Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Aki nyitott szemmel jár, és észreveszi azt az embert, akiről mindig is álmodott, az tudja, hogy a szexuális energia megelőzi magát a szexet. A legnagyobb gyönyör nem is a szeretkezés, hanem a vágy, amit közben éreznek. Ha már nagyon nagy lánggal ég a szenvedély, akkor jöhet a szex, hogy befejezze a táncot, de soha nem az övé az első lépés..."
Paolo Coelho: Tizenegy perc
Szívembe írtalak
és megjelöltelek
szeretetem örök pecsétjével,
de szabad vagy mégis.
Nem azért szeretlek,
hogy egyetlenem legyél,
s hogy végre magamhoz kössem
csillagsorsodat.
Istent csodálom benned.
Puszta létedben a teremtés
szépségét ízlelgetem.
Mehetsz vagy maradhatsz kedvedre,
imámban őrizlek,
s míg élek, áldani fog a lelkem.
"Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád."
/Márai Sándor/
"Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal."
Wass Albert
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is, mint anya fiát;
bűn volt az is, ha megölellek,
s bűn volt távolról nézni rád?
táncoltam én is és te is,
sírtál értem, s miattad is,
szemünkben zöldellt a harag,
míg egyszer rajtakaptalak,
hogy szeretsz; s én is tettenérten
pirultam el. Azóta értem,
hogy kettőnk kölcsönös dühe
nem fog elmúlni sohase.
Szilágyi Domokos: Haragban
Szomorú bámészkodni ténferegve,
mások fölött felragyogó egekre,
mások felé forduló mosolyokra.
Csitítva altatom
elnyűtt...kínom,
ringatva lelkem
fáradt sóhaján,
és hangtalan suttogva
kérlelem a csöndet,
hogy hallgasson rólad
e hosszú éjszakán.
Támadód valójában szívességet tett azzal, hogy beléd mart. Tette híradás: valamit nem látsz, nem értesz, ezért nem is helyezed el megfelelően magadban, vagyis a világban. Kiváltottad ellenszenvét, netán a dühét is lényednek valamelyik vonatkozásával, amit ezek szerint tehát nem tartasz kézben eléggé, különben nem sértenél vele mást. Másfelől viszont az, hogy támadó indulatot váltasz ki belőle, áldozatos érzékenységének a bizonyítéka. Reagál rád. Voltaképpen hálásnak kellene lenned érte, hogy tükröt tart eléd. Ha nem igaz is, amivel vádol, valamiképpen jellemző rád. Ellenséged nélkül semmire se mennél. Ő miattad „veri költségbe magát", hibázik, akár tudja, akár nem: kárt okoz magának, bánt egy másik embert, holott az semmire se jó, ha csak arra nem, hogy annak a révén, amivel bántani akart, te megtudj valamit magadról, amit különben, e lecke nélkül nem vehetnél észre.
És aminek úgy látszik, most van itt az ideje. Nem az ő hitványsága értékes, hanem amit általa te magadról megtapasztalsz. Neki ezt persze nem kell mondanod. Úgysem értené. De a felkínált bilincset és láncot ne fogadd el, ne játszd el a rád osztott szerepet: ne ítélkezz, ne mérkőzz! Gondolkozz. Maradj szabad. Ennél nagyobb győzelem nincs.
Féltelek a hívó szavaktól
A titkoktól, álmoktól
A mástól, az idegentől
A szépségtől, bizonytalanságtól
Féltelek az édes ízektől
Az izgató remegéstől
A kacagó szépségtől
A vágytól, a szeszélytől
Féltelek az elmúlástól
A fekete csendtől
Az üres napoktól
A homálytól, tehetetlenségtől
Féltelek, hogy elhagysz, hogy elhagylak
Lépteim üres nyomok a Semmiben
Meghalunk, és elveszik Minden.
Nemes Nagy Ágnes:
FÁK
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.
És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.
Nem akarom elűzni álmaim.
Nem akarom kioltani vágyaim.
Nem akarom megtűrni láncaim.
Csak boldog akarok lenni...
Nem akarom legyűrni a sírás könnyeit.
Nem akarom elhagyni a szárnyalás emlékeit.
Nem akarom kitörölni az öröm képeit.
Csak boldog akarok lenni...
Nem akarom kimondani eszem átkait.
Nem akarom megismerni szívem árnyait.
Nem akarom megmutatni lelkem romjait.
Csak boldog akarok lenni...
Nem akarom érezni a magányt.
Nem akarom megszokni a hiányt.
Nem akarom kivárni a talányt.
Csak boldog akarok lenni...
Nem akarom látni mások boldogságát.
Nem akarom újra átélni a csalódás iszonyát.
Nem akarom kiállni a felejtés próbáját.
Csak boldog akarok lenni...
Nem akarom hallani az önsajnálat hangjait.
Nem akarom elhinni álszent szavait.
Nem akarom elfogadni életem romjait.
Csak végre boldog akarok lenni...
Neved - fekete dörrenés -
fájva visszhangzik bennem, és
felveri minden pillanat
emlékedet és nyugalmamat.
Neved, mint elitélt felett
ha a halálos dob pereg,
szakadatlan és süketen
dobol elkínzott idegeimen.
Nem akarlak és rád gondolok,
gyötrődve és gyűlölve, hogy
egyszer megízlelt húsod után
kiált minden kis porcikám.
Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent,
agyamban és véremben és
sohse szűnik e hangos büntetés
és csak fuldoklom - óh, fekete láz!
mint pap, kit az isten lelke ráz.
Szabó Lőrinc: A megszállott
Gyűlölöm a napot, mert érinthet Téged.
Gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel.
Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet.
Elmondani nem lehet, úgy SZERETLEK Téged
"Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre!"
(Anthony de Mello)
Van, hogy megjutalmaz az élet és van, hogy csak szimplán pofán vág,
Hiszen a léted egy hosszú ösvény, és bizony belóg néhány ág,
De ha fel is tépi szíved egy-két éles tüskés gally,
Csak menj tovább az úton, s ígérem nem lesz semmi baj!
Ez az egy élet adatott Neked.
Keresd, hogyan nőhetne tovább,
sose veszitsd el bátorságodat,
mikőzben utadon jársz!
Gyengeséged váltsd erőre,
törőtt cserepeiből alkosd újra életed.
Sose a mult alapján mérd a jövőt,
hagyd, hogy emlékké legyen,
s Rád ragyog a jövő igérete.
/Linda E. Knight/
Ne hajolj meg a sors elõtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezetõ eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél elõtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elõ, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erõs szívnél, mely a kellõ pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség. Taitosz: A szív törvénye
Félek, az éjszakának mindjárt vége,
És félek, hogy reggel majd idegennek érzel.
És gyűlölöm a hajnali napsugarat,
És gyűlölöm, hogy újra egy napig várnom kell téged.
Aki kell,az kell,
Nem azért:amilyen,
Hanem annak ellenére,
Hogy bármilyen.
"Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én kitalálónak
S nem is születtem rossznak vagy jónak,
De kedves, gyűlölt
Hiábavalónak."
(Ady)
A gyenge tudjon erős lenni és elmenni,
Ha az erős túlságosan gyenge ahhoz,
Hogy a gyengének fájdalmat okozzon.