A gyerekek látják a szellemeket? (tudásbázis kérdés)
Édesanyám mesélte:
2 hónapos voltam / ma már 34 éves /, mikor egyik éjszaka szoptatás után anya betett a kiságyamba, mely a szobájukban volt. Épp csak elaludt, mikor ma sem érti miért,kinyitotta s szemét és azt látta hogy egy nagyon idős, fejkendős nő kapaszkodik a kiságyam rácsába két kézzel, és engem néz. Lassan anya felé fordította a tekintetét, mire anya elkezdett sikítani.
Berohantak a szobába a nagyszüleim is, s anya mesélni kezdte mit látott./ az idős nő fejkendője mintájára, megkötésének módjára is pontosan emlékezett/. Nagyapám kiment a szobából és elkezdett sírni. Azt mondta ez az ő nagymamája volt, s ebben a fejkendőben temették el az 1800-as években.Utána még hetekig pontban éjfélkor megrázkódtam és pont fél 1-ig üvöltöttem. Majd amilyen hirtelen elkezdtