Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

Bárcsak itt lennél mellettem,

Szorosan fognád két kezem,

Én magamhoz húználak,

s sokszor csókolnálak.

Minden lámpánál megállnék,

Tekintetedbe mélyednék,

Csendes réten, padon ülnénk,

Sötétben beszélgetnénk.

Bárcsak itt lennél mellettem,

Szorosan fognád két kezem.

Nem jöttél el -- mióta is?

Hiányoztál -- egy éve már.

Most bezuhansz az ablakon,

oly hirtelen, hogy szinte fáj,

alattomosan, nesztelen

rohansz reám - s én, áldozat,

riadt örömmel, részegen

fuldoklom csókjaid alatt.

Leültetnélek, hogy mesélj,

mindent, mindent mondj el nekem,

de torkomon nem jön ki hang,

és nem tudsz szólani te sem,

csak ez a csönd ujjong, dalol

-- mint szerelmes lány mosolya --,

hogy május van, kacag a nap,

s lobog, lobog az orgona.

"gyűlöllek, mert ÉN nem lehetek TE,

gyűlöllek, mert nem vághatom szemedbe,

hogy ne szeress, mert gyűlöllek, eressz el,

hagyj magamra ádáz gyűlöletemmel--

gyűlöllek, mert a szerelmeddel ölsz.

Gyűlöllek addig amíg meggyűlölsz."

(Szilágyi Domokos)

-na ez a másik vége :)

Csapom neked a szelet, hisz te, lám,

Saját magadnak csapni nem birod,

De szép fületlen, nem fülelsz reám,

Versem neked kimondva is titok.

De légy bár csonka, foltos és süket,

Szívem mégis lakatlan nélküled.

Varró Dániel

- Szeretsz?

- Szeretlek - feleltem.

- Fogalmam sincs, miért...

- Mert csupa szeretet vagy, csupa melegség, mert vág az agyad, tele vagy ötletszikrával, mert minden érdekel, mert van benned felelősségérzet, mert élvezet veled lenni, mert szépen, érthetően beszélsz, mert mindennek a jó oldalát látod meg, mert érzékeny vagy, ezenkívül értelmes, kreatív, higgadt, sokoldalú, gyakorlatias, szabadságszerető, vállalkozó kedvű, szép, tehetséges, rendszerető, belátó, titokzatos, mindig más, kíváncsi, jókedvű, kiismerhetetlen, erős, határozott, kalandvágyó, komoly, megfélemlíthetetlen és bölcs.

"Valami miatt,

Nagyon dobog a szívem,

Valami miatt,

Valahova viszem,

Mert a dolgom az,

Hogy megtegyek,

Nagy dolgokat,

Amiket nem lehet."

"Most túl harsogom a harsonát

A szőkét szeretem a marconát

Aki jeleket küld az arcon át

és aki szereti az ő kis harcosát."

:)

(RÉS)

" Szeress jól, hiányzol, nagyon jó, ha látlak.

Ez sebesség, de a vége hamarabb jön el, mint az átlag. "

(L.L.)

Heversz milliók között...

Létezésed jelentéktelen, szél fúj, víz mos, nap tűz, s Te változol.

Olyan vagy mint a többi, s MÉGSEM hasonlítasz.

Erők alakítanak.

Rajtad múlik mennyire...

Erős leszel vagy víz mos el?

Sorsod Tiéd.

Kavics, vagy GYÉMÁNT leszel?!"

Csak kétféleképpen élheted az életed.

Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat.

Vagy pedig abban, hogy a világon minden az.

Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.

És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.

“Ál(h)arcaimban

talán magam elől is

elrejtőzködöm.

Álarcaim bizony vannak. De kinek nincsenek? Kimegyek az utcára, s a rám jellemző öltözködési stílussal megszokott része vagyok kisvárosunknak. Ilyennek látnak kívülről. Szomszédasszonyaim nem is törik a fejüket, milyen lehetek belülről. Van, aki igen. S próbál megfejteni. Mit lát? A külső maszkot. S mit érez? Van belső maszk is? Ugyanolyan vagyok otthon? Ahány helyzet, annyi maszk? … Megtetszett egy kalap. Felvettem, s más ember lettem tőle. Gőgösen vonultam pár percig, aztán megijedtem, mert azt hittem, mindenki engem néz.

… bakancsot húztam, s utána máshogy mentem az utcán.

… sálat kötöttem lazán a nyakamba, s laza léptekkel indultam a lépcsőknek.

S közben mindig én voltam.

Mosolyogva beszélgettem, vidáman köszöntem.

S közben sírtam belül.

Ki vagyok én? Hányféle vagyok? Hányféle maszkot cserélgetek naponta? S este, mikor itt ülök a papír mellett, akkor is van rajtam álarc? Ilyen vagyok? Látott már valaki maszk nélkül? Ő ismer? Én ismerem magam? Vagy eltűntem az álcák között? Álarcokban vívott álharcok jellemzik utam. Vergődő gyöngyházlepke, pókhálóba esett áldozat, levegőért kapkodó hal, hervadásra ítélt virág, álmodozó naiva, reménytelen szerelmes, boldog boldogtalan, magányba zárt főszereplő, síró bohóc, személyiségzavarral küzdő vezéregyéniség, a zseni maszkját hordó középszerű, időhiánytól kapkodó, mindenbe belekóstoló többgyermekes családanya, íráskényszerrel megáldott - megvert - emberke, motyogó őrült s békét áhító kíváncsi gyermek - igen, ez vagyon én. Maszk nélkül?

Szabolcsi Erzsébet:Mindennapi maszkjainkban...

Az éjjel kérdezi napjaimat

derengve adja a feleletet

a reggel

valaki tépdesi lapjaimat

mindennap kevesebb leszek

eggyel.

És könnyek újra.

Mert van még miért sírni

gyertyás éjeken.

Ki álmodja dallamokká

bennem a némaságot?

"... Ez nem azt jelenti, hogy megbocsátok, ez azt jelenti, hogy elengedem.

Elengedni úgy, ahogy az ember egy léggömböt elenged, és soha nem néz utána. Nem tapad rá. Nem a másiknak lesz jobb azáltal, hogy megbocsátok neki, én leszek sokkal, de sokkal könnyebb.

Harmonikus lesz a lelkem tőle.

Mert a dédelgetett harag nekem is fájdalmakat, görcsöket okoz. Minden bosszúvágy, minden olyan érzés, ami egy másik embert vádol, az az én súlyom."

A belső az, ami igazán fájni tud.

Fájhat a test is, de a test fájdalmát csillapíthatja szer, jég, narkotikum, bármi ami bódít, üt , fojt.

De ha a lélek fáj, akkor nincs segítség.---

-- Nincs segítség.---

A gondolkodó lény, aki az emberi testben lakik, igényli a szeretetet, a törődést, a gondoskodást.

Nem lehet, nem akarhatja senki azt , hogy egyedül éljen, egyedül legyen.

Pedig egész életünkben egyedül vagyunk. Egyedül születünk, egyedül növünk fel, ismerve meg a test csodáit, és egyedül vészeljük át a betegségeket, a szenvedést, és végül a halált.

Egyedül vagyunk ha örülünk, egyedül vagyunk amikor szenvedünk, nincs velünk senki teljesen egyedül halljuk a gondolatokat a fejünkben - el sem tudjuk sokszor mondani.

Egyedül álmodunk.

Egyedül sírunk. És a végén egyedül maradunk. Vannak az élet folyamán mellék- és főszereplők, olyanok, akik fontosak nekünk, és olyanok is akik teljesen közömbösek.

Lelkesek és lélektelenek.

Hit nélkül hinni, erő nélkül erősnek lenni, nem lehet. Küzdeni a félelmeink ellen, tenni ellenük csak erőben lehet, a kimerült fáradt test, fárad szellem nem képes felvenni a harcot a zsigerekből táplálkozó félelemmel.

Nincs az a racionális agy, az az elemző fej, tiszta szellem, mely soha nem tud lazítani egy pillanatra sem. De ha lazul a fojtó, kényszerítő bilincs az ösztön , a génekbe táplált félelem átveszi az irányítást, és akkor jön a rettegés, a hideg, a vad és könyörtelen bénaság, az ami eltaszít és mélyre lesüllyeszt a belső mocsárba.

Leküzdeni a félelmeket, megtisztulni ősi vágy amióta ember az ember.

Ha így halad a világ csak vágy is marad.

"Nem is tudtad? Ha valaki megjelenik az álmaidban, az azt jelenti,

hogy az illető annyira vágyik arra, hogy veled legyen,

hogy kilép a testéből és egyenesen a te álmodba repül."