Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Az élet mindig kivárja a kritikus pillanatokat, hogy akkor teljes ragyogásában mutathassa meg a fényes oldalát.
Coelho.
"Vannak olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi, egész biztosan összeomlik a világ, mert az lehetetlen, hogy csak úgy álljon közömbösen, és hagyja megtörténni azt, aminek nem lenne szabad megtörténnie, mert annyira igazságtalan, megalázó, vagy kegyetlen. Persze hiába várjuk szorosra zárt szemmel, behúzott nyakkal a robajt, a csörömpölést, a föld remegését, mert amikor felnézünk, minden változatlan: a környező házak nem dőltek össze, az utak, hidak nem omlottak be, az autók színes-fényes áradata szakadatlanul zubog tovább, és az emberek, mint a hangyák, tovább rohangálnak, életük kis csapásait követve. Mintha mi sem történt volna. Néha az ilyen világvég-érzéshez nem is kell, hogy valami szörnyű tragédia történjen.
Néha elég egy mondat. "
“ Ma imádkoztam érted, és tudom,
hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa. Éreztem a választ a szívemben, bár Ő nem szavakkal beszélt. Nem kértem gazdagságot és hírnevet, tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek. Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle. Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted minden új nap kezdetekor. Hogy adjon neked egészséget, áldjon meg,
és küldjön neked barátokat, akikkel együtt járhatod az utadat. Boldogságot kértem számodra a kis és nagy dolgokban egyaránt. De leginkább szerető gondoskodásáért imádkoztam.”
"Annyira lefoglalnak bennünket a világ dolgai, hogy megfeledkezünk
lelkünk titkairól. Pedig a lélek megszenvedi, ha felszínes életet él."
Megkérdeztem, akarja-e, hogy leírjam az érzéseimet, de nemet mondott.
- Ez nagyon személyes dolog, magadba kell zárnod. Hogyan is értékelhetném én? A te érzéseid, nem az enyémek.
... nem könnyű kimondani: Szeretlek!
... talán nem is szabadna...
De ha egyszer kimondom, mindennel együtt felvállalom, mert így érzem..
Nagy felelősség, mert aki őszintén szeret, nehezen mondja ki a szavakat....
Milyen hasonlóak vagyunk... és milyen mások...
Sok akadályt kell legyőznünk, hogy együtt lehessünk...
Sok akadály Benned rejlik... És én tudom, hogy nem szabadna elmenekülnünk az érzelmeink elől...
A legnagyobb hiba, amit tehetünk, ha nem teszünk semmit, mert azt hisszük, csak keveset tehetünk...
Viszlek magamon magammal,
múltam talapzatára állítalak,
és köréd fonom örökre
lelkem versekbe bujtatott
szép, könnyes hódolatát.
Fogadd el végre,hogy ér kudarc.
És századszorra állsz fel,akkor is tovább kell menni.
Értsd meg,hogy mindenki sír este és senki sem boldog mindig.
Hogy maga az élet miért ilyen,igen szeretném tudni. Szeretném tudni,miért azok az emberek hagytak cserbe,akikben a legjobban bíztam és miért az nem figyel,akit szeretek.És miért rohan el és miért veszít el mindent az ember.
De egyet tudok ezzel,ami menni akar,annak mennie kell és aki eltudott menni,azt soha többet nem kell,hogy se lássam se keressem,ha eltudott menni úgy volt a jó.
Szeretnék hinni a csodákban,de már már mind kifakult és a szabadságot pedig elzárták valahova,és nem találom a dolgokra a megoldást.
Mégis mosolyogva kelek még ha fáj is és nem akarom,hogy bárki is megkérdezze, mi történt.
Nincs sajnáltra szükség.
Az igazság az,majd egy nap újra szerelmes leszek.
Kevésre
tartlak,
hogy ne kelljen túl nagyot
csalódnom benned.
Fodor Ákos
„A legrégibb emberi kérdés:
a miért...
Ezen a kérdésen még eddig mindenfajta logika, minden filozófia és tudomány hajótörést szenvedett.”
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem. Sok-sok nap óta
figyel engem. Szeretne több nevetést látni az arcomon.
Megsimogattam nagy hűvös haját:
az szikrázott, mint karácsonykor a csillagszóró.
Meg akartam csókolni.
Huncutkásan megfenyegetett.
Aztán megígérte, hogy gyakran eljön.
Végtelenné tágult szobámon a puszták illata remegett át,
s mi labdázni kezdtünk nagy, zöld csillagokkal.
Dsida Jenő: Gyakran eljön
Negatív -
Tegnap elszakadt egy fonál,
melyen még lengett életem.
Tegnap elhallgatott egy szó,
melyet dalolt még énekem.
Tegnap eltörött egy pohár,
melyet tartott még két kezem.
Tegnap kettétört egy lélek,
s azóta csak emlékezem...
Pozitív +
Holnap újra lesz egy fonál,
melyen lenghet majd életem.
Holnap újra szólal egy szó,
s ismét dalolhat énekem.
Holnap újra lesz egy pohár,
melyet tarthat majd két kezem.
Holnap összeforr egy lélek,
s utána éltem élhetem...
Ritka mosolyainak egyikét
megcsillantva
szólt:
Megnyúlt az arcod.
Szomorú vagy?
Miért nem tudsz
könnyekkel sírni,
mint rendesen?
Könnyíts magadon
és legyél már boldog, boldog
kedvesem.
„Az Út soha nem üres, soha nem magányos, még ha néha úgy is érezzük. Nincs sietség, nincs sürgetés. Nincs vesztegetni való idő… Ezt valahol minden zarándok érzi, ezért ki-ki a maga képessége szerint iparkodik… Soha senki nem vándorol egyedül.”
Hamvas Béla
„Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy. Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes. Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.”
Tatiosz:Hinni kell
Egy fiatalember elherdálta az egész örökségét. Ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, mikor már nem volt egy vasa sem, észrevette, hogy barátai sincsenek már.
Kétségbeesésében felkereste a Mestert, és azt kérdezte:
- Mi lesz velem? Se pénzem, se barátom.
- Ne izgulj, fiam. Jegyezd meg, amit mondok: Minden jóra fog fordulni ismét.
Felcsillant a remény a fiatalember szemében.
- Gazdag leszek megint?
- Nem. Hozzá fogsz szokni a magányhoz és a nincstelenséghez.
Anthony de Mello: Jobbrafordulás
Az álom magában véve gyógyít. Ő a mi valónk titokzatos működésének ráadásszerű ajándéka. Nem kell tudnod miről szól, akkor is segít. Olyan, mint a mesékben a varázsszerszám: még ha nem érted is, mire való, időben veled lesz. Különben is: a fontos álom újra jön. Újra, meg újra, míg fel nem fogod, mit akar mondani. Ami a beszélni tanuló csecsemőnek az anyai szó, az a felnőtt embernek az álom.
Súgnak odaföntről.