Házasság, hűtlenség, megbocsátás (beszélgetős fórum)

Szió Samdo!

Igen,én ha úgy tetszik "elítélem" azt amikor valaki belemegy egy szertő szerepbe,mert gusztustalannak tartom,de az biztos,hogy nem miatta megy tönkre a házasság.Az a 2 fél sara.

Senkit nem lehet semmire kényszeríteni,mindeki maga dönt.Még ha aki a helyzetben van jobban szeretné a "kívülállót" hibáztatni,ez akkor sem igaz,hogy ő lenne a hibás.Hibás abban,hogy belemegy,de nem a házasság megromlásában.Csak persze amikor valaki szereti(számomra érthetetlen módon) a csalfa párját,akkor megpróbálja védeni(ismét számomra érthetetlen okból,mert én a sajátomnak a szemét kaparnám ki nem aszeretőjéét,azt max első felindultságomban:-)))

Mindig az a nagyobb hibás,akinek veszíteni valója van,vagyis párja családja.Ő gondolja meg mit tesz,megéri-e kockára tenni a közös életüket.

Nem tudom,sztem tisztességes emberek hosszú távon nem tudnak ilyen viszonyt fenntartani,előbb-utóbb dönteni kell valahogy.

Sziasztok!

Kb egy éve kaptam egy kis novellácskát egy interneten megismert sorstársamtól! Engem nagyon megrázott! Szerintem mindenkinek tanulságos, nőnek, férfinak, megcsaltnak, meg nem csaltnak. Egy hozzászólás méreteihez képest kicsit hosszú, de esetleg olvassátok el.

Hétköznap- Révai Gábor

Egyszer nagyon is vágyom arra, hogy egy igazán erotikus, szenvedélyes élmény teljesen felkavarja az életem. Sok volt a feszültség az utóbbi hetekben, s bizony rám fér a lazítás, az öröm és a játékosság. Mindezt egy kalandban tudnám elképzelni… Az sem lenne nagy ár, ha egy külső kapcsolatba kellene kezdenem, vállalva annak minden bonyodalmát, nyűgét és veszélyét is…

…Aztán mégis másképp gondolom. Inkább hazarohanok anyához, és megalkuszom a valamivel. A hétköznapokkal, az egyhangúsággal, mindig ugyanazzal a nővel, problémával. Futok dolgozni, idegesítem magam közben, hazafelé elhozom a gyereket az óvodából, otthon megszerelem a bármit, megeszem a vacsorát. Majd beállok a zuhany alá, és eszembe jut a főnök titkárnője. Színes képek kergetik egymást a fejemben, mert hirtelen…

…Nagyon is vágyom arra, ha más nem, egy igazán erotikus, szenvedélyes élmény teljesen felkavarja az életem. Egy kaland. Egy nő, aki úgy ér hozzám, ahogy eddig senki. Csendben, melegen, mintha bennem még buzogna valami fiatalos erő, hogy kívánok valakit, nem csak kielégítek valami megszokott éhséget. Más illata legyen, bőre, mozdulatai, sóhaja…

…Mire idáig jutok, elegem lesz a zuhanyból, fáradtan beesem a hatalmas ágyba, beállítom az ébresztőórát, a teliholdat bámulom. Ilyenkor mindig kinn sétáltunk, szerettük egymást, és egy sovány próbálkozás után nőm elutasítása ringat álomba, hogy reggel még idegesebben borotválkozzam, húzzam az ingem, cipőm, kapjam a táskám, és újra beérve az irodába idegesebben reagáljam le a főnököm kritikáját, és azt, hogy nem vagyok jó semmire, mikor meglátom a titkárnőjét a háta mögött…

…Ezért nagyon vágyom arra, hogy egy igazán erotikus, szenvedélyes élmény teljesen felkavarja az életem. Kikészítsen, kisemmizzen, kiszívja a vérem, ha kell, de csak velem legyen abban az egy szent órában. Még mindig férfi vagyok, attól függetlenül, hogy megszokott valaki! Elkezdek azon gondolkodni, mitől más a titkárnő, akitől lelassul az idő… Sohasem kosztümben látom, pusztán meztelenül, vagy csak egy átlátszó, sejtelmes fehérnemű takarja testét. Mitől van, hogy abba a szempárba bele lehet zuhanni, olyan szép, és a szája íve tökéletesebb bárminél...

…Végül mikor hazamegyek, új szemmel nézek végig nőmön. Talán nem csak az ő hibája, hogy már rég nem ő a szenvedély, a kaland, ami erotikus, veszélyes, hogy újra vele akarjak bonyodalmat, titkokat vállalni lelkiismeret-furdalás nélkül. Pedig szép még most is. A szeme mélyebb bárminél, a szája tökéletesebb bárkiénél. Csak én szoktam meg. És ahogy eszembe jut a titkárnő, elszégyellem magam, hogy tegnap még bármit odadobtam volna egy harmadikért. Átszellemülten saját megtartóztatásomtól megölelem, mint rég, ő rám mosolyog, visszaölel, én felbátorodom, ő közli, hogy csak gyengédségre vágyik, de akkor berohan a kisebb gyerekem, és focizni akar. Ő vacsorát főz, vasal, leckét ír a másik gyerekünkkel… Estére olyan fáradt, hogy csak beesik mellém az ágyba, megsimogatja a fejem, megígéri, hogy ha anyáméknál lesznek a gyerekek, nem hagy majd aludni, és én így kelek fel újra, és állok a zuhany alatt…”

És akkor egy kérdés: Ha szerelmes is lesz a férj illetve a félrelépő fél, TÉNYLEG a szeretőbe szerelmes, vagy csak a szerelem érzésébe??? Szerintetek???

Pszih és Tamianyu hozzászólásaival értek egyet, mégha Tamianyu meg is dorgált anno a szeretőségemet illetően.

Így van, szerintem is Évike még képben van. A látszat kedvéért mindent bevetnek a pasik, mondom a saját életemből példázva, a nős pasim (aki 2-szer otthagyta a családját és 2-szer engem 4 hónap alatt) most teszi-veszi a dolgát otthon és nekem meg kéthetente írogat, vagy jelez, hogy "Héé, vagyok!" Na, ezek szerint nem zárta le, a látszat viszont mást mutat. Én meg már csak mosolygok a bolondján .... Köszi Tamianyu :)

... emlékszem egy filmre (végigkínlódtam egy hölgy kedvéért :D), a végén a szerelmes férj és a szeretője egymásra talál, a feleség fellélegzik és kezét nyújtja a szeretőnek, mire a

Szerető: "istenem, annyira sokat szenvedtünk"

Feleség: "nem, kedvesem, a szenvedés csak most kezdődik, mert ettől fogva együtt kell élned vele".

:)))

Igen,ezt én is képtelen lennék elviselni.

De szerintem nem is kell,ha lehetőség van rá akkor jobb megoldás ilyen esetekben a válás.Az egyoldalú szerelemnek semmi értelme,az csak szenvedés mindnekinek.Meg aztán legyen már az emberben tartás méltóság,mert anélkül hova jut?Elveszti emberi mivoltát.Persze ez nem feltétlen elsődleges,de azért ennyire megalázottságban élni nem lehet,ebbe tönkre megy bárki lelkileg idegileg,mindenhogyan.

Ha bele gondolok egy ilyen együttélésbe,nem tudom megérteni,csak nem akarok tolakodó lenni,de bennem egy csomó kérdést vet fel.Mint pl,hogy lehet elviselni így valakit együtt élni vele?Mellettem aztán nem feküdne az tuti,hozzám nem érhetne.Nem lennék hajlandó a sz@ros gatyáját mosni,amikor másé a szíve,ételt tenni elé,és még én törjem magam,hogy megbeszéljük a problémákat,megoldást találjuk.Ááá,ez abszurd nekem.

Igen,szerintem is jobban járna mindenki.

Ahogyan talán más esetekben is,amikor másra vágynak a felek nem egymásra és csak az anyagiak meg a gyerekek miatt maradnak együtt.

Ilyen esetekben nem beszélhetünk boltásról amit meg lehet bocsátani...legalábbis szerintem nem,ezt már nem heveri ki a házasság,sosem lesz olyan mint előtte,akkor sem ha fenntartják.Aki azt gondolja,önmagát ámítja.

de ugye nem egyszeregy családját, férjét hoznád példának. Szerintem ott mindenkinek jobb lenne, ha a férj lelépne. Persze lehet, hogy csak én látom így, de egy kínlódás, bizonytalanság mindenkinek.... élet ez?

Milyen család az, ahol a férj vagy a feleség másba szerelmes, más után vágyakozik, más tölti ki a gondolatait?

Így van,de még akkor sem minden esetben.

Van aki reálisan gondolkozik,és fontosab a család együttmaradása,és az anyagiak.

Szerintem ez nem mindig van így,ez esetben tuti nem,ugyanis érzelmileg nem zárták le a kapcsolatot ha figyelmesen olvasol.Meg ha így lenne,akkor kezdene rendbe jönni a házasságuk,de nem így van.

A feleség persze mindent megtesz,de a pasival még beszélni sem tud érdemben.Faggatni kell állandóan,bizonytalan,azt mondja őt szereti még évike,és ő is évikét.Hát ezt már ha egy pasi bevallja a feleségének,akkor ott nagyon nagy bajok vannak,nagyon mindegy neki burul-e a családja,mert az érzelmeket a végletekig tagadni szokták.Még ha bukta van akkor is megmagyarázzák,hogy csak sima szex volt,semmi érzelem a részükről,mert azt gondpolják így könnyebb kiengesztelni a feleséget.De ez esetben nem így van,hezitál a pasi,méghozzá nagyon régóta.Hát erre meg várna a fene,úgy rúgnám seggbe kínáig repülne,aztán szeretgesse ott évikéjét.

Aham. S mi van akkor, ha az az egyedi eset tökéletesen eltér a statisztikai átlagtól?

Nem lehet általánosságban megismerni dolgokat.

Ahogy két egyforma eset, érzelem, férfi és nő sincsen.