Házasság, hűtlenség, megbocsátás (beszélgetős fórum)
Ha engem kérdezel, ilyet soha nem mondanék! Soha nem vártam és hagytam, hogy döntsenek helyettem. Életem minden fontos döntését egyedül, illetve a férjemmel megbeszélve tettem meg! Eddig még egyiket sem bántam meg! Döntésképtelen, na az nem vagyok!
Amikor megcsalt, akkor is döntöttem, kell nekem és a gyerekeinknek és harcolni fogok, ha addig élek is, bárki-bármit gondoljon vagy mondjon!
Szerintem a mi véleményünk nem tér el jelentősen egymástól! Irónikusan még azt is mondhatnám, hogy semmi bajom a megcsalással, ha:
ad 1) egyéjszakás, "soha többé nem is látom azt a nőt" típusú
ad 2) ha a megcsaló beszél előzetesen a hiányairól, és arra nem kap érdemi reakciót
ad 3) Ha a kettes pont alapján mégis belemászik egy viszonyba, akkor közli az asszonnyal.
Ennyi!
Ezért berzenkedek itt a titkos szeretőtartás ellen (mert ugye a megcsaló nem tud dönteni :(, úgy gondolja majd később..., de addig titkol-tagad mindent - esetenként évekig)
Mert a megcsalt fél csak utána tudja elkezdeni járni az általad leírt násztáncot, ha már ismeri a dörgést! Nem???
Más nő fejével meg nem tudok gondolkodni.
Hát nem! Sőt , nincs két egyforma ember.
Hát nem minden nő gondolkodik úgy mint Te!
Ja! És szerinted mit mond ilyenkor egy feleség? "Te hoztál mindket ilyen helyzetbe, neked kell döntened! Ez a Te felelősséged! " ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Szóval a férj már szerelmes a nőbe, kiderült és most dönteni kéne.Ha a férj tényleg szerelmes,akkor úgyis megy,és akkor legyen benne annyi, hogy nem húzza,halasztja a gyerekeit ezzel jobb esetben nem hagyja el,hanem anyagilag és érzelmileg támogassa őket, látogassa.Ha ebben a helyzetben lennék én, akkor zavarnám az embert és válunk.Nincs mit tenni,el kell engedni akárhogy is fájna.Akit igazán szeretünk azt el tudjuk engedni,hagy legyen boldog. Bosszúból valaki azért se válna és lehúzná úgy hogy semmije nem marad, feltételeket szabna a váláshoz, ezt meg vagy megteszi a férj,vagy inkább tovább él a rossz házasságba és tűr.
Na. De nehezen jutottunk el idáig. Erről beszélek. :o)
Akkor a feleség döntési helyzetben, sőt kényszerben van! De szerintem ez a kisebbik rossz!
Mi az, hogy a szerelem egy alkalom-e, meg hogy válni akar-e? Ott áll a maflája és vívódik. Dönteni nem tud. Mondom, hogy az asszonynál van a labda!
Ez attól függ, hogy csak egy alkalom e, szerelmes e a férj, el akar e válni,vagy helyre akarja hozni a házasságot.Persze a nőt hagyni kell kidühöngeni magát.
Ebben is nagy az igazság, mert lehet a feleségnek is unalmasak a hétköznapok, a férj a szabad idejében a szeretőnél van,persze hollétéről hazudik. A feleség otthon ábrándozik, hogy vágyna egy romantikus napra, egy kis kikapcsolódásra,elönti az a bizonyos eufórikus érzés. Szóval,amit a férfiak a szeretőjükre szánnak, azt szánhatnák a nejükre is, kihozhatnák belőle újra A NŐT!!! És nem csak a lestrapált anyát lássák bennük. Hisz állítólag érzelmileg a feleség, gyermekeik anyja áll az első helyen, ha meg nem akkor változtasson és ne játszon emberi életekkel.
És mi van akkor, ha férfi őszintén elmondta, hogy mi a helyzet?
Nem is ott van a gond, amikor a feleség már dönthet! Hanem amíg nem dönthet! Amíg a férj nagy titokban szeretőt tart és így NEKI minden igénye ki van elégítve! Az egész megcsalós, szeretős sztoriban az a legfelháborítóbb, hogy megfoszt egy felnőtt embert, a feleséget, az élete párját, a gyerekei anyját attól, hogy dönthessen a saját életéről. Gyakorlatilag helyette dönt és ehhez nincs joga!
Pedig őszinteséggel az egész katyvasz elkerülhető lenne! Szerintem!
A nők is elképzelik ezt az eufórikus állapotot,talán akad is hozzá partner, de én magamból kiindulva tettlegességig nem mennék el, inkább feláldozom a boldogságot. Ha megtenném akkor a páromnak tényleg nagyot kell bakiznia, vagy sok kis baki,amikor azt mondom elég,és változtatni akarok. De csupán csak azért, hogy felpörgessem az életemet nem áldozom fel a családomat, társamat,mert a rövidebbet húzom. Vannak nők,akik szintén így gondolják mint én, és vannak,akik úgy ahogy tisztelt férfi társak.
Szerintem nagyon jól látod. Talán én is azért érzem át jobban, mert férfi vagyok. (látom a hölgyek nagyon tiltakoznak, kevés kivétellel). Ez egy tényleg szörnyű választás. Döntened kell olyan értékek között, amelyek egyformán fontosak neked. Szerintem segítség nélkül nem lehet megtenni. Ha a feleség is csak vár és nem tesz semmit, mind a három fél tönkremegy. Szerintem itt a kulcs figura a feleség. A szerető úgy is szeret, többet tenni már nem tud. A férfi nem tud dönteni. (mert gyenge). A feleség két dolgot tehet. Dorít: és akkor vége a házasságnak. Beveti magát és visszacsábít. Mivel a férj döntésképtelen, minden esélye megvan erre. A szerető meg fog sértődni, hiszem a férfitól közben már mindenféle ígéretet kapott, ami nem teljesült. A férj és feleség hosszú keserves küzdelem után "boldogan élnek, míg meg nem halnak"....itt a vége fuss el véle...
Szerintem itt bárki el tudja fogadni a Te döntésedet,és nem akar senki semmire rábeszélni.Nekünk sztem mindegy elválsz vagy maradsz.Mi max azt tudjuk leírni amit gondolunk,(bár nekem úgy tűnik csak azt szeretnéd,ha az elképzeléseidet támasztanák alá)ezzel a dologgal kapcsolatban,meg azokra reagálni amiket Te leírsz,hogy mit tennénk hasonló helyzetben.De a döntés ez esetben a Tiéd,a Te életedről A Te házasságodról van szó.Igen,senki sem hibátlan,de nem mi ndegy mik a hibái.Mindenki eldöntheti mit képes elnézni megbocsátani.Van aki többet,van aki kevesebbet.Nehéz dolog ez,ezt sztem mindenki felfogja.Te képes vagy így tovább élni,én meg pl nem lennék.Ez van különbözőek vagyunk,de ezt a fórumot Te indítottad,fogadd el a különböző véleményeket.Próbáljátok rendbe hozni,sok szerencsét hozzá.
Nem akartam senkit megbántani. Nekem ez a tapasztalatom. Százszor inkább dolgoznék nálam fiatalabbakkal, mint idősebbekkel, mert kioktatóak.. és még amiket soroltam...ettől függetlenül találkoztam jófej 60 évesekkel is., csak nem ebben a körben ahol dolgozni vagyok kénytelen, mert nincs magas végzettségem.
Fájdalom, távozom. (Mostanában eléggé hanyagolom a kölköket, változtatnom kell!!!!)
Viszhall/lát/olvas...
Egy pasi (sajnos) nagyon nehezen áll ellen a kísértésnek. Nem kell, hogy mindig a szeme előtt legyen!
Mert női megérzésem az nekem is van :)
(Igazából nem nagyon beszéltem a dolgokról férfiakkal, az öcsémet kivéve, de ő se az a szószátyár fajta. Úgyhogy jól jött egy(-két) pasi-vélemény.)
Mert Te is biztos agyafúrt vagy :o)))))))))))
Néhány év múlva te is klimaxos tyúk leszel - ha megéred...
Akkor is "légy résen". De nyugodtabb lenne a helyzeted hidd el, ha nem dolgoznának együtt. Ezt még harcold ki!
... miért nem az én női megérzésemre emlékeztél? :)
Köszi.
(Tegnap azért bepánikoltam ám attól, hogy a férfiúi megérzésed azt mondta, együtt vannak még. De akkor nagyon jól csinálják, sehol egy jel. A férjem, tuti nem ennyire agyafúrt, de a nőt nem tudom, mire képes.)
Hát akkor kedves egyszeregy. Az marad amit mondtunk már többször is. Férjre vigyázni! Évikétől leválasztani. pont.
Engem eddig, mindenk pasi megcsalt, a jelenlegit kivéve. Mindig kitartottam, én tudtam, amit ők nem, aztán ők adták ki az utamat. Fura egy dolog, megcsalnak, és megbocsátani utána. Hát nem tudom. Nekem akkor fájt. Mégis maradtam, de máig nem tudom, miért?! :)
Huh, köszi.
Amúgy én 38 vagyok, a férjem és Évike meg 45.
(Úgyhogy van, akinek a (majdnem) klimaxos tyúkok jönnek be. Másoknak meg a kapuzárós pasik.)
További ajánlott fórumok: