Anorexia és bulimia (beszélgetés)

Igen a sipítozás. Nekem apám az aki folyton azon pörög hogy mennyit eszem. Egész nyáron főzött minden nap és rámparancsolt hogy jöjjek le a szobámból és egyek velük, mert ő nem akarja hogy lefogyjak. Az ő családjában nem lesz anorexiás senki(a családban mindneki túlsúlyos csak én nem) Én meg utáltam persze. Minden alkalmat megragadtam hgy ne kelljen enni. Átálltam arra hogy hajnalig föntvagyok aztán napközben alszom, így nem kel az ebédnél részt vennem. Volt hogy csináltam kaját és odaadtam a kutyának és aztmondtam hogy ettem. Persze el is hitték mert nem figyelnek.

Aztán augusztusban végre dolgozni kezdett és ha itthon is van akkor fáradt és alszik. Nem foglakozik végre azzal hogy mit eszem.

Már nem merem hetek óta megmérni magam mert attól rettegek hogy többet mutat a mérleg mint legutóbb.

Anyukám azt mondja: Én látom hogy nem eszel kisfiam,de ez a te tested és neked kell eldöntetned hgoy mit kezdesz vele. Talán még fogyókúrázol is?

Amit a legjobban utálok az a vasárnapi ebéd mert akkor általában együtt eszik a család és azt hogy kerüljem el?

Minen nap eszem, nem éheztetem magam,de akármit nyelek le rosszul érzem magam tőle.

A nyár nekem is pocsék. Alig várom az iskolát.

Örülök a jó híreidnek! :D

A nyár? Pocsék...

Az elején mindent szépen megterveztünk, aztán a vége az lett, hogy én maradtam itthon, és próbáltam élni, eltitkolni hogy pocsékul vagyok, hogy Ádám nyugodtan hagyjon itthon, és jópofát vágni mindenhez.

Valami bajom van, a kivizsgálás most kezdődött, szeptemberben folytatódik, de lövésük sincs hogy mitől vagyok rosszul, mitől fájnak az izmaim, ízületeim, ájulások, szédülés, fogyás, stb...

Elvesztettem a legjobb barátnőmet, egy barátomat, ami akkor még érteném ha rosszattettem volna, vagy ilyesmi, de csak úgy alapon...

Szóval kész csalódáshalom volt az egész.

Most megyünk táborba, remélem jó lesz :)

Csak már előre tudom hogy minden ismerős azon fog sipítozni, hogy mennyire lefogytam. Tényleg katasztrófális: 181cm/58kg :S

Ez kicsit most kaotikus lett, de már fáradt vagyok. Hosszú és stresszes napom volt...

puszik :)

Az élet ilyen... De nem szabad elmenekülnöd, és a könnyebbik utat választanod!

Mindenki küzd, mindannyian küzdünk, de nem adjuk fel!!! Te se tedd! Kérlek!

Ha bármiben segíteni tudok, akár csak beszélgetni....

puszik és ölelés

Biztos nem annak örülne. :(

Sajnos nem tudom mit akarok a jövőben :S De lehet hogy igazad van. Anyukámmal?! Őt csak egy dolog érdekli: a barátja és hogy legyen még egy gyereke :S

Miután elősször kórházba mentem ugye ott kellett hagynom a táncot most meg míg nem gyógyulok meg nem mehetek vissza. Nyugi, néha ha kiborulok akkor nem tudok száz százalékosan hinni magamban, és nem is akarok. De meg fogok gyógyulni... ezt mondom már vagy 2 éve :S

Én is szeretlek :) és igyekezni fogok.

Örülök hogy jól vagy, csak így tovább!

pusz.

Többiek?

Szia Every,

engem nem érint sem az anorexia, sem a bulimia, bár én rengeteget fogytam, azt céllal, önerőből tettem.

Ha ennyire kilátástalannak látod a helyzeted, javaslom fogj egy papírt, és írd össze az álmaidat, vágyaidat, és kezdj el hinni bennük. Akkor a figyelmed nem az önromboláson, hanem az önmegvalósításon lesz.

Mindnyájunkkal történnek rossz dolgok (én három gyermekemet vesztettem el, és még csak 28 vagyok), de hidd el, nincs olyan mély gödör, amiből ne lehetne kimászni, ha az ember akar.

Szedd össze magad, az önsajnálat még senkin nem segített. Ha úgy érzed, hogy szükséges, akkor kérj segítséget, ha egyedül és képes vagy felállni, akkor hajrá, én nagyon szorítok, hogy sikerüljön.

Viki

EZT MOST ABBAHAGYOD.

nem szabad.egyszerűen NEM szabad így elhagynod magad!Apukád nem hiszem,hogy annak örült volna,ha ilyen hamar követnéd őt...enned kéne...komolyan.ha eljutsz addig,hogy már tényleg elfogysz,meg fogod bánni.nem hiszed el most,de meg fogod bánni.nem akarsz majd meghalni,mert eszedbe jut,mennyire jó lett volna még ezt meg azt csinálni...gondold át ezt még párszor-de azért próbálj optimistábban szemlélni pár dolgot...anyukáddal nem akarsz beszélgetni?kéne...

a tánccal mi lett?

kérlek szépen,ne akarj meghalni:(!! kérlek!ha másért nem,legalább a próba...hogy megpróbálsz élni mégis...

amúgy tudnám ajánlani Paulo Coelho könyvét:Veronika meg akar halni

szeretlek,ne fogyj el!!kérlek!:'(

velem am minden ok.fülig szerelmes vagyok...eszek,szóval télleg mindenok

puszii

írjon mindenki aki van!!

Dance,Borsa?Hotdog?Lilimia! meséljetek a nyaratokról!

<3

Sziasztok!

Szija Lilimia :) Emlékszel rám? Régen EveryBody voltam :)

Browing: Hogy vagy? eszel? minden ok?

Borsa?

Dancegirl?

Többiek?

Én azt hiszem eljutottam addig hogy már nincs értelme semminek. Az anyám gyereket akar a barátjától, az apám halott, mindenki nyaggat hogy egyek. Már az is eszewmbe jutott hogy egyszerűen hagyom hogy szép lassan elfoggyak. Sokkal könnyebb fogyni eddig legalább egész arányos voltam ( 170/ 50) már 49 vagy sőt este 48 voltam. Majd csak vége lesz, mert eddig szentül hittem hogy egyszer boldogabb leszek. De nem leszek? Mi értelme van az életnek ha minde reggel útálok fel kelni mert tom hogy ha nem eszek az anyám elkezd sírni és megint én leszek a hibás. És tőlem fenyegethet azzal hogy kórházba visz, nem érdekel! Ott se vagyok köteles ennni. És ha rám merik tenni még egyszer azt a csövet esküszöm hogy megölöm magam. Nem birom.. hisz olyan könnyű volt beleseni, régen annyi dolog boldoggá tett: tánc, görkori, fagyi, és most ? mikor nevettem utoljárA?! Meh akarok halni. Elegem volt. :S

Sziasztok csajok

Már sokszor nézegettem ezt a fórumot és most írok először :D

Én is anorexiás voltam (voltam) megértem azt, hogy milyen nehéz ez a betegség. Én 4 évig voltam benne

hála Istennek már nem fordul elő. Bízom benne, hogy mindannyiótoknak lesz ereje változni és változtatni, ebben rejlik minden!

Puszi: Rockerlányka

Jelentem mi élünk, és a kutyák virulnak!

Úgy tűnik a vércukrommal vagy a pajzsmirigyemmel vagy mindkettővel baj van, és ezért fogyok, ájuldozok, stb... Hétfőre lesz kész minden eredmény, úgyh még nem tudom mi van.

Te hogy vagy?

Többiek? Hová tűntetek? Remélem csak túl jól vagytok ahoz, hogy a gép előtt punnyadjatok :)

Szerintem már az fél siker,ha bevallod Magad és mások előtt is azt,hogy igenis "baj" van,és változtatni kéne.Csak picit a hozzáállásodon kellene talán változtatni,azaz másra kéne irányítani a figyelmedet,hogy ezt az egészet más szemszögből tudd megközelíteni.Egyedül elég nehéz küzdeni,de fontos,hogy meghallgass másokat,még ha negatív dolgokat is mondanak...Rengeteget le lehet szűrni ezekből a visszajelzésekből.

Amúgy Nekem is egy elég nagy küzdelmet okoz az anorexia,és nem csak úgy beszélek bele a nagyvilágba.Sajnos.De én próbálom másként megközelíteni ezt a dolgot,és ez pár éve hellyel-közzel működik,csak sajnos vannak visszaesések.De jó úton vagyok,mert kitapasztaltam jó pár dolgot,ami segített eddig talpra állni,és nem pusztán hetekre.....

Szerintem Neked is szükséged lenne valaki olyanra,aki megért,nem feltétlenül barátnőre gondolok.Talán egy rajtad kívül álló ember tudna pár jó tanácsot adni,hogy mit hogyan kéne esetleg másként csinálnod,hogy ne a "nemevés börtönében" érezd Magad biztonságban és jól,hanem egy teljesen normális,átlagos emberi életben.

Lehet, hogy van abban valami, amit a beletörődésről mondtál. 3 év után, azt hiszem, néha már azt gondolom, hogy ez soha nem lesz jobb. De tisztában vagyok vele, hogy ez nem normális. Nagyon sokszor küzdök is ellene. Vannak normálisabb időszakaim. Én mindössze az előző hozzászólásommal csak azt akartam ecsetelni, hogy az anorexia nem csak a vékony test istenítéséről szól. Legalábbis nálam biztos nem. Én nem szeretek csontos lenni. Nem tetszik a kilógó bordám. Én úgy érzem, hogy a nem evéssel az életem tartom a saját kezemben. Én nem kizárólag a kilók és centik bűvöletében élek. Hanem a nem evés bűvöletében. Minden végigéhezett nap után úgy érzem, legyőztem önmagam. Egy állandó viaskodás önmagammal, hogy végre valóban úgy történjenek a dolgok, ahogy azt én akarom és ne ahogy azt a környezetem diktálja.

Azt gondolod, hogy nem tudom, hogy az életem teszem tönkre? Hogy nem tudom élvezni az élet szép pillanatait emiatt? Azt hiszed, hogy jó ez így nekem és nem akarok változtatni? Nem tudom, mennyivel jobb normálisnak lenni? Vagy azt gondolod, hogy jó kedvemből döntöttem úgy, hogy mától nem eszem normálisan? Tévedsz. Változtatni akarok azóta, hogy realizálódott a betegségem. De képtelen vagyok néhány hétnél tovább "jól tartani" magam. Nem a felkúszó kilóktól ijedek meg elsősorban, hanem a tudattól, hogy már ez is kicsúszott a kezemből és egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam miatta, aminél még az éhség is százszor elviselhetőbb.

Sziasztok!

Majd később írok hosszabban is ok?

Jól vagyok ( most már) pusz nektek!

Szerintem Napsugár hozzászólása igenis érhet valamit,mert megmutatja,hogy lehet másként is élni úgy,hogy közben el tudd magad fogadni.Az élet tényleg nem azért van,hogy a magunk börtönébe zárkózzunk,és mindent megtagadjunk saját magunktól.Vagy ne mondd Ludmilla,hogy Te egy ilyen középutas megoldással (torna,kiegyensúlyozott élet és táplálkozás) nem éreznéd magad jobban!Vagy számodra az az ideális,ha egy szilva után egész nap ezen aggódsz,hogy mi fog történni Veled?23 évesen szerinted ez teljesen normális?

Jó persze,nehéz változtatni meg minden,de ha eleve elkönyveled,hogy ez megváltoztathatatlan tény (mármint az anorexia) akkor soha a büdös életben nem fogsz kimászni belőle!Hidd el,hogy az emberek (pasik,csajok egyaránt) inkább választanák a "füstölt lazacos" kellemes estét,mint egy ana társaságában azt nézni,hogy a lélek csak hálni jár belé....

Ha most ilyenekre vesztegeted el a legszebb éveidet,10-20év múlva a fejedet fogod a falba verni.

Persze ezeket nem bántásként írtam,csak valahogy úgy éreztem,mintha az anorexia "óvó falai" mögé húzódnál,és kicsit bele is törődnél a sorsodba.Ha nem így van,azért pedig bocsánatot kérek előre is:>

Kedves Napsugár! Azt hiszem, el kell különítenünk 2 dolgot egymástól. Más az, amikor valaki azért nyafog, mert 1-2 kiló felesleg van a csípőjén, és a divatos hírességeket követve egyfolytában fogyókúrázik. Na ezek a lányok nem anorexiásak, legfeljebb wannarexiások. Az anorexiásnak aztán mondhatod, hogy mit siránkozik a nemlétező súlyfeleslege miatt, mert az egy ugyanolyan mentális betegség, mint mondjuk a depresszió. A depressziósnak is mondhatod, hogy kelj már fel végre és szedd össze magad, valószínűleg nem sok hatása lenne. Anorexiásnak lenni divatból nem lehet. Én 42 kilósan minden voltam csak szép nem a kihullott hajammal, a kiszőrösödött testemmel és a kilógó bordámmal. Nem tudtam a hasamra feküdni, annyira szúrtak a csontjaim, mégsem ettem 1 nap néhány natúr joghurton kívül semmit. Ennél a betegségnél a külalakod csak másodlagos. Abban nyilvánulnak meg a tünetek. itt minden kizárólag az önmagad feletti kontrollról szól. Ha elvesztem ezt a kontrollt, úgy érzem kicsúszik az életem a kezemből. Muszáj kézben tartanom azt, hogy mennyit ettem!!!!

Szóval csak annyit akarok mondani, hogy a kedves és biztató hozzászólásod egy anorexiás számára annyit ér, mint halottnak a csók...

Finom fustoltlazac vacsorara sok-sok friss zoldseggel,par szem olivabogyoval,pohar minosegi vorosborral leoblitve..valami konnyu desszert is siman belefer..lazito,illatos furdo,majd egy jo szeretkezes utan osszebujva alvas a kedvessel..es kit erdekel az az 1-2 kilo felesleg?

A koverseg egeszsegtelen es csunya,de ha valaki sovany,mint a madarijeszto,az eppoly szanalmas,sot,merem allitani,meginkabb.

Azok a lanyok,akiknek a merleg korul forog minden gondolatuk,mit elveznek az eletben?Mondja mar meg valaki!En is voltam negyon sovany,hat,visszanezve azokat a regi fenykepeket,eleg siralmasan nezrem ki.

Most ott tartok,hogy nincs is merlegem itthon,konditerembe hetente 3-4 szer jarok,de ott is kb havonta jut eszembe megmerni magam.

Sziasztok! Haza jöttem! Fogytam ugyan megint 1 kilót, de most olyan jól beebédeltem, hogy tuti vissza is jött!:) De most nem bánom! 1 hét éhezés után jól esett enni!:)

Kedves depis lány! Nekem nem sok bulimiás ismerősöm van, de a legtöbb azt mondta, hogy ő a hányástól nem tud fogyni, csak nem hízik, annyi "haszna van". Viszont annyira tönkre teszik vele az immunrendszerük, tönkre megy a foguk, a nyelő csövük, hogy mindegyikük azt mondja, hogy nem éri meg. Hidd el, hogy ez olyan, mint egy örvény. Eleinte csak azt hányod ki, amit szerinted fölöslegben megettél, aztán már egyre többet kezdesz enni, gondolván, hogy úgy is kihányod majd, miért ne élvezd az ízeket. Ez viszont óriási zabálásokhoz vezet, amit nem fogsz tudna majd kontrollálni! Nem jól van ez így, csak híznál tőle, a hányás nem jó fogyókúra!A mellékhatásokról nem is beszélve!!!

Sziasztok!

helena - nem tudod anyuddal megbeszélni, hogy szeretnél vega lenni, mert sajnálod az állatokat? Próbáld meg, lehet megérti... :)

Depislány - Tényleg ne kezd el... az életed onnantól fogva egy mókuskerék lesz, mert azon fellül amiket browling leírt, hogy miket okoz, benne lesz a pakliban, hgogy ha a vacsorát kihányod, akkor az ebédet miért nem? És ez szörnyű!!!! A legjobb barátnőm ugyanebbe a hibába esett bele... csinálta a fogyókúrát, és mire leadott x kilót, feladta, és inkább hányt! Nagyon nehéz kijönni belőle! Én sem tudok, sajnos, egyedül nem megy...

Jajj olyan jóü buli volt tegnap, annyira jól éreztem magamat. De jelenleg nem vagyok valami jól, :S lehet hányni fogok :S

Szia, Helena!

Mi a baj a hússal?

elegem van... egy kisgyerekeknek való tányérnyi levest ettem, és a gyomrom feszül. legszívesebben mennék hányni, de nem teszem, mert anyámnak így is elege van már belőlem, és tuti meghallaná, hogy hányok.

volt egy 5 hónap, amíg nem ettem húst, itthon nehezen tudtam/tudom megoldani, hogy ne egyek húst. anyám tuti ki kenne rám akadva, de én nem akarok húst enni. minimálisra csökkentettem a húsevést itthon, de én még annyit sem akarok. szerintetek hogy mondjam meg anyámnak, hogy lehetőleg elfogadja? :S félek, hogy mit fog lépni rá...

Depislány!

Igaza volt mindenben Browningnak,abban a hsz-ben minden benne volt!

Nekem az jutott eszembe,ahogy olvastam a soraidat,hogy addig ne hidd,hogy akárki is el fog Téged fogadni,egészen addig,amíg Te saját Magaddal nem leszel úgymond jóban!ÉS ez súlytól független,ezt aláírhatom.Nekem husibban 100ezerszer több barátom volt,mint vékonyan.És nem a súlyom lapján ítélik meg a legtöbbször az embert,hanem a belső értékei,lelki harmóniája miatt,amit áraszt magából!Ha ezek hiányoznak,fogyhatsz akármennyit!

Most képzelj el egy óriási tapsvihart, egy kis kutyalihegéssel fűszerezve!

Zseniális vagy! :)

szerintem tedd azt,hogy leteszel a "hánytatós-project" megvalósításáról.nem praktikus.egyáltalán nem.vicces,hogy mindenkinek el kell ezt magyarázni.csak gondold végig.hánysz.utána nem vagy rosszul?de.nem szédülsz?de.nem fuldokolsz (akár csak minimálisan is) közben?de. tehát->egyszerű logika,és tény.:azért szédülsz,mert a fejedbe tolul a vér, nemcsak a lehajlástól,hanem az erőlködéstől(nekem már volt,hogy elkezdett vérezni az orrom anno...),a szívedet rohadtul megterheli,bármikor szívrohamot okozhat.ha sokat hánysz kiürül a szervezetedből a kálium(és magnézium és mér egy csomó fontos ásványi anyag és vitamin...) a káliumhiány pedig szívmegállást,szívgörcsöt okozhat.a torkod kapar hányás után.és ez mindig csak rosszabb és rosszabb lesz.elpattanhat egyszercsak egy ér a torkodban is és megfulladsz.a gyomordat szétmarja a gyomorsav.gondold át!az a sav,ami szétmarja,lebontja a kaját,ha rossz helyre kerül elkezdi lebontani a Te testedet is!(NEM a zsírt)a fogaidnak búcsút is mondhatsz...

soroljam még? szép jövőkép.nem?egyszerűbb,ha ugyanolyan kitartó vagy,mint eddig is voltál,és nem mész tovább az elsődlegesen kitűzött célnál,hogy "na még egy 5kiló mínuszt!",mert sok5kg az nem egészséges...

legyél büszke arra amit eddig elértél,ne cseszd el a jövődettúl nehéz kijönni a bulimiából,anából...komolyan.ne próbálj hányni,ha nem akarsz lassú és szar halált.szép is ám a budi felett meghalni, a saját hányásodba ájulva...

Sziasztok!

Húúúha..Most írok elősször ide..:)

18 éves vagyok és én valóban súlyfelesleggel rendelkezem. Kb. 15-20kg. Elhatároztam, hogy lefogyok. 3 hónap alatt sikerült is megszabadulnom 10 kilótól. (Persze, ezen felül van még a 15-20kg.)

Egy hete újrakezdtem a diétázást ami abból áll, hogy nem eszem kenyeret és főtt kaját sem. (Ami nem túl jó.) Nem eszem sokat egy nap, és ezért azt várom, hogy "Puff" egyik napról a másikra lemegy rólam 10 kiló. Persze valahol legbelül tudom, hogy ez nem így van, hogy ehhez idő kell, de mégis mindennap belenézek a tükörbe, és elszomorít a tudat, hogy semmi nem változott. Igazából nekem semmi bajom azzal, hogy duci vagyok, de úgy veszem észre, hogy másokat zavar. Számomra pedig nagyon fontos mások véleménye. Tudom, hogy ez sem jó, de nekem fontos, hogy mások mit gondolnak rólam. Az utóbbi 2 napban csak az evésen jár az eszem. Lehet, hogy azért van, mert ugye diétázom, és bennem van az a tudat, hogy ma alig ettem valamit, szóval muszáj ennem. Ezért tegnap is és ma is elkezdtem "Nassolni"...:S 2 nap alatt "Befaltam" egy üveg kakaót..:S Persze utána meg is bántam. Mentem is, hogy "Könnyítsek" magamon. (Mivel mostanában ezen nagyon sokat gondolkodom..Mármint, hogyha kipróbálnám a hánytatást, akkor talán hamarabb lemenne rólam a felesleg.) Meg is próbáltam, de nem igazán értem el a célom. Csak töredékét láttam viszont az aznapi étkemnek. Ahogy itt olvasgatom a fórumot, nem azt az érzést kelti bennem, hogy "húú inkább mégsem próbálom meg", hanem méginkább szeretném kipróbálni, (Mármint a hánytatást) mert hátha így sikerül még szeptemberig leadnom a kilókat. Nem tudom..Biztos vagyok benne, hogy ennek lelki oka is van..Önbizalomhiány, unalom, stressz. De mégis..Úgy érzem, hogy így elérhetem a célomat és végre mások is elfogadnának. Nem tudom, hogy mit csináljak..:S:(

Sziasztok!

Olvastam,hogy nagyon sok mindenki van a mélyponton,illetve sokaknak az ismerősüknek vannak evéssel kapcsolatos problémái.

Ha esetleg egy kis segítség kellene,olvassátok el az adatlapomat.......

Sok kitartást Nektek,és soha ne adjátok van,én hiszek abban,hogy igenis van kiút ebből az egészből!