Gyógyszerfüggőség, depresszió, szorongás, pánik... van kiút! (beszélgetés)
Igen, nekem sem mindig, de arra kell gondolni, hogy hány rosszulléten vagyunk már túl, és mindegyiken túl lettünk, akkor ezen is túl leszünk. Mondjuk, én már ettől a gondolattól a falra tudnék mászni!:) Mennyit kell még kibírni, vagy amikor jól vagyok pár napig, akkor már szinte félek, hogy mikor megy el megint az a csöpp józan eszem is ami van.:(
Sziasztok!
Hát nekem az ilyen jellegű gondolatoknál az segít,hogy arra gondolok: Világháború? Majd? És mi van,ha holnap felrobban a föld? Akkor minek aggódjak a jövőn? Olyan világban élünk,hogy nem tudhatjuk mit hoz a holnap...Akkor minek gondoljak arra,mi lesz ha...?
Ez általában eltereli a gondolataimat a jövő miatti aggódásról...
Hát, nekem az nem igazán megy. Lehet, gyakorlás kérdése lenne.
Szia! Nekem is azt tanácsolták, hogy ne küzdjek ellene, mert annál rosszabb!
Még ezeket tanulmányozzátok át! :)
[link]
Én regisztráltam, letöltöttem és azóta, amikor van időm, akkor hallgatom, nézem.
Sokat segít önmagunk kontrollállásában. :)
Rózsa ! Már múltkor is szerettem volna kérdezni : Tolle ugye azt mondja, hogy hagyjuk a fájdalmat, ne küzdjünk, így gyengül meg. Én pont az ellenkezőjét szoktam, próbálok nem figyelni rá. Ez jobban bejön. Ha el tudom terelni a gondolataimat, néha el tudok feledkezni róla. De ha elkezdem figyelni, hagyom szétáramlani, annál jobban megijedek, annál rosszabb lesz. Most akkor hogy is kell ezt csinálni ?
A ne aggódjak kezelésére, gyakorlására:
[link]
Nekem nagyon érdekes és tanulságos volt.
Eckhart Tolle tanításait érdemes tanulmányozni. :)
Aurorixre én is kíváncsi lennék, mert múltkor javasolta nekem egy pszichiáter, hogy jó lenne a xanax kiváltására. Neked van valamilyen mellékhatása ? Nekem szorongásra kellene, nem vagyok depressziós.
Szia Sly ! Nekem történt tünetváltás : nem tudok aludni. Egyik napról a másikra. Nem reagál semmire, se altatóra, se több nyugtatóra. Elkezdtem az antidepit, 1 hónap múlva jobb lett, már kezdtem örülni, de 2 napja megint nem alszom, ma konkrétan szinte egy szemhunyást sem. Annyira pocsék éjszakám volt ! Fájt a fejem, szédültem és hányingerem volt. Igaz, csökkentettem a xanaxból egy bolhányit, pengével vágtam le, nem létezik, hogy ilyen erős elvonási tünetet okozna ! Vagy mégis ? Szerintetek ? De akkor miért állítják, hogy az antidepresszáns ki tudja váltani a nyugtatót ? Nemhogy lerakni, még csökkenteni sem tudom !
Én is nagyon szeretnék arra rájönni,hogy hogyan kell azt csinálni,hogy ne aggódjak.Olyan szerencsések azok,akiknek ez alap.Most könyvtárba járok,és ezzel kapcsolatos könyveket olvasgatok.Sajnos pszichológusra nincs pénzem,pedig többet érne,mint az áter,aki csak receptet ad...Szeretném a gyógyszert is letenni.Most ne nézzetek őrültnek,de olvastam egy cikket,ami a lehetséges 3.világháború kitöréséről szól,és elkezdtem azon rágódni,h akkor honnan szerzek gyógyszert,hova menekülünk,stb.?Másnak is vannak ilyen hülye gondolatai???Hogy kell azt csinálni,h ne járjanak ilyenek az eszembe?Bízom benne,h idővel könnyebb lesz,megtanulom kontrollálni magam.
Tudom én, hogy hiába fogok belebolondulni is akár, akkor se tudok változtatni a dolgokon, csak nehéz ezen túl tenni magam.
Madika!
Igen, lehet változtatni. :)vagy talán az évek múlásával változik. Az én esetemben talán az évek múlási tompított a nagymértékű aggódáson. Mondhatnám az élettapasztalat hozza magával.
Idővel az ember rá jön, hogy tök mindegy, hogy mennyire izgulunk, idegeskedünk (tönkre téve magunkat, akár családunkat) egyszer minden elmúlik. Szoktam mondani, ami meg van írva úgy is bekövetkezik, ha izgulunk, ha nem.Ehhez évek kellenek és történések, hogy az ember átértékelje ezeket a dolgokat.
Mostanában sokat bújtam a netet és tanultam, hogy csak a most -tal foglalkozzak és ne a múlttal és a jövővel. Talán ez segít! :)
Szerinted lehet ezen változtatni? Hogy oldjam meg, hogy ne aggódjak? Minden baj ebből indult ki. Ennyire nem tudok megváltozni, már így sokat kontrollálom magam, mert hamar elszáll az agyam és sokszor meggondolatlanul cselekszem vagy beszélek, de ezen már próbálok változtatni, még akkor is amikor tudom, hogy igazam van. De, hogy ne aggódjak a gyerekemért?...:(
Madika!
Mintha én írtam volna! (ha tudnék szívjelet akkor most tennék egy sorral neked! :)
Megi!
Nálunk ugyanez volt (van)! Mindenki megmaradt gyereknek és mindig nekem kellett felnőttként gondolkodnom, cselekednem. Néha én is visszazuhanok gyerek énembe, mert akkor könnyebb és megpróbálok nem gondolni és nem tudomást venni az élet igen valós problémáiról, DE mindig felébredek és visszatérek a felnőtt énembe és akkor sokkot kapok! a szó szoros értelmében.
Megijedek, rádöbbenek, hogy milyen szar helyzetben vagyunk és nem látom a megoldást! utána próbálok lenyugodni, erőlködök egy darabig és utána jön a gyermeki énem és azt mondja, hogy leszarom, majd csak megoldódik valahogy! Meg kell, hogy oldódjon, ha ennyi energiát ölök bele!
Mindenkinek szép napot kívánok!
Igen a gyerekek jó kedvüek, csak sok mindent másképp élnek meg, mint mi, vagyis a felnőttek. Velem az is a baj, hogy mindentől szeretném megóvni a családomat, szeretnék mindenhol ott lenni, mindenkinek segíteni, tudni mindenkiről mindent, de ha nekem bajom van azt igyekszem egyedül megoldani! Amíg élt anyukám nekem ő volt a támaszom, mindent megbeszéltem vele, s mióta elment csúszok lefelé a lejtőn, minden romokban hever.
Sajnos erre a betegségre jellemző a tünetváltás.
Nekem már válthatna tünetet,mert én meg hónapok óta szédelgek...
Csak nehogy hasmenés legyen az új tünet!
Nekem semmi bajom az antidepivel,ha tudnám,hogy ÖRÖKRE megszünteti a pánikrohamot,akkor bármeddig szedném.Én is jobban vagyok kicsivel,de a pánikroham nem kerül el...És ismerek olyan embert,aki régóta szedi,mégis ha baj van,bepánikol.
Én nem a depitől ijedek meg,hanem a pánik rohamtól.Meg aztán jön a tél...Tavasszal,jobb az ember kedve.De én egész nap itthon ülök egy autista gyerekkel,akivel semmi bajom,imádnivaló,de attól én itthon ülök,és nézek kifelé a fejemből..Viszont olyan embert is ismerek,aki egész nap otthon ül,és ettől baromi boldog,egész nap süt-főz a családnak,és kicsit se depis!
a gyerekek jokedvüek. nem baj, ha gyerek vagy néha. szerintem. én szeretem. vagtyok felnött is sokszor, söt!!! csak az érzések. ha valami rossz, vagy nehéz, az nagyon tud fájni. nem tudom kezelni. szeretnék szupertökéletes életet. tudom senkinek sem az, de mivel én tulérzékeny vagyok, nem tudom kezelni a rosszat. ezért már régota szenvedek. na, a gyogyszer segit talán nem ennyit gondolkodni és nem ennyire tragikusan látni olyan dolgoakt, amik most számomra tragikusak. nehéz dio ez az élet szerintem. régen nagyon élveztem,,most meghalt valami bennem. mástol ezt nem hallom, tehát a depressziora gyanakszom :). legalábbis remélem csak a depi beszél belölem ilyenkor- várom a hetek mulását, hogy lassan de biztosan hasson a gyogyszer. már irtam most jobb kicsit. ha még javul a helyzet, az már szuper lenne. majd kb 2-3 honap mulva állitolag uj emberré válok :). magabiztos, aktiv, nem a negativumokra gondolo, hanem cselekvö ember :). hmmm, fura elohinni, de megbizható barátaim szedik és ök igy érzik. és inkább szedem egy életen keresztül,. mint rosszul érezzem magam. számomra nem gáz az a napi gyogyszer éps párhavonta feliratni az áterrel.- nem is ciki, nem ismegterhelö, söt, kimondottan megnyugato, hogy van ilyen segitség, ami leszedálja a folyton pörgö agyat, a szorongás, jövötöl valo rettegés már nem ugy pörög, hogy le is blokkolja az életem. na. ennyi :). hajrá antidepik :). más is szed szivgyogyszert, vérnyomáscsökkentöt, vagy inzulint adagol, stb. kinek ez, kinek az a szerve a gyengébb. ez van. szerintem tök normál dolog.
Én is az VOLTAM...
De igen...igazad lehet..Ha az embert sok csapás éri,az előbb,vagy utóbb megkeresi a kiutat,és a jelek szerint nálam MOST megtalálta...:(
Nem tudom valószínű annyi baj és tragédia ért minket /legalábbis engem/, hogy most felnőtt fejjel is úgy reagálom le, mint a gyerekek. Pedig én egyébként egy karakán, temperamentumos ember vagyok. Ez nagyon üti egymást.
Nekem minden családtagom megmaradt gyereknek...
Akkor én hogyan nőjek fel??????????????
nekem is azt mondják a családtagjaim nöjek fel. legyek felnhött, legyek nö. ne kisgyerek, aki akar, és nincs tisztában az élet keménységével.
hát nem tudom. akkor én 30 felett is megmaradtam gyereknek??? hogy viselkedik a felnött???? hogyan birja ki a lelki fájdalmat. számomra ez képtelenség... KÉPTELENSÉG sajnos :(
Én viszont azt utálom,hogy szerintem tönkre teszem őket...:( Már mindegyik frászt kap,ha megcsörren a mobil,hogy jajjistenem csaknem anyuval van baj? Párom,2 felnőtt gyerek,egy autista,és egy 11 éves...Ha kimegyek a teraszra,a 11 éves már kiront a szobából: Mi a baj,anya? Rosszul vagy?
Ez még bónusz rohadt érzés,mert úgy érzem,tönkre teszem az életüket:(
Hát pont ez az! Itt vagyok 30 évesen, van egy neveletlen gyerekem, és nem tudom,hogy mit várhatok az élettől. Muszáj érte, miatta küzdeni, de elkeserít sokszor, hogy mi vár rám, ránk. Mert sajnos ebbe a családomnak is részt kell venni, bár a gyerekem nem tudja, hogy milyen problémáim szoktak lenni, túl kicsi még ehhez. Azért is rossz, ha bajom van, mert még előtte is lepleznem kell.
Hát ez érthető is lenne...De én SEMMIRE nem gondolok..Nézem a filmet..Egyszer csak dübörgés hátul a fejemben,jegesedni kezd a vállam,és már tudom is,hogy támad a DÖG!
Megette a fene!
Néha tényleg elgondolkodtató,hogy milyen életünk is van...?
Állandóan úgy élni,hogy gyógyszer,lesz roham? Nem lesz? Meddig nem lesz? Most már "meg gyógyultam"?
Vagy ennél nincs gyógyulás,csak időszakos "tünetmentesség"?
Nem vizuális dolgoktól ijedek meg, hanem hülye gondolatok kavarognak a fejemben, ami, tudom, hogy lehetetlen, és nem fogom megtenni, de elég a gondolat és bepánikolok. Ilyenkor tovább fűzöm, hogy milyen anya, feleség vagyok én, mi lesz így a családdal? stb..., és ennyi totál kitudom magam ütni. Jutottam már odáig is, hogy legjobb lenne, ha nem is élnék, aztán megint arra a következtetésre jutottam, hogy akkor mi lesz a gyerekemmel? Ördögi kör!:(
Na...én most ezen elgondolkodtam...
nem tudom...nálam nincs OK,ami kiváltaná...Nézem a filmet,egyszerű,családi film,(hetedik menyország)és csak úgy jön...Nem váltja ki semmi..Hiszen ebben sem erőszak,se..szóval amitől a "gyermeki énem megijedne...)
Nekem azt mondta a pszichológus, hogy amikor rám jön a hoppáré, azért vagyok sz..-ul, mert átmegyek gyerekbe, aki mindentől megretten és ezáltal beindul a pánik és a szorongás.Tehát a megoldás, hogy gatyába szedem magam ilyenkor és előveszem a felnőtt énem és letolom magam, hogy milyen mulya vagyok. Nem mondom, hogy mindig bejön, de rendszeresen "ostorozom" magam.:D
köszi szépen a választ! én 2. hete szedem. még nem igazán érzek sok mindent, de egy fokkal már ost jobb, mint a multhéten volt. és ha 3-6 hétig várni kell még, akkor még egyszer ennyi idö minimum. huu, ezt valahogy ki kell kinlódni. de jobb lesz. tudom. ahol lent voltam, annál már most jobb, és ez a vegetálós idöszak nem folytatódhat igy, aktivvá kell válnom. aurorix állitólag nagyon sokára hat. lehet akár 2 honap is! ez MAO gátló, másabb mint az SSRI. nem tudom mi az igazi külömbség, de van.
További ajánlott fórumok: