Házasság, hűtlenség, megbocsátás (beszélgetős fórum)
... de mit akartál volna, hogy harcoljon, hogy ott álljon az ajtód előtt nap mint nap... hogy levelekkel bombázzon? Nem értem.... Mi lett volna a helyes... a jó?
Nade ha vár, akkor is szenvedhet! Az olyan romantikus. Ennek a nőnek az egyik hobbija a szenvedés. Meg hogy áldozat legyen. (Szerintem. De tény, hogy elfogult vagyok.)
A férjemnek is többször mondta anno, hogy "ha kiderül, te vesztesz többet" (nem is mondta el, az utolsó pillanatig tagadott). De dönteni Évike semmiben nem döntött. Csak fejet hajtott az imádott férfi akarata előtt. "ha beledöglök is" - és megint ő az ártatlan áldozat...
... jaaaa, lehet, hogy ott tart a történet, hogy amíg óvodába megy a gyerek, amíg iskolába megy a gyerek, amíg leérettségizik, amíg elkerül otthonról.... ? uhhhhh.... :(
Évike férje is tud a viszonyról?
Ki hallotta az a határozott NEM-et?
Pedig van olyan évike! Én tudom!
Sajna, szerintem is.
Kérdeztem a férjemet, mit szeretett benne. Úgye azt is, hogy milyen rossz neki? Azt mondja, igen, talán az is benne van. Védelemre szoruló nő. Folyton a férjére panaszkodik. (De pl. a múltkor is láttam vele a városban karon fogva sétálni.)
Azon gondolkodtam, én mivel tudnám sajnáltatni magam. Valahogy én nem úgy vagyok összerakva. Az ember három pici gyerekkel nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy gyenge nő legyen. (Bocs, ha ezt már írtam.) Vagy mégis? Hátha egy férfinek van erre jó ötlete...
Mondta volna, hogy Évike egy r...c, és én vagyok az ártatlan áldozat... na neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee... :)
Egy év után? ... szerintem a világon nincs olyan Évike, aki egy évet várna egy olyan nős férfire, aki határozott NEM-et mondott. :)
Mert egyértelmű, hogy a férfi Évikét védi. Vajon miért... Magára vállal mindent, csak őt ne bántsa senki...
Hát nem akarlak elkeseríteni, de szerintem Évike még mindig veszélyes ellenfél.
Miért? nekem az úgy korrekt volt első olvasatra.
A férjemnek kb. egy hónapja jött a gondolat, hogy el kell jönnie. Én már az elején kértem ezt tőle, akkor azt mondta, menni fog ez anélkül is. Most úgy érzi, gyengébb, mint hitte. (Legalábbis nekem ezt mondja.)
Hogy Évike tiszteletben tartotta-e a döntését, azt nem tudhatjuk. Pl. mitől érzi hirtelen a férjem úgy, hogy mégse bírja? Van olyan is, hogy aknamunka és lassú víz partot mos(hat). Félek tőle. És attól is, hogy azt hiszem, érdemes még küzdeni, miközben ők már újra, a hátam mögött... (Kértem a férjemet, hogy bármi lenne is, mondja el, de nem biztos, hogy elhiszi, hogy ezzel ártana a legkevesebbet.)
Pedig ellenőrízni fontos. Nem szép dolog, de fontos. Tudnia kell, hogy "rajta vagy az ügyön". Ne adj lehetőséget. Tudj róla, hogy hol, merre jár. Előbb-utóbb megunja a titkos kapcsolatát, ha van ilyen. Hosszú távon nagyon macera és idegesítő fenntartani egy ilyet. Vagy ő, vagy Évike dobja be a törölközőt.
Hát kedves egyszeregy nem irigylem a helyzetedet,és igazán csodálom,és egyben nem is értem hogyan lehet így élni valaki mellett.Erős nő lehetsz,én már borítottam volna mindent,nem tudnám ezt elviselni.A leírásod alapján szörnyű egy alaknak képzelem el a férjed,és szerintem nem Évikére van igazán okod haragudni,hanem rá.Ő csalt meg 8 hónapos terhesen,Ő alázott meg vett semmibe téged.Természetesen a szerető egy gusztustalan ri....,de Ő nem felelős a családotokért,csak is a férjed.Az ilyen nők meg szót sem érdemelnek,felesleges energiát pazarolni arra,hogy utáld...Miért dolgozik még együtt vele a férjed egyébként?Te komolyan elhiszed,hogy helyre akarja hozni a házasságotokat?Mert én nem hinném el azok alapján amiket leírtál.Akkor is nehezen bocsátanék meg egy félre lépést ha amint kiderül azonnal térden állva könyörögne,hason csúszva kaparna a bocsánatért és többet nem látná a ribit,de így....pf,én így egyszerűen nem hiszem el,hogy tényleg fontos neki a házasságotok.Mit tesz Ő érte,hogy rendbe jöjjön?Mert Te ahogy látom a lelked teszd ki érte,na de ő?!Jajj,de tudok haragudni az ilyen pasikra.....Nem érdemel meg téged az biztos.Szerintem túlságosan biztonságba érzi magát melletted,biztos benne,hogy nem hagyod el,és ezt kihasználja aljas módon minden téren.Ha valóban szeretne nem gyötörne így téged.Egyszerűen egoista.
"("Nem vagy hibás semmiben. (És Éva sem. ) Én vagyok a balf. . . , nekem kell helyrehozni, amit elszúrtam. ")" Teljesen rendben van a pasi. :)
Egy év után? A férjed legyezgeti a hiúságát, azt lát, amit látni szeretne! :) ... és ha egy évig Évike tiszteletben tartotta a döntést, akkor tiszteletben is fogja tartani szerintem. Én nem aggódnék. És meg se fordulna a fejemben, hogy ne dolgozzanak együtt, mert mi jönne utána... más városba, más országba költözés? :)
"Vigyázz a férjedre!"
Milyen igaz. Próbálkozom. De azt se tudom, jól csinálom-e. Igyekszem minden este megkérni, hogy meséljen a napjáról és ha szerinte nem volt semmi különös, kérdezek én ezt-azt. És van, hogy csak ilyenkor derül ki egy-egy fontos momentum. (Már a házasságunk elején elcsodálkoztam azon, mennyire nem fontos neki, hogy ismerjem az életének azt a részét is, amit nem velem tölt.) És attól félek, egyszer nem kérdezek rá valamire és akkor nem mondja el, ami esetleg fontos és meg tudnánk oldani, ha időben kiderülne. De, igen, úgy van, ahogy mondod: ő mindent egyedül akar megoldani. ("Nem vagy hibás semmiben. (És Éva sem.) Én vagyok a balf..., nekem kell helyrehozni, amit elszúrtam.")
Úgy gondolom nyugodtabb lenne a házasságotok, ha nem együtt dolgoznának. Kérdés, hogy megoldható-e?
Hehe! Igazából bölénycsorda, csak elírtam! De ezt veheted szó szerint! Gyerekek a hátunk mögé (ők is célponttá váltak – nem akárkivel kezdett az én emberem) és csendes, passzív, totális zárás, hónapokig, több, mint egy évig!
Nem ismerem pontosan a szituációt, de Évike is lehetett szerelmes. Ha valaki szerelmes az nem lát, nem hall. Nem érdekli semmi más. Nem tud törődni a következményekkel. Próbálj Te is visszaemlékezni arra az állapotra amikor szerelmes voltál. Akkor megszűnik a világ. Az egy "más" állapot. Mivel Ti a féjjeddel megoldottátok a problémátokat (újból összejöttetek) ő pánikba esett. Mindent megpróbál elkövetni, hogy visszaszerezze szerelme tárgyát. Ha kitartatok, akkor előbb-utóbb be kell látnia, hogy felesleges harcot folytat. Vigyázz a férjedre! Ez egy nagyon veszélyes állapot. Ne haraggal kezeld. Próbáld megértetni a férjeddel, hogy ne tartsa fenn a lehetőséget sem, mert alkalom adódhat. Lehettek megint rossz passzban és akkor ott lesz megint Évike.
Bárcsak a mi Évikénk is látványos hadjáratba fogna, akkor a férjem biztosan könnyebben kiszeretne belőle. De ő azt mondta a férjemnek: "Tiszteletben tartom a döntésedet, ha beledöglök is." És azóta a férjem szerint nem is tesz semmit. De azért a férjem majdnem egy év után is úgy érzi, a csaj még mindig szereti. "Miből gonolod?" "Ahogy rám néz."
Félreértettél. Nem a férjemnek szóló megbocsátásról beszéltem. Évikének nem tudok megbocsátani. Még akkor sem, ha próbálom szem előtt tartani, hogy rossz a házassága, nehéz az élete. Fel nem foghatom, hogy juthat el valaki odáig, hogy képes szétdobni a lábait egy olyan férfinak, akinek a felesége 8 hónapos terhes és nem csak "elméletben", hogy ne kelljen rágondolni, mert be-bejárogattam én a munkahelyükre és a gyerekeimmel is jópofin beszélgetett, miközben tudta, hogy mi folyik közöttük. Igyekszem nem rágondolni, de ahányszor meglátom, vagy meghallom a hangját (márpedig ez gyakran előfordul, hisz most is együtt dolgoznak), elönt a harag és az elkeseredés...
Bizalom, ellenőrzés, Bizalom, ellenőzés ....... nem szép dolog, de a párod sem érzi úgy, hogy nem fontos, hogy mit csinál, merre jár. Tudjon róla, hogy Neked ő fontos! Magadat is megnyugtadod, ha látod, hogy nincs jelen más az életetekben. Persze nem tolakodóan és állandóan kell ellenőrzíni, hanem "ésszel".
Ez a bölényfalkás dolog nagyon tetszett :o)
Szia!
Mielőtt válaszoltam volna Neked elolvastam a hozzászólásaidat! Menni fog az a bizalom, mert jó úton jársz! Írtad, hogy felépítetted újra az önbecsülésedet és azt már senkinek sem adod, hogy más ember lettél, változtál, fejlődtél! Nagyon helyesen!
A bizalom abból ered (nálam), hogy tudom, már nem az a nő vagyok, akit meg lehet csalni! Persze, meglehet próbálni, de annak a vesztese már nem én leszek!
Természetes, hogy az embernek vannak kétségei, esetenként gonosz gondolatai, gyomorforgató szorongásai, de egyre kevesebb, egyre ritkábban, és cserébe annyi jó érzést is kap az ember! Ránk nagyon furcsán néznek a rokonok, ismerősök (semmiről nem tudnak) mert – bár nem játszunk rá – de egyszerűen üvölt rólunk az összetartozás és a ragaszkodás! És ez huszonéves kapcsolatban szerintük ritkaság és lehet, hogy nem is illik! :))
Persze vannak vitáink is (nem süt azért mindig a nap!) és ezek okoznak azért néhány nehéz órát, de melyik kapcsolatban nincs ilyen???
Legyél türelmes! Legfőképpen magaddal! Kitartás!
Kedves Kékcsillag!
A mi történetünk már egy éves, és igen én is a szeretetemmel küzdöttem érte. Megbocsátani sem ment gyorsan, de sikerült. Viszont azóta is szenvedek a bizalom hiányától, és innen nézve nem biztos hogy jól döntöttem amikor maradtam. Nem akarok türelmetlen lenni sem magammal sem vele szemben, de ha ez nem múlik, akkor azt tudom hogy nem akarom az életem hátralevő részét így leélni. Nálatok, és akik már régebben túl vannak a történteken ez hogy alakult? Idővel ez is sikerülni fog?
Köszönöm!
Utólag belegondolva mindig meglepődöm, hogy mennyire nem volt ez tudatos, agyilag kontrollált döntés! Annyira bíztam benne! Akkor annyira fájt, akkora adrenalinlöketet kaptam, hogy még egy hét múlva is feszült a fejemen a bőr, egyáltalán nem tudtam, hogy mit csinálok! Nem kérdeztem szinte semmit! És mire egy-két hét múlva úgymond észhez tértem, és gondolkodni kezdtem, hogy jó lesz-e ez így, addigra a férjemet hét lóval sem lehetett volna elvontatni mellőlem!
Egy „szabályt” viszont nem tudtunk betartani! Azt, hogy soha többé nem beszélünk róla! A „szerető harmadik” ugyanis olyan hadjáratot kezdett, hogy kénytelenek voltunk beszélni róla, hogy össze tudjuk zárni a sorainkat, mint a bölényfalka farkastámadásnál!
További ajánlott fórumok: