Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Fénytelen lények
(kopott szív, lopott lét),
visznek a városban
magányt párosban
szanaszét.
Lépkedek köztük,
s belül kérlel a fény,
kezüket megfogjam,
vagy csak azt mondjam:
-Ne félj!
A SZERETET ÉL,
NEKED MONDOM.
A SZERETET ÉL,
KEZEM NYÚJTOM.
HOGY SOHASE FÉLJ,
HOGY SZABADON ÉLJ!
A SZERETET ÉL,
TÜZED GYÚJTOM.
A SZERETET ÉL,
SZÍVEM NYÚJTOM.
HOGY SOHASE FÉLJ,
HOGY SZABADON ÉLJ!
Félsz kicsit, látom,
megint bánt a világ.
Pedig egy új nappal
mindig új angyal
vár ránk.
Nézz csak a fénybe,
mikor hív a sötét!
Hagyd ki most vad táncát,
s szíved rabláncát
törd szét!
Valamit most el kell mondanom.
Félek, hogy nem lesz rá jobb alkalom.
Elmondanám, ha volnának szavak,
amik mindent jól elmondanak.
Elmondanám, hogy bár csak hallanád,
de elválaszt már minket egy fél világ.
Elmondanám, most végre megteszem
A szélbe súgom én.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
Jöjj mindig várok Rád.
Te vagy égben a kék, olyan angyali szép
még mindig várok Rád.
Egy álomért egy élet az ár.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
bár hallanád, úgy elmondanám.
Az igazság fájna, hazudj most nekem,
hazudd, hogy minden rendben s én elhiszem.
Hazudj a szürke égre színeket,
s hazudd, hogy nekünk még mindent lehet.
Hazudj álmot, hazudj holnapot,
most bármi fáj csak múló állapot.
Ha menned kell hazudd, hogy visszajössz.
S hiszek benned én.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
Jöjj mindig várok Rád.
Te vagy égben a kék, olyan angyali szép
még mindig várok Rád.
Egy álomért egy élet az ár.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
bár hallanád, úgy elmondanám.
Én nem adom fel, mert még nem tudom, amíg mit érzek el nem mondhatom,
mert egy új esélyt bárki érdemel, ami fontos az így nem múlhat el.
Vívom minden nap a harcomat, hogy láthassam végre újra az arcodat,
mert én rontottam el és ezt jól tudom, hát bármi lesz az ára én vállalom.
Te vagy égben a kék, olyan angyali szép
még mindig várok Rád.
Egy álomért egy élet az ár.
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó
bár hallanád, úgy elmondanám.
Úgy elmondanám..
Te vagy csendben a szó, Te vagy bennem a jó,
Te vagy égben a kék
ó bár csak hallanád, úgy elmondanám.
z első percek
órákba fordulnak át.
Kínzó képek -
nem hallok, nem látok mást.
Kulcsod nálam.
Párnád is érintetlen.
A jövő ólomsúlyú hirtelen.
S mi holnap vár,
már most is fáj:
mert nem lesz úgy, ahogy volt….
Soha már!
És úgy válunk köddé,
hogy nem látom többé,
hogyan élsz.
Soha már.
Nincs mód, hogy adjam
- másképp vagy jobban -
amit kérsz.
Egymást fogva
álmodtunk, s ébredtünk fel.
Most minden szálat
elvágni, széttépni kell.
Csak nézek körbe:
ez tegnap otthon volt még.
Most üres.
A falról eltűnt minden kép.
S mi holnap vár,
már most is fáj:
mert nem lesz úgy, ahogy volt….
Soha már!...
Ha úgy szóltam volna,
ahogyan kértél….
Ha értettem volna,
mit éreztél…
Más lenne minden?
Ha százszor is kérdezem,
nincs válasz soha már...
Látom megtört az élet
Bár hinném ettől szép
Ahogy görnyedünk még lejjebb
Pedig érzem, lehetett volna
Kicsit más, mint miképp ért
De félek, ami kínoz
Nekünk az kell, az a miénk
...és az éj nálad ér
Talán el is hisszük egyszer
Hogy ez az egész több, mint játék
Játék, mint bánsz ezerszer
Ha már érzed épp elég
És nincs mélyebbre semmi
Csak kell, hogy kicsit fájjon
S ha fáj, hát jöhet bármi
Jöhet még...
Így élünk, alagútban
Mit nem ér soha a fény
De miért is hagynánk el
Hisz nincs másunk, csak a sötét
...és az éj majd nálad ér
Ott állunk majd a csendben
Egy végső táncra hívlak
Így múlunk el mi ketten
Hát ölelj, vagy hagyj el
És ölj meg újra
Hadd érezzem, milyen
Ha elvesztelek
Hogy ki marad földön
Úgysem számít
Másnak csak teher
Hogy mi van Veled
Szeress és szítsd fel
A kósza lángot
Ha kialszik, nem izzik fel
Soha már
Mindig is pont ilyen sorsa vágytál
Nem is lehetsz más
Soha már
Csendbe zár, oly üres a kép
Ahogy elveszítünk mindent
Mert magával visz mindent az éj
Magával visz mindent
S bár a fáj a vég, lassan csitul
Mint a végső szavak a mélyben
És magával visz mindent az éj
Magával visz mindent
Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni. Az érintését, az ízét, még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem.
Becca Fitzpatrick
Zsédenyi Adrienn: Legyen úgy!
Lobogását szemednek látom én,
robogását akaratodnak érzem én.
Szavaidban lüktet a száguldás,
igen értem én.
De, ha lehagy a tested,
néma marad bennem ez a költemény.
S hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.
Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Lebegését követed-e, hogy merre jár?
Remegését ismered-e, hogy rátalálj?
Hiába minden szó, a vágy egy pillangó.
Ha nem vigyázol rá, tudod, messze száll.
Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen,
Te csak engedd, jöjjön el értem,
hogy egészen felemésszen az a lobbanás.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Velem az érintésben,
szabadító ölelésben,
velem a lélegzetben ott legyél.
Velem a forró lázban,
velem a vak zuhanásban,
velem a szív hangjában te legyél.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Legyen úgy, hogy jókor kérsz el,
legyen úgy, hogy engem is érzel,
s hoz a vágy még tűzijáték ragyogást.
Igaz szerelem??? Az csak az én érzésem lehet, elmesélem mi is az szerintem ...
mikor meglátom boldog leszek
mikor megcsókol megörülök
szívem érte dobog ölelése vágyba hoz
csókja mindennél édesebb és szíve mindennél hevesebb
mikor nem látom belehalok mikor elmegy azonnal várom ......
Szeretném, ha tudnád szeretlek Téged.
Szeretném, ha tudnád, csak Miattad élek.
Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni
és elmondani: nem tudok Nélküled élni.
Szeretném nyelvemmel érezni nyelvedet.
Szeretném, ha valóra válna a képzelet!
Te légy álmaim vágya, s a testem tested puha ágya...!
Nem lehet elmondani, mit is érzek
hisz ha elmondom értelme igazából nincsen. Mondjuk hogy szeretlek és hogy imádlak de igazából jelentését senki nem találja!
Én megtaláltam!
Te vagy az, ki miatt reggel kelek és este fekszek s mind azért hogy hamar melletted lehessek!
Mikor csókod érzem bár sosem érne véget,soha ne lenne olyan hogy mennem kell És vége..
te vagy a Szerelmem Kit soha nem engedek te vagy Kit tiszta Szívemből szeretek!!
Szerelem a nevem sex a játékom,
felejtsd el a nevem és játszd a játékom.
Ismerem azokat a szavakat, amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz, mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról, amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem. Nem vagyok kém, csak szeretlek.
Vannak e földön mindenütt
Szép nők: szikrákat szór szemük,
De mint te, oly kedves, komoly
Nincsen sehol, nincsen sehol!
Hűvös hajnalidőben kószáltam a tájban,
Egy szőke, és csodaszép virágszálat láttam.
Édes ajkaidat érzékien csókoltam,
Rózsavízzel öntözlek, drága virágszálam.
Áprilisi szél, nagyon bolond vagy,
Makacs mód kapaszkodsz a hajamba.
Ennyire bír, szeret bősz szeszélyed,
Hozzál örömöt, meghitt szerelmet.
"Van egy mindenek fölött álló elementum, aki ura a józan észnek, győzedelmes ellenfele a logikának, zsarnoka a királyoknak és a népeknek, aki életet ad és elvesz, és nem osztogat kegyelmeket, – aki előtt a mathesis nem tudomány: sokszorozza a semmit a semmivel, s lesz belőle minden; aki előtt az erő nem hatalom, s az igazság nem törvény; aki teremti a bűnt és az erényt, s nem ismer különbséget a kettő között. E világbontó, világfenntartó elementum neve: a szerelem."
(Jókai Mór)