A gyerekek látják a szellemeket? (tudásbázis)
igen ugyanaz, de a tudomány már megállapította miért működik így...miért fontos az ember lelkének a vallás éa spirituális dolgok.
az, hogy a halálom után mi lesz így is úgy is kiderül... bár sztem semmmi
lehet, hogy középkori, mert akkor még szembe mertek nézni az emberek az életen túli világgal is...és beszéltek róla, ami a mai technikai és művi világban eltűnt...
majd halálod után azért ne lepődj meg nagyon...
nem, de ez a téma, olyan középkori....
én tudom, h. kiskoromban mennyi mindent képzeltem, pl egy rosszul glettelt fal barázdái egész megelevenedtek éjjel, mikor csak a hold világított. ez egy kislámpával orvosolható.
én épp a hétfejű sárkányban hiszek, meg hogy én vagyok a királynő, akit elrabol...
így még nem tesznek velem semmit
de ha emiatt hat lakattal bezárkózom zaklatom a hatóságokat, hogy védjenek meg a szörnyű sárkánytól, csörgőket szerelek, hogyha bárki bejön halljam elessen, és romlott májat szórok szét a lakásban, hogy a szagtól elmeneküljön, akkor azért bevisznek a pszichiátriára, és kapom ám az antipszichotikumokat életem végéig
No comment...
Mindenki azt gondol és abban hisz, amit és amiben akar.
Látod, mi mindenre jó a só?! :)))
örülünk, hogy megszűnt:))
Sót a hangyák ellen szoktam :)))))) lehet hogy eddig ez a szellemek ellen is jót tett? mert kb. 1 éve hangyairtóra tértünk rá.
a gyertyázás óta megszűnt a pici félelme a saroktól és a mutogatás is.
Kedves Cinka és Jázminka!
Egy ezotériában jártas embert megkérdeztem erről a dologról aki a következőket tanácsolta:
1.a lakás minden sarkába egy-egy gerezd fokhagymát kell lerakni 5-7napig vagy
2.végig kell sózni a padlókat a falak mentén és az összes sarokba egy-egy mécsest kell égetni, amíg el nem alszanak maguktól (le nem égnek teljesen).
A lerakott sót 5 nap után fel kell takarítani, de az összegyűjtött sót nem a lakás vagy ház szemetesébe dobni, hanem a lakás vagy házon kívülre!!
Egy próbát megér, hátha segít!
Köszi,kedves,hogy ezt mondod.Hát,nem egyszerű az élet,főleg ha ilyen"szellemesek" vagyunk.Én is olvasgattam a fórumon,és teleszaladt a bugyi...
Azt hiszem,marad a gyertya!
nagyon helyes család vagytok, a picilány tiszta apukája! :)
nekem 2 lányom van és sokszor én is el tudnám őket rakni a feneketlen kútba, de aztán jön egy jó pillanat és megint oké egy darabig :)))
2 halálközeli "élményem" csecsemőkoromra esett ,azokra így tudatosan nem emlékszem, a másik kettőre igen és valami nagy-nagy nyugalom öntött el, közben pedig éppen elvéreztem...de nem féltem, nem fáztam, csak nyugodt voltam...és érdekes, ennek ellenére én is félek a haláltól, éjjel mostanában levegőért kapkodva ébredek és nem bírok már rettegés nélkül megnézni egy horrorfilmet, pedig régebben meg se kottyant...sokszor foglalkozom az öngyilkossággal is, de pont a besz.ariságom miatt nem teszem meg...komplett hülye vagyok, tudom...
most olvastam, hogy tényleg nem érdemes házilag "szellemeskedni", ahogy itt is figyelmeztettek, mert még jobban elszabadíthatjuk őket...jajistenem, ettől megint begyulladtam..
de ez is a csontomig fagyasztott, hogy a kisgyerek látta az ágy mellett őket.
Sziasztok! az 5 éves fiam renszeresen villanyt kapcsoltat, retteg a sötéttől. 2,5 éves volt, mikor hetekig "vendégeink" voltak. Csak a kicsi látta. Minden este beszélgetett hozzájuk, ha rákérdeztem kivel beszél, mutatott egy adott irányba. Kérdeztem, hogy mit lát? Mondta, hogy bácsit és egy nénit. Állnak az ágy mellet és minket néznek. Azt mondta, nem bántanak anya, csak ott vannak és néznek. Hetekig nem tudtam aludni, kértem a kicsit, hogy ne figyeljen rájuk, játszon egyedül, aztán abba maradtak a látogatások.
Nekem is voltak rossz élményeim gyerekkoromba, akkor édesanyám legyintett, hogy csak kitalálom. Azóta rájöttem, hogy azért legyintenek a szülők, mert maguk is félnek.
Esetleg jártas vagy ebben a dologban,vagy hallottál már rossz dolgot a házi szelleműzésről?
(Őszintén szólva remélem nem,mert akkor jobban becsinálok!)
Érdekes amit írsz,nekem is lett volna "lehetőségem" meghalni,de maradtam...
Ezért is gondolom,hogy van őrangyal,és az a mamám.Vagy legalább is bízom benne.De nem tudom te hogy voltál vele -amikor megúsztad a számadást- én borzasztó depressziós voltam és iszonyatos halálfélelem volt rajtam.Mostanság megint előjött ez a gondom.Nem tudom miért.
Kipróbálom ezt a gyertyázást,bár az uramnak hogy magyarázom ezt el,nem tudom.Szerinte ez baromság...
Mármint a szellemek,meg szelleműzés.
Mindegy,én megpróbálom!
Ha találsz valami okosat a neten,szeretném ha megosztanád velem!
Hát a te írásod is hátborzongató! Szerintem próbáld ki a gyertyaégetést, nálam is ég folyamatosan az elmúlt pár napban. Este, ha eloltjuk, akkor a kislány kezdi újra az odanézegetést és mutogatást, amitől a hideg kilel már! Lepakoltunk mindent a szekrény tetejéről, de azóta is csak nézi azt a helyet, bámulja a látszólag semmit!
Már szelleműzők módszerei után kutatok a neten, azt se tudom, nevessek-e vagy sírjak ezen!
De pont ma olvastam a megyei lapban, hogy Angliában egy helyi hatóság fizetett ki egy szelleműzőt, mert állítólag egy tulajdonukban lévő bérházban szellemek garázdálkodtak! Ha már az angolok is... :)
Az őrangyalt én sem érzem konkrétan, de nekem életemben 4x is meg kellett volna halnom minden emberi számítás szerint...és megúsztam mindet, egészségesen felépülve! Úgy, hogy nem is akartam és akarhattam. Érdekes ez is...
Olyan borzasztóan érzem most magam attól,amiket olvastam tőletek!
A 4 éves fiam rendszeresen beszél nekem a szellemekről,meg hogy fél tőlük.Többször előfordult,hogy éjszaka kiabált,bementem,felkapcsoltam a villanyt is,és a gyerek nézte a plafont,csapkodta a kezét,húzta a fejét és azt mondta:anya te nem látod hogy itt vannak a zöld szellemek?
Az utolsó alkalom óta csak éjjeli fénynél hajlandó aludni,amit a kis arca elé tesz (egy hosszabbítóba van bedugva).
Szerintetek butaság?Mert én nem hittem el neki,próbáltam megnyugtatni,hogy csak álmodja ezeket.De a szellemekről naponta akar beszélni,hogy honnan jönnek?-meg ilyenek.Mit mondjak neki?
Egyébként lehet,hogy hülyeség,de amíg meg nem született a lányom,meggyőződésem volt,hogy nagymamám szelleme vigyáz rám.Aztán hazajöttünk a kórházból,és nem érzem,hogy itt lenne.A lányom szemei viszont olyanok,mint a nagymamáé volt.
Vagy talán most tudtam őt elengedni?
A gyerekekkel minden este imátkozunk,és a nagyfiam az ima után még megkéri az Istent,hogy "A gonoszokat takarítsa innen el."
Szerintetek mit csináljak? Égessek én is gyertyát?El fog ez múlni?
Miért nem érzem az én őrangyalomat?