Anorexia és bulimia (beszélgetés)

Sziasztok!

En 15 eves vagyok, 46 kg es 156 cm de szerintem kover vagyok. Szeretnek 38-40 lenni, de eleg nehez betartanom egy dietat mert van amikor bunozok (nem mindig). Januar 1-en belekezdek egy 2 hetesbe. Szerintetek jo amit csinalok?

hát nekem sikerült valamennyire....próbáltam mindenből enni...volt hogy ment...és hát volt hogy kevésbé:((( de a kevésbé is azért volt mert folyton tömni akartak...és olyankor sose megy az evés...még akkor se ha nagyon-nagyon akarom...

na de mindegy vége...

és legközelebb egy év múlva lesz amikorra már remélem totál jól leszek:DDD

tényleg nagyon kihalt mostanában a fórum....mi történt velünk??:((( mondjuk tudom hogy én sem írtam, sajnos semmi pozitívat nem tudtam mondani, így gondoltam inkább befogom a szám.....

de már kezdem összeszedni magam:))) többiek?? hogy vagytok??

Sziasztok Fórumozók:)!

Szeretnék hallani egy-két véleményt/hozzászólást az agykontrollról... Számos egymástól nagyon eltérő véleményt hallottam már a témában, én pedig (igazi Mérleg lévén) nehezen foglalok állást.

Nagyon szívesen kipróbálnám, mint esetleges gyógymódot a bulimiára, hiszen a hogyan-egyek.hogy-ne-hányjak művelet megvalósításához tudatos agyi irányítás kell... ez eddig nálam sajnos nem működött. Az agykontroll vajon segít? Nyilván van valami a dologban, csak gondolom, hinni kell benne...

Jó lenne leállni a szintetikus szerekről...

Sziasztok!

Az eddig hozzászólásokat nem olvastam el-nincs is időm, csak 1 jó tanácsot szeretnék megosztani veletek. Kb másfél évig szenvedtem én is, nem ettem, lefogytam 15 kilót-pedig mindig is vékony voltam, a végén ilyesztően néztem ki.... Nálam is részben megfelelési kényszer, részben az "önállóságom" miatt alakult ki(kamaszkorom végén történt). Volt egy mélypont, amikor már tényleg az öngyilkosság gondolata kerülgetett, mert nem bírtam így tovább élni. De aztán rövid idő alatt sikerült kilábalnom belőle, elkezdtem szeretni a testem és a kis kialakuló párnácskákat:) Ebben talán a pozitív visszajelzések is segítettek, pl férfiak részéről.

Hiszen akkor nő egy nő, ha van rajta mit fogni, nem?:) Sok sikert!

Sziasztok.

Nekem az a problémám hogy a barátnőm anorexiás. Nagyon szeretem és szeretnék segiteni valahogy de ugy érzem amíg nem értem meg ezt a "betegséget" addig nem igazán tudok semmit tenni.Olvastam már erröl 1 könyvet persze mondhatjátok, h beszéljek 1 pszihológussal viszont akkor érthetném meg a legjobban ha 1 olyan emberrel tudnék beszélni aki ebben van/volt, mert ugye mégis más az aki csak kivülröl látja ezeket a dolgokat. Ha van valaki aki tudna segiteni vagy bármi akkor 1 levelet megköszönnék vagy msn címem: shadee@freemail.hu elöre is köcce=\

Sziasztok!!

Ever ez a történet amit leírtál,most nagyon megijesztett engem is:((...de ez mitől lehetett?te tudod?vagy tudja valaki?

Amúgy akik itt a fórum elején irogattak,h. sikerült abbahagyniuk,azok közül vki önállóan hagyta abba,vagy mindegyikőjüket elvitték orvoshoz??már kezdek rajta komolyan elgondolkodni,hogy el kéne mennem,hogy ennek véglek véget vessek.

Amúgy találtam egy másik fórumot is a témával kapcsolatban,de ott azt sem tudják h. mi ez a betegség pontosan,de azért mindenki nagyon sajnálja a bulímiásokat,mert az biztos valami borzalmas betegség lehet:)))elég mókás:)ott fel lehet engedni kicsit:)!!

Szia, Ever!

Írtam neked privát üzenetet, örülnék, ha írnál:-)

Üdv Mindenkinek!

Új tagként, de a témában (sajnos) "régi motorosként" szeretném dióhéjban megosztani Veletek bulimiás karrieremet. Tudom, ez önmagában nem segítség senkinek, de legalább ha csak egyvalaki a "klubtagok" közül elolvassa, és szusszan egyet arra gondolva, hogy lám, lincsukának sem egyszerű az élet a teli hűtő mellett...de a küzdelem folyamatos... ugyanúgy, mint az Ő esetében... na hát már akkor megérte csatlakozni a fórumhoz. jó érezni azt, hogy nem vagyunk egyedül.

Magamról annyit, hogy lassan 7 éve küszködök a bulimiával, annak összes klasszikus tünetével, következményeivel. Volt nálam minden: családi perpatvar (nem kicsi), amikor ez az egész kiderült, kórház, pszichiáter, gyógyszer, terápia, visszaesés, menekülés, titkolózás, bújkálás, ugyanakkor a "nagy menetek" pontos megszervezése, kivitelezése, fizikai leépülés, pánikolás, halálfélelem, nagy fogadalomtételek ("soha többé", "holnaptól nem", "csak ma utoljára"...) még a drog is befigyelt...

Mindezek mellett elvégeztem egy főiskolát,van lakásom, jó munkahelyem, csodálatos párkapcsolatom, 24 évesen megvan minden olyan dolog, amit csak kívánhat az ember. Csakhogy nekem még valami más is van. Ami már nagyon nem kéne. És mégse tudom legyőzni. Abszolút függő vagyok, igaz már abban a fázisban, amikor felismerem, hogy ez valami kegyetlen rossz.

Hogy hova tartok?

Széthullott személyiségem egyik fele tele optimizmussal egy jobb jövő felé.

Másik fele a sírba. De szélsebesen.

Viszlát mindenki, én kiszáltam az egészből.

Az örökös hánytatás és éhezés és most eza gyomorbaj. Faszomkivan az egésszel. Vékony maradok igy is és kész, ha nem megnem le van szarva. Én élni akarok, és hülyeség az hogy "belehalok a vékonyságba" jelmondat, mert minden lelki szarról pofázik mindnki, de azt senki nem emítit hogy mennyire fájnak bizonyos dolgok (ezt most nem azokra értem akik ezekellen próbáltak terelni minket)

Köszöm minenkinek a segítséget, meg azt is hogy elolvastatok ill. válaszolgattatok. Gyógyuljon meg mindenki szívből kivánom, mert ez az út csak egy irányba vezet, és mineki tudjahogy hova.

Vigyázzatok magatokra, sziasztok.

Szia!

Nagyon nagyon szépen köszönöm a tanácsokat,megpróbálom kicsit ősszeszedni magam:)

Mosz,hogy elkezdtem enni télleg jobb kedvem is!Eddig elég nyers voltam mindenkivel:S

Jajj csak jöjjek rendben:)

Még egyszer köszy!!!

szia!

nagyon büszke vagyok rád amiért így leírtál mindent őszintén! Ne félj a hízástól, teljesen természetes folymat, végre visszatér kicsit beléd az élet, és te is jobban fogod érezni magad.Velem is így volt, és nagyon jól megvoltam a hirtelen felszedett kilókkal. Én a 178 centimmel voltam 43 kilo, na nem voltam szép látvány elhiheted.Aztán meghíztam , és szép lassan 72 kilós is lettem, de nem zavart, mert akkor már rájöttem hogy nem az a lényeg hogy zörögnek e a csontjaim vagy nem.Ja, és hidd el, a pasik ki nem állhatják a nyűzüge csajokat, az én barátaim is állandóan cseszegettek hogy hízzak már meg.Most vagyok 61 kiló, teljesen meg vagyok vele elégedve, jól érzem magam a bőrömben.Te is próbálj másra koncentrálni, ne a kilókat számold.És nehogy kétségbeess ha hízni kezdesz!!!!Végre történik veled valami jó is, annyi sanyargatás után!Talán még be is pasizol, ki tudja....amíg úgy nézel ki mint egy gettóreklám senkinek sem fogsz tetszeni.Persze nem ez a fő, hanem az, hogy egészséges legyél, és kiegyensúlyozott, mert a lelki egészség a feltétele van annak, hogy valaki kijöjjön ebből a betegségből.

jó hogy észrevetted a problémát, szorítok neked!!!!

A csajok meg akiket irigyelsz lehet hogy ugyanazt csinálják, amit most te...ki tudja mitől olyan vékonyak...gondolj bele...ezt irigyled????

Miért van az hogy ha eszek hányingerem van ha meg nem eszek akkor is az van. És miért van az hogy elég jó soxor fáj a hasam??

fáj az élet....nagyon fáj :S