Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem...
Mint a sakktáblán a fekete és a fehér
úgy simulunk egymáshoz Te és Én
felkavarva a múlt kihűltnek hitt hamuját
csak állunk,s nem tudjuk hogyan tovább.
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -
nem gondolok Rád - itt vagyok veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorit, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
Szeretlek
Ez a szó melyet,
A füledbe súgnám,
Ha itt lennél velem,
Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek,
Ez annál fényévekkel több,
Ilyet még nem éreztem,
Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem,
De megtévesztett,
Most már tudom mi a szerelem,
Ez az.
Pedig még nem is találkoztunk,
De a beszélgetések hangulata és mélysége,
Meggyőzött hogy beléd estem,
Gyönyörű arcodat nézem a képeken,
Folyamatosan,
Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon,
Annyira szép vagy,
Örülnék, ha karjaidba zárnál,
És te is azt súgnád a fülembe, hogy
SZERETLEK!!!
Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te hallgatlak.
Két karodban átölelsz te ha félek.
Két karommal átölellek s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem.
Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok
I have a smile stretched from ear to ear
to see you walking down the road.
We meet at the lights I stare for a while
the world around us disappears:
It`s just you and me on my island of hope
a breath between us could be miles.
Let me surround you my sea to your shore
let me be the calm you seek.
Oh,but...every time I'm close to you there's too much I can't say and you just walk away,and I forgot to tell you I love you...
And the night's too long and cold here without you...
I grieve in my condition...
for I cannot find the words to say I need you so...
Van, hogy néha félünk, bár nincs miért,
És van, hogy némán küzdünk a semmiért.
Tudjuk, néha könnyebb, ha nincs tovább,
De újrakezdjük mégis tétován.
Mikor igazi kincset nem találsz,
Jön az örökös-örökös kutatás,
S addig el nem ül ez a harc belül,
Amíg nem jön egy jó útitárs.
Ugye érzed, amit én,
Hogy összeér rég a lelkünk a dalban?
Nézd, a föld meg az ég jót ígér!
Ugye érzed, amit én,
Hogy együtt ég rég a szívünk a dalban?
Mindig új menedék, mi csak a miénk.
Van, hogy néha bennünk a csend kiált,
És van, hogy olykor ejtünk egy pár hibát.
Sejtjük régen, mindig új próba vár,
És a vége tán egy cseppnyi boldogság.
Mikor igazi kincset nem találsz,
Jön az örökös- örökös kutatás,
S addig el nem ül ez a harc belül,
Amíg nem leszel jó útitárs.
Ugye érzed, amit én,
Hogy összeér rég a lelkünk a dalban?
Nézd, a föld meg az ég jót ígér!
Ugye érzed, amit én,
Hogy együtt ég rég a szívünk a dalban?
Mindig új menedék, mi csak a miénk.
Nekünk nincs akadály, együtt semmi se fáj,
Ez az út, ami együtt visz ma tovább.
Szívünk egyet akar, csakis egyfele tart
Talán egy életen át.
Nekünk nincs akadály, együtt semmi se fáj,
Ez az út minket kéz a kézben talál.
Szemünk egyfele néz, így lesz minden egész.
Ugye érzed, amit én,
Hogy összeér rég a lelkünk a dalban?
Nézd, a föld meg az ég jót ígér!
Ugye érzed, amit én,
Hogy együtt ég rég a szívünk a dalban?
Mindig új menedék, mi csak a miénk.
Az én kedvesem egy olyan lány, akit
farkasok neveltek és
táncolt egy délibábbal,
majd elillant csendesen
az én kedvesem.
Ő az én kedvesem.
Az én kedvesem egy olyan lány, akit
átölel hét kontintinens,
csobban szép tengerekben
s táncot lejt fent felhők közt
a kedvesem.
Ő az én kedvesem.
Refrén:
Mert nekem nincs most más,
csak a kedvesem, az én kedvesem.
Ő bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig rám talál
az én kedvesem, az én kedvesem.
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem, ez így jó nekem
ez a dal.
Az én kedvesem egy olyan lány, akit
hóbortos álmok tépnek,
kócos haját reggelente szelek fonják,
ettől más a kedvesem.
Ő az én kedvesem.
Az én kedvesem a végtelennel
ujjat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
tücskök húzzák.
Így nyugtat meg csendesen.
Ő az én kedvesem.
Mert nekem nincs most más,
csak a kedvesem, az én kedvesem.
Ő bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig rám talál
az én kedvesem, az én kedvesem.
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem, ez így jó nekem
ez a dal.
Wárok 1 esélyt, melyet Tőled kaphatok,
Wárok 1 szót, melyet Tőled kaphatok.
Wárok 1 arcot, mely rám newet.
Wárok 1 sziwet, mely csak engem szeret...
... Ha szomorú wagy én is az wagyok.
Ha felcsillan a két szemed,
Az enyém is felragyog.
Őrülten szeretlek, de nem tudom miért.
Oda adnám az életem,
Ha adnál 1 esélyt ...
Oly furcsán néznek az emberek nem értik mi van velem
Mitől vagyok ilyen szomorú
Hívnak mindenhova, de nem megyek, miattad még szenvedek.
Miattad lettem ilyen
Mikor meglátlak téged, szívem a torkomban dobog,
Úgy érzem magam, mint egy szégyenlős kisfiú.
Te nem látod az egészet, ezt csak én érzem nagyon,
Segíts, hogy legyen kiút!
Hogy mondjam el neked, mi az mit érzek?
Úgy fáj, hogy elmentél, hogy egyedül hagytál!
Hogy mondjam el neked, hogy érted élek!
Ezt a dalt küldöm neked, csak neked…
Már a nap sem tündököl oly fényesen, azóta ezt kérdezem:
Mi rosszat tettem én neked?
Hiába próbállak nem szeretni, nem tudlak feledni.
Úgy vágyom még rád!
Mikor meglátlak téged, szívem a torkomban dobog,
Úgy érzem magam, mint egy szégyenlős kisfiú.
Te nem látod az egészet, ezt csak én érzem nagyon,
Segíts, hogy legyen kiút!
Hogy mondjam el neked, mi az mit érzek?
Úgy fáj, hogy elmentél, hogy egyedül hagytál!
Hogy mondjam el neked, hogy érted élek!
Ezt a dalt küldöm neked, csak neked…
Ha tudnád, hogy hány éjen át kívántam, hogy:
Itt legyél velem, fogd a két kezem.
Ha tudnád, hogy hány éjen át kívántam, hogy:
Szeress újra még! Hogy mondjam el?