Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.
...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
Rejtettelek
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélegző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.
Suttogó szavaink mögött
talán még hulló csillagot is
takart a fekete éj;
kívánságba karcolt vágyakat
sodort felénk szelíden
az augusztusi szél…
Lassú táncra hívtak
a fáradt lábak,
ölelő karokba bújtak
a fojtott vágyak,
s fénykoszorút
font fölénk
a meghitt pillanat.
Az égbe szökkenő
szikrák pattogó hangja
törte csak a csendet.
A szunnyadó parázsban
ezüst-szürke pernye pergett,
mint az idő ködlő kötelén
kavargó képzelet.
Szikrák fénye szállt
a végtelenbe,
arcod tükrébe libbent
a nyár múló sejtelme,
idézve a tavasz ébredő illatát,
igézve a kora ősz sárguló avarát,
s míg lelked érintette lelkem,
a boldogság büszke ragyogássá
szelídült ölemben.
Ha te vagy
Ha te vagy hűs patak,
Nálad oltom szomjamat.
Ha te vagy hegyek sörénye,
Kis domb vagyok öledbe.
Ha te vagy tenger végtelenje,
Vízcseppként hullok kebledre.
Ha te vagy a földön a fény,
Szemeimet rád nyitom én.
Ha te vagy a zúgó, vad vihar,
Szellővé változom, takarj!
Ha te vagy egy nagy barlang,
Félelem nélkül belépek rajtad.
Ha te vagy a sziporkázó égbolt,
Kis felhővé változom, sodorj!
Ha te vagy, akinek örülök én;
Köszönöm a szép újjászületést!
Két karomba zárlak, megszűnik a külvilág,
Két karodba zársz, nem hallom más hangját.
Szememmel szemedet némán követe
Szemeddel szememet megigézed, elveszek.
Szívemmel szívedet átszövöm, fogadom,
Szíveddel szívemet átkötöd, s foglalod.
Lelkemmel lelkednek tiszta érzelmet adok,
Lelkeddel lelkemnek fénysugarat ontasz, ragyogsz.
Számmal szádat keresem mohón, esztelen,
Száddal számat becézed gyengéden, érzelmesen.
Testemmel testedet érintem, habzsolom - falom,
Testeddel testemet befeded, hagyom - akarom.
Két karomba zárlak, miénk a végtelen,
Két karodba zársz, ez a szerelem.
.
Két kis árnyék fények mögött
Szürke senkik nagyok között.
Mellékutcán álmodozók
Boldog csendben hallgatók.
Két kis csendes egyszerű ember
Mégis miénk a nagyvilág!
Kéz a kézben együtt az úton
Egymást nézve megyünk tovább!
Refr:
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Látod így volt írva sorsunk
Most élünk végre, nem csak álmodunk!
Két kis fűszál dús fák között
Két kis porszem hegyek mögött.
Völgyek mélyén két kisvirág
Mérhetetlen boldogság!
Ezek vagyunk mióta csendben
Enyém lettél és én tiéd.
Mikor másra nem süt a napfény
Nekünk akkor is ragyog az ég!
Refr:
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Végre megláttalak téged
Hát feledjük az elhullt könnyeket!
Refr:
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Végre megláttalak téged
És köszönöm az egész életet!
Palercsík László
Érted vagyok
Neked ragyog fel a nap,
hozzád ér el a holnap,
érted világít a fény,
amit szíved tőlem kap.
Hangod mint egy muzsika,
szívemnek ajándéka,
s iszonyatos reménnyel,
vár lelkemnek nagy titka!
Hulló könnyel távozni,
érted könnyen meghalni,
semmiség volna nekem -
úgysem tudnék változni!
A lágy hangok tengere,
ami bárhol zengene,
ne adjon nagyobb reményt,
mint az élet kezdete.
Az élet táncát járva,
míg lelkünk eggyé válna,
s a csodálatos fényben
örökre együtt hálna.
Míg a nap felkel, s nyugszik,
kék felhők mögött alszik,
szívem nem lehet másé,
hisz csakis érted vérzik!
Ha elpusztul a világ,
s nem marad, csak pusztaság,
a teremtés szívében
lennék neked kis virág!
Tiéd vagyok és leszek,
érted mindent megteszek,
amíg csak ragyog a nap,
tiszta szívvel szeretlek!
Szoboszlai Gergő:
Ha veled lehetek
Nyugalom, mit szemedben látok,
reggel, amikor előtted állok.
Fogd a kezem, s ölelj, kérlek,
mert a magánytól nagyon félek.
Megszűnik a világ, hisz itt vagy,
s minden gondom, mi volt, elhagy.
Csak nézlek, s érzem illatod,
szívem rögzít minden pillanatot.
Pár pillanat, mi az életem része,
megóv, mint madarat a fészke.
Mi boldogságból épült, szépült,
s bajtól soha meg nem rémült.
Átéltünk már sokat, s én remélem,
hogy lesz még veled sok emlékem.
Követnek bennünket, míg csak élünk,
pár apró dolog, de nekünk a létünk.
Legyen úgy!
Lobogását szemednek látom én,
robogását akaratodnak érzem én.
Szavaidban lüktet a száguldás,
igen értem én.
De, ha lehagy a tested,
néma marad bennem ez a költemény.
S hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.
Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Lebegését követed-e, hogy merre jár?
Remegését ismered-e, hogy rátalálj?
Hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.
Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Velem az érintésben,
szabadító ölelésben,
velem a lélegzetben ott legyél.
Velem a forró lázban,
velem a vak zuhanásban,
velem a szív hangjában te legyél.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Tompa Mihály: Szeretlek!
Szeretlek, mint a lelkemet, te vagy
Világom, életem!
S annyi édes jel, hogy viszont szeretsz,
Nem hagyja kétlenem!
A légben multunk szép viráginak
Kísér minden balzsama:
S az érzelem, minő felgyultakor,
Oly hév, oly tiszta ma!
Mosolygasz...! tudom, mit tesz e mosoly:
Mily szép, gyöngéd szavak!
S szívem nem érti, mint fér össze, hogy
Szeretlek - s kínzalak!
Hogy egymástól, forró érzelmivel
Szívünk nem távolog:
Mégis borongunk, mégis nem vagyunk
Egészen boldogok!
Ne mondd, kedves! - mi boldogok vagyunk!
Mert mi a szerelem?
Gyötrelmet és kéjt virító bokor
Egy s azon gyökeren.
Elizabeth Barrett-Browning: Hogy hogyan szeretlek?
Fordította: Szabó Lőrinc
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig lelkem ér, oly messze forr
Szerelmem, s mélybe és magasba, hol
A Lét s a Menny határaira lel.
Szeretlek, mint ha hétköznap lehel
Békét - ha nap süt, gyertya haldokol.
Ahogy a Jogért harcol-robotol
A hős, akinek dicséret se kell.
Oly lángolón szeretlek, oly vadul,
Mint búm tüzelt, mint hisz-vall kicsi lány,
S ahogy szerettem vesztett, szomorú
Szentjeimet - szeretlek én vidám
Vagy könnyes arccal, mindig! - s ha az Úr
Hagyja, még jobban halálom után.
Az első pillanattől kezdve
"Magunk ellen való vétek lenne elengedni egymás kezét.
Életünk szeretetét már semmi sem tépheti szét,
igaz, egymástól sokszor elsodor a könyörtelen cél,
de ha rád gondolok, szívembe a melegség mindég visszatér.
Nem számít már hol vagyok, merre, hol ébredek,
emlékeim közt, ha felbukkansz, azonnal rád ismerek,
Úgy, hogy az első pillanat összevillantotta a szemünket,
ahogy az első ölelésben összeforrasztotta a vágy a testünket...
Annyira együtt élünk. Szerelmünk még ma is úgy von egymásba,
ahogy az első édes találkozásban, énünk a csúcsot megtalálta.
