Anorexia és bulimia (beszélgetés)

Hát én visszahíztam, 171cm vok és 55kg (eddig 51-52 voltam)

Egyébként biztos kövér vagy nagyon ha xs-es kell -_- :P (vicc csak, komolyan ne vedd)

Méret meg ugy általában 38, de felsőtestre 36os is jó. Nekem aza gond amúgy, hogy a csípőcsontom széles, azzal meg nemtudok mit kezdeni :S

szió!

szerintem, sportnak a kocogás (mint kardio)jó. Mellette mondjuk kellenek izomfejlesztő, formáló gyakorlatok. Egészséges táplálkozás...pfff...egy eléggé tágas fogalom. De a lényege, hogy száműzöd a fehér lisztet(az és abból készült finomított ételeket), fehér cukrot, alkolohol, kávé nem helyetteük ásványvíz, tea(nem fekete), gyümölcslé. Nem eszel zsíros ételeket. Húsként halat, csirkét és pulykát fogyasztasz...de a legjobb a mell részük. Sok zöldséget és gyümölcsöt eszel. Sok folyadék. Tejtermékek. Én speciel, nem szeretem a diétás joghurtokat, mert tele van édesítőszerrel, ami sztem nem jó...majd stevia növényt akarok beszerezni, aminek a levele 30szor édesebb a cukornál. Rendszeres mozgás. Néha lehet édességet enni. Ez fontos is, mert, ha mondjuk nem tudsz le mondani róla, akkor kiéhezteted magad rá és túlkajálod magad. Legjobb az étcsoki, ami tele van antioxidánsokkal és sokkal egészségesebb, mint a tej vagy fehér fajtája. Fontosnak tartom a sav-bázis egyensúlyt is. Vannak élelmiszerek, amik savasítanak és vannak amik lúgosítanak. A szervezetnek a lúgosító élelmiszerek a jók...zöldség, gyümi stb. Amit nekem már kellene létrehoznom, magam körül, az a rendszer. Rendszer! Rendszer! A rendszeresség nagyon fontos mindenben alvás, pihenés, tanulás, edzés, étkezés. Napi 5X eszik, aki egészségesen eszik. Király, polgár, koldus alapon. Nagyon fontos a lelked, a belsőd helyre állítása...a lelki béke, a lelki egyensúly.

Napi menüt nem tudok neked adni, írj valamelyik táplálkozással foglalkozós emberkének (www.hazipatika.com) vagy béres alexandrának, ő egészséges táplálkozásból profi. Írdd meg a korod, magasságod, most hogyan eszel, mi a problémád, mit, mennyit, milyen intenzitással eddzel. Nagyon segítőkészek :D. Remélem tudtam neked segíteni!

pusszi

Menyj a sunyiba :D

na de már kezd megint befelé "horpadni" a hasam nekem is mint tavaly :P ohh jejeje

Szijó. Egyébként tényleg igy van hogy lefogysz (mondjuk 52re), aztán méglejjebb(mondjuk 49re) és ha "visszahizol" 52-re már jóval kövérebbnek látod magad. Én speciel, nemtudom hogy hogy, de nem láttam magam vékonynak, akkor sem mikor a szoknyám teljesen elált a hasamtól 3-4 cmre, mert ugy kiállt a medence csontom, hogy eltartotta, és hiába húztam össze övvel ugyanúsz beláttam. Ma persze örülnék ha igy lenne, bár most sem vok olyan vészesen "súlyos".

Egyébként a sportnak jó a kocogás? meg mit értessz egészséges táplálkozás alatt? irnál mndjuk egy napi menüt? köszipuszi

Sziasztok!

Én is olvasgatom amit irtok...én is átestem ezeken kb 5 éve,nagyon fiatalon,és azt mondom nektek,hogy ki lehet lábalni belőle.Nálam ezt szerelmi csalódás váltotta ki,találkoztam egy fiúval,és megtetszet..az egyik fesztiválon össze is jöttünk,csakhogy ő utánna azt mondta,hogy neki nem kell semmi több ettől...én meg teljesen összetörtem...gondoltam magamba,biztos azért nem kellettem mert kövér vagyok...akkor voltam 160 cm és 56 kg,és akkor elkezdtem fogyókúrázni,csak zabáltam utánna meg hánytattam magam..így szépen elkezdtem hizni is,teljesen készen voltam idegileg...aztán eltelt 2 év majd 4és gondoltam elég lesz...a hánytatást befejeztem,kb 6 hónapig csináltam...de súlyom megmaradt,de igyekesztem a lelkem rendbe tenni..kellett neki 4 év...aztán összekaptam magam.,..lementek a plusz kilok,nem teljesen mindegyik,,és találkoztam ezzel a fiuval utánna egy esküvőn,elmeséltem neki min mentem keresztül miatta és megértett,szégyellte magát..és onnantól kezdve a védelmébe vett...ez engem lelkileg megnyugtatott:Daztán főiskolára lkerülvén sérülés miatt le kellett mondanom a kézilabdáról...ez volt a második nagy csapás és innentől zabáltam..aztán megint össekaptam magam,és elkezdtem aerobicozni,testépiteni és ilyen dolgokkal foglalkozni,és mostanra állíthatom,hogy teljesen kigyógyultam belőle.Ezzel csak azt akarom mondani,h ha előbb megtaláljátok az okot,mi miatt csinálod ezt,könnyebb túl lenni rajta:D

Sziasztok!! huhh.. furcsa ezeket így olvasnii amiket írtok... mert csomó olyan dolog esett nekem most le, amikre nem gondoltam eddig hogy ezért volt... tavaly én is beleestem kicsit ebbe a témába.. bár nem nevezném ezt anorexiának..annyira...

Nekem azzal kezdődött, hogy volt egy betegségem, amivel 2 és fél hétig feküdtem a kórházban, elötte kb. 55 kg lehettem, a mérleget mindig is kerültem régen.. nem voltam vele valahogy kibékülve..sose voltam az a nagyon vékony..de nem is dagadt..ez a közepes...jó alakom volt pedig...csak van egy kis hasam..amit sose sikerül leadnom..:S A kórházban 2 hét után megmértek, és már csak 52 voltam.. na ez nagyon megtetszett..és kedvet kaptam fogyózni.. ez elött sose ment...

Örültem neki nagyon hogy milyen hamar leadtam 1-2 kilót..főleg hogy mások is megjegyezték hogy milyen sokat fogytam, és a ruháim is..szinte lógtak rajtam...és ez mégjobban inspirált arra hogy fogyni kell...

A kajáktól rosszúl voltam, pedig amúgy én imádok enni! Egyre kevesebbet ettem, csak salátát..de azt se vittem túlzásba... ha megettem fél mekis cézár salit, öntet nélkül akkor már kivoltam borulva hogy uuristen... visszafogok hízni.. pedig így belegondolva még 3 mekis cézár salitól is nehéz lenne 5 kg-t visszahízni így hirtelen egy óra alatt:) Majd ezt addig csináltam, amíg elnem jutottam addig, hogy kb csak kávén, cigin, zsírégetőn, és néha-néha valami ételnek nem nevezhető fél kanálnyi valamin éltem.. itt már 48 kg voltam.. ami nem olyan kevés mert csak 162 cm vagyok.. de nekem ez a 48as szám a mérlegen valami hihetetlen örömöt jelentett.. majd gondoltam hogy nekem ez nem elég!! még kevesebb kell... mert ez is sok már... Majd jött az hogy ott tartottam hogy már csak úgy álltam mérlegre, hogy még az orromat is kifújtam elötte, hogy hátha kevesebbet mutat a mérleg.. amikor feküdtem, én is éreztem hogy a csipőm szúr.. de én direkt élveztem, hogy ez milyen jó, mégjobban kikéne állnia... és órákig tudtam nézni a tükörben hogy éppen melyik csontom bukkant elő.. és újjabb és újjabb célokat tűztem ki, hogy hány kg akarok lenni... itt már 46-47 kg között lehettem.. és már szinte depresszios lettem, hogy a hasam miért nem tűnik el teljesen... mindenki szerint tiszta depis voltam, barátom azt is megjegyezte hogy amiért nem eszek, nyál szagom van, és jó lenne már ha ennék, mert ez undorító... Egész nap remegtem, erősen dobogott a szivem, és olyan érzésem volt mintha szerelmes lennék...ugyan az a szívdobogás.. és nem tudtam a kettőt elkülöníteni egymástól, azt hittem eddig amúgy hogy ez a zsírégetőtől van...nagyon rossz érzés volt, dde úgy éreztem hogy megéri ez.. legalább szép vékony leszek..

mindaddig..amig azt nem vettem észre, hogy a mellem kb fele akkora mint volt, és teljesen más lett a formája!!! Eddig nem is néztem igazán tükörbe, ez volt az a pillanat amikor úgy néztem bele, hogy tényleg azt láttam ami a valóság... egy csontos, beesett arcú kismellű szerencsétlen... igaz már a mellem formája helyre jött, de a mérete... 80/cről 75/b.. Most 47-48 kg között vagyok... most is fogyózok, de már nem úgy... már más elképzeléseim vannak a vékonyságról... de akár egy anorexiás lány képe is visszatudna rántani... főleg most.. hogy elvileg "keveset" eszem... ááá borzalmas ez!!!

Sziasztok!Szomorúan olvasom miket írtok..:(Sajna én is beleestem az anorexiába félig-meddig.

Én is világ életben duci kiscsaj voltam..Mindig fogyóztam,de persze visszahíztam.Nyáron elhatároztam magam,hogy végleg lefogyok..170 magas és 68kg voltam.A fogyókúrám zöldségből,gyümiből,joghurtból állt.Néha tojás.Kicsit egyhangú volt.Naponta rengetegszer ettem,de keveset.És napi 1órát tornáztam,rengeteget aludtam.De napi kalória mennyiségem nem volt több 500-nál..(tudom,ez dúrva)Szépen olvadtak rólam a kilók..ez mind szép és jó.De elhatároztam,hogy szeptemberben le állok.(ekor voltam 53kg)Le is álltam,de tudtam,hogy mindjárt nem állhatok vissza normál étkezésre..Ezért mindent szépen fokozatosan emeltem.Lefogytam még 3 kg-ot..Voltam 47kg a 170 cm-hez..Hullott a hajam,ideges voltam,falfehér,elájultam..Este már nem tudtam az oldalamon feküdni,mert szabályosan fájt ahogy a csípőm szúrja a bőröm.Menstruációm perze kimaradt(Azóta sem jött meg,júliusban volt meg utoljára)Jött a kalóriaszámolgatás,beteges félelem a hízástól.Koplaltam szinte egész nap..persze volt olyan,hogy bezabáltam..utána jött a bűntudat.Szörnyű volt..Ha valaki kajával kínált,sírva fakadtam.de valahogy kilábaltam belőle,erőt vettem magamon,és direkt hízni kezdtem.Sikerült feltornázni magam 51 kg-ra..Mostanában már csak 49,5 vagyok.Vannak visszaesések.De nagy kajálás után,jó pár napig nem eszem úgy,és sajna ilyenkor megcsappan a súlyom.Minden nap mérem magam,ha kicsivel több vagyok,kibukom:S.Hetente többször tornázom,figyelek mit eszem..Számolom a kalóriákat.De szeritnem ebből sosem lehet teljesen kilábalni..A félelem,hogy akár csak egy kilót hízok..áá,borzasztó..

