Miért nem akarok gyereket? (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Miért nem akarok gyereket?
Mi az,hogy ez a kuldestesunk? Erre vagyunk programozva??? Az eszem megall...
Na meg az,hogy szepen radmosolyog,igen ez igaz es elolvadsz,de egy ev mulva ugy megharap,hogy konnyezel,tizszer mosolyogsz te is,de 11-re hatszaz lesz a cukrod... egy gyerek nem csak mosolybol all... neki akkor is kellesz te es a turelmed,mikor 14 eveses odavagja,hogy: Utallak anya! csak mert nem engedted el vhova... Nem konnyu szulonek lenni es aki ezt nem vallalja azt is meg kell erteni... a gyereknevelest nem rozsaszin felhovel egyutt kell elkepzelni.
Na en nem,az biztos!
Most keszulunk uj hatalmas tevet venni,es mar elore szoltam neki es a ferjemnek is,hogy ebbol kezrepacsi lesz,ha nem erti meg,hogy nem szabad hozza nyulni... es addig lesz kezrepacsi,mig megszokja,hogy nagy ivben elkeruli... tudom,hogy nehez lesz,mert kivancsi,de akkor sem engedem es kesz!!!
Dehogy vagyok okosabb, de elhalt egy terhességem, nem könnyen jött a fiam és bizony nem a levegőbe beszélek, amikor a teherbeesésről és a szülésről van szó.
Én tapasztaltam és tapasztalom, te pedig mást gondolsz a dolgokról.
Nincs is ezzel baj, de nem kellene ledegradálni a teherbeesést és szülést, hogy az nem nagy attrakció és bárki képes rá.
Persze, nekünk ebben is szerencsénk volt, mert helyben lakott a mamám, akire anyu számíthatott.
Az, hogy nálatok nem így volt, sajnálatos.
Én nem azt mondom, hogy akkor nem volt nehéz. Csak máshogy volt nehéz.
Három gyerekes anyuka, több unokás nagymama vagyok ( lassan már annyiszor írtam le, hogy elhagyom )tehát szeretem a gyerekeket. Az anyukáknak írnám: nem olyan egyszerű ez a gyerek kérdés, és igenis csak az vállaja,aki erre eltökélt.10 éves volt az első, mikor született a második, egy éven belül a harmadik. A legkisebbet nem tudtam szoptatni, tehát annak is főztem ( tápszer, bébi konzerv és minden egyébb, nem létezett ) Gondolg végig: Főzés három felnőttre, egy egy évesre, egy napos csecsemőre. Hogy etessem egyszerre a egy évest és a csecsemöt? Amelyik nem evett, az üvöltött ! Két kicsi pelenkázása ( nem volt eldobható pelus ) Bevásárlá: hogyan? A két gyereket toltam egy kocsiban és közben vittem fel a kocsit a lépcsőn.A lábam kitenni a házból csak úgy tudtam, ha a két gyereket is vittem. Másfél éves és fél éves volt a két kicsi, mikor a férjem két hétre külföldre ment. Ott maradtam huszas éveim elejét járva, két picivel és a nevelt lányommal, 11 éves volt. Ő volt az egyetlen segítség, de még Ő is gyerek volt.Minden voltam , de nem boldog anyuka ! Mikor este 11 kor ágyba estem, minden nap sírta, és nem az öröm könnyei voltak. ( nem dolgoztam, betegállományba voltam, akkor nem volt Gyes. Ha lett volna akkor se maradok otthon )Mikor a férjem haza jött, leültünk és azt mobndtam. beszéljük át ezt a gyerek kérdést , mert így nem megy tovább. Kikészültem idegileg, fizikailag.Ujra osztottuk a munkát és nekem is lett szabad délutánom, szabad estém, ujra jártunk szinházba, a férjem átvette a munkák jó részét. Ő készítette a reggelit az egész családnak, etette reggel este az egyiket, mosott, vasalta a pelenáket, sétáltattuk a kicsiket együtt. Igy már ment egy darabig. Ahogy egy éves lett a kicsi, mind a kettő bölcsis lett.
Gondold végig, ezeket a gyerekekt mi akartuk, szerettem Őket, bár soha nem voltam " güügyögős " anyuka. !Nekem is örömöt jelentett az első szó , az első lépés, az értem nyiladozása,minden kacagás. Mi lett volna, ha nem ez az előzmény. Ha ma kérdezi valaki szeretnél 20 éves lenni?: Azonnal van válaszom: SOHA MÉGEGYSZER.
Tudom, a mai anyukáknak könnyebb, de csak az vállaja, aki erre felkészült.
Kedves Marmar!
semmi baj abban nincs ha Te nem akarsz gyermeket! inkább vállald ezt fel mint hogy szülsz bárki kedvéért is...
a párod sem szeretne? mert ah ezzel egyeztek akkor meg kell mondani anyóspajtásnak hogy Tőletek ne várjon unokákat!
Amott meg valahol mégis úgy érzem Te inkább félsz gyermeket vállalni mint sem hogy nem akarod...bár e kettőt igen vékony szál választja el, hogy miből is gondolom? említetted édesanyád elvesztését, fogadd részvétem! nem volt előtted példa csak részben amíg veled volt, de te ebből nem tudsz "erőt" meríteni, félsz hogy nem leszel jó anya, de ne aggódj ez ösztönös, belülről jön mit kell tenned...és tanácsért fordulhatsz a párodhoz és anyósodhoz is...
A barátnőm szintén olyan érzésekkel volt mint amit te is említesz a gyerek sírástól vagy a hangjuktól csak, neki is felállt a szőr a hátán a gyerekektől...most mégis kisbabát vár! nem vagy elkésve akkor se 35évesen szülsz és akkor se ha egyáltalán nem vállalsz babát!
Igen lemondásokkal jár! számomra megérte, én anyatípus vagyok...de nem vagyunk egyformák és ezt kell elfogadni!
Szerintem egyetértünk (ismételten).
Csak iylenkor azért hozzáteszem azt, hogy mindentől függetlenül a tanulás sem egy fáklyás menet. Ha az lenne, mindenki azt tenné. De ez off.
Az enyém is!
Örülök,hogy ezt leírtad..!:)
Ne haragudj, de miért nem dönthetnék mi nők erről egyedül? Én nem fogok senki kedvéért sem szülni.
A párommal a kapcsolatunk legelején úgy indítottam, hogy vázoltam a helyzetet, megadva neki a döntés jogát, még mielőtt bármibe is belementünk volna. Akkor vállalta. Ha ő később szeretne gyermeket, akkor el kell engednem. Mindenki talál magának olyan párt, akivel egyezik az életfelfogása, biztos létezik ebben az országban olyan pasi, aki nem akar gyereket:D
A nagymamás témához szólnék hozzá. Semmi negatív..nyugalom. Egy Mamám van,már csak Ő él. Rengeteget mesélt a gyerekkoráról.Csüngök a szavain,és tátott szájjal hallgatom. :) 12-en voltak tesók.Tanyán éltek.A Dédimamám éjszaka bedagasztotta a kenyeret,hajnalban kelt,3 órakor,befűtötte az udvaron lévő közös kemencét,megsütötte a kenyeret,7-kor ébresztőt fújt a gyerekeknek,megkent nekik egy egy zsíros deszkát,egy pohár kecske tejet, a nagyobb lányoknak az volt a dolga,hogy terelgetik a kicsiket, a nagyobb fiúkat már befogták dolgozni,és a Dédim sem otthon volt,hanem mentek aratni,vagy cukorrépát kapálni,szedni a földekre. Este vergődtek haza a Papával és a nagyobb fiúkkal.Akkor egy kis kukorica kása, a maradék kenyérrel és nyomás aludni a szalmával megtömött zsákokra. Gyertya elfúj....
Azt még hozzá tenném,hogy azokban az időkben voltak bent az Oroszok is,sok fiatal lány esett teherbe...sokszor kényszerítették rá a lányokat,és szüleiket,mert ha nem akkor kirámolták még azt a kis értékeiket is ami volt.....teknő...pár szál kolbász..ez az.
Szóval akkor sem volt fenékig tejfel az élet,és igenis nem csak a gyerekeket nevelték Dédanyáink,mellettük keményen melóztak kint a földeken. Minden tiszteletem az Övéké!!!
Valaki igenis büszke arra, hogy gyermeke van és felnevelte.
Én sem azt írtam, hogy ez dicsőség.
Hidd el, nekem volt olyan buta főiskolás csoporttársam, hogy félelmetes. Tapasztalatból beszélek. Felhígult a felsőoktatás, sokkal többen diplomások, mint kellene és megérdemelnék.
Véleményem és tapasztalat
Félreértettél valamit, akit a természet kizárt az nem az Ő döntésén alapul, nem ítélek el senkit sem, sem azt aki nem akar, sem azt aki minden évben szül egyet. Csak aki választhat az úgy válasszon, hogy ne egész életén át sirassa a döntését, mert úgy vagyunk teremtve akár tetszik akár nem, hogy nem életünk végéig lehetünk anyák.
Van aki átesik a ló túlsó felére azzal, hogy mi nők egyedül is dönthetünk már erről, pedig a legszebb dolog, én még mindig az vallom, hogy két ember szerelmének gyümölcse a gyermek.
De, hát nem vagyunk egyformák.
Nem tenyészállatiságra gondoltam, a természet legszebb csodájának tartom az ANYASÁGOT.