Sokszor zavar, hogy nem tudom úgy elmondani neked,
mennyire szeretlek, mennyire együtt érzek veled,
Amikor a távolban eltöltött éjszakákban
szívet tépő csönd, vagy magányos harsogás van..
De bármilyen messze is vagy tőlem, ott vagyok veled-
szívemet érezze a szíved, mert a tiéd, mert szeret.
Szeret, mert szeretlek az első pillanattól kezdve,
amióta helyet készítettél szívemnek a szívedben,
amióta a szemem a szemedben csillagot látott,
azóta hordozom, védem veled.., ezt az édes boldogságot..."
(?)
Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni,
suttogó széllel, hozzád elrepülni.
Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat,
s veled tölteni hosszú éjszakákat.
Kivánom a tested mely vágytol remeg!
Kivánom csábitó ölelésed, érzéki érintésed!
Kivánom mézédes csókod melyel testem borítod!
Kivánom, hogy újra itt legyél, mélyen a szemembe nézz!
Úgy csókolj, hogy fájjon égjen a vágy!
Gyilkos várakozás még több álmodozás.
Fáj mikor gondolatban mást megölelsz fáj,
de azt akarom, hogy mégse múljon el. Égess el!!
Este, ha kigyulnak a csillagok,
úgy fáj, hogy te ott én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád szóló vágy,
rólad álmodom át az éjszakát!
Torta recept
A hozzávalók:
1/2 óra csók,
5 dkg simogatás,
5 dkg szerelem,
1 banán 2 tojás,
15 perc kevergetés,
1 sóhaj,
1 csepp tejszínhab!!!
Na, megcsináljuk??
Szavak nélkül is értelek
érintések nélkül is érezlek...
benne vagy minden ébredésben
a reggeli tea akácméz ízében
az újság vastagon szedett betűjében
a rádió andalító lassú zenéjében
az erőtlen langyos téli napsütésben
az ónos eső csúszós cseppjében
a rám fröccsenő latyakos sárban
a csontig hatoló hideg éjszakában
érintések nélkül is ölellek
szavak nélkül is szeretlek...
Csurai Zsófi: Mindenben Te vagy
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Szabó Lőrinc
Szeress szívből mint a patak,
mely magas hegyek csillagaiból fakad.
S ha szerelmed hű és igaz,
cserébe mély szerelmet kapsz!
Nyugszik a nap..
Nyugszik a nap és pihen a táj,
nem tudok aludni, mert valami fáj.
Téged kereslek, utánad vágyom,
mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.
Két szerető lélek...
Két szerető lélek, hosszú évek óta együtt megy az úton egymás mellett szépen.
Bár a tűz már nem perzsel, úgy mint akkor régen, mégis szépen ragyog, mint csillag az égen.
Szívetekbe béke, lelketekbe nyugalom, legyetek boldogok, mint sok sok éve e napon!
A sors bármit is rendel...
Öregedjünk meg együtt, a sors bármit is rendel.
Így állunk elébe mi, ketten, egy szerelemmel.
Az életet véges végig..
Az életet véges végig együtt kell leélni,
Úgy válik el mit ér a nő és a férfi.
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni,
a szerelem dal, melyet együtt kell megírni.
Mikor simogatsz...
Mikor simogatsz, kezed vágyón kóborol, majd megpihen
ajkam csókot követel mézét innám szüntelen
elvesztem már, ez a végzetem.
Könnyes szemmel...
Könnyes szemmel a hívásod várom,
a fájdalom küszöbét magamra zárom.
Bújtass el hisz egyedül fázom,
s lelkedben szeress ha néha hiányzom!
Csendes éjjel...
Csendes éjjel édes álom hamar tovaszáll,
felébredek kicsi szívem vadul kalapál,
kispárnámat szorongatom könnyes a szemem,
szeretném ha velem lennél mindig csak VELEM!!!
Mikor rád gondolok...
Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem,
ilyenkor úgy érzem bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol,
csak én tudom,hogy mennyire hiányzol!