Hmmm:)) ez most úgy jól esett :D

Basszus de sok lett....pfff! :S

Sziasztok! most 16 vagyok. Amikor kicsi voltam, nagyon kövér voltam a magasságomhoz képest 71kg és kb 145cm lehettem. Igazából nem is érdekelt, nagyon nem is emlékszem már rá, még gyerekebb voltam, nem ez volt az életem központja. Apum állandóan szekált, hogy mennyit eszem. Sokat sírtam és fájt. Aztán egyszer csak elkezdtem magamra figyelni, egészségesen táplálkoztam és sokat edzettem, mert szerettem volna modell lenni, mert szerelmes lettem egy tök jó pasiba, mert jobb és divatosabb ruhákat akartam hordani. Sikerült lefogynom 53kg-ra, majd 48-ra. 48at tartottam is szépen, jah és közben 162cm lettem. Amikor modelltanfolyamra került a sor lefogytam edzéssel 46kg-ra. Amikor középsuliba föl vettek 48kg vtam. Reggelire szendvicset ettem, délután későn értem haza, ugyan úgy ebédeltem a módszereim szerint mint régen, de hiába nem haladott meg kcal hegyeket a napi mennyiség, akkor is hízni kezdtem. Megijedtem, maradtam a délutáni egy almánál. Persze, tornáztam mellette ugyan úgy mint eddig...sőt...még többet. Ekezdtem fogyni, tetszett az, amit a tükörben láttam. Fogytam és fogytam, 46 lettem, 45-44-stb. A legsoványabb 42 kg voltam, de az is úgy hogy a mérlegem 3kg-ról indult...utána még voltam egy picit soványabb, de mivel láttam, hogy Úr Isten, de kevés, már mérlegelni sem mertem :S . Pánikoltam, mert a hajam borzalmasan hullott(ami alapból nagyon dús), a buszon belemarkoltam és csomó hajszál benne maradt a kezemben. Szedtem rá vitamint, de nem vitte túlzásba a hatását. Az arcom tele volt pattanással. A szívem nekem is össze-vissza vert, felmentem suliban az emeletre rögtön leizzadtam és vert, mintha ki akarna esni. Ha egy pasit megláttam aki tetszik az rögtön mutatkozott rajtam. Amikor ültem a buszon és neki dőltem az oldalának, nyomta a vállcsontomat a busz oldala, fájt is. A soványságom 1 iskola tanévig tartott. Eredményeim nem romlottak, viszont ez most jött ki rajtam év elején. Sírtam, amikor gondolkozni szerettem volna és nem tudtam, sokszor akkor sem amikor már ettem rendesen, már majdnem túl sokat is. Az egésznek az vetett véget, amikor kiutaztam Németországba és ott csajos napokat tartottunk(shopping, du.-i óriási fagyikelyhekkel, fél pizzákkal, óriási menza kajákkal, nagy zacsis gumicukrokkal stb.)Aznap mikor este haza jöttem, befaltam egy csomó pogácsát és más kajákat is. Apum csak csodálkozott, nem hiszi el. 1 hét alatt sokat híztam kb. 6 kg-t. Csupasz kenyértől kezdve a csótány kislábujjáig mindent megettem volna, olyan éhséget éreztem. Óriási lelkiismeret furdalásom volt, ezért tornáztam sokat, mert 48 kg-ra híztam. Ami még anno, csodás alaknak bizonyult, most nem láttam magam vékonynak. Rengeteget ettem, sajnos elkezdtem hánytatni magam :S . Mikorra vissza kellett fogadni a német diákot, nem nagyon foglalkoztam vele, mert minden ez az egész őrület körül forgott, sokszor nagyon éhes voltam. Természetesen voltak progik, de akkor is...több mindent kellett volna érte tennem :'(( . Nagyon sajnálom! De ezen ez nem segít. Aztán ő elment, én meg végig zabáltam és hánytam a nyári szünetet. Nem jött rám sok ruhám, de ami a legszívszakasztóbb a kedvenc farmerom :'(( . Amiből kifogytam, de ki is híztam. Sztem a tűdőm is sérült, ugyanis jártunk úszásoktatásra és még év elején amikor még normális voltam valamennyire egy levegővel egy egész hosszat végig úsztam az egyik medencében, év végére már csak egy levegővel csak a fele sikerült. Most is érzem, hogy nem tudok, olyan óriási levegőt venni..veszek-veszek nagyot, de sajnos nem az igazi. Szerencsére a hajam visszaregenerálódott, nyáron tojásos pakolást xD készítettem neki, ami elég jónak bizonyult. Most 51-54 kg között vagyok. Sikerült 51-re reformálni magam 2hét 2kg, erre jól elrontottam, mert visszahíztam pár nap alatt, ami lement...azon gondolkoztam, lehet, hogy elcsesztem az anyagcserémmel és le van lassulva, de inkább hiszem azt, hogy ez nem így van. Rám jött olyan hülyeség is, hogy összerágtam a kaját és kiköptem, de most elgondolkoztam rajta, hogy teljesen hülyeség, mivel ugyanúgy a szénhidrát nagy része felszívódik a számban(mert ott elkezdi bontani a mucin nevű emésztőenzim, by.:biosz óra:)). Ráadásul semmi értelme sincs, más jó ízűen megenné + 1 ember a pénzkereső, nem azért dolgozik, hogy én kihánnyam meg kiköpködjem. Én meg nem lehetek már ilyen hülye, hogy ezt csináljam, mert ez nem normális és nagyon nem. Sokszor eldöntöttem, hogy ennek vége, és máshogy lesz. De egyszer megint itt kötöttem ki. Hát, most nem! Most másként lesz! Mert nem lesz így, mert mindíg eszembe jut a mucin ami lebontja pl. a kenyeret. Kb. fele szénhidrátra gondolok, hogy bonthat és ha okosan kigondolom, hogy ha mondjuk egy fél kenyeret, ami fél kg összerágok, akkor az komoly szénhidrát mennyiséggel jár..én meg csak ne legyek már ennyire hülye. Elcseszem azt amit eddig felépítettem, apum dolgozik, más meg jóízűen megenné, a kutya meg majd megkapja a kutyaeledelt-tápot-meg a bekevert házikosztot...neki sem rágunk és még csak el sem égessük, hogy anyu ne kiabáljon...hanem szépen ott hadjuk magára...a fene egye meg, ezt az egész problémát. Én hiszek benne és akarom, szval úgy lesz...ahogy én akarom. Nem lehetek az evés zavar rabja és nem lehetek a börtönében. Pusztuljon az összes anorexia és bulémia nevű jelenség...éljen az egészséges táplálkozás. Ezt most még Uri G. is megmondta egészséges táplálkozás! :D Na végre, neki hisznek sokan, hátha így megtérnek a jó út felé. Nincs több plusz kaja és egyebek...mert lehet, hogy nem is "gyomorilag" vagyok éhes, hanem "agyilag"...az agyam meg ne manipuláljon ilyen esetekben és komolyan megkérdezgetem magamtól tényleg éhes vagyok?/tényleg éhes vagy?(mármint a gyomrom xD) vagy csak úgy ennék?

