Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Tudva, hogy egyszer biztosan elveszíti, senki gondolkodó nem lehet
igazán boldog. Mert a vég az mindent beárnyékol.
Azt hiszem valódi boldogok csak a bolondok, akik nem gondolnak, csak
hisznek.
És néha olyan jó bolondnak lenni...
" Szeretni, látni és megmutatni, érezni és
érzékeltetni, meghallani és maghallgatni, magasba
szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé
olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás"
(Tatiosz)
Szeretlek mert ilyen vagy...
Szeretlek mert enyém vagy...
Szeretlek mert társam vagy...
Szeretlek mert támogatsz...
Szeretlek mert megmondod milyen voltam...
Szeretlek mert megmondod milyen vagyok...
Szeretlek mert elfogadsz...
Szeretlek mert olyan édesen nézel...
Szeretlek mert összetartozunk...
Szeretlek mert hű vagy...
Szeretlek mert felvidítasz...
Szeretlek mert szeretsz...
Szeretlek mert szeretlek...
Néha, ott a tükör előtt,
Úgy érzem minden rendben van.
Kicsit sápadtnak tűnök talán,
De majd összeszedem magam.
Mosolyt keresek, felragasztom.
Terüljön szét az arcomon.
Egyenes gerinc, nem könnyű ám!
De másképp nem folytathatom.
Nem adom meg magam, nem lehet!
Hős vagyok, mint a filmeken.
Csak a szemem, csak attól félek!
Oda ne nézzen senki sem!
"Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre!"
(Anthony de Mello)
A halálod még nem bizonyítja, hogy éltél.
Vavyan Fable
" A hit nem vágy. A hit Akarat.
A vágy mindig beteljesítésre vár, az Akarat viszont erő.
Az Akarat megváltoztatja körülöttünk a teret, de ehhez szükség van a Vágyra is. "
Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani.
Azt hiszem mindent könnyebb megérteni, mint egyik embernek a másikat. Könnyebb, mert amit nem értünk, arra odafigyelünk, próbáljuk érteni, figyelünk a természet szavára, mert titokzatos, mert feladat megfejteni, mert figyelmet érdemel.
Az embernek mindenre vannak szavai, érthető szavai, amiket nem kell megfejteni, különösebben figyelni se érdemes rá. Az egyikünk elmondhatja a másiknak, hogy elhagyták, hogy hiányzik, hogy fáj, de a másik nem értheti. Hallja a szavakat, de nem érti, mert nem értheti. Mert a szív belül van. Mert nem látni, ha látnák, talán értenék, mint ahogy megértik a vérző seb fájását.
Olyanokat mondanak, hogy jól van, miért kell ennyire kapaszkodni, miért nem veszed észre, hogy vége, értem én, de hát térj már észre, túltehetnéd már magadat végre, nincs benned büszkeség, értsd meg, hogy ami elmúlt, az vissza nem hozható, különben is, hogy jut eszedbe ilyenkor, ilyen korban.
Meg azt, hogy próbálj másra gondolni.
Ilyeneket mondanak az emberek, mert azt hiszik értik, megértik azt a másikat, mert ugyan hallják a szavakat, de valójában nem értik, nem érthetik, mert nem érzik az űrt, a belső tehetetlenséget, nem hallják a belső sikolyt. A szavak nem arra valók, hogy megértsék az emberek egymás érzéseit. Mint ahogy az eper ízét se lehet elmesélni olyannak, aki még nem találkozott vele, mint ahogy a pokol is csak annak érthető, aki maga is megjárta már a poklok poklát.
Ha a súly elbírhatatlan,
Emeld fel többször, és könnyebb lesz.
Ha a rejtvény megoldhatatlan,
Gondold át többször, és egyszerűbb lesz.
Ha a csalódás kibírhatatlan,
Éld át többször, és elviselhetőbb lesz."
"Hogysem 10 barátot szerezzek képmutatásommal,
inkább szerzek őszinteségemmel 100 ellenséget."
Légy erőslelkű, ha nehéz a sorsod,
s bátor. Ám légy bölcs, s ha a kedvező szél
szerfölött fújná dagadó vitorlád,
vond be a vásznát.
Quintus Horatius Flaccus
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.
Márai Sándor
Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz.
Csernus Imre