Gyógyszerfüggőség, depresszió, szorongás, pánik... van kiút! (beszélgetés)

Tudnál tanácsot adni nyújtott hatású alprazolam elhagyással kapcsolatban?(Helex sr)

Állítólag ezt nem lehet vagdosni,mert akkor megsérül a bevonat,és egyszerre szívódik fel a hatóanyag.De akkor hogyan hagyjam el???

Én két és fél éve szedek napi 2-szer 0,5 mg-ot belőle.

Szia bmkriszta!

Írhatsz privátban is, mindíg,mindenkinek válaszolok! Nagyon sok embernek vannak hasonló gondjai, mint Neked,nem is hinnéd. Rehabilitációs intézetben ezek szerint te még nem jártál, pl. ahol csoportterápiával foglalkoznak, benntlakással. Ott találkozhatsz hasonló sorsú emberekkel, meglepődnél, hogy sajnos mennyire nem egyedi a te sajnálatos eseted...Gyerekkori erőszak, bántalmazás, bármilyen formában, egészen megdöbbentő, durva dolgokat is tapasztalhatsz, persze kérdés, kinek mi a durva...NEM vagy gyenge.Ilyen dolgokon mások sem lépnek nálad könnyebben túl, sőt...a gyógyulás lassú folyamat. Először a lelki sebeket kell befoltozni, utána jöhetnek a testi gondok. Minden az agyból indul ki. Meglepődnétek, milyen fizikális betegségeket tud produkálni a beteg elme, vagy a legyengült psziché. A fülzúgástól a súlyos fekélyeken át mozgásszervi betegségekig mindenre nyitott az emberi agy. És ha az agyunk gyengeséget,vagy zavart észlel, így jelzi a gazdinak, hogy figyelj oda, mert nagy a baj. Sokan iszonyatosan betegek, és nagyon sok idő után, vagy egyáltalán nem jönnek rá az orvosok, hogy tulajdonképpen a psziché beteg, és annak a testi megnyilvánulása valami szörnyű kór. Csernus Imre nekem azt mondta, a rosszindulatú daganatok nagy része a stressznek köszönhető, és rám többek közt korai halál vár, ha nem segítenek. Rajtam ugyan nem ő segített, mert nekem az ő sokkterápiája nem vált be. Ha hasznos is, én nem szeretem, ha ocsmánykodnak velem. Lehet azt másképp is. Nekem úgy sikerült, hogy összeszorítottam a fogam, és azt mondtam, elég volt ebből a hazug világból, amiben élek, meg akarok gyógyulni. Letettem a gyógyszereket, nem ittam alkoholt, és bevállaltam egy rehabilitációt, egy nagyon jó terapeutával. Mellettem állt a férjem, szó szerint fogta a kezem...Nagyon nehéz volt. De itt vagyok.És már tudom, nem is érdemes másképp élni!

Engem "csak" a szorongás érint.Sajnos már nagyon jól ismerem az ezzel járó tüneteket és már az életem is átállt erre a szorongós üzemmódra.Volt ideje,eltelt több mint 3 év.Pedig engem nem ütöttek,nem vesztettem el a házam ,se semmi olyan dolog nem történt amit tudatosan már ne tudtam volna az évek alatt feldolgozni.Azért írom,hogy tudatosan,mert annak idején amikor nálam ez az egész elkezdődött,akkoriban szakítottunk barátommal,tény hogy nagyon megviselt,de azt nem hinném,h ez volt az okozója.Jártam már kineziológusnál,pszichológusnál,akupunktőrnél(azt hiszem így hívják:),szedtem gyógyszert...de már régóta nem szedem azt se.

Azt hogy mire várok?Nem tudom!

Kitől várom a segítséget?Azt se tudom.

Magamban hiszek,az a biztos...bár néha úgy gondolom,h -én ide kevés vagyok-.

De azt tudom,hogy egyszer teljesen megfogok gyógyulni.Vagy így vagy úgy vagy amúgy,de biztos.Túl fiatal vagyok még ahhoz,hogy így éljem le az életem.:-)És túlságosan hajt a vágy,h normális életem legyen.Szeretnék majd egy normális állást,szeretnék férjhez menni,lakást,kocsit,jogsit...de ezt így ,ilyen "állapotban" nem lehet végig csinálni.Ez biztos!

Értelek.De itt nagyon sokan már ismernek,nehéz a névtelenség homályába vesznem... :(((

Nem szégyenlem,hogy vannak problémáim,amiket nem tudok megoldani.Jártam szakorvosnál,szedtem gyógyszert is.Igaz,ez utóbbi alig pár hét volt,mert rájöttem,nem ez az,amire szükségem van.

Nálam a probléma a születésemmel kezdődött,családon belüli erőszakkal folytatódott,majd jött egy házasság,ahol ütöttek-vertek,aztán a betegségek sora.... Másnak sem könnyű,elismerem,de én ezek szerint akkor gyengébb vagyok,nehezebben lépek túl bizonyos dolgokon.

Neked hogy sikerült?A család segített vagy önmagadat sikerült a helyes útra terelned?

Kedves Fórumozók!

A téma nyitásához az adott "ihletet", hogy nagyon sok szenvedő embertársam írt a gyógyszerfüggőség, kényszerbetegségek és más egyéb fórumokra. Sajnálatos tény, hogy Magyarországon már a 2009es évben több,mint kettőmillió regisztrált beteget tartottak nyilván,és ez a statisztikai mutató 2011re katasztrofálisan megugrott. Mindenki tudja, hogy ehhez nagyban hozzájárul a létbizonytalanság, a kilátástalanság érzése és a párkapcsolati problémák is igen súlyos okozati tényező a latban. Nagyon sok fájdalom a gyászból fakad, nem tudjuk egyedül feldolgozni a minket ért veszteségeinket, hiszen erre senki sem tanított minket,és a gyász néha váratlanul csap le ránk, bár erre igazán sosem lehet felkészülni. A fórumot azért nyitom, mert nagyon sok mindenen átestem az élet folyamán, megtanultam , hogyan kell , lehet kezelni fájdalmakat, veszteségeket, gyógyszerfüggőséget, alkoholizmust...Megpróbálok segíteni olyan embereknek, akik most vannak ebben benne, és senki sincs akihez fordulhatnának, mert vagy szégyellik, vagy nem veszik őket komolyan, esetleg nem tudják,hová forduljanak, és egy egy jó szóra van talán csak szükségük. NEM vagyok orvos, sem pszichológus. Nem vagyok terapeuta, és nem hiszek semmiben,csak saját magunk nagyságában és gyógyító erejében. Nem vagyok természetgyógyász, nem árulok szereket, nincsenek receptjeim, és nem szponzorál senki. Egy egyszerű, érző ember vagyok, akinek sikerült...