Kb. ennyi az én történetem. Amiót még nagyon régen elkezdtem fogyni végig az egészséges ételeket részesítettem előnyben, később is, most is...csak bizonyos időszakban túl kevés volt. Kiv. ez alól a zabálós időszakom, amikor fehér kenyér ezerrel és minden más. Még nyáron egy zacsi csipszet is megettem :S...ami tök egészségtelen :S . Jájj!...ha valakit érdekel valami írj nyugodtan privibe, vagy csak ide. Sokat tudok ilyen és hasonló dolgokról, egészséges táplálkozásró és sportról beszélni.

Sziasztok! én új vagyok a fórumon, de gondoltam írok ide, hiszen hasonló problémákkal küszködök, mint Ti!

Az én történetem úgy kezdődött, hogy régen keményen sportoltam, nagyon izmos voltam. Sosem mondták hogy kövér vagyok, mindig azzal nyugtattak hogy: "nem vagy kövér de vékony sem, így pont jó". na hát mondanom sem kell, nagyon megnyugtattak ezzel. Szóval, abbahagytam a sportot, följött pár kiló...63 kiló lettem. nagyon nem tetszettem már magamnak, így fogyókúrába kezdtem. lefogytam 13 kilót, 50 kg voltam. Akkor megvoltam elégedve.Mások is mondták, hogy nagyon vékony vagyok, ne fogyjak tovább, és hogy úgy nézek ki mint egy anorexiás. persze én nem úgy láttam.:S rengeteg kórházon, betegségen mentem keresztül, mondanom sem kell. megállapították, hogy anorexiás vagyok. időközben elkezdtem táncolni elég intenzíven, és nagyon átformálódott az alakom...szépek lettem a lábaim, a tartásom, minden, nem voltam izmos sem.(ennek nagyon örültem:D) aztán nem is olyan rég, elkezdődtek ezek a falási rohamok, vagyis a betegségem a bulémiába fordult át, úgy érzem. állandóan lelkiismeret furdalásom van, ha annyit eszek. persze a súlyom is növekedett 55 kg körül mozgok, de már a mérlegre sem merek ráállni. nem merek erről senkinek sem beszélni, hiszen senki nem ért meg:( járok pszihológushoz, ami nagyon jót tesz, de úgy érzem per pillanat hogy egy helyben toporgok. nagyon nagyon rosszul érzem magam a bőrömben, szeretnék újra 50 kg lenni, vagy akár még kevesebb! nem tudom, hogy hogyan mászhatnék ki a gödörből......:( nagyon küzdök, már lassan 3 éve ezzel az anorexia-bulémiával.Most 16 éves vagyok. tudom, hogy rajtam múlik minden, és csak én kellek hozzá, de valahogy mégis mindig elakadok.Tisztában vagyok mindennel, minden következménnyel, azzal kapcsolatban amit a testemmel teszek, de nem bírok mégsem tisztán látni és gondolkodni. sokszor kiborulok hogy hogy nézek ki, ha csak meglátom magam a tükörben, szörnyülködök....nem bííírom..........

Sziasztok!

Én tinédzser koromban küzdöttem anorexiával. Beiratkoztam 15 évesen egy modelltanfolyamra. Abban az időben azért volt rajtam egy-két plusz kiló, ami természetesen simán elfért volna rajtam, de a tanfolyam megkövetelte, hogy fogyjak le. Neki is láttam az ott megtanított diétás étrendnek, amit egy évig "űztem". A végén már szó szerint csak koplaltam. A szénhidrátot, a pékárukat, a tejtermékeket teljesen kivontam az étrendemből, húsokból is csak a fehéreket és zsírszegényeket ettem. Vacsorára semmi több, mint egy alma, vagy egy joghurt, de azt is 6 előtt. Nem mondom, le is fogytam szépen. Egyik éjszaka arra ébredtem, hogy hánynom kell...hát aztán nem jött semmi, rájöttem, hogy annyira éhes voltam már, hogy hányingerem volt. Na akkor aztán lementem a konyhába, magamba tömtem két kiflit, utána lefeküdtem aludni, és aludtam, mint a bunda:) Ezt az életmódot kb. egy évig folytattam. Mondanom sem kell, teljesen tönkrement az emésztésem, a gyomrom...nagyon megbántam! És ráadásul most meg ott tartok, hogy egyszerűen nem bírok hízni (bár ez a jobbik eset). Úgyhogy nem ajánlom senkinek, de tényleg!!! A hánytatást meg pláne. Azt sosem próbáltam, de szeritem már nem is fogom, mert ezek után tuti nem hülyülök be mégegyszer:):)

Nagyon jól tudom, hogy a hányással nem lehet fogyni, hiszen vagy 7 éve hányatom magam. Akkor már régen el kellett volna fogynom, ehelyett 90 kiló vagyok;-(

brühühühü

Ezt nevezed te hízásnak? Már bocs:(.

Én mielőtt elkazdtem evészavarokkal küzdeni a 170 cm-hez 70 kiló körül voltam, és nagyon tetszettem magamnak:).

Most a rengeteg hányás után közelítem a 90-et:(((.

Úgyhogy ennyitől ne keseredj el:). Sportolj, és tudatosan táplálkozz (én is ezen vagyok - több kevesebb sikerrel.)

Sok sikert a gyógyuláshoz!

Az izmok amúgy szép formát adnak a testednek, hidd el:).

sziasztok,új vok a fórumon,EDs most éppen bulimiás periódusban,nagyon meghíztam

157 vagyok,42 voltam,most 47 körül de most abba akarom hagyni a zabálást

én az izmoktól eléggé félek:S

Szija!!!

Köszi,hál istennek az edzés részével én is tisztába vagyok,aerobic oktatóként dolgozok,meg edzőként,csak a kaja a probléma,mindenhol mást mondanak,gyűjtöm a véleményeket:D