Ex-candidások tapasztalatai (beszélgetés)

Na szóval, az én történetem igen régen kezdődött.

2000-ben visszamentem Gyes-ről dolgozni a postára. Nem tudom, mennyire tudjátok, de a városokban a nagyobb postákon napi váltásos műszak van, ami azt jelenti, hogy egyik nap mondjuk 13.00 órától 21.00 óráig dolgoztam, aztán másnap reggel fél hatra mentem, s fél kettőig dolgoztam. Nevelt lányom akkor volt 16 éves, az összes feladat az ő nyakába zúdult, amit nekem kellett volna megcsinálni itthon: reggel ébresztette, öltöztette, reggeliztette a gyerekeket, aztán elvitte őket az oviba, s ment iskolába. Délutános napon pedig hazahozta őket, vacsoráztatott, fürdetett és altatott. Ezt egy évig csináltuk, aztán úgy döntöttem, ez nem az ő dolga, nem kellene ilyen fiatalon megutálnia a gyereknevelést. Elmentem a biztos munkahelyemről munkanélkülinek. Bevállaltam egy tanfolyamot, hátha jobb esélyeim lesznek. Vállalkozói ügyintéző, ahol valójában megtanították 5 hónap alatt azt, amit régen a közgazdasági közép iskolában négy év alatt. Túl lelkiismeretes voltam, azt hiszem, erőmön felül teljesítettem. Mindent érteni akartam a tőlem teljesen távol álló anyagból, s végül 4,5-re vizsgáztam. Még akkor februárban elkaptam valami nagyon durva, náthával járó betegséget. Nem mertem hiányozni, az orvos meg nem rendelt úgy, hogy ne esett volna egybe a sulival, így nem mentem el. Néha órán ki kellett rohannom a mosdóba, mert a lecsorgó slejmtől majdnem megfulladtam. A kimerültségtől olyan fáradt voltam, hogy képes voltam jegyzetelés közben aludni..

Vége lett a sulinak, levizsgáztam, s májusban jöttünk rá, hogy még mindig köhögök. Elmentem az orvoshoz, nem talált semmit. Fulladási rohamok jöttek rám, amire a doki calcium injekció sorozatot adott, de nem használt. Elindultam különböző kivizsgálásokra. Minden lelet negatív volt. Közben elkezdett fájni a mellkasom, olyan volt, mintha valaki rajta ülne állandóan. Megnézték a szívemet, minden rendben volt. A vérképem csodálatos volt, akkoriban egy csomó táplálékkiegészítőt beszedtem, hátha segít, de csak a vérképemen látszott. Fájt minden lélegzetvétel s állandó köhögési ingerem volt, ami sok esetben 5 perces wc-ben való öklendezésbe ment át. Az állandó köhögéstől sérvem lett.

Elkezdtek fájni az ízületeim. Főleg a karom, hátam, nyakam. Megduzzadtak a nyirokcsomók a nyakamon és a hónom alatt. Így kötöttem ki az onkológián és a haematológián. Előbbi helyen nem találtak semmit, utóbbi helyen kinevetett az orvos, hogy mit keresek itt ekkora nyirokcsomókkal, akik ide járnak, azoknak sokkal nagyobb van...

Nyáron azért elmentünk nyaralni, hátha jót tesz. Éjszakánként arra ébredtem, hogy szaggató fejfájás gyötör, s nem használt az Algopyrin sem.

Mostmár csomókban hullott a hajam is és közben vége lett a nyárnak, újabb iskolába kezdtem bele. Nem tudom, pontosan mim fájhatott, de az egész hasüregem tompán sugárzott folyamatosan. Úgy mászkáltam az utcán is, hogy gyógynövényes borogatás volt rajta, hátha segít...

Augusztusban elkezdett tompán fájni a fejem, s el sem múlt. Szeptemberben, amikor hazamentünk a szüleimhez Baranyába, olyan elviselhetetlen lett a fejfájásom, hogy bevittek a komlói kórházba. Nagyon rendes volt a doki, kívül-belül megvizsgált, de nem talált semmit. Adott egy fájdalomcsillapító injekciót és bennfogott éjszakára. Egyetlen nyugodt éjszakám volt hónapok óta.

Itthon a szabadságolások miatt egyszer a háziorvosunk helyett helyettesítő orvos volt. Ő javasolta, hogy talán savlekötő kellene, azért fáj a lélegzetvétel, s hogy a kar és mellkasfájásommal menjek el egy rheumatológushoz.

A gyerekem osztályában az egyik anyuka rheumatológus. Megkerestem, s onnantól kezdve teljesen kezébe vette az irányítást. Még a László kórházat is megjártam, mindenhol negatív eredmény volt.

Közben derült égből villámcsapás: terhes lettem. Anélkül is nagyon beteg voltam, de minden terhességem elején fáradt és hányós voltam, hát ez még hozzájött az egészhez. Nem mertem vállalni, hiszen azt sem tudtam, egyáltalán életben leszek-e egy év múlva? Mivel izotópos vizsgálaton is voltam, ami a terhességet nem engedi meg, mert káros lehet a magzatra, kérhettem volna méltányosságot, hogy ne kelljen fizetni, de akkor még heteket kellett volna kibírnom ebben az állapotban. Mire a műtétre került a sor, elkezdtem vérezni. Nagyon csúnyán bánt és beszélt velem a nőgyógyász az abortusz miatt. Én meg csak sírtam csendesen. Nem volt erőm megvédeni magam.

Két hónappal az abortusz után elkezdett folyni a tej a melleimből. Annyira, mintha újszülött gyerekem lenne, akinek itt a szoptatási idő: mintha csapot nyitottak volna meg. Csak néztem, ahogy a karbatett kezemen át lefolyik a földre.

Bejelentkeztem az endokrinológiára. Először terhességi teszt: negatív. Tejtermelő hormon szint (prolactin): ötszöröse a felső határnak.

Jó, menjek el MRI vizsgálatra. 6 mm-es agyalapi mirigy daganat. Igaz, nem rosszindulatú, s csak nagyon indokolt esetben műtik, de veszélyeztetve van a látóideg, s ez által a látásom.

Az a baba magától is elment volna, ez a betegség nem engedi a nőt teherbe esni, ha mégis, akkor elvetél, ha nincs kezelve.

Mivel állandóan fulladtam, megjártuk a mosdósi tüdőszanatóriumot is, ott kaptam a szteroidos szipókát, azt mondta a doktornő, ha nem használ, ne használjam, mert akkor nem ez a bajom.

Nem használt.

Közben rengeteg könyvet vettem meg, kerestem, mi lehet a bajom. Férjem csontkovácshoz vitt, természetgyógyászhoz, masszőrhöz.

Az állapotom csak romlott. A végén már annyira fájt a hátam, hogy sírva ültem fel, amikor a kislányom meg akarta mutatni a leckéjét.

Én is kaptam antidepresszánst, allergia elleni gyógyszert, ízületre, gyomorsavra stb, semmi nem használt.

Amikor kiderült az adenoma, akkor egy kicsit jobb lett, de még mindig nagyon sok bajom volt.

Egy bioboltban levettem egy candidáról szóló könyvet a polcról: az összes lehetséges tünet, amit felsoroltak benne, az nekem mind volt. Csont-és bőr voltam, úgy néztem ki mint egy alkoholista. Azonnal kerestem a lehetőséget a candida vizsgálatra. Ez hozta meg az eredményt. Meg a klub.

Nem kívánom senkinek!

Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszú voltam, még soha nem írtam le igazából az egészet. Ezen kívül még volt sokminden, de már így is hosszú....

Szia!

Hát, nem piskóta a te eseted sem, de biztosan lehet megoldást találni. Egy azonban biztos: speciálisabb megoldás kell, mint a többieknek.

Sok dologban tudunk itt segíteni szerintem, előbb olvasd végig a fórumot!

Fontos kérdésem van, mielőtt bármire válaszolnék.

Betartasz minden szabályt, amit az I. típ. cukorbetegséghez előírnak? Hányszor méred a vc. szintedet naponta? Figyeled a napi ill. evésenkénti szénhidrát adagodat? Mennyire tudod beállítani a cukrodat?

Sajnos a cukorbetegeknél nagyobb az esély a candidára, s ha ezt elhinnék, akkor már eleve meg lehetne előzni. Vannak azonban olyanok, akik elhinnék, de nem jut el hozzájuk az információ. Valószínűleg ebbe a csoportba tartozol.

A dokinak a farmerral igaza volt, de ide sorolnám még a tangát is és a tampont is. Ezeket is jó lenne egy időre elfelejteni. A gomba ugyanis elsősorban a bélben szaporodik el, s mivel a hüvely és a végbél közel vannak egymáshoz, nagy az esély, hogy a mikrobiológiai egyensúly felborulásával egyetemben a hüvelyben is megjelenik. (Hú, ez jó bonyolult mondat lett, bocs:)

A helyzet az, hogy valóban hozzá kell csapnod a candida diétát a "cukros" diétához, amitől nehezebb lesz a dolgod. Valóban egy egész életre szól ez a dolog, de nem úgy, ahogy az egyes típ. cukorbetegségnél. Itt javarészt a gondolkodása változik meg az embernek, a hozzáállása a dolgokhoz, s aztán önként "úgy marad". Ezt talán mostmár Luice tudná a legjobban megmagyarázni, mert pont ebben a fázisban van. Egyre jobban van, s azon gondolkodik, hogy ez így jó is lesz, mostmár nem ragaszkodik a betegség előtti életéhez...Igaz, luice? :)

szóval, jó lenne egy olyan vizsgálatra elmenned, ahol megállapítják a candida szintedet. Úgy könnyebb tovább lépni.

Tényleg aranyos vagy, hogy ilyeneket írsz, s a többiek is, akik írják! Valójában nekem szükségem van rátok, segítési kényszerem van. Nagyon sokat dilemmáztam, hogy merjem-e megtenni, hiszen visszájára is fordulhat a dolog, ha olyan emberrel találkozom, aki rám fogja, hogy miattam nem sikerült valami.

Szerintem ti azonban már tudjátok, hogy én csak egy katalizátor vagyok az életetekben, a többi rajtatok múlik, meg azon, hogy az információ kinél hogyan csapódik le.

Szóval: lehet, hogy én adtam meg a lökést, de az eredményeidet magadnak köszönheted, hiszen semmit nem csinálhat más helyetted a saját fejlődésed érdekében.

Nemcsak benne, mindenkiben látni fogod magadat a saját fejlődési szakaszaidban. Ezért is jó, hogy van ez a fórum, mert nem érzitek magatokat egyedül, nem kell azt gondolnotok, hogy csak nektek van ilyen problémátok.

Nekem a klub adta ugyanezt annakidején.

Tőled felbuzdulva, én is úgy döntöttem, leírom az én történetem..

Ahogy olvastam a tiédet, s már tudom, azóta milyen vagy, érzem, hogy sokat segít az embereknek a másik példája. Ráadásul a candida csak egy utolsó csepp a pohárba. Mi saját magunkat juttattuk ide, s én hiszem, hogy azok gyógyulnak meg elsősorban, akik elkezdenek tudatosan élni, s ezekre a dolgokra maguktól jönnek rá, s meggyőződésükké válik.

Luice, te akkorát léptél a lelki fejlődésedben, hogy el sem hiszed, ha visszanézel. Az, hogy leírtad a történetedet, megint egy lépéssel előrevitt, hiszen most látod te magad is igazán, hogy ahhoz képest most hol tartasz!

Ez igaz, a válaszaidból lehetett érezni, hogy nem fogod fel, ezért többször kellett leírni ugyanazt. De nem baj, nagyon sokat fejlődtél!

Sőt, ahogy végigolvastam a történetedet, elmondhatom, hogy már nincs olyan hosszú út a gyógyulásig, mint amit eddig megtettél!!

Azt tudtam, hogy voltál korházban és régóta bene vagy a sűrűjében. Nagyon meglepet, hogy valakivel és ez a valaki pont TE, így elbánt ez a betegség, meg az ételallergia.

Le a kalappal előtted! Én is voltam súlyos depressziós, és nagyon nehezemre esett ellátni a gyerekemet (pedig imádom), ezt a részét én is átéltem, majd megbeszéled vele, ha ő is úgy érzi, biztos jelezni fogja, hogy ha felkészült rá.

A gyerekek máshogy élik meg, ezeket a gondokat, és neki az a legfontosabb, hogy újra vagy neki és tudja, hogy számíthat rád...

Ahogy egyre egészségesebb vagy, úgy egyre boldogabb, kiegyensúlyozottabb lesz ő is.

Most már értem, honnan ez a hatalmas elszántságod!

Ha valaki akkor te igazán megérdemled a gyógyulást, szerintem közülünk senki nem ment át ennyi szörnyűségen, mint te.

Előbb utóbb meghozza kitartásod a gyógyulást, csak így tovább!

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyit fejlődött a gondolkodásod, felfogásod egy hónap alatt. Én akkor csatlakoztam hozzátok és abban az időbn még csak panaszkodtál, most meg másoknak segítesz...

Kíváncsi vagyok, mit fog mondani a dokid és a leleteid, szerintem jó úton haladsz a gyógyulás felé.

Köszi, hogy leírtad a történetedet, így már tudom, hogy nekem egyszerű dolgom van és fél lábon is ki kell bírnom a diétát!

Nagy szerencsénk van, hogy rá találtunk Zsukára és, hogy ilyen segítőkész ember...

Köszi a tanácsot, feltétlen kipróbálom, annál is inkább, mert a párom nagyon tud masszírozni, ezzel vett le a lábamról... :)

És amúgy is rám fér egy kis kényeztetés!

Szia!

Ígérem, válaszolok, csak most nagyon elfoglalt vagyok. Holnap már menni fog!

Zsu

Köszönöm! Tanulságos a történeted sajnálom, hogy ilyen rettenetes dolgokon kellett keresztülmenned, de most már a legjobb úton haladsz a gyógyulás felé, úgyhogy csak hajrá! :) Mert megérdemled!

Most már nem szabad többé hátranézni, menni kell előre!

Beleestem abba a hibába,hogy magamat sirattam, hogyan juthattam idáig, miért nem tettem valamit amúgy még nem harapódzott el a dolog és persze hogy mi lesz velem évek múlva.(borús jövőkép-öngyilkosság stb mind eszembe jutottak) De ezzel csak azt érem el, hogy a padlóra kerülök lelkileg. Pedig erősnek kéne maradni..

ÉS AZOK LESZÜNK, nem adunk esélyt a rohadékoknak.

Ilyenkor iszonyatos erőt érzek magamban, de sajnos a gyógyulásomhoz nem elég egy diéta, teljes életmódváltást kellene végrehajtanom.

Valóban igaz, hogy akinek egyszer ilyen nagyobb volumenü gondjai voltak a gombával, annak az egész hátralevő életét kontroll alatt kell leélnie, mert ha a körülmények megfelelőek lesznek vissza fog térni. Valahol olvastam, hogy a candida nem felejt,megjegyzi hogyan űzted ki csak ne lenne ilyen rohadtul intelligens.. legalább tudom, hogy valaki tényleg őszintén ragaszkodik hozzám :D

Nem lenne okom nevetni, de mégis :))

A talpamat maszírozta és nyomkodta,nem tudom ezt hogy hívják normálisan,és egy fémszerű valamivel mérte,be kellett csuknom a szemem. Most melóból a jövő héten nem engednek sehová,úgyhogy csak utána tudok elmenni tükrözésre. De nagyon félek,mert a nagyobb gyógyszereket se tudom lenyelni.

Te életed sem volt egyszerű ahogy olvastam,de további kitartást neked.

Na szóval.

Kb eggy éve kezdődött Elkezdett fájogatni az aranyerem de nem tulajdonitottam neki nagyobb jelentőséget majd elmullik alapon.De nem.Közben elkezdett a hasam is fájni meg rettenetes folyásom lett.Elmentem a nőgy-hoz akkor már csinálja meg a rákszürést is.Nem talált semmit hála istennek a folyásra irt betadin kupot.Kérdezem a hasam mitől fáj?Nem tudja nőgy-lag nuncs olyan bajom amitől fájhat.Na jó.Utánna volt egy jó felfázásos tünetem kaptam rá nolicint.Elmult de kb 2 hét és ujra kezdődött de akkor már csak nagyon erős vizelési inger folyamatosan de nem tudtam pisilni.Ujra nolicin persze nem használt aztán kaptam erősebbet azzal ok lett.De közben az aranyerem egyre jobban fájt.Na mindeggy elmult a karácsony gondoltam lélegzetvétel és minden jobb lessz.A fenét.Éreztem valami a hasammal sincs rendben.Kb 5 éve volt egy erős hasmanéses időszakom és azóta már ha a tüneteket észleltem mentem uh-ra persze sosem találtak semmit.De igy utólag vissza gondolva olyankor mindig nagyon stresszes időszakom volt csak akkoriba valami miatt mindig rendbe jött.Na most is uh.Természetesen megint semmi már a dr-nő sem igazán tudott hová tenni igy ő vetette fel a lisztérzékenység gyanuját csak a tünetek nem igazán oda illőek voltak.Na mindeggy a tükrözéstől való félelem miatt nem mentem el a vizsgálatra.Közben az aranyerem egyre jobban fájt már annyira hogy felkelni sem birtam és már biztos voltam benne,hogy ez már nem aranyér hanem rák.Teljesen magam alá zuhantam csak feküdtem.Az volt a szerencsém hogy a férjem éppen itthon volt és ugy ahogy elláta a teendőket.Na nincs mit tenni tu kell lennem a vizsgálaton alapon elmentem.Nem találtak hála semmit az aranyér nincs belobbanva az nem fájhat alapon repedésem van.Kupok kenőcsök de javulás semmi.Mondanom sem kell a kenőcsön rajta volt gombásodás esetén tilos.Na de akkor arra még ki gondolt használtam.Na lett is eredmény.Megint ágy de már olyan szinten hogy ssssssnapokig sem enni sem inni.Gondolhatod a család mit élt át!?Akkor már a netről kezdtem kapisgálni ezt a candida ügyet.Közben a férjemnek vissza kellett menni igy anyukám költözött be hozzánk hisz én képtelen voltam az ágybő ól felkelni.Bejelenkeztem Bp-re egy magan rendelésre ott elmondtam a kinom,felvetettem a gomba dolgot.Kinevettek kitoltak az ajtón antidepresszánsos vénnyel a kezemben.Közben a rendszeres székletem rendszertelen lett már semilyen hashajtó nem volt jó megint ágynak estem.Gondolhatod a családom hogy ki volt.Na megint tükrözés semmi.Akkor már olyan szinten voltam hogy semmi nem érdekelt még a gyerekem sem csak voltam a világon.Na még utolsó esély alapon ujra Bp kórház teljes kivizsgálás.Akkor már olyan depis voltam hogy nem mentem emberek közé stb.Na ott megtalálták a lisztérzékenységet azzal haza adtak.Neki álltam a diétának de nem hogy javultam volna rosszabb lett.Egyszerüen teljesen kivoltam elfelejtettem még a gyerekem is.Csunya dolog de igy volt.Nagy lapra irtam fel,hogy suliba ment és hányra kell érte menni stb.Ha itthon volt a férjem ő sem érdekelt sőtt az sem hogy esznek-e vagy sem.Anyukám még mindi velünk volt.Aztán elmentem egy helyre ahol candida tasztet csinálnak és be is igazolódott.Irtak nystatint.Elkezdtem szedni de még roszabb állapotba kerültem remegtem stb teljes zártosztályra való.Na akkor már a családom is kétségbe volt esve rendesen de én is.Vissza kerültem a kórházba ahol nem tudtak velem mit kezdeni.Előadtam a candida ügyet gondolván majd kimutatják mert én ugyan nem diétázom hisz már csont meg bőr voltam adnak rá gyógyszert és ok.Kinevettek ugyan de megcsinálták a vérvételt széklet nőgy. persze mind negativ.Átirányitottak a pszihire kezelésre.Már itt is adagolták a jó erős nyugtatót persze nem szedtem lehordtam a kukába.Igaz nem is ettemsemmit.Mondanom sem kell a családom mit élt át.Már ők is azt mondták irány a pszihi nincs abban semmi szégyelni való.Kértem hogy még eggy természetgyógyászt hadd próbáljak meg.Azt mondták ok.Persze ezt a kórházban nem tudták ugyan is a pszihis kezelést elutasitottam azzal az indokkal hogy itthon kezeltetem magam.Azóta sem jelenkeztem ott.A kórházból rögtön a term.gy-hoz mentem illetve vitt a tesóm mert én ugyan menni nem birtam.Ő ott akkor elrendelte a diétát stb.Amikor haza értem azt hittem itt a vég.Tudtam hogy mostmár anyukámat is el kell engednem csak azt nem tudtam mi lessz velem hogyan látom el a gyerekem stb.Mivel a családtól is ez volt az utolsó esélyem mielőtt bedugtak volna valahová nem mertem nekik elmondani mennyire szenvedtem.Emlékszem akkor volt a tanévzáró a gyereknek és anyukám azt mondta márpedig oda elmész mert egy fél éve nincs a gyereknek annya azóta nemtörődtél vele ennyi már neki is jár.Azt hittem belepusztulok.Amig oda értünk a kocsival egész uton azt mondogattam magamba jól vagyok egészséges vagyok,pedig azt hittem meghalok.Azt sem tudom hogyan értünk oda meg haza.Aztá jött a nyári szünet neki fogalmam nem volt hogyan látom majd el.De hazaküldtem anyukámat és mivel láttam hogyan ment tönkre körlöttem mindenki miattam elkezdtem nekik hazudozni hogy nagyon jól vagyok.Közben persze minden nap kin szenvedés volt és végig sirattam az egészet amikor senki nem látott.A kajámat rendszeresen siratva ettem hogy én ezt nem birom ki.De ránéztem a gyerekre és eszembe jutott hogy mit okozhattam neki lelkileg hisz milyen sokáig "magára volt hagyva"és azt akartam hogy tudja hogy mostmár ott vagyok neki.De belül folyamatosan sirattam.Minden nap megkérdezték hogy vagyok és én mindig azt mondtam mosolyogva nagyon jól.Aztán most tudatosult bennem hogy valóban milyen jól vagyok.Volt olyan aki amikor meglátott meglepődött hisz ő már azt halotta hogy a temetésem is megvolt.Viszont akik a kezdetektől mellettem voltak nem hisznek a szemüknek és csodálkoznak milyen jól nézek ki és nem hiszik el hogy a zöldségektől ennyi erőm és energiám van.Már nem ülök sirva az étel felé sőtt már elmegyek társaságba a kis zöldségeimmel és még jól is érzem magam.Szombaton is volt eggy egésznapos buli bogrács stb de én vittem a zöldségeim és érdekes mód senki nemszólt meg hanaem inkább azt mondták hogy nagyon irigyelnek amiért ilyen akarat erőm van és csak becsülni tudnak érte.Elősször el sem akartam menni de mivel a bátyám csinálta a szüli napjára rávaló tekintettel elmentem.Ehez tudni kell hogy kettőnk között olyan szoros a kapcsolat hogy megfogalmazhatatlan a betegségem alatt talán ő mégbetegebb volt.És amikor hivott még mondtam neki hogy nembiztos hogy megyek amire ő azt mondta megérti de szerette volna ha ott vagyok.Akkor gondoltam meg nem lehetek annyira önző hogy nem megyek el ráadásul a gyerek is jólérezné magát.Elmentem és azt az arcot amikor meglátott nem felejtem el soha.Boldog volt és én is.Ráadásul jól is éreztem magam nem zavart hogy nem ehetem sütit vagy az ételekből egyszerüen anélkül is jól éretem magam.Még most is rengeteg tünetem van de ezek is idővel helyre jönnek és már soha nem arra gondolok hogy mi a rossz hanem hogy jól vagyok és még mennyi minden jó vár rám.Most már próbálom megbeszélni a gyerekkel a történteket de azt mondta még ő nem akar rólla beszélni.Az hogy idáig eljutottam rengeteg energiámba került de nagyon sok segitséget kaptam itt a fórumon is amit nagyon köszönök.Ezt azért irtam le főleg Beatifulnak mert reméllem tanulságos neki.Meg érdekes de most azt éreztem ezt ki kell adnom magamból.Nem tudom miért.Talán Zsuka megmondja.

Sziasztok!

2007. decembere óta küszködöm hüvelyi fertőzésekkel folyamatosan(20 éves vagyok, állandó partnerrel, akinek tünetei soha nincsenek, persze ha vmit felírt a nőgyógyászom kapásból mert fertőző lehet, azt beszedte, de neki panasza nem volt még soha), volt már coli fertőzésem, streptococcus, és sok egyéb, ami nem tudom mi volt, az orvosom csak azt mondta "baktériumot találtak a kenetben, használja ezt meg ezt". Nagy szerepet játszhat ebben az is, h első típusú (inzulinos) cukorbeteg vagyok, így gyengébb a védekezőképességem, és a nyálkahártyám megfelelő táptalaj a kórokozók és gombák elterjedésére. Ugyan gombám még soha nem volt, ma mikor az előző coli (escherichia volt a fajtája)fertőzésem kontroll tenyésztésének eredményéért mentem az orvosomhoz, közölte, h "hála istennek kórokozó baktériumot nem találtak, de gombát igen" (ez miért hála istennek? csak nem akarta h megijedjek, vagy tényleg "enyhébb" egy gombás fertőzés?) és mikor átnyújtotta a leletet, akkor láttam, h candida albicanst találtak. Felírt kenőcsöt, kúpot, kapszulát. Én viszont nagyon megijedtem, ugyanis hallani már hallottam a candidáról, és most nem tudom, h nekem is speciális étrendet kellene-e összeállítanom, vagy ez nem az a fajtája, egyáltalán fertőző-e, mert a páromnak nem írt fel semmit, magyarul nem tudom mitévő legyek, mert ő csak annyit mondott, h "ne járjon nyáron farmernadrágban, ha nem akar gombát"... én eddig csak azt hallottam a candidáról, h az egy életre szól, és az embernek úgy kell táplálkoznia, h fenntartsa az egyensúlyt. Akkor ez mindenkire igaz, és nekem is egész életemre szól, vagy ez el fog múlni a kezelés befejezésével?

Ezekre szeretném, ha válaszolnátok, mert sajnos a különböző oldalakon nem tudtam meg igazából semmi konkrétat. Előre is köszönöm!

Ámen!

Valóban igaz, hogy egy diéta kevés, ezért próbáltunk rávezetni a programra. Mindenkinek van valami bibi a lelkén, aki ide jut. Erre menet közben rá kell jönni. Lehet, hogy neked a kitartás és türelem, sőt, biztos vagyok benne. De azt hiszem, még a rendszerességet is meg kell tanulnod, legalábbis a soraidból ez tűnik ki.

A legelején, amikor először írtál be a topicba, azt hittem, belőled nem lesz semmi, mert kissé flegmatikusan kezeled a dolgokat. Luice azonban megmentette a helyzetet és kedvet lehelt beléd, aminek nagyon örülök.

Erő és kitartás sugárzik belőled, ezt érzem! Erőt ad nekem is. Ha valakinek hát neked biztosan sikerülni fog! Mióta csinálod a diétát, nem érsz még a végére? Mennyi nőknél? Fél évet olvastam, de ez nőgyógyis panaszok esetén ennyi.

Számomra a legnagyobb próbatétel, hogy megálljam és ne kapjak bele ebbe-abba a gyors javulás érdekében, hanem legyek türelmes. Ez a diéta lelkileg is emberpróbáló, a gombával való macska-egér harc szépen lassan átformálja az embert, kifejleszt bizonyos tulajdonságokat, készségeket. Remélem jókat, nekem most úgy nézem a kitartást kell megtanulnom, és türelmet magamra erőltetnem. :(

Szerintem mindenkinek van valami feladata,talán éppen azért vagyunk ebben a helyzetben mert valamit még tanulnunk kell.

Ez igen, amit leírtál az a színtiszta igazság! Sok okos dolog van benne, köszönöm! :)

Hát remélem hogy már nem sokáig. Most nem fogom feladni, kitartok amennyire csak tudok. Sajna az én gombám glabrata, makacsabb az albicansnál, agresszívabb is, és jobban bírja a sanyargatást. :( Minden szempontból sokkal rosszabb.

De olvastam olyan rémhíreket, nagyon megrémítettek, hogy a gombát nem is lehet kiűzni diétával mert évekig bírja a legsanyarúbb életkörülményeket is. Nekünk meg valamit csak kell ennünk. Tehát itt kitartásban mindenképp ő nyer, viszont velünk vannak a gomba ölő szerek és egyéb módszerek.

Az ember és a gomba ádáz küzdelme. A csatát megnyerhetik, de a háború az enyém lesz! :)