Anorexia és bulimia (beszélgetés)

Ügyi vagy :)

FÁj a torkom, aszem a mandulám is, de csak az egyik oldalon :( remélem nem lesz vele semmi...

Ez elképesztően nagyszerű és csodálatos!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Gratulálok, és ha számít valamit, nagyon büszke vagyok rád!

Csak keményen! És így tovább :)

Amúgy te hol laksz?

Igen még csak 21 éves fiatalasszony vagyok, de nagyon korán fel kellett nőnöm. A Dédnagymamám mindig azt mondta, hogy hiába élt át két világháborút, hiába halt meg a férje fiatalon, hiába kellett egyedül felnevelnie 4 gyereket, én keményebb dolgokat éltem meg. A Nagymamám amikor kiderült hogy rákos, és rosszindulatú, senki nem tudta rávenni a műtétre. Egy nap átmentem hozzá, és lehordtam a sárga földig, hogy mi az hogy nem vállalja, mikor én egész életemben minden kellemetlen vizsgálatot, kezelést, műtétet szó nélkül tűrtem, és mindent megtettem hogy meggyógyuljak, pedig csak egy gyerek voltam. Ezután vállalta, és megműtötték, de nem akarta a további kezeléseket. Megint lehordtam, és elkezdte a kemot, és a sugárt. Végül agyérgörcsör kapott, és néhány hónap múlva meghalt, de legalább elkezdte a harcot a rák ellen! A másik Nagyimnak szívkatéterezést kellett csinálni. Utána mondta, hogy kérdezték közben hogy fáj e, de azt mondta hogy nem, nem kell több fájdalomcsillapító. Azt mondta azért, mert közben arra gondolt, hogy én is mindent elviseltem, és tűrtem szó, és hiszti nélkül.

Annyira büszke voltam magamra ezek után! Óriási erőt adott, hogy olyan emberek vettek rólam példát akiknek más módon, de nagyon kemény életük volt. Szerintem keményebb mint nekem.

Tudod... Én egész életemben beteg voltam, és fogalmam sincs milyen egészségesnek lenni. A poén kedvéért az orvosok 11 éves koromban még rászoktattak kemény nyugtatókra. És ahogy illik nem álltam meg a gyógyszereknél :S 7 évig éltem úgy, de egy nap keményen, erős akarattal elhatároztam, hogy leszokok mindenről, és változtatok az életemen. Egyedül, minden segítség nélkül szoktam le a drogokról, gyógyszerekről, és az alkoholról. Pokolian nehéz, és kemény volt, de a leszokás ideje alatt nőttem fel igazán, és válltam bölcsebbé. Szabad lettem, és végre élni kezdtem. Megismertem egy csodálatos férfit, akivel 3 éve összeköltöztem, 1 éve megkérte a kezem, és lassan 4 hónapja hogy házasok leszünk.

Nem azért írtam ezeket le hogy tisztelj, vagy sajnálj, vagy ilyesmi, hanem azért, hogy lásd, akarattal bármire képes az ember!!!!!!!!!

Nekem ugyanúgy jó volt a mámorban élni, tömni magamba a nyugtatókat, inni rá, crackat, THC-t, és ópiumot szívni, az LSD-től szépeket, össze vissza repkedő fénypillangókat, és rohangáló, játszó fénykutyákat halucinálni, mint neked az éhségtől lebegni, és a fogyástól az egekben lenni. De előbb-utóbb az ember már nem számít embernek. Akármit csinál csak egy szellem lesz. Viszont ha húz egy vonalat, és elindul egy másik úton, közben szedi fel magamögött az utat, hogy soha vissza ne térjen a rosszba, akkor lesz valaki. Több lesz, erősebb, okosabb, bölcsebb, és semmi külső hatás sem lesz képes arra hogy összetörje!

Nnnna... Te is nézd meg a képem, és vonj le belőle 6-7kg-ot. 180cm magas, és jelenleg 60kg vagyok. Mindent a legeslegvastagabb részen mértem. Az én alkatom a normális!

Mell: 94cm

Derék: 69cm

Fenék: 96cm

Comb: 51cm

Olyan jó neked, hogy mehetsz futni. Engem nem engednek:( Vagyis nem zárják be az ajtót előttem, de ha látják, hogy futni megyek, sokkal inkább figyelik, hogy mit eszem, mert akkor tudják, hogy "baj" van megint. Ezért sunyiba járok konditerembe is (de tuti, hogy le fogok egyszer bukni, mert elég nehéz télen kimagyarázni, hogy miért van izzadt póló a szennyesben), vagy akkor edzek, ha nincsenek itthon, vagy éjszaka közepén felkelek és a teraszon edzem. Utálom, hogy ennyi mindenben hazudoznom kell. Folyton annak a bűvkörében élek, hogyan hitessem el az emberekkel, hogy itt vagy ott már ettem. Mindezt úgy, hogy ne legyen feltűnő. Vagy folyton eljátszom, hogy eszem (anya pedagógus ezért itthon van és ezért sem tudok edzeni...grrrr.....) ezért mindig azt csinálom, hogy ha kimegy a kertbe néhány percre, gyorsan összemosatlanítok egy tányért, letörök egy kicsi darab kenyeret, majd a tányér legaljára teszek egy kanál ételt. Majd leülök vele az asztalhoz, és amikor hallom nyílni az ajtót, a számba teszem a kanalat, mint aki épp befejezte! Ezzel most nem tippeket akartam adni, hanem csak megmutatni, hogy milyen szánalmasan és gyerekesen viselkedem! Attól rettegek, hogy túlságosan is a személyiségem részévé válik ez az örökös ámítása másoknak és életem végéig egy hazug, mindenkit átverő dög maradok! Szeretnék újra olyan egyenes és tartással rendelkező lenni, mint régen voltam!!! De már úgy eldeformálódott a személyiségem sz örökös hazudozásban...

Nem beszélve arról a rengeteg ételről, amit titokban kidobok, hogy azt higgyék, megettem. Ha belegondolok, hogy nagymamám még mindig csak úgy vágja meg a kenyeret, ha előtte keresztet vetett rajta, én meg öntöm a rengeteg kaját a vécébe, meg dobom a szemétbe... ezek a dolgok majdnem ugyanolyan önutálatot keltenek bennem, mint az evés, de csak majdnem, így marad nekem a nem evés és az utálat a sok sz.rság miatt, amit csinálok...

köszönöm, az jó lenne, mivel így nem tudom, mi számít "normális" méretnek. vagy talán nem is akarok normális lenni... már azt sem tudom mit akarok. egyik pillanatban olyan szeretnék lenni mint a thinspo-s lányok (vagy talán olyan is vagyok), aztán meg már a formás fenék tetszik. holnap lemérem magam.

a vacsit túléltem, megettem egy halfilét meg egy szelet kenyeret, de most úgy érzem, muszály lefutnom.

Na...

Itt vagyok én: [link]

Május 15-én készítette Szebeni-Szabó Róbert a Nőklapja számára. Akkor 68kg voltam, és elvileg vékony voltam még akkor is!

Azóta fogytam sajnos egy csomót, és jóuram most mondta hogy kicsit teltebben jobban tetszek neki :(

Nagyon szépen köszönjük a verset! És a biztató hozzászólásokat!:)

Igyekszem azért kicsit változatosabban enni, ma például sokkal jobb volt a hangulatom is valamiért, ezért ettem egy kevés rizst is és este a zöldbablevesből egy kis babot! Főleg akkor jobb, ha lefoglalom magam. Ma egész nap ablakot pucoltam, így nem volt időm magamon agyalni!:)

Annyira dühítő, hogy ez az egész problémám pont az evéssel kapcsolatos! Akárhányszor fogyást serkentő videókat látok az interneten, mindig az jut eszembe, hogy nekem ezek a lányok egyáltalán nem tetszenek. Én nem ilyen alakot akarok. A többi anorexiás ismerősöm pedig kifejezetten fogyást serkentőnek találja ezeket a videókat. Ők ilyenek szeretnének lenni. Én egyszerűen csak enni nem szeretnék. Nekem ezzel van problémám. Engem Kaffka Éhezőművész című novellája ezerszer inkább serkent, mint a zéró méretet hordó modellek képei. Nem enni olyan jó... azt hiszem, ez tényleg függőség...

Nem akarok pálcika alakú lenni, vagy gyerek méretet hordani, csak képtelen vagyok magam reálisan felmérni. És akkor is fogyok, amikor már rég elhaladtam azt a testalkatot, ami valójában tetszene nekem...

Szia!

Ludmilla centis ötlete remek! Ha gondolod segítek, és viszonyítási alapnak lemérem én is magam. Vékony vagyok, de nem csontváz. Vannak melleim, popsim, nem látszódik ki minden vénám, stb... Sőt ha az segít, akkor még le is fotóztatom neked magam :)

Vííííííí!!!! :) Örülök hogy eszel, még akkor is, ha nem hízlaló ételeket, de legalább eszel :D

Gratulálok!!!!!!!!!

Ha olajat nem akarsz, akkor süsd ki simán. Kicsit lehet hogy megpörkölődik, de úgy is finom. Ma úgy csináltam én is, mivel rájöttem hogy elfogyott az oliva :D Feketések lettek, de isteni lett :)

Ehetnél több zöldséget, mert azokban több a vitamin mint a gyümölcsökben! A zöldek a legegészségesebbek, és nincs jobb mint tévézés vagy netezés közben enyhén sózott paprikát rágcsálni :D

A gyümölcsöket is variálhatnád... Nem híznál egyáltalán viszont meglenne a megfelelő mennyiségű vitaminbevitel. Persze a szervezet számára szükséges ásványi anyagok, és a zsír kimaradna, ami nagyon egészségtelen, de ezt te is tudod.

Amíg nem lépsz egy jobb korszakba addig minél változatosabban egyél :)

Borzasztó volt amikor másfél hónapon át semmit sem tudtam enni. Még gyümölcsjoghurtot, vagy tápszert sem. Vizet, higított tejeskávét, és higított kólát tudtam csak inni. 20kg-ot fogytam :S Hála az égnek hogy volt miből, különben úgy néztem volna ki mint a ma megtalált tavalyi bújócskaverseny győztese...

Soha senki problémái nem törpülnek el!!! Te ugyanúgy életveszélyes állapotba kerülhetsz bármikor, mint én! Ráadásul a te betegséged egyszerre testi, és pszichés probléma!!! Nálam legalább külön vannak.

Hidd el, hogy a ti problémátok, számomra keményebbnek tűnik mint bármelyik betegségem!

Igen, valóban rengeteg rossz dolgon mentem/ megyek át nap mint nap, valóban felülemelkedek rajtuk, de nem mindig tudok erős lenni! Vannak időszakok amikor a pszichés betegségek túlnőnek rajtam, és segítségre van szükségem. Most is. Ma voltam a pszichiáteremnél, megint változtatott a gyógyszereimen, és azt is szednem kell ami veszélyezteti az életem, a testi épségem, de megígérte hogy két hét múlva csökkent az adagon. Ő az első aki felismerte hogy miért nem tudok aludni, és még igaza is van.

Ilyenkor szükségem van a kedvenc könyvemre, néhány versemre, és aforizmákra.

Ugyan egyáltalán nem szoktam közzétenni a verseim, de most beírok neked (nektek) egyet. Van benne két sor, ami nekem mindig erőt ad. Hátha neked (nektek) is :)

"Ha a fájdalomtól szemed könnybelábad,

s régi csókok íze keseríti szádat,

ha elzsibbadt szíved csak gyötrő kínt dobog,

sírástól szédülsz, s avilág veled forog,

fogadd meg keményen, erős akarattal,

hogy kitartassz mindig, minden hatalmaddal!

