Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Most túl harsogom a harsonát
A szőkét szeretem a marconát
Aki jeleket küld az arcon át
és aki szereti az ő kis harcosát."
:)
(RÉS)
" Szeress jól, hiányzol, nagyon jó, ha látlak.
Ez sebesség, de a vége hamarabb jön el, mint az átlag. "
(L.L.)
Heversz milliók között...
Létezésed jelentéktelen, szél fúj, víz mos, nap tűz, s Te változol.
Olyan vagy mint a többi, s MÉGSEM hasonlítasz.
Erők alakítanak.
Rajtad múlik mennyire...
Erős leszel vagy víz mos el?
Sorsod Tiéd.
Kavics, vagy GYÉMÁNT leszel?!"
Csak kétféleképpen élheted az életed.
Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat.
Vagy pedig abban, hogy a világon minden az.
Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.
“Ál(h)arcaimban
talán magam elől is
elrejtőzködöm.
Álarcaim bizony vannak. De kinek nincsenek? Kimegyek az utcára, s a rám jellemző öltözködési stílussal megszokott része vagyok kisvárosunknak. Ilyennek látnak kívülről. Szomszédasszonyaim nem is törik a fejüket, milyen lehetek belülről. Van, aki igen. S próbál megfejteni. Mit lát? A külső maszkot. S mit érez? Van belső maszk is? Ugyanolyan vagyok otthon? Ahány helyzet, annyi maszk? … Megtetszett egy kalap. Felvettem, s más ember lettem tőle. Gőgösen vonultam pár percig, aztán megijedtem, mert azt hittem, mindenki engem néz.
… bakancsot húztam, s utána máshogy mentem az utcán.
… sálat kötöttem lazán a nyakamba, s laza léptekkel indultam a lépcsőknek.
S közben mindig én voltam.
Mosolyogva beszélgettem, vidáman köszöntem.
S közben sírtam belül.
Ki vagyok én? Hányféle vagyok? Hányféle maszkot cserélgetek naponta? S este, mikor itt ülök a papír mellett, akkor is van rajtam álarc? Ilyen vagyok? Látott már valaki maszk nélkül? Ő ismer? Én ismerem magam? Vagy eltűntem az álcák között? Álarcokban vívott álharcok jellemzik utam. Vergődő gyöngyházlepke, pókhálóba esett áldozat, levegőért kapkodó hal, hervadásra ítélt virág, álmodozó naiva, reménytelen szerelmes, boldog boldogtalan, magányba zárt főszereplő, síró bohóc, személyiségzavarral küzdő vezéregyéniség, a zseni maszkját hordó középszerű, időhiánytól kapkodó, mindenbe belekóstoló többgyermekes családanya, íráskényszerrel megáldott - megvert - emberke, motyogó őrült s békét áhító kíváncsi gyermek - igen, ez vagyon én. Maszk nélkül?
Szabolcsi Erzsébet:Mindennapi maszkjainkban...
Az éjjel kérdezi napjaimat
derengve adja a feleletet
a reggel
valaki tépdesi lapjaimat
mindennap kevesebb leszek
eggyel.
És könnyek újra.
Mert van még miért sírni
gyertyás éjeken.
Ki álmodja dallamokká
bennem a némaságot?
"... Ez nem azt jelenti, hogy megbocsátok, ez azt jelenti, hogy elengedem.
Elengedni úgy, ahogy az ember egy léggömböt elenged, és soha nem néz utána. Nem tapad rá. Nem a másiknak lesz jobb azáltal, hogy megbocsátok neki, én leszek sokkal, de sokkal könnyebb.
Harmonikus lesz a lelkem tőle.
Mert a dédelgetett harag nekem is fájdalmakat, görcsöket okoz. Minden bosszúvágy, minden olyan érzés, ami egy másik embert vádol, az az én súlyom."
A belső az, ami igazán fájni tud.
Fájhat a test is, de a test fájdalmát csillapíthatja szer, jég, narkotikum, bármi ami bódít, üt , fojt.
De ha a lélek fáj, akkor nincs segítség.---
-- Nincs segítség.---
A gondolkodó lény, aki az emberi testben lakik, igényli a szeretetet, a törődést, a gondoskodást.
Nem lehet, nem akarhatja senki azt , hogy egyedül éljen, egyedül legyen.
Pedig egész életünkben egyedül vagyunk. Egyedül születünk, egyedül növünk fel, ismerve meg a test csodáit, és egyedül vészeljük át a betegségeket, a szenvedést, és végül a halált.
Egyedül vagyunk ha örülünk, egyedül vagyunk amikor szenvedünk, nincs velünk senki teljesen egyedül halljuk a gondolatokat a fejünkben - el sem tudjuk sokszor mondani.
Egyedül álmodunk.
Egyedül sírunk. És a végén egyedül maradunk. Vannak az élet folyamán mellék- és főszereplők, olyanok, akik fontosak nekünk, és olyanok is akik teljesen közömbösek.
Lelkesek és lélektelenek.
Hit nélkül hinni, erő nélkül erősnek lenni, nem lehet. Küzdeni a félelmeink ellen, tenni ellenük csak erőben lehet, a kimerült fáradt test, fárad szellem nem képes felvenni a harcot a zsigerekből táplálkozó félelemmel.
Nincs az a racionális agy, az az elemző fej, tiszta szellem, mely soha nem tud lazítani egy pillanatra sem. De ha lazul a fojtó, kényszerítő bilincs az ösztön , a génekbe táplált félelem átveszi az irányítást, és akkor jön a rettegés, a hideg, a vad és könyörtelen bénaság, az ami eltaszít és mélyre lesüllyeszt a belső mocsárba.
Leküzdeni a félelmeket, megtisztulni ősi vágy amióta ember az ember.
Ha így halad a világ csak vágy is marad.
"Nem is tudtad? Ha valaki megjelenik az álmaidban, az azt jelenti,
hogy az illető annyira vágyik arra, hogy veled legyen,
hogy kilép a testéből és egyenesen a te álmodba repül."
Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak.
Paulo Coelho
„Felejtsd el..., lépj túl rajta .... élj a jövőnek...”; mondják oly sokan, akik nem érzik amit én érzek, nem tudják, amit én tudok, nem vesztették el, amit én elvesztettem.
- Felejtsd már el!- mondják, ha látják, hogy rám törnek az emlékek, amelyek egy csodás, tiltott szerelmes nyárra s az a-miatti szenvedésekre mutatnak. Nem tudják, hogy ha elfelejteném az olyan lenne, mintha meg sem történt volna, s én azt nem akarom. Szegényebb lennék nélküle, bár kitaszított lettem miatta.
Szép vagyok és igazságos
Jó szivű és barátságos
Erős vagyok, nagyon kemény,
Csodálatos, mégis szerény
Okos vagyok, tanult, művelt,
Tökéletes, mégsem öntelt,
Jókepű, imádnivaló,
Minden téren megbízható
Bátor vagyok sérthetetlen,
Győztes tipus, verhetetlen
Elnező és megbocsájtó,
Egyszerűen: JÓ LEÁNYZÓ.