Házasság, hűtlenség, megbocsátás (beszélgetés)
... nah, ezzel viszont egyetértek! :D
... mondjuk kevés férfi hagyja el a biztonságos életet, igenis, hogy a materiális javaknak még van jelentőségük. :)
Ki tudja...
Ahogy már korábban írtam, most ott tartok, hogy minden férfi szemében a jelzést lesem: még nő vagyok. Tény, hogy a mostani küzködése az érzelmeivel még jobban megtépázza a női önbecsülésemet. (Már ha van még ilyenem.)
Egyébként most épp egy nagy meló közepén tartunk, lakásfelújításba kezdtünk. (Hallom, ahogy többen felszisszennek.) Tudom, hogy ebben a helyzetben hülyén hangzik. De az, hogy belevágtunk, számomra jelzésértékű: belekapaszkodunk minden kínálkozó szalmaszálba (jött egy lehetőség, egymásra néztünk és bólintottunk), ami arra utal, bízunk abban, hogy lesz közös jövőnk. Szóval feladatom van bőven, így nem sok időm marad rágódni. Persze a "fegyver" kétélű: vigyáznom kell, nehogy a sok teendő elterelje a figyelmemet a kapcsolatunk rendezéséről. (Erre is nekem kell figyelnem, mint írtam, a férjem azt hiszi, az idő mindent megold, csak hagyjuk, menjen a napi rutin.) Kicsit félek, mi lesz, ha vége lesz a felújításnak, de elég a mának a maga baja...
A társfüggő azt jelenti,hogy bármit képes vagy elviselni a másiktól,csak veled maradjon.Függsz tőle érzelmileg,anyagilag...stb.
Hát kitartást kívánok neked,és,hogy jól dönts így vagy úgy.Szerencsés ember a férjed(de csak miattad nem évike miatt).A haragod érthető a nő felé,de igazából Te is tudod,hogy a férjed a hibás.
Én a leírtakból úgy látom Te próbálod újra építeni a házasságotokat.Ha Ő tényleg félt volna attól,hogy elveszít,már nem is ismerné évikét,azonnal megszakított volna vele minden kapcsolatot amint kiderült a viszony,és neked könyörögne bocsánatért azóta is.
Te nagyon megértő vagy,szerintem ez már nem válik a javadra.Egyébként a cigiről is le lehet szokni,csakis akarat kérdése(én 16 év erős dohányzás után hagytam abba egyik napról a másikra).Mint ahogyan a hűség is,mert ha elköteleztem magam,ha szeretem a párom akkor egyértelmű,hogy hűséges maradok hozzá minden körülményben.Minden házasságban vannak hullámvölgyek,ezt minden felnőtt ember tudja.Olyan sajna nincs,hogy valakiknek csak a napsütéses oldal jusson.Ez nem ok a megcsalásra,sem egyéb aljasságra a másik ellen.Ha vége van,azt meg tudomásul kell venni.De el kell tudni dönteni mit akarunk.Nem mész ebbe tönkre érzelmileg?
Mit jelent az, hogy társfüggő?
Amikor a dolog kiderült (kiderítettem :( ), azt mondtam, húzzon a ..., aztán amikor azt mondta, nem akar elmenni, hosszú vívódás után úgy döntöttem, jó. Két lehetősége van:
- marad, szakít, újraépítjük a házasságunkat
- marad, nem szakít, de mindent elmond és mi élünk egymás mellett, mint "barátok".
Az elsőt választotta. Igyekszik. De az érzelmeket nem lehet egy ollóval elvágni. Főleg, hogy kollegina tőle fél méterre van napi 10 órában.
Évikét védi. Mert szereti. De ha nem szeretné, akkor is saját magát hibáztatná. Mert őt így nevelték. A férfi legyen férfi, vállalja a tetteiért a felelősséget, oldja meg egyedül a problémáit, védelmezze a gyönge nőt.
Az ember legyen ura magának. Ok. De ez azért nem megy mindenkinek flottul. Sokan nem tudnak leszokni a cigiről. Persze ha ott van előttük a cigisdoboz az asztalon, akkor még nehezebb.
Az én férjemet is meg-megtalálja egy-egy ribi. Eddig ellenállt. Aztán jött Évike. A csúcs az, hogy ha igazságos akarok lenni, azt mondom, Évike nagy valószínűséggel nem ilyen ribi. A férjem megbotlott, elesett. Fel akarna állni, csak nem tudja, hogyan. Próbálok neki segíteni. (Nekem meg ti :))
Hát a saját férjemnek ez ajánlatos is,hogy elkerülje a csábítást a saját és az egész család érdekében,mert ezt velem nem tehetné,de ennek tudatában is van.Nálunk ebből egyértelműen válás lenne.Egy botlást sem biztos,hogy el tudnék nézni,de,hogy ennyire semmibe vegyen,na ezt semmi képen.És hidd el tudom miről beszélek,én is elváltam 1x 15 éve,és én is 3 gyerek édesanyja vagyok.Ezért kérdeztem már egyszer tőled,hogy anyagi oka van-e annk,hogy nem válsz el tőle,mert én mást nem tudok elképzelni.Azt semmiképen,hogy egy ilyen emberrel maradjak önszántamból.Ne haragudj meg a kérdésért,de nem vagy Te társfüggő?Mert nekem úgy ntűnik,hogy minden árom meg akarod tartani őt.Nehogy félre érts,én is szeretm a férjem,(tudtom szerint Ő is)de azért mindent nem tűrnék el,minden áron nem akarnék a felesége maradni.A megbocsátás biztos szép erény,de nálatok még nem erről van szó,nem egy lezárt dolgot kell megbocsátanod.A bizalmatlanság érthető lenne akkor is,és bizonyos fokig a kételkedés is,talán még az is ha néha ellenőrizni akarnád,de ez amit leírsz a nőkről,a"boszorkányokról",ne hari de az nevetséges.Nekem is van egy rokonom,akonek szegény férjét mindig megtalálja valami ribi,és ő meg héát mit tehetne ha nem tud ellen állni.Valahogy mindig becserkészik,és a felesége szerint mindig a nő a hibás.Szerinted ez elfogadható?Mert szerintem nem!
Gondolkozzon mindig az akinek veszíteni valója van.Vagyis aki elkötelezett,házasságban él családja van.Neki kell ellen állni a csábításnak,mert szereti párját a családját.
És aférjednek igaza van,ő sodorta ebbe a kapcsolatba magát,és nem évikét.Az ő akaratával történt minden,bármit is mondana mást.De ez meg,hogy évikét védi még mindig,szerinted mit jelent?
Persze nem mentem fel a férjemet semmi alól.
Az év végi zárásnál pl. hétköznap-vasárnap reggeltől estig melózott, nem maradt időnk a dolgainkkal foglalkozni. Csak én rágtam magam egész nap ezen a megcsalósdin. Aztán egyszer, amikor kiborultam, felhívtam, hogy neki minden fontosabb, mint mi és ha akarna, csak kerítene időt a problémáinkra. És bocs, hogy nem veszem figyelembe, hogy mennyi a dolga, de ugyan ő figyelembe vette, amikor én 8 hónapos terhesen folyamatosan tanultam, hogy a vizsgáimat még a szülés előtt meg tudjam csinálni? Azt mondta, az lett volna a megoldás, hogy ő is üvölt, hogy nincs rá időm? Azt mondtam, még az is jobb lett volna, mit hogy úgy csinál, minden ok, közben kolleginánál keresi a vigaszt.
És ezzel a mai napig egyetértek. És amikor belegondolok, iszonyúnak és helyrehozhatatlannak tűnik, amit csinált, nem az elsősorban, hogy nem bírt az ösztöneivel (persze ez is), hanem, hogy nem menekült el, amikor komolyabbra vált a dolog, hogy elárult, hogy egy idegennel szövetkezett a hátam mögött, hogy hazudozott folyamatosan...
De ha folyton erre gondolok, azzal nem segítek senkin. Talán ezért is haragszom annyira Évikére. Mert valakire csak muszáj haragudni... :)
Az ellenőrzés kifejezés nekem egy kicsit erős! Nagy különbség van aközött, hogy az ember vakon megbízik a másikban, gyakorlatilag azt sem veszi észre, ami kiszúrja a szemét (mint pl. én: 40-50 db SMS-sel több a telefonszámlában fel sem tünt, ááááá!!!…, meg sem néztem)!
Most már azért az ilyenekre figyelek, nyitott szemmel, beélesített érzelmi radarokkal, de ezt nem nevezném ellenőrzésnek.
Korábban nem nyomoztam a férjem után. A történtek után az ellenőrzés fontosságával egyetértek. Utálom, de kell.
Továbbra is azt mondom, vannak boszorkányok. Volt már korábban is olyan kolleganője (másik munkahelyen), aki rányomult, csak nyíltan. Nem is lett belőle semmi. Évike nem így csinálta. Tudta, hogy nem szabad nyíltan kezdeményezni, az árt a pasi önbecsülésének. Egy poénos benyögést lecsapott. Okosan csinálta. És bejött neki. És úgy, hogy a férjem még most is biztos benne, hogy ő sodorta bele Évikét az egészbe.
Kívánom, hogy a férjed ne találkozzon ilyen nővel olyankor, amikor épp egy kicsi laposabb a kapcsolatotok...
Ezt most nem mondod komolyan:O
Mégis mi a férfi?Valami állatfajta aki csak ösztönökkel rendelkezik?Hát akkor ezért mented fel atette alól.Pf....ez nekem már sok.
Emberek vagyunk,nők és férfiak is.Ésszel döntési képességgel..stb.Ez különböztet meg az állatoktól minket.És mindenkinek vállalni kell a tetteiért a felelősséget.A franc szaglászna ám aférjem után.Ha más kell neki,akkor vigye....De hozzám nem lenne visszaút,ezt tudja jól.