Gyenge vagy most, mint a Hold halovány fénye,

ha köd borul a tájra az ében éjben,

vagy harmatos mezőn őz remegő lépte,

ha vad farkasfalka oldalát kitépte,

vagy szentek fehér ajkán a mosoly árnya,

Krisztusért, ha várnak a halálra.

De fogadd meg keményen, erős akarattal,

hogy kitartassz mindig, minden hatalmaddal!"

Bodoricsné V. Zsuzsanna, 2006.09.28.

Sziasztok!

Uramisten, 1 órája olvasok csak visszafele :) De majd én is jobban figyelek...

Engem tudjátok mi akaszt ki mostanábana (magamon kívül)? A barátnőm kb heti 2-4x hány..és ez az állandó önsajnálat, hogy jaj de kövér vagyok, jajj de nem fogok enni ma fagyit, és mindenkinek erről beszél, és tipikusan a figyelemfelkeltés jeleit mutatja! Próbáltam segíteni, de lassan oda jutok, hogy megmondom mi a véleményem... :S JAjj annyira szeretem, de ez akkor is szörnyen fel tud húzni!

Tesóm tegnap úgy bele markolt az oldalamba, kérdőre vonta, mi ez ott... na mondom! A felesége meg próbálta elhitetni velem, milyen csinos vagyok...én meg a végén már "beletörődtem" magamban azt mondva hogy lóf***t. Rengeteget nézegettem magamat...katasztrófa.

:S

köszi a tanácsot, bár így kicsit furán hangzik. nem hiszem hogy lenne elég merszem ilyesmiket kérni :D

ma ittam szilvaturmixot reggelire, most pedig hallal és kenyérrel akarnak tömni. már kész vagyok. mondjuk az megnyugtat, hogy este lefutom, bár elvileg amíg nem vagyok 48 kg, még futni se mehetnék ki. plusz apa nem győzi hangsúlyozni, hogy mennyire nincs megelégedve velem. de ez talán még jó is, nem akarok olyanná válni, mint amilyennek ő látni szeretne, és most nem csak súlyra gondolok. mindegy is. a hallal még elvagyok, a kenyértől a falra mászok... mindegy valahogy majd megpróbálom kiselejtezni a vacsiból. (amúgy nem hiszem hogy valakit érdekel a nyomorom, meg persze vannak sokkal fontosabb dolgok is a világon, de azért jó érzés valahova leírni.)

Próbáld lemérni magad centissel, talán az jobban segít tudatosítani, hogy már így is vékony vagy! És próbálj meg nem fogyni tovább, mert már így is kórosan sovány vagy!Ha úgy érzed, nem vagy elég csinos, kérd meg a környezeted, hogy gyakrabban bókoljanak! Hidd el nem ciki megkérni őket ilyesmire, főleg ha annyit elárulsz nekik, hogy némi önbizalomerősítésre lenne szükséged! Talán ez segítene valamennyit!

Ma dőzsöltem!:) Megettem ebédre három pici grillezett csirkeszárnyat bőr nélkül! Istenem, de szeretem a húst....

helo!

voltam lent az unokatesóim balatoni nyaralójában a hugommal annnak barátnőjével és az én barátnőmmel.tök jó volt..jöttek a kutyák is :D annyit röhögtünk...

hógolyóztunk tegnap!!!xD kiszedtük a havat a fagyasztóból.

most picit jobban eszek de inkább csak gyümölcs zöldségeket...szinte az utobbi egy hétben nem is ettem mást...

balatonon is anyám csak olyat fözött amit utálok...csodálkozik hoogy nemm eszem meg??

jajj meg volt am strandon tegnap... ott anyi hülye van...-.-' ugy beszoltak a fiuk az uszó mesternek... tök jó majd megegyek én is a barátnőmmel nyaralni mert ő is volt velünk:D olyan jófej öccse van..most tök happy vok..monnyuk annyira nem mert reggel baromira fájt a fajaem hánytam de attol jóbban lettem csak az a a baj hogy vizt hánytam...fujjj

every?

jajjj már alig brtam ki hogy nem irjak az alatta tiznap alatt...

ludmilla ezek a "tünetek" valahogy nekem is ismerősek...:|

jajjj bocsika de nincs kedvem vissza olvasni de most majd tényleg figyelek mindent!!!

na helloka

Hmm...köszönöm a receptet. De a "bolond" korszakomban sajnos semmit nem eszem, ami csak érintkezett is olajjal. Most megint egy elég rossz korszakom élem, ami azt jelenti, hogy önszántamból csak kefírt és zabpelyhet eszem, meg gyümölcsöt és répát.

Ma reggelire megettem egy kefirt, ebédre 65 gr zabpelyhet főztem (most még a szokásos fél deci tejet is kihagytam belőle) meg barackot eszegettem 1-ig, és megettem 5kor egy almát. Ennyi. Éhes se nagyon vagyok, csak ez a kellemes lebegő állapot...tisztára, mintha drogoznék...

Néha azt kívánom, hogy bár én se éreznék éhséget soha, mert akkor ennyit sem ennék! De tisztább pillanataimban hálát adok az égnek, mert így legalább délelőtt eszem!

Rákeresek erre a Viasatos műsorra! Köszönöm a tippet!:)

Borzalmas dolgokon kellett keresztül menned. Ehhez képest az én problémáim teljesen eltörpülnek. Csodálatos, hogy ennyire felül tudtál emelkedni a problémákon! Szeretnék ilyen erős lenni, mint te!:)

Köszönöm a jókívánságot!:)

Már hogy a francba ne szeretném a barátomat! És nagyon is meg szeretnék felelni neki!:) Hidd el, ha tudnám, hogy milyen ronda és vézna vagyok (na jó, most nem, mert már 49 kilót is elértem, de 42 kilósan biztos az voltam), akkor nem koplaltatnám magam tovább. Az egészben az az abszurd, hogy nekem nem is a vékony, hanem az izmos strandröplabdás lányok tetszenek. Egyáltalán nem vágyok pálcika lábakra és behorpadt mellkasra! De én( és valószínűleg a barátnőd sem) nem ilyennek látom magam! Látom, hogy tiszta eres a kezem, miközben gépelek, de nem realizálódik bennem, hogy azért, mert nincs zsír rajtam!

Ezt az egész folyamatot ne úgy képzeld el, hogy a tükör elé állok és elkezdek nyafizni, hogy jaj de kis husis a hasam, hanem úgy, hogy szabályosan rosszul vagyok attól a gondolattól, hogy normálisan kell ennem. Nem kapok levegőt, gombóc szorul a torkomban és hevesen dobog a szívem. Mindemellett, ha tükörbe nézek, nem csúnyácskának látom magam, hanem tömény önutálat árad szét bennem és azt gondolom, minek él az ilyen, mint én.

Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy ha ilyen érzések keverednek benned, bármennyire is szereted a barátodat, nem tudsz egyszerűen hízni. Az egyik oka, hogy nem látod magad vékonynak, a másik pedig, hogy olyan öngyűlölet vesz erőt rajtad evés után, hogy százszor jobb éhezni!!!

Ne hibáztasd ezért a barátnőd! Az agyában kell helyre tennie mindent, mert ha ez nem sikerül, bármennyire is szeret, a személyiségét a betegsége fogja uralni. Az pedig nem engedi neki, hogy hízzon. Csak a dolog komolyságára hívnám fel a figyelmed, amikor azt mondom, hogy 10%-os a halálozási ráta. Egy bizonyos súly alá már nem divatból megy az ember, hanem mert nem tud mást tenni önerejéből, ha nem kap segítséget.

Hello Ludmilla!

Köszönöm a jótanácsokat és hogy ennyi időt szántál erre!

Riasztóan hasonlít a történeted a mienkhez. Tisztában vagyok vele, hogy ehhez igazából csak asszisztálni tudok meg elfogadni őt olyannak amilyen. Azért is nehéz, mert - mint nem közvetlen szenvedő alanya ennek a baromságnak - nehezen tudom beleképzelni magam olyan függőségbe, ami nem tiszta biokémia, mint pl. cigi,alkesz vagy drogfüggőség.

Bizisten őket még jobban megérteném, mert ott fizikai rosszullét is jelzi az elvonási tüneteket.

Már azt a stratégiát is bevetettem, hogy nyíltan megbámulom a nagyobb popsikat meg ciciket, közben szalonképes lelkendezés, de a hatása csak annyi, hogy ő elkezdi fikázni ezeket az idomokat.

Ha ő rácsodálkozna egy 46-os bicepszre fordított esetben, akkor én azt hiszem keresnék egy konditermet és sürgősen vasakat emelgetnék, mert szeretnék neki megfelelni, mivel szeretem.

Ennek szellemében folytatva, akkor ő nem szeret engem? Te nem szereted a barátodat? Ti miért nem akartok megfelelni nekünk? Sose jut eszetekbe, hogy idővel bedobjuk a törölközőt? Vagy a gyengébbek engednek a kisértésnek mell+popsi ügyben? Vagy már minden mindegy, csak egyedül önmagad a fontos?

Basszus, soha nem tudnék ennyire önző módon gondolkodni.

Ne haragudj a rengeted kérdőjelért Ludmilla!

Legyen olyan cicid és popsid, amilyet a barátod szeretne neked és mindkettőtöknek!

Szerintem úgysem fogsz megérteni minket, de azért én szurkolok. :)

Jobbulást agyilag!

Igen, ez valóban "érdekesen" hangzik, de lesz még amikor nem a zöldségchipsemről, hanem a rettenetrántottámról kérdezel :)

Nos... Én cukkiniből, padlizsánból, és patiszonból szoktam csinálni. Vékony karikákra felszeletelem a zöldséget, jó sós vízbe beáztatom kb fél órára, hogy legyen plussz íze, és utána kevés olivaolajban megsütöm. Magában, és mártogatós trutyival is nagyon finom, ráadásul egészséges! Ezután tutira nem lesz bűntudatod :)

Nekem soha nincs éhségérzetem, és még a gyomrom sem szokott korogni tavaly nyár óta. Akkor teljesen felborult a szervezetem és természetellenesnek tartotta az evést. Másfél hónapig tudtam minimális mennyiségű zöldséget vagy gyümölcsöt enni, aztán már azokat sem. Másfél hónapig szó szerint egy falatot sem tudtam enni. Ha megpróbáltam azonnal hányni kezdtem, de szeptember elejére nagynehezen rendbejöttem, viszont soha nem vagyok éhes, így mindig figyelmeztetnem kell magam, hogy ne felejtsek el enni.

A Viasat3-on megy azt hiszem vasárnaponként egy műsor, amiben összezárnak egy hétre egy zabáló túlsúlyost, és egy csontsovány koplalót, és mindegyiknek a másik ételét kell megennie. Utána kapnak egy 8 hetes étrendet, és ha letelt a 2 hónap lemérlegelik őket, és beszélgetnek velük egy kicsit. Eddig ahány részt láttam (majdnem mindet) mindig sikerült az egészséges étkezés felé terelni mindkét felet. Aki előtte alig evett, sokkal jobban érezte magát, sokkal aktívabb volt, stb...

Hogy csinálod a zöldség chipset? Erre én is kíváncsi vagyok! :)

Tegnap is és ma is csak gyümölcsöt ettem meg reggelire zabpelyhet fél deci tejjel.:( Tudom, hogy nem jól van ez így! Szeretnék jobban lenni...Én magát az éhség érzetet szeretem! Ennyi éhezés után rájöttem, hogy kétféle éhségérzet jelentkezik nálam. Az egyik délelőtt, amikor feszült leszek tőle és ennem kell. Ilyenkor sok répát meg barackot eszem. A másik délután, amikor szinte euforikus érzetet vált ki belőlem az éhség. Ilyenkor nem akarok enni, csak "élvezem" az érzést. Furcsa egy állapot! Ezért van az, hogy reggel, felkelés után viszonylag normálisan tudok enni (na persze nem kakaós csigát) és dél után már nem, mert akkor nem az evés ingerét váltja ki belőlem! Hullámokban tör rám és előre érzem, mikor múlik el az éhség és marad a helyén a kellemes üresség érzete...borzasztóan hangozhat, tudom. Ilyenkor azt gondolom, hogy nem vagyok normális és ki kéne cserélni egy szomáliai kisgyerekkel...

Rumi remekül van, sőt még Angel is így hogy kapja a spec tápot :) A csont sovány halálra ítélt kisangyalból 20kg-os hatalmas, csinos boxerlány lett :)

Eszek én rendesen! Tegnap is éjjel fél egykor ettem bableveset :D De csak fogyok :(

Ma pedig sütök egy nagy adag zöldségchipset :D Nyamm :)

Te hogy vagy mostanában? Jól telik a nyár?

pussz :)

Hali!

Rengeteget írtatok amíg nem voltam,(bár most megint nem leszek kb 2hétig...)de visszaolvastam:)

János:tényleg nehéz tanácsot adni,de amit Ludmilla és Lilimia írt azt szerintem igaz,jó tanács!

Ludmilla:amúgy üdv!:) Úgy látom Te is sok 'szép' dolgon mentél keresztül...:s

a vitorlástelep előtt van egy stégünk ahol mindig hülyülünk a haverokkal.észrevettük,hogy van egy őszülő pasas, aki fotózgat,bár próbál nem feltűnő lenni,mégis könnyen kiszúrja az ember,ha minden nap többször elsétál mellette valaki...-egy fényképezővel(nem ám tájképet fotóz!-.-") tegnap(mikor mindneki a stégen volt-huszonéves,erős srácok is) finoman-számonkérve- megkérdeztem,hogy 'segíthetek valamiben?!' úgy elhúzta a csíkot...de este,hazafelé még láttam a parton...pedofil seggarc.az ilyeneket kéne egy jófajta kis súllyal a lábukon bevágni a tóba-.-"!!! eddig nem nagyon hittem sem a pedifilokban sem a hasonló 'rémalakokban'...meglepett...

Lilimia:az a lényeg,hogy megvagy:) Rumi hogy van? Te meg egyél szépen:) írj sokat,meg művészkedj,abban vezesd le az idegességet,és közben rágcsálj :)

Every és Dance:Ti merre jártok?!:) hiányoztok csajszik!!!!

Meg mindenki más is^^

Helena:nekem még 5éves koromban váltak...túl lehet élni,csak próbáld magad elszigetelni az egész válós-csetepatétól amennyire csak tudod!!szurkolok,hogy ne legyen nagy balhé:s

Annuccia:ne hányj.úgynézki én is már rendesen kicsinálhattama gyomromat...meg a beleimet. ne akard Te is!(több mint 1 hete megy a hasam és nyomorodott sárgarépákon,almán,banánon,ropin és kekszen élek :@) nem éri meg!!egyáltalán nem!próbáld magad összekapni!:)szükségünk van rád!!<3

cupp<3mindenkinek!!

Kedves János!

Nem tudom, hogy tudok-e tanácsot adni, de azt sejtem, hogy min mész keresztül, mert ugyanezt látom a saját barátomon is. Egyáltalán nem tetszett neki, amikor 42 kilós voltam. és igazság szerint a 49et is kevésnek találja. Szereti, ha van popsija és melle egy nőnek:) Na nekem nincs...

De hiába mondta, hogy nagyon csontos vagyok, hogy hátiul az össze bordám kilóg, én mindig azt gondoltam, hogy szegény kis butuska, nem tudja ő mi a jó neki!:) Azt hiszi, hogy ha híznék egy kicsit, szebb lennék, pedig nem és akkor kezdhetek kínkeservesen újra fogyni. Én tudom, milyen vagyok kövéren, és tudom, hogy az neki nem tetszene. Gondoltam én. Aztán együtt vettünk egy férfi magazint, hogy végiglapozzuk és hogy megmutathassa, neki milyen testalkat tetszik. Erre mutatott bár kerekebb lányt és én önelégülten kijelentettem, hogy na látod, akkor még nyugodtan fogyhatok, hogy így nézzek ki!:) Erre felkiáltott, hogy megőrültem-e, mert egy lány sincs ebben a magazinban, aki annyira vékony lenne mint én. Persze én ezt nem így láttam...még az sem nyitotta fel a szemem, hogy a 6 éves, normál testalkatú unokatesóm pólójában voltam éppen! Szóval ez a képmutogatásos beszélgetés és a gyöngéd rábeszélése arra vezetett, hogy a kedvéért mégis elkezdtem kicsit hízni. Rettenetesen nehéz volt. Sírva és undorodva nyeltem le minden falatot, de ő kitartóan és gyengéden biztatott.

Szóval az a véleményem, hogy túl sokat tenni nem tudsz. Az anorexia borzasztóan önző betegség. Mindig csak magán, a kaján és a sporton jár az ember agya. Meg azon, hogy lehetne még vékonyabb. Ezek annyira kitöltik az agyát, hogy egyéb hangokat meg sem hall. Arra kéne rávenned, hogy elmenjen valamilyen kezelésre. És hogy te ott lennél vele. Hazudd neki azt, hogy ha nem akar hízni nem muszáj, csak járjon el pszichológushoz, hogy megváltozzon az evéshez való hozzáállása. És ez talán út lehet a hízáshoz is.

Kedves János!

Azt hiszem az, hogy valaki meg akar felelni önmagának, nem női sajátosság, hanem emberi. Ha végig gondolom az ismerőseimet, több férfit is látok, akinek ebből problémája is van. Persze egyik sem anorexiás lett, arra valóban a nőknek van nagyobb hajlamuk. Elolvastam a régi bejegyzésed, amire nem kaptál választ. Tényleg nehéz választ írni, méghozzá azért, mert te szereted a barátnődet és ki is fejezed, hogy tetszik (vagyis most már túl vékonynak látod, ha jól értettem). Pont ez a nehéz az anorexiában, hogy van, akinek ez segít, de sokaknak nem, mint ahogy Ludmilla bejegyzéséből is lehet látni. Ez is mutatja, hogy ez nem a mások (vagyis más nők) iriggyé tétele (bárcsak ennyiről lenne szó), hanem tényleg egy betegség, ami torzult testképpel jár. És ráadásul ez a testkép zavar iszonyúan erős és meghatározó, ezért is a sok szenvedés. Szerintem belül a barátnőd is nagyon szenved ettől az egésztől. Az nagyon sokat számít, ha kifejezed, hogy te akkor is szereted, bármi történjék is, és nem kell félnie attól, hogy egyszer eleged lesz belőle és elhagyod. A másik meg, olvastam egy fórumon, hogy valaki a 6-ik pszichiáterben találta meg azt, aki segíteni tudott neki. Részemről előnyben részesítem a pszichológusokat, vagy az olyan pszichiátereket, akik nem csak gyógyszert írnak fel. És ha te bízol és nem adod fel a reményt, hogy létezik olyan szakember, aki tu neki segíteni, akkor ő is bízni fog. És ez nagyon sokat számít!

Nem tudom, hogy ezzel tudtam-e neked valamit is segíteni, de hátha.

Szép estét mindenkinek!