Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
EMLÉK.
Vissza-visszagondolok rád
Sokszor, bűnös angyalom!
S lelkemen, mint tó hulláma,
Ha vihar jő éjtszakára,
Megmozdul a fájdalom.
Gyermekhittel, ifjú szívvel
Szerettelek tégedet;
Annyi vággyal, félelemmel,
Annyi búval, szerelemmel
A szív csak egyszer szeret.
Fényes vigalmak zajába
Temetéd el álmaim',
S büszke öröm érzésében
Tapodtál nyíló reményem
Széttépett virágain.
Egyedül, egyedül vagyok,
Kivel legyek boldog már?
Szívem vén új csalódásra,
S eltemetett ifjúsága
Szebb jövendőt sírba zár.
Vajha még könnyezni tudnék,
Megsiratva tégedet,
S csak egy percig emlékednél
Érezhetném, hogy szerettél,
S megáldhatnám nevedet!
Izbégi Lidi:
Valóság
Valóság ez, nem álmodom,
hogy kezem kezedben nyugszik,
s fejemet válladra hajthatom.
Valóság, hogy karod átölel,
mint vasat a mágnes, nem enged el,
a kezem hajadba túrhatom,
s vágy kering az ajkakon.
Valóság, hogy finom szád,
keresi, kutatja, hol a szám,
és egy könnyed csók után,
vágyik új csókra a szám.
Valóság a forró csók,
amely olyan édes,
hogy el sem mondható,
ezernyi érzést benne rejt,
mely bennünk lüktetett szüntelen,
Valóság? - édes Istenem,
hogy izzik a lég, lüktet a szívem
s, hogy ennyi év után,
belobban újra, a régi láng?
Magammal cipelem a szívedet...-Edward Estlin Cummings-
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cipelem) soha tőle meg nem válok (ahova csak
megyek te jössz velem; bármit teszek
azt teszed te is, kedvesem)
és nem ismerem a félelmet
a sorsomban (te vagy az én sorsom) nem vágyom
szebb világot (te vagy az én igaz világom)
te vagy az kit a hold már réges rég mellém kijelölt
kit a nap egyszer majd megénekel
íme a titok mit meg nem osztok senkivel
(a gyökér gyökere az ég a fa felett hol
nyüzsög az élet; és magasabbra nyújtózik mint
hova a lélek vágyni tud és az élet képzelete el nem ér)
csoda mely csillagokat vezet a végtelen tejúton
magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem)
Ady Endre: Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”
Annette Funicella
Csak futsz, rohansz, egyre csak szaladsz,
olyan vagy, mint álnok hitelező.
Folyton csak ámítasz, hazudsz, csalsz,
ha kérdezlek, hamis választ adsz,
tervező vagy és kivitelező.
Mikor hagysz magamra találni,
hogy végre ne csak létezzek, éljek?!
Mikor engedsz lábamon megállni,
maradék jövőm átformálni,
véget vetni a sok őrültségnek?
Hazugságokból áll az élet,
mi is lehetne más, mint csalódás?
Hisz neki az ember, s mindig téved,
s te is ellene vagy, sosem véded,
nem tudom nyelved, nem értek hozzád.
Mit kérjek? Mit szeretnék kívánni?
A vezetést át úgysem engeded.
Jó lenne tettem soha nem bánni,
hogy ne kelljen senkinek se szánni,
aztán a kezem elengedheted.
Szeretni KÉNE, jaj, nagyon!
Minden éjszakán, s hajnalon.
Forrón, tüzedben égni el,
akarj engem, ha férfi kell!
Szeretni önfeláldozón,
szeretni vakon, álmodón,
szeretni vágytól éhesen,
oldódni lágyan, édesen.
Szeretni fitten, s álmosan.
Vajasan és lekvárosan.
Nevetni, sírni egyre megy,
így legyünk pár: az 1 + 1.
Szeretni, mikor nem szabad.
Közösen szőni álmokat.
Érezni, hogy fontos vagyok,
Holdam legyél, s legyek Napod!
Legyél az éltető vizem,
és nyíl, mely átjárja szívem.
Legyél egy bájos gondolat,
mely megszépíti álmomat.
Legyél a réten kis virág!
Méhként szállhassak inni rád.
Ajkadról nektárt olvasok,
mézedbe beleolvadok.
Legyél az őrző angyalom!
Álomban éljünk gazdagon!
Varázsolj földi mennyt nekem!
Maradj örökre itt velem!
"Sose mondd azt: "Szeress engem!"
Mit érsz vele? Isten is hiába mondta…"
"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá."
"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok.
De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál."
"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk."
(Francoise Sagan
Na látod.Megmondtam!Ez egyáltalán nem olyan.Hm!
Ez tudod milyen?Ez egy tipikus pasi dal.Ilyenek vagytok ti,amikor dobtok egy csajszit.Ilyen kegyetlenek.Bizony.Ehhez az a kép illik,hogy így megfogod a grabancát,ezt a képébe nyomod,aztán löksz rajta egyet és rideg arccal elmész.Erre jó választ csak Cascada ismer!
De a másik kettő nem ilyen!
Gyümölcs már nem terem a fánkon,
Nézz végig e kopár tájon!
Lehullott már minden levél,
Nincs születés, csak temetés,
Sűrű éjszakában csókot lopva,
Osonok el mély álmaidban,
Ha véletlenul felébrednél,
Megölnélek, én megtenném!
Tudod, hogy ez csak átmenet,
Valaha talán szerettelek,
De rád már nincsen szükségem,
Ez csak egy kizökkent szerep, vége!
Gyümölcs már nem terem a fánkon,
Bár tested reszket a vágytól,
De még mielott lelépek,
Megmérgezem a véredet,
Te sosem leszel jobb énnálam,
Nem látszik rajtam sok évszázad,
Valamikor még visszatérek,
Más alakban és másképpen.
Tudod, hogy ez csak átmenet,
Valaha talán szerettelek,
De rád már nincsen szükségem,
Ez csak egy kizökkent szerep, vége!
Soha nem is kértelek, Te hívtál engem én jöttem,
S, hogyha már itt vagyok, valamit Neked is elmondok,
Ellenem Te soha nem nyerhetsz, a nevemet nem is ismered,
Túl tiszta még a lelked, de bemocskolom csak Neked!
Gyümölcs már nem terem a fánkon,
Féregként a gyökerét rágom,
Nézz végig e kopár tájon,
Lehullott minden levél minden fáról.
Valaminek épp most van vége,
De az értelmét már rég elvesztette,
De mikor az álmodból felébredsz,
Az életednek pont akkor lesz vége!
Tudod, hogy ez csak átmenet,
Valaha talán szerettelek,
De rád már nincsen szükségem,
Ez csak egy kizökkent szerep, vége!
Tényleg?Az az új...miben új?Új alapokat kapok itt -végre!-,vagy totál új lesz somewhere?Anyway...ezt sasold:
Félek nincs tovább
Minden porba hull
Tudom nem vigyáztam ránk
Ó fáj, de mocskosul
A balsors hátbavág
Csak ezt is éljem túl
Úgy továbblépnék már
De szívem visszahúz
Most merre tovább
Oly szűk a szobám
Nehéz így nem gondolni rád
Oly hűvös ez éj
A csend felemészt
Volt jövőnk, ma csak a múlt kísért
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY ELFELEJTSELEK
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY BELÜL ÚJRA REND LEGYEN
MÍG HÚZ A MÉLY, CSAK A BIZONYTALAN VÁR
EGY VÉGTELEN KÖTÉLTÁNC
Változnak az idők
Már én is változom
De újra, meg újra összedől
Mind mi épült egykoron
Minden pillanat
Ó, Minden rólad szólt
Mégis kicsúszott a talaj
S csak ordítok a romok alól
Merre tovább
Oly szűk a szobám
Nehéz így nem gondolni rád
Oly hűvös ez éj
A csend felemészt
Volt jövőnk, ma csak a múlt kísért
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY ELFELEJTSELEK
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY BELÜL ÚJRA REND LEGYEN
MÍG HÚZ A MÉLY, CSAK A BIZONYTALAN VÁR
EGY VÉGTELEN KÖTÉLTÁNC
Hogy hova jutok még nem tudom
Talpra állok, majd elbukom
De Mégis újra kezdem
Miért volna másé
Ki általad lettem
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY ELFELEJTSELEK
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY BELÜL ÚJRA REND LEGYEN
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY ELFELEJTSELEK
EZER ÉV SEM ELÉG
HOGY BELÜL ÚJRA REND LEGYEN
MÍG HÚZ A MÉLY, CSAK A BIZONYTALAN VÁR
EGY VÉGTELEN KÖTÉLTÁNC
...megy egy ideje már...:(
Szintén találó egy dal.
Jééé...Az idejét sem tudom,hogy mióta haldokoltam ebben az életérzésben,igazán találó dal,még sosem hallottam.
Most pedig kívánj szerencsét,mert túl kell élnem a halált,míg ismét lelkitársra lelek...
Régen bánom az egészet,
Hogy miért te vagy a hang, ami felébreszt.
Csak várok, amíg kell, pedig tudom jól,
Hogy ez rólad szól.
Csak is rólad szól.
Mindent látok a szemedben,
Hogy játék vagyok már csak a kezedben.
Mondd, miért csak az a jó, ami nekem fáj,
Pedig más voltál,
Velem más voltál.
Miért akarom veled,
Ha játék az egész?
Miért hiszem, hogy szeretsz,
Ha nem vagy az enyém?
Játék, de tudom a végét már.
Miért akarom veled,
Ha játék az egész?
Játék, bele is buktam már.
Miért hiszem, hogy szeretsz,
Ha nem vagy az enyém?
Ó!
Úgy akarom már, de te nem hagyod,
Csak elszakadni tőled így nem tudok.
De játszom, amíg kell, amíg bírom még,
Pedig elszöknék,
Igen, eltűnnék.
Miért akarom veled,
Ha játék az egész?
Miért hiszem, hogy szeretsz,
Ha nem vagy az enyém?
Játék, de tudom a végét már.
Miért akarom veled,
Ha játék az egész?
Játék, bele is buktam már.
Miért hiszem, hogy szeretsz,
Ha nem vagy az enyém?
Játék, de tudom a végét már.
Miért akarom veled,
Ha játék az egész?
Játék, bele is buktam már.
Miért hiszem, hogy szeretsz,
Ha nem vagy az enyém?
Miért akarom veled?
Miért akarom veled,
Ha játék az egész?
Miért akarom veled?
Miért akarom veled,
Ha játék az egész?
Játék, de tudom a végét már.
Miért akarom veled,
Ha játék az egész?
Játék, bele is buktam már.
Miért hiszem, hogy szeretsz,
Ha nem vagy az enyém?
Játék, de tudom a végét már.
Tudom a végét már.
Játék, bele is buktam már.
Bele is buktam már.
Ó!
Miért akarom veled,
Ha játék az egész?
Alszom, mert nem jössz már
És úgy sincs más, ki mellett magam vagyok
Önmagam vagyok
Vártam, de nem hívtál
Csak eszközként tekintesz rám, mert hagyom
Mert mindig hagyom
Tudtam jól, hogy más a cél
Már az első kérdésnél
De a válaszod nélkül nem megyek
Naívan, mint egy kisgyerek
Maradnék, még maradnék
Valaki remél, valaki csak él
Nem talállak úgysem másban
Hidd el, bármerre is jártam
Valaki remél, valaki csak él
Nem talállak úgysem másban
Hidd el, bármerre is jártam
Lépnék, csak engedj el
Hisz mennem kell, de kulcsom nálad marad
Még nálad marad
Ébren, de álmodnék
Hisz úgyis más, kiben megláttad magad
Megláttad magad
Miért volt más a cél
Már az első kérdésnél?
Tudnom kell, mi az, mit itt hagyok
Válasz nélkül úgysem indulok
Maradnék, még maradnék
Valaki remél, valaki csak él
Nem talállak úgysem másban
Hidd el, bármerre is jártam
Valaki remél, valaki csak él
Nem talállak úgysem másban
Hidd el, bármerre is jártam
Veled jó, veled még olyan egyszerűen szép
Csak tudnám, hol tartunk.
Hisz üres minden papírlap
Írnék rólunk mindennap
Míg itt vagyunk, míg itt vagyunk
"Én nem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék.
Osztódom én, osztódol te:
só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa
s búvunk egymás árnyékába." -
Ha nem fojtod el a szívedből feltörő érzéseket, ha nem nyomod el lelked vágyait, esélyt adsz magadnak a megismerésre… Önnön lényedet csak megélni és a tudatos figyelem által megérteni lehet! S ahogy a Szenvedélyt nem lehet megismerni, nem lehet irányítani sem. E még senkinek sem sikerült, és nem is fog soha, mert a gondolat éppúgy nem képes uralkodni az érzelmek felett, mint ahogy a érzelmek sem képesek a gondolatok felett.
…
Az igaz szerelem nem ismert
semmilyen mértéket.
Amikor az ember fiatal, õrültként
szeret. Amikor az ember
megöregszik, õrült, ha szeret
A szerelem olyan, mint a fa:
magától növekszik, mély gyökeret
ereszt egész valónkba
és gyakran tovább zöldül a
szív romjain.
Victor Hugo
A szerelem a legrégibb, legújabb
páratlan világesemény.
Bódás János:
Valahol ki van jelölve a helyed…
Azért van síró, hogy vigasztald,
Az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy
vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
Hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved - azért
van,
Hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
Hogy lelked által enyhült, szépült a
világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
Ott is, ahol eddig minden tiszta
volt?
Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
Menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég, siess.. keresd,
Ki van jelölve a helyed.
Csak ott leszel az, aminek Isten
szánt,
Másként céltalan lesz az életed,
S a sors ekéje bármily mélyen szánt,
Mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
Mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
Mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótlan,
Kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
S nem veszi hasznát
Sem az ég, sem a világ.
Bódás János: Valahol ki van jelölve a helyed…
Azért van síró, hogy vigasztald,
Az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy
vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
Hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved - azért
van,
Hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
Hogy lelked által enyhült, szépült a
világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
Ott is, ahol eddig minden tiszta
volt?
Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
Menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég, siess.. keresd,
Ki van jelölve a helyed.
Álmom látod, rég ölembe hullt,
Mégis szívem tépí még a húrt,
Hisz amit kaptam nem csupán enyém,
A földnek dal kell miért rejteném?
S, bár mit mond rám a nagy világ,
Végzem dolgomat míg hangom nem ér célt,
Rám adták, nem veszem le hát,
Vállamról a lélek hangszerét.
Dalban küldöm,
Szét a földön:
Hogy itt vagyok és nem hagyom,
Hogy álmok nélkül élj!
Dalban küldöm,
Szét a földön,
Hogy bármi volt és bármi rossz ért,
Mindig van remény!
Mert vigyáz ránk a fény!
Zene van a zajban, minden énekel,
De minek ez a szépség ha senki nem figyel?
Akarom, hogy érezd az élet dallamát,
Hát le írom egy dalban, hogy másnak adjam át!
S, bármit mond rám a nagy világ,
Végzem dolgomat míg hangom nem ér célt,
Rám adták, nem veszem le hát,
Vállamról a lélek hangszerét.
Dalban küldöm,
Szét a földön:
Itt vagyok és nem hagyom,
Hogy álom nélkül élj!
Dalban küldöm,
Szét a földön,
Bármi volt vagy bármi rossz ért,
Mindig van remény!
Dalban küldöm,
Szét a földön:
Itt vagyok és nem hagyom,
Hogy álom nélkül élj!
Dalban küldöm,
Szét a földön,
Bármi volt és bármi rossz ért,
Mindig van remény!
Mert vigyáz ránk a fény!