Érzelmi hűtlenség (beszélgetős fórum)
Ezzel úgyis csak az ellentétét érik el, de az ilyen ember beteg. Olvastam olyan cikket, hogy a féltékeny barát gyakorlatilag felhizlalta a barátnőjét, hogy más férfit ne érdekeljen :S
No igen, ha tudod, hogy a fejedre esik valami, akkor nem sétálsz oda. :) De ez így igaz. Akkor élvezted, akkor jó volt. S ha nem lett szép a vége, akkor pedig tanultál belőle, ha okos voltál.
Szerintem se lehet egy másik embert megváltoztatni. Persze változni mindenki tud, ha saját maga szeretne. De nem mindenben.
Ó, ez még semmi. Olyat is csinált a végén, hogy csinált egy e-mail címet az előtte lévő exem nevében, onnan írt magának egy levelet. Arról, hogy állítólag mi ketten újra együtt vagyunk a háta mögött, és én megcsalom őt mindenkivel. Majd mindezt megmutatta nekem, és szembesített vele, számon kért a dologért! Na, ez milyen?
Persze akkor én naív, még el is hittem, hogy ez igaz, és értetlenül álltam a dolog előtt. Persze még fiatal voltam nagyon, és tapasztalatlan. Meg ugye, akit szeretsz, arról ilyen aljas húzásokat nem is feltételezel... De ezzel a viselkedésével nagyon hamar kiölte belőlem a szeretetet. Igazából irtóztam tőle...
Egy régi kapcsolatomat sem cserélném el, mert egyrészről akkor szerelmes voltam, és még nem terveztem örökké, másrészt sok dolgot megtudtam magamról is. Kellenek a negatív tapasztalatok, hogy végül élesben már ne sétáljunk bele bizonyos csapdákba. Szerintem mindenki ekkor tanulja meg, hogy a másikat úgysem tudja megváltoztatni, és hogy legközelebb jobban válasszon. Meg egy nagyon féltékeny után jobban értékeled, és nem veszed természetesnek, hogy elenged a párod bulizni.
Teljesen igazad van. És jól neveled a gyerkőcöket. :) Persze az is egy folyamat, hogy rágyere, hogy neked mi az, ami elengedhetetlenül fontos, és mi az, amit nem tudsz elviselni. Mi az, amiben pedig képes vagy a komromisszumra, mert megéri. :) A féltékeny fiúmat én fiatalon nagyon-nagyon szerettem, és komolyan azt gondoltam, hogy ezt eltudom viselni a kedvéért. Illetve azt is hittem, hogy idővel majd ráébred arra, hogy rólam nem kell ilyeneket feltételezzen. Aztán hamar rájöttem, hogy ez nem rólam és a kettőnk kapcsolatáról szól, hanem csakis az ő bizonytalanságairól, és saját magáról.
Anyukámnak pl. végtelenül birtokló a párja. De ő ezt nem érzi terrornak, mert ő is ilyen. :) Sőt, ő ezt úgy éli meg, hogy őt mennyire szereti, ragaszkodik hozzá, és félti. Ezáltal nagyon jól kiegészítik egymást. Nincs is konfliktus ebből, még a közértbe se mennek ki a másik nélkül. Én nem tudnék boldog lenni az ő kapcsolatában, de ő meg az enyémben nem tudna. Mások vagyunk mindannyian, és mindenkinek a magához hasonlót kell megtalálnia.
A közelség- távolság jó aránya tartja fent a kapcsolatokban a vágyat. Ha túl sokat vannak közel az is megöli, ha túl sokat távol az is. Jól el kell találni az arányt.
Akkor nem is volt olyan nagyon féltékeny. Az enyém minden nap délután 3-tól a munkahelyem előtt a kapualjban üldögélt... Figyelte az ajtót, vajon kijövök-e onnan megcsalni. Szerinted?!?! Iszonyatosan ciki volt... A kollégám bezárta a telefonomat a szekrénybe, mert már elege volt abból, hogy gyakorlatilag megállás nélkül tilinkol.
Így igaz! Egyébként szerintem kellenek a közös programok, de külön is kell, az is fontos. Pl. kimentem Angliába 1 hétre a barátnőmhöz most tavasszal (ezt is sokan meglepetten fogadták), és esküszöm, nagyon jót tett a kapcsolatunknak. Mert bár nagyon-nagyon jól éreztem magamat ott kint, szó se róla, de végig hiányzott nekem, hogy nem találkozunk, és messze van tőlem. Szóval nagyon jó érzés volt aztán újra találkozni. Persze a hétköznapokban is jó együtt lenni, de nyilván nem élem meg azt, hogy mennyire tud hiányozni akkor, amikor akkor látom, amikor csak akarom.
Az ember sok kellemetlen kapcsolattól megkímélné magát, ha már az elején kiderül, hogy az alapvető elveinkben sem egyeznek. A legjobb, ha a határok a pároknál közel azonosak, ezért próbálunk hasonlót keresni. Szerintem senki sem akar lelkiterrorban élni, mert ha rosszul választ, akkor az lesz, ezért tartanám fontosnak, hogy már a kapcsolat elején tisztázzák, hogy kinek hol vannak a határok.(nem csak hűtlenség témában) Én a gyermekeimet már így nevelem, hogy a párválasztásnál nem csak az érzelmeikre kell hagyatkozni. A kezdeti lendület egyszer úgy is elfogy, aztán meg lehet nézegetni, hogy jól mellé fogtunk.
Néha én is el szoktam menni, meg a párom is.
Legtöbbször a barátaink felugranak hozzánk, de örülök, ha néha kettesben söröznek-dumcsiznak egyet.
Jah, ez pont olyan hülyeség, mint amikor a kamaszlánynak 9-re kell hazamenni, egy perccel se később, mert húúúmitörténikvele! :D
Ha akarja, délelőtt 11-kor is megtörténhet vele:D
Bizalom és jó kommunikáció nélkül sz.art se ér semmi.
Vannak olyan férfiak, akik azt gondolják, hogy az az egyetlen módja a hűtlenség elkerülésének, ha a feleségüket egy dobozban tartják, hogy ne találkozhasson senkivel.
Gondolhatod :D Bár ahhoz képest milyen nehéz volt neki, csak néha akadt ki.
:D Olyan negatívak vagyunk, és laza erkölcsűek.
Egyébként ez ritkaság ám. Pl. én időnként - nem sűrűn - eljárok kirúgni a hámból, ha a barátnőm jön látogatóba. A párom nem szokott eljönni velem. Azért nem, mert ő nem szeret ilyen helyekre járni.
Ha tudnád, hányan monták már nekem a következőket: És a "Józsi" mit szól ehhez?! Elenged?! Az meg hogy lehet? Én biztos nem engednélek, ha a helyében lennék, és nem is kellenél már ezek után.
:DDD
Első randin mindenképpen tedd fel a kérdést! :D
Aztán futás! ... :D
:DDD Neked is!
Egyébként éjjel forró dolgokat álmodni idegen emberekkel, az a hűtlenség melyik fajtája? Álombéli hűtlenség?! :)
Hááát, igen. Én az a fajta vagyok, aki nem bírja... Az ominózus féltékenykedő óta. Egyszerűen elmenekülök, ha azt érzem, hogy számon akarnak kérni, pórázra verni. Ez van.
Helóka!:)
Érzelmi hűtlenség mentes szép napot nektek! :D
A féltékenykedés még senkit sem akadályozott meg a félrelépésben. Max. jobban ügyel a delikvens, hogy ne bukjon le.
A régi barátom nagyon féltékeny típus volt, de együtt kellett élnie avval, hogy én egy ezer fős koliban lakom, ahol 90% a fiú :)
Még az elején elmesélt egy történetet, hogy a volt barátnőjének írogatott egy srác facebookon elég félreérthető dolgokat, és hogy ezt nem lett volna szabad hagynia a lánynak. Ekkor nekem még nem sok tapasztalatom volt párkapcsolatok terén, és mivel az elmúlt sok évben egyedülálló voltam, nem láttam kivetnivalót abban, ha valaki ilyeneket írogat nekem. Úgyhogy kb. ennyit értettem belőle. Később kiderült számomra, hogy a páromnak van egy nem teljesen alaptalan elmélete, miszerint ha az ember a bizalmába fogad egy olyan valakit, akivel alapból van egy kis vonzalom, akkor amikor a kapcsolatban óhatatlanul előjön némi probléma, azokat a harmadikkal fogja megbeszélni, aki szívesen nyújt vigaszt. Amikor alapból épp fasírtban vagy a pároddal, és ott van valaki, aki mindig megért és kedves veled, nos ez lehet probléma forrása. Persze nem arról van szó, hogy nem beszélgethetek akárkivel, de ma már nem engedek senkit tenni a szépet.
Amúgy meg szerintem aki menni akar, az menni fog. Ha féltékeny vagy, ha nem. Ez ellen nem lehet tenni semmit sem, akadályozni nem lehet.
Hogy érted? Ez most nem értem. Mi volt a gond?
Nekem volt egyszer egy olyan féltékeny fiúm (egy évig jártunk), aki még abba is belekötött a villamoson, ha nem őt néztem, hanem kinéztem pl. az ablakon!!!! Akkor már jött a veszekedés, hogy mégis kit bámultam, kire néztem rá.
Természetesen fiúkkal szóba nem állhattam, sőt, amikor elkezdtem dolgozni, akkor az már maga lett a pokol. Elmentem egy munkahelyi csapatépítésre, amiről neki az volt a véleménye, hogy egy tisztességes nő, aki szereti a párját nem megy el több napra mellőle, pláne olyan helyre ahol férfiak is vannak. :D
Igen, teljesen igazad van abban, hogy az elején le kell fektetni a határokat, és őszintén megbeszélni mindent. De minden ember más és már. Én nem érezném magamat önmagamnak egy olyan kapcsolatban, ahol meg kellene válogatnom, hogy kivel beszélgetek. Merthát azzal, akivel csak akarok! :) És aki ezt nekem meg akarja szabni, nekem nem a társam és nem is szeretném, hogy az legyen.
:DDD Amúgy ismerek ilyen felfogású embert. :)
Hiába beszéltük volna meg, mert azóta változott a véleményem, és biztos fog is még változni. Sőt, a párom elmondta, mi a véleménye, de én akkor azt nem értettem, mert nem volt ilyen tapasztalatom, és őt sem ismertem még annyira.
Mindenkinek kellene írnia egy Kapcsolati Szerződést Sheldon Cooper után szabadon, akkor nem lennének tisztázatlan részek :D
Igaz, nem tehetünk az érzelmeinkről. Ebben az esetben inkább az érzelmeink csalnak meg minket, mert mi köszönjük, ezt nem kértük :)
:D
Jó pap is holtig tanul, azt mondják:)
Ne aggódj, 20 évvel én sem tettem fel a kérdést a páromnak. Most már tudom, hol van a saját határom is. :)
További ajánlott fórumok: