Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Egy gyöngéd ölelés, mi elfeledtet mindent,
csak a pillanatnak élj, mi megér minden kincset!
Egy forró csók mely tüzes a vágytól,
érzem örökké hozzád láncol.
Ha kinézel az ablakon és felnézel az égre,
Rád ragyog majd sok ezer csillag fénye.
Köztük én is ott leszek, s nézek le Rád,
onnan kívánok neked Jó Éjszakát!
Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot.
Többet Szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok.
Nélkülük még elvagyok, de én Nélküled meghalok!
Sosem tudtam eddig, milyen szép az élet, mióta ismerlek, azóta élek!
Szívem lágyan összedobban, szeretlek téged napról-napra jobban.
Szeretnék a szél fuvallatával simogatni,
szeretnék a nap sugarával melegíteni,
szeretnék én a levegő lenni,
mert szeretnék mindig Veled lenni!
Millió csók a szádra,
de ha a lelked nem bánja,
adok a tested más tájára,
oda ahova a legjobban várod
és elérjük együtt a MENNYORSZÁGOT!!!
Szeretném, ha tudnád szeretlek Téged.
Szeretném, ha tudnád, csak Miattad élek.
Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni
és elmondani: nem tudok Nélküled élni.
Szeretném nyelvemmel érezni nyelvedet.
Szeretném, ha valóra válna a képzelet!
Te légy álmaim vágya, s a testem tested puha ágya…
Fogy a hold, sápadt fénye kúszik be az ablakon.
Tüzes csókod perzselését érzem ajkamon.
Gyengéden simogat kezed. Veled szeretnék ébredni, mindig csak Veled!
Tudnálak Téged mindörökké szeretni, melletted bút, bánatot feledni.
Nélküled céltalan az életem, csak Te kellesz nekem ebben az életben!
Aki azt mondja szeret, talán igaz lehet.
Aki azt mondja imád, sose hidd szavát.
De aki csak áll és mélyen a szemedbe néz annak szívében örökké élsz!
Szeretném ha szeretnél,
két kezeddel megölelnél,
szép ajkaddal csókolgatnál,
és közben ápolgatnál!
Ösvény voltál s mélybe húztál.
Megbántottál s összezúztál!
Csókod ízét még itt érzem a számon,
de Rád már hiába vágyom!
Kicsi szívem Érted dobog,
Érted égnek a csillagok,
Érted süt a nap az égen,
Érted élek én is régen.
Te vagy kicsi szívem vágya,
Veled lenni, azt kívánja!
Szeretlek Édes, szeretlek Téged,
szeretni foglak, amíg csak élek.
Kezem reszket, szívem nehéz,
Szeretlek Téged, ennyi az egész.
Szeretném szívemet kitépni, s virág
helyett ablakodba tenni.
Hogyha látnád hervadó szívemet,
Akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek!
Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. „Szeretlek”- suttogják
váltig, egyik te vagy, én a másik.
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem
hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott
csillog a könnyem.
Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg
megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen
át, és én is mindig szeretni foglak
A csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
szerelmes szavakra s forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem ajkadon,
olyan ez mint a valóság csak kár hogy álmodom.
Sötét éjjel édes álom hamar tova száll,
felébredek és a szívem vadul kalapál.
Körül nézek és te nem vagy sehol se s ettől szenvedek,
mert szeretném ha velem lennél mindig csak velem!
Valamikor alkonyatkor Te is fogsz majd sírni,
ha kisétálsz a temetőbe síromat megnézni.
Sírom felett pacsirta panaszosan zengi:
Itt nyugszik Ki Veled BOLDOG AKART LENNI!!!
ÜLÜNK EGYMÁS MELLETT
Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.
- Mért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni?
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.
József Attila
Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, énmagam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van Veled.
(Balzac)
Balassi Bálint: Én édes szerelmem/részlet/
Én édes szerelmem, egyetlen egy lelkem, mi haszon nekem élnem,
Ha semmit nem segít, jómra fel sem indít az én esedezésem,
Sok könyörgésemre, szép leveleimre csak választ sem téssz nékem?
Lelkemnek fájdalmát, érted való kínját maga te így jól látod,
De ingyen sem érzed, sőt inkább neveted, magadban csak csúfolod,
Mondván: -- „Hagyd, hagyd -- úgymond -- hiszem veszti nagy gond” --, kínomat úgy mosolygod.
Oly megnyugtató, hogy itt vagy nekem,
Hogy minden bajban fogod a kezem,
Hogy nem hagysz el soha, hogy viszont szeretsz,
Hogy velem együtt sírsz és nevetsz.
A legdrágább kő az, mely másokat karcol,
de ő nem tűr karcolást.
A legnemesebb szív az, mely inkább
vérzik, minthogy megsebezzen mást.
Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.
Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.
Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.