Házasság, hűtlenség, megbocsátás (beszélgetős fórum)

Én is így érzem. Már így, ha eszembe jut a terhességem vége, a kicsi születése, rögtön ugrik is be mellé, hogy eközben ő meg szépen keverte a dolgokat.. és így már nem egy kellemes emlékkép az egész. De a karácsony, szilveszter is meg lett mérgezve, akkor derültek ki a dolgok két részletben.

Nem egy csini szingli volt, hanem egy elszánt, de férjezett (és kattant) családanya három gyerekkel. A csaj hajtott rá, minden nap együtt utaztak, a párom buszsofőr. Aztán mikor egy év múlva látta a csaj, hogy hiába vár a páromra (vagy annak reményében), akkor megkeresett engem és kipakolt..

Amikor megkérdezte a férjem, hogy mit tennék szívem szerint, akkor rávágtam, hogy ha anyagilag megtehetném, úgy alakítanám, hogy közel laknánk egymáshoz a gyerekek miatt, de minimum egy ideig külön költöznék, sőt talán el is válnék. Azért is, mert azért így tisztelni, felnézni valakire, aki ennyire megbántott és akiben ekkorát csalódtam, úgy elég nehéz. Szeretni viszont szeretem, jobban is, mint eddig hittem. Próbálom a jó dolgait szem előtt tartani és nem rágódni a múlton, bár ez sokszor nagyon nehéz.

Akkor 1 év után is még mindig küzdesz és dilemmázol? 😞

Szia! Köszönöm, hogy válaszoltál. Hű, az sem lehetett könnyű 😞

Én is hasonlóan érzem. Néha úgy érzem, hogy fog ez menni, de gyakran rám tör, hogy hogyan tehette ezt meg velem. A terhességem végén (1,5 évvel ezelőtt) ismerkedett meg a csajjal, két hetes volt a második lányunk, amikor ezt tette. Pár hétre rá megbukott ugyan, de egészen most karácsonyig a teljes igazságot nem vallotta be, hazudozott össze-vissza a végsőkig. Szóval nálunk elhúzódott és több lépcsőben derült ki az igazság. Érzelmi szálat tagad és már nagyon teper, de mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt és azóta sem tudok újra magamra találni. Nekem ez sosem tartozott a megbocsátható bűnök közé, de neki sem, ezt többször is beszéltük és elítéltük a félrelépést. Ehhez képest... hatalmas csalódás. Küzdök magammal is, mert sokszor azt érzem, hogy szembe köpöm magamat azzal, hogy vele maradok.

És nektek jó a kapcsolatotok azóta, nem bántad meg, hogy vele maradtál? Mi voltunk eddig egy alkalommal párterápián is, ott kicsit elkeserített a hölgy, hogy 2-3 évig is eltarthat, mire túlteszi magát az ember ezen.. 😞

Sziasztok!

A legutolsó hozzászólás is már jó pár éve történt, de reménykedem, hátha kapok választ, hogy a megbocsátott megcsalás után kinek hogyan alakult végül a házassága. Az én esetem szinte szóról szóra ugyanaz, mint Egyszeregy esete és pontosan ugyanezzel küzdök, hogy nem tudok túllépni annak ellenére, hogy úgy döntöttem, megbocsátok. Hátha valaki (főleg Egyszeregy) bíztatót tudna írni ezzel kapcsolatban és esetleg tanácsot, hogy mi segített és mennyi ideig tartott ez az üresség, keserűség, ami megmérgezi az ember mindennapjait. Hátha olvassa még valaki ennyi év után ezt. Köszönöm 😊

Igen ez igaz, és ezt én is tudom, a probléma, hogy nem csak a saját cuccaimat kell össze pakolnom, hanem egy 6 éves gyerekét is. Most így azért még valahogy vagyunk.De ha elmegyek vele egy albérletbe, és egyszercsak nem lesz pénzem (megszúnik a munkahelyem vagy a hitelek miatt amit hátra hagyok levonnak a fizetésemből) akkor mit csinálok?Nekem nincs senkim, akihez akkor elmehetnék, hogy a gyerekemnek enni adjak.Vagy hogy meghúzzam magam nála.Akkor tényleg nem lesz más mint az utcára kerülés. CSAK és kizárólag ettől félek.Én mennék, ha csak rólam lenne szó, de a gyerekemet féltem.

De az ötletet köszönöm, az önkormányzatis tanácsadásnak utána nézek.

köszönöm!!

Együtt érzek veled. Állítólag a hűtlenség feldolgozása hasonló, mint a gyászé - átlagosan egy év, mire "jobban leszel".

(Nálam jóval tovább tartott, de - ahogy egy szakértő fogalmaz - nálunk "többszörös bizalomvesztésről" volt szó. Nem ő számolt be a viszonyáról, a lebukás után is próbált tagadni és később is hazudozott... Hát így nehéz újra bízni valakiben...)

A férjem otthagyta a munkahelyét, de több, mint egy évvel azután, hogy az eset kiderült.

Én még az elején kértem, hogy jöjjön el onnan, de nem akartam kikényszeríteni a döntést. Az atya, akitől segítséget kértünk még egy lehetséges másik munkahelyet is felajánlott neki, talán elgondolkodott rajta, de aztán nem fogadta el (nem is tetszett neki). El kellett telnie jópár hónapnak, hogy megérjen benne a döntés. Azt mondta, nem bírja ezt így tovább. Nem tud tőle elszakadni úgy, hogy közben ott van tőle 2 m-re, hogy naponta látja, érzi, beszél vele... (Aztán felmondási idő, stb. - így lett bő egy év a lebukás után, mire végre eljött.)

Szia "egyszeregy"!

Végig olvastam a fórumodat és most én tartok ott ahol te három éve, hasonló a történetünk, ezért érdeklődnék, hogy mi történt azóta? A férjed végül munkahelyet váltott vagy maradt minden a régiben, hogyan győzted le a napi szinten fellépő bizalmatlanságot és féltékenységet? Számomra az a legnehezebb, amikor elmegy reggel és tudom, egész nap együtt dolgoznak majd, aztán hazajön és bár nagyon kedves és igyekszik mégis érzem hogy nem engem szeret igazán. Kilátástalan ez a harc, ha van egy kis előrelépés akkor utána megint visszaesünk és ez megy már több mint fél éve mióta kiderült, hogy szerelmes abba a nőbe. Elmúlik valaha a szerelem, ha továbbra is együtt dolgoznak?

Most találtam erre a fórumra,amint látom előtted csak 2010 ben írtak.

Nálunk is ez van,és én se bántam meg, hogy akkor nem váltam el.

Az idő,3 év ezt igazolta...

Eltelt majdnem 3 év.

Nem bántam meg, hogy a házasságom mellett döntöttem.