Kedvenc idézetek (beszélgetés)
A kövek közé hullott mag
Már nem félek annyira...
A kövek közé hullott mag kicsírázott, szárba szökkent s körülnézett a világban. Gyökerei küszködnek a kemény anyaggal, réseket keresnek a termőtalaj felé. Vizet szívnának fel, mert szomjas a növény. Ennének, hogy vastagodjon a szár, húsosodjanak a levelek, hogy a bimbók kiviruljanak. A világ száraz, üres, kegyetlen. Mint a kövek. Nem enged semmit, elnyom mindet.
Mégis élni akarok! A kövek között, ha már ide szórtak. Virágozni akarok! A száraz forróságban, ha már a kövek között ez a módi. Élni... De hogyan?...
Mi lenne, ha valaki arra járna és észrevenne? Mi lenne, ha felismerné, hogy ha még sokáig így maradok, elpusztulok. Mi lenne, ha körülnézne és tanulmányozná a talajt körülöttem? Mi lenne, ha nem azt gondolná, hogy jó sok víz kell neki s akkor minden OK lesz? Mert a víz elfolyik a kövek között s én nem tudok utána menni. Mi lenne, ha megtalálná a jó megoldást: dús termőföldet hozni a kövek közé, feltölteni a réseket, kitölteni a hiányokat, elegyengetni a durva felszínt?
Mi lenne, ha mindez megtörténne?!
ÉLET!
Ami nekem kell! Meg a mellettem kókadozó többieknek...
De a köves pusztákat elkerülik az emberek.
És Isten?...
Ha látsz egy otthontalant az utcán heverni, küldj felé egy hangtalan áldást, mert azt meghallja Isten és meghallja ő is. S amikor mindketten átléptek a Kapun, ott ő a legjobb barátod lesz.
Őri István: Emberszavak Istenhez
Szeretem az éjszakát. Szeretem a napnak azt a pillanatát, mikor kezd magába ölelni az éj. Szemem még kutatja a sötétség mélyét, vagy épp ellenkezőleg, lámpafénybe fúrom tekintetem, de szemhéjamra mintha aprócska brokátot terített volna valami láthatatlan álomhozó. Olyan ez, mint mikor csöndesen iszogatsz, s a bor lassan-lassan átveszi érzékeid felett az uralmat. Nem, nem rúgtál be, épp csak picit szédülsz, ha behúnyod a szemed. Valami kényszert érzek, hogy ennek a láthatatlan álomhozónak a vállára hajtsam a fejem, elernyedt testtel hagyom, hogy tegyen velem, amit jónak lát. Ő lágyan ölbe kap, magam se hittem, volna, milyen könnyen, s mire eszmélnék, szememet már képtelen vagyok újra kinyitni.
Még nem alszom, de már húz finoman magával a sötétség, hogy egy gyöngéd mozdulattal az álom karjaiba vessen. Jó ez a zuhanás, szinte mámoros. Képek villanak fel homlokom mögött, még valamelyest képes vagyok kontrollálni a gondolataimat, terelni valami szép felé, míg végül már akaratlanul lebegek valahol az álmok vizén. Már nem tudom, merre utazom, s hová érkezem. Az éjjel végérvényesen magába ölelt, része vagyok egy álomnak. S ez így szép.
Jó éjszakát.
Sárhelyi Erika: Jó éjszakát!
„A gyorsan szerelembe eső ember egyik hibája, hogy képzelt dolgokba lesz szerelmes.”
Schäffer Erzsébet
”…Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.
Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó.
Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül.”
Wass Albert
„A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd. Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek... A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel. Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel? Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy... azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy... annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled. Magányosságod sírásában… ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj! És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik.”
Osho
Kinek kell többet szenvednie:
Annak-e, aki mindent kész eltűrni?
Vagy annak, aki nem bír eltűrni semmit se?
Gárdonyi Géza
Juhász Gyula
Szerelem?
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!
"Olyan ember társaságára vágyom, aki együtt tud érezni velem,
akinek a szeme válaszolni tud a tekintetemre!"
(Mary Shelley)
"Részvétet könnyen kap az ember,de az irigységért keményen meg kell dolgozni! "
" Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!"
Amíg fiatal vagy, minden szépnek látszik
Hulló könnyed is szivárvánnyá válik.
Rövid ám az élet, mégis sok a könnye,
Mikor te mosolyogsz a másét töröld le...
Ahogyan te szeretsz, úgy szeretnek mások,
Úgy lesz ellenséged, úgy lesz jóbarátod.
S mikor minden álmod valóságra válik,
Ezt akkor ne feledd:Légy jó mindhalálig!
Azt hittem,hogy a világ csodája vagy,
őrjöngés, álom, nyíló végtelen.
Ma azt tudom,hogyha nem vagy velem,
nem vagyok,nem játszom,nem létezem,
felhők fehérje a szemembe fagy...
Azt hittem,hogy a világ csodája vagy.
De annál sokkal fontosabb
Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni. Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni. Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani. Nekem Te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.
"Megtanultam,hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni,amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet."
Gabriel García Márquez
"Fekszem itt a gondolat ölben
Ábrándozik a kő a rögben
Fölkel a nap, közben vágtat
Elviszi minden szép ruhámat.
Tanulni jöttem, eltévedni
Aludni aztán fölébredni
Hátamból kimászik a hajnal
Számban elolvad a nappal. "
(Sz.B.)
A reggae a nép zenéje, a mindennapi történésekről szól, de nem egy történelmi szemszögből. Olyan dolgokról mesél, amiket nem tanítanak az iskolában.
Bob Marley
„Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szived,
Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd ahogy nyujtja két kezét,
Amikor nem birod már kibuggyannak a könnyek,
Amikor nem birod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted,
Amikor megijedsz mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél mellette,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért is ne, egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!”
"Neked adom a szívemet, senki másnak,
s az életemet meg mellé ráadásnak"
" Az ember számára mindig megvannak a feltételek ahhoz, hogy azt tegye, amiről álmodik."
- Paulo Coelho -
Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
Mészáros Ferenc
Néha üvöltve sír a csend,
mégsem hallja senki?
Ugye, te hallod?
Ugye, te tudsz még a csend hangján szeretni?
Valami végképp elveszett?
Eltemették a csendet?
Árvák a hangok,
sehol sem lelik az elhantolt szerelmet. . .
Pedig itt van, itt könnyezik,
itt rázkódik a válla!
Itt térdel a mélység
sötétjén börtönébe zárva.
Bennem, benned, ahol áradnak
titkai a fénynek,
ahol lángol pisla fohásza
az utolsó reménynek!
Ugye te hallod, hozzád elér
hallgatag imája?
Ugye te is arról álmodsz,
hogy lehulljon lánca?
Néha üvöltve sír a csend,
mégsem hallja senki?
Ugye te hallod?
Ugye, te tudsz még a csend hangján szeretni?
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
/Márai Sándor/