Házasság, hűtlenség, megbocsátás (beszélgetős fórum)
Pont azért kell együtt maradni, mert a nagy szerelem elmúlik (az a bizonyos rózsaszín köd), és jönni fognak a mindenapok, amit ha együt marad a pár meg tud oldani, szétválva, meg csak harag, düh és szomorúság marad.
"Van oly ember, a ki egymaga van és nincs vele másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, hogy azt mondaná: vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!
Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas (1férfi, 1nő, Isten) kötél nem hamar szakad el."
Hát, már lassan a nőknek sem fontos szerintem, főleg azoknak,akik valamilyen okból csonka családban nőttek fel,vagy látták tönkre menni a szüleik házasságát. Mert mindegyik tönkre megy szinte.Ahogy írtam, nekem az egész házasságos hülyeségből a menyasszonyi ruhás parádé hiányzik, semmi más.
Házasság = mesterséges intézmény esetek többségében nem is életképes egy idő után, egyszerűen kényelem v kényszer,ált csak a nők számára fontos.Nagyon ritka esetekben működőképes.
Hűtlenség = Gyávaság,ebből adódóan megbocsátás nuku,foghatod a cumódat édesem repülsz!!!
Igen. Csak ehhez két egyetértő normális fél kell. A régi világban ez nem volt lehetséges,mert mindig is több jogot élvezet a férfi,vagy legalább is azt hitte. Talán manapság már kezd működni.Férjhez csak azért mennék,mert menyasszonyi ruha, buli, szép szertartás, persze mindez nagyon nagyon sokba kerül és inkább egy közös otthonra szentelném a pénzt és a szerelemben papír nélkül is lehet élni.Ha meg esküvő akkor legyen nagy, én így gondolom.
A társadalom legkisebb egysége a család és egyelőre ennél jobban működő miniatűr szervezetet még nem találta fel. Mi városokban élő emberek túlságosan civilizáltak vagyunk ahhoz, hogy kommunákban, vagy akár szétszórtan, egyénenként éljünk. Azonkívül gazdasági érdekek is így kívánják és erkölcsi normákat, érzelmi egyenruhákat feleltetünk meg ennek az egységnek, csak közben mintha megfeledkeznénk arról, hogyan tud az egyén sértetlenül létezni ebben a közös térben.
Semmiképpen nem úgy, hogy a másikat tulajdonának tekinti és mikor ez a tulajdonjog sérül, a házasságlevelet lobogtatja és felháborodottan hivatkozik a hivatalos esküre.
Én szerintem az egész házasság egy nagy baromság. Azért találták ki annó, hogy legyen egy állandó asszony, aki szüli a gyerekeket sorba,a házassági eskü is csak a nőkre vonatkozik,mert a férfi ugyan úgy élte tovább az életét,mint házasság előtt,csak volt egy biztos pont élete végéig,addig ,amíg nem jött divatba a válás.A szerelem elmúlik minden esetben, de ha tesznek azért az emberek, hogy a szeretet ne múljon el, hogy ne okozzanak a párok egymásnak olyan fájdalmat,amit nem lehet egyhamar lenyelni és nem tesznek sorozatba olyan tetteket a párjuknak,hogy elmúljon a szeretet, akkor együtt lehet maradni.De ez nagyon ritka,egy kapcsolatot ismerek,ami 40 éve hűségben és boldogságban van még mindig.A gyereknek sem az tesz jót, ha együtt vannak a szülei, agyereknek az tesz jót, ha egyetértésben és boldogságban élnek a szülei. Ha nem így élnek,akkor az sokkal rosszabb. Nem tudni,hogy kinek mi a jó, lényeg,hogy a gyerekeimmel szemben önfeláldozó vagyok,sőt,a párommal szemben is,mert az utóbbi időben nem nagyon tett boldoggá lelkileg és érzelmileg,állítólag megbánta, de utolsó esélye van neki és utána csak saját magamra gondolok,ezáltal a gyerekeimre is, mert nekik első sorban egy boldog anya kell.
Ha a szeretet elmúlik, nincs miért együtt maradni. Az érzelmeket nem lehet kikövetelni, akarással visszahozni. És szerintem ma is érték a hűség és a kitartás, de nem minden áron. Van egy egészséges határ.
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
Talán azon van a hangsúly, hogy már nem is akarják, mert lusták újra és újra felvenni a harcot a saját énjükkel. Önzőek és kihasználva érzik magukat, ezért inkább elválnak. Pedig x éve még szerette a másikat és azt gondolta, hogy majd neki menni fog válás nélkül, de nem megy. Miért nem? Talán mert az a mai trend, hogy a hűség és kitartás nem érték. Miért küzdj a másikért, ha sosem fog megváltozni? Miért te meg fogsz? Elvárások azok vannak, de a kötelességét teljesíti-e az illető?
A feszültség sem fog elmúlni, csak máshol keletkezik.
Én azt írtam, hogy egy másik szerelem miatt nem érdemes elválni.
Hát ez ettól függ, hogy mi a probléma. Ismerek olyan házasságot,ahol ugyan nincs gyerek, imádja , tiszteli a feleségét, mindent megad neki és ez kölcsönös, viszont van állandó barátnője is.Semmiért és senkiért nem hagyná el a nejét. Hallottam olyat, hogy a pasi megijedt a gyerekvállalástól és otthagyta a családot,vagy átváltozott egy terrorista bunkóvá. Nagyon sok eset létezik és nagyon sok esetben sajnos csak a válás eredményezi a nyugodt légkört. Ha az anya nem érzi magát jól a házasságban,az a gyerekre is mélyen kihat,a gyerek első sorban az anyjához ragaszkodik jobban érzi a hangulatát és átveszi.És van egy nagyon szép idézet: " A legtöbb,amit egy apa tehet a gyerekeiért, az az, ha szereti az anyjukat". De ha már nem szereti a gyerekei anyját,hanem mást? Attól nem lesz jó az anyának,ezáltal a gyereknek sem. Szóval engedni kell, hogy mindenki megtalálja a boldogságát. Mellesleg én is elvált szülők lánya vagyok. Apám alkoholista, megütötte anyukámat. Ha rendbe akarta volna honi a dolgot anyu,akkor se lett volna más, így meg egy normális körülmények között nőttem fel, békében szeretetben, igaz nélkülözésben, de az mellékes.Nem is dönthetett volna jobban anyu.
Van, amikor már nem hozhatók helyre a hibák, nincs már szeretet a szülőkben egymás felé, és már nem is akarják helyrehozni őket. A gyerekek kedvéért nem nagyon lehet hosszan összetartani egy megromlott házasságot. Kell hozzá nagyfokú tolerancia, intelligencia, és sok önfeladás, lemondás a szülők részéről. Az viszont egy gyerek részéről önzőség, ha azt kívánja, hogy a szülei miatta ne váljanak el.
És sok esetben pont a válás hozza meg az áhított nyugalmat, mert az addigi feszültséggel teli veszekedős légkör megszűnik.
Elvált szülők gyereke vagyok és nem gondolom, hogy érdemes elválni. Jellemző. hogy azt hiszik a másikkal, majd boldogabb lesz, de ez nem igaz, sőt. És még csak nem is egysazerűbb megoldás a válás hosszútávon. Szerelem miatt nem érdemes elválni, inkább helyre kell hozni a kapcsolatot. De a mai korban, úgytűnik, a hűség és kitartás már nem érték. Én inkább szerettem volna azt hogy a szüleim kibéküljenek, mint elváljanak. Önző lépésnek tartom a válást, és ráadásul hülyének nézik a gyereket a lent említett szöveget próbálják beadni neki, hogy a békesség kedvéért, egy válással nem lesz békesség, ha helyre hozzák a hibát azzal lesz békeség.
Nem csak szeretetet adni jó,hanem kapni is, sőt, talán akkor igazán boldog az ember, ha a szeretete viszonzásra lel. Mert ha a párom mást szeretne, de velünk marad, mert a család és a gyerekek...,akkor ő sem boldog itthon, főleg miattam,mert egy olyan nő mellé kell lefeküdnie, akit nem szeret. oké, a gyerekeit szereti,de a gyerekek felnőnek, kirepülnek és utána marad a társas magány, ha nem akarunk herce hurcát a válás miatt.Hülyeség amit mondasz, az ember nem csak azért született, hogy másokat boldoggá tegyen, hanem , hogy saját maga is boldog legyen. Többnyire a férfi hagyja el a családot, ami nem baj,csak akkor, ha a gyerekeit is elhagyja. Előbb utóbb egy gyereknek el lehet magyarázni,hogy apu miért nem él velünk,és mert nem él velünk azért még őket szereti. Inkább nőjön fel az ember csonka családban,de szeretetben, békességben kiegyensúlyozott légkörben, minthogy állandó vitákat lássanak, vagy azt, hogy apu soha nincs otthon, mert éppen "dolgozik" (mert a szeretővel is kell talizni)és ha otthon van,akkor se szól anyuhoz, anyu meg szomorú és ingerült mindig. Talán,mert nem tudja,hogy mi van, vagy éppen azért mert tudja. A másik félnek is meg kell adni az esélyt az új, boldog élet elkezdésére, meg kell adni az esélyt arra, hogy ő is találjon magának egy olyan társat, aki viszont szereti.Ha meg hülye döntést hozott a pasi, akkor így járt,ő választotta. De szerintem elég aljas dolog valakit megakadályozni a boldogságában. Ami a legundorítóbb, ha valaki az anyagi dolgok miatt nem válik, közösen szerzett vagyon miatt,a pénz nagyobb hatalom, mint a gyerekei.Mert ha csak család van , de nagy vagyon nincs hamarabb válnának, tudok egy két példát mondani erre is.
És biztos nem leányálom felnevelni a továbbiakban egyedül egy gyereket apa nélkül. 40 évesen (már nem tökéletes az alak és arc) nehéz találni olyat aki igazán szereti mindkettőt. Lehet szörnyű lett volna, 26 évesen szembe nézni azzal, hogy "mégsem enyém a pasi és hitegetett", de kb. 1 év után túl jutott volna ezen, mint az hogy 40 évesen egy gyerekkel keresni egy megértő társat. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek nem fogad el akárkit pót szülőnek.
Ja és még valami, akit igazán szeretünk azt nem hagyjuk, hogy hülye döntéseket hozzon.
Szóval, apám most halt meg 16 éve vált el anyámtól 20 év korkülönbség volt a nő és ő közötte, maradt utána egy 12 éves félárva is meg néhány unoka, bonyolult öröklési hercehurca. Szóval szerintem ne váljatok el (csak a szerelem, vagy össze nem illés miatt) és ne kezdjetek sokkal idősebbel, ezekben az esetekben nem érdemes, hosszútávon szívás. A szerelem elmúlik utána meg marad a magány.
Egyébként a "nem sokkal", az két év volt! De még most négy év után is mindig könnyes a szeme, ha beszélünk róla, és az enyém is, mert nagyon szerettem!
Ezért bocsátottam meg, mert hibáztunk, ő is és én is!
Azt hiszem, akkor különösen kellett volna figyelned rá. Szép, hogy belátod.
Tudod, Pszih, nagyon szeretetéhes ember ő. Nem sokkal az eset előtt meghalt az anyukája, az ő szeretetét is nekem kellett volna pótolni, de azt hiszem a saját szerepemben sem voltam a helyzet magaslatán akkoriban!
Dehogy van bajom. Pont azért írtam, hogy ki kellene tenni, mert jó gondolat!
Most ezzel bajod van? Mindenki máshogy oldja meg az ilyen helyzetet, máshogy gondolják és nem biztos hogy rossz gondolatok ezek. Inkább az a rossz, ha valaki szeretőt tart,mert az idejét a kapcsolat helyre hozásával is lehetne tölteni,HA MÉG NINCS VESZVE A DOLOG.
Ez nagyon szomorúan hangzik....
Becsülendő ez az elszántság, és ragaszkodás. Te tényleg szereted a férjed.
Hát ezt ki kellene tenni hűtőmágnessel, mint "eljárás megcsalás esetére". :o)
amikor a megcsalt tudomást szerez a dologról és megtörténik a nagy beszélgetés, na akkor azért utána napokig-hetekig nem hogy csak mosolyszünet, hanem és/vagy jelenetrendezés és/vagy fájdalmas arccal történő járkálás, de valamiféle dermedt létezés formába való merevülés mindenféleképpen szokik lenni. És az azért nem annyira kellemes.Lehet mondani, hogy a szerető mint egyszerűbb, kézenfekvőbb megoldás, és a férfi a kisebb ellenállás irányába mozdul el, de ez igen erős leegyszerűsítéselenne a dolgoknak.
Szerintem akkor, amikor az ember eljut odáig, hogy nemigen (vagy alig-alig) kell már (szexuálisan) a hites társa, akkor legtöbbször annyira elfajultak már a dolgok, annyi kétoldali sérelem van a kapcsolatban, annyira allergiás az ember (még ha akár látszólag barátként egész jól elvan a párjával otthon!!), hogy azon már csak igen ritka esetben lehet segíteni.
(Én nem is láttam, hallottam olyat, ahol a pasi valami hihetetlen önuralommal óriási igyekezettel annak látott volna neki, hogy az otthoni kapcsolatát rendezze minden fronton és újra boldog legyen.
Olyat persze láttam rengeteget, hogy végül egy pár együtt maradt mindenféle sors - és saját maguk által magukra mért csapások - ellenére, de ezek mintha inkább amolyan "kényszervállalkozások" lettek volna és irigylésreméltót egyet sem láttam, csak eltitkolt feszültségekkel telt, kicsit szomorkásan, sérülten boldogtalan kapcsolatokat.
További ajánlott fórumok: