy benne lehet a pakliban egy esetleges szakítás. Nem mondom hogy szívderítő, de csak a párunk kedvéért való szülés sem lenne az. Sakk-matt? :)