Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Ha te vagy
Ha te vagy hűs patak,
Nálad oltom szomjamat.
Ha te vagy hegyek sörénye,
Kis domb vagyok öledbe.
Ha te vagy tenger végtelenje,
Vízcseppként hullok kebledre.
Ha te vagy a földön a fény,
Szemeimet rád nyitom én.
Ha te vagy a zúgó, vad vihar,
Szellővé változom, takarj!
Ha te vagy egy nagy barlang,
Félelem nélkül belépek rajtad.
Ha te vagy a sziporkázó égbolt,
Kis felhővé változom, sodorj!
Ha te vagy, akinek örülök én;
Köszönöm a szép újjászületést!
Két karomba zárlak, megszűnik a külvilág,
Két karodba zársz, nem hallom más hangját.
Szememmel szemedet némán követe
Szemeddel szememet megigézed, elveszek.
Szívemmel szívedet átszövöm, fogadom,
Szíveddel szívemet átkötöd, s foglalod.
Lelkemmel lelkednek tiszta érzelmet adok,
Lelkeddel lelkemnek fénysugarat ontasz, ragyogsz.
Számmal szádat keresem mohón, esztelen,
Száddal számat becézed gyengéden, érzelmesen.
Testemmel testedet érintem, habzsolom - falom,
Testeddel testemet befeded, hagyom - akarom.
Két karomba zárlak, miénk a végtelen,
Két karodba zársz, ez a szerelem.
Mondd, akarsz-e?
Mondd, akarsz-e játszótársam lenni
gyöngyvirágillatú tavasz hajnalán?
Színezüst vágyaink egy csokorba szedve
egót áldozni az egység ritmusán?
Akarsz-e pilleszárnyakon szállni
kéz a kézben együtt nyári délután?
Lellei lombos fák alatt megpihenve
némán elmerengni szemünk mosolyán?
Akarsz-e új világunkban bízni,
szívünk hűségében ősznek alkonyán?
Igaz értékeink soha nem feledve
álomba merülni lelkünk halk szaván?
Mondd, akarsz-e szivárványban élni,
szenvedélyben égni téli éjszakán?
Zord magányosságtól többé sose félni,
egymásba olvadni létünk színpadán?
Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd, légy hű mindhalálig.
(Madách Imre)
Mi nem hirdetjük
Fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké
és holtodiglan.
Mi megpróbálunk
csendben boldogok lenni,
lelkünk mélyén
őszintén, igazán
szeretni.
(Stendhal)
Amit szívedbe rejtesz,
Szemednek tárd ki azt;
Amit szemednek sejtesz,
Szíveddel várd ki azt.
A szerelembe – mondják –
belehal, aki él,
de úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
(József Attila)
Tedd a kezed
homlokomra,
Mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress,
mintha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
(József Attila)
Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már szememben
élnek és néznek.
S érezni azt, ha szép, veled szép,
s csak veled teljes az élet,
Mert hisz csak egymást szeretve
lehetünk boldogok.
(Illyés Gyula)
Ígérd meg azt, hogy kezed
Kezemből vissza nem veszed,
S hogy szeretni fogsz akkor is,
Mikor már én is vén leszek.
(Heltai Jenő)
Az élet egy angolkeringő,
mit eltáncolsz a sírig.
Sorsod csupán attól függ,
hogy kivel táncolod végig.
Mert tudom, hogy tudod, szeretlek,
s tudod, hogy tudom, szeretsz,
már nem a csillagok között kereslek,
de ott, ahol lehetsz
konyhában, ágyban - nem holdfényparton,
de ott, ahol megjöhetsz,
mégis, egyetlen csodámnak tartom,
hogy szeretlek, s te szeretsz.
“Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.”
“Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, énmagam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.”
“Amikor két ember a szíve mélyén egyesül,
Képesek megtörni a bronz vagy a vas erejét is.
Amikor pedig két ember szíve mélyén megérti egymást,
a nyelv, amelyen szólnak, édes lesz és lenyűgöző, mint az orchideák illata.”
Ne mondd, hogy szeretsz,
csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz,
csak ölelj át.
Ne mondd, hogy örökre,
csak pihenj meg.
Ne mondd, hogy maradsz,
csak légy őszinte.
Ne mondd, hogy mindent,
hisz csak perceket kérek,
s, én sem mondom szeretlek,
csak mosolyom simogat.
Én sem mondom kívánlak,
csak karjaimba zárlak.
Én sem mondom örökre,
csak veled pihenek.
Én sem mondom maradok,
csak őszinte vagyok.
Én sem mondom minden,
hisz csak perceket adhatok."
Így van ez....
Így van ez én jól tudom,
De szóval el nem mondhatom,
Mert szóval el nem mondható,
Ésszel fel nem fogható,
Hisz sehogy sem hallható,
Szemmel sem látható,
Kézzel sem fogható,
Csak szívvel adható...
Ezt érzem én!"
...édes légy
...édes légy, mint az első
bátortalan csók, melyben
visszafojtott várakozás lobog
reszkess a vágytól, de
ne szólj semmit, már
messziről halljam, ahogy
véred ereidben robog
légy mint kitörni készülő
vulkán, csöndes, hagyd
éreznem rettentő erőd
ne érj hozzám, de szegezz
magadhoz, mint szállni
vágyó tárgyait az anyaföld
minden porcikád értem égjen
csukott szemmel is lássam
hatalmas tüzedet
ujjad végében tudjam a lángot
most nem elég a csöndes
elringató szeretet
akarj engem, mint ki öröktől akar
forró lehelet legyen minden
ki nem mondott szavad
s mikor szememből a vágy
könnycseppként kicsordul
majd akkor, csak akkor
add nekem magadat.
Álmok, vágyak 7
"feküdj le egyszer csak úgy egymagad,
nézz fel az égre, s engedd el magad,
hagyd hogy a csillagok messze repítsenek,
hagyd a szíved, hogy amerre akar arra vigyen,
öleled át most azt akit szeretnél,
tedd azt amit amúgy sohasem tehetnél,
mert egyszer lehet csak szabad a szíved igazán,
egyszer egy romantikus, csillagos éjszakán..."
Ha tőlem...
"Ha tőlem a sors messze elvezet
Emlékezz meg arról ki téged szeret!
Ki tudja látsz-e valaha engem?
Vedd hát a fájó szót: Isten veled!
A bánat int, de szív nem feled!
Szívem mélyébe rajzoltam képedet!
Keresek valakit nap-nap után egyre,
Keresem titkokban hogy senki se sejtse,
Kit jó pásztor láttam, nem is olyan régen,
Kinek néhányszor a szemébe néztem.
Tudom hogy céltalan előre az álom,
S én mégis vissza-vissza várom!"
Szeretnélek újra...
"Szeretnélek újra átölelni,
Szeretnék újra a szemedbe nézni,
Szeretnélek újra megnevettetni.
Szeretnélek megcsókolni,
Szeretném, ha a szemedbe szerelem égne,
Szeretném ha a tűz értem élne,
Szeretném ha vissza jönnél végre!
Nem vagy az enyém
"Nem vagy az enyém:
Többé nem csak én leszek neked,
hisz másnak adtad lelkedet.
Szívem darabokban hever,
mert kit szerettem, megvetett.
Mondtad hogy hagyjalak,
többé téged ne lássalak.
E két mondat az,
miért élni nem lehetett...
érzem, ez a szerelem...
rád is vár,
én tudom...
majd érzed azt, mit én éreztem,
vakon bíztam benned...
az élet csak megvetett,
de idő kérdése s feledek...
bár más szívre -tudom- nem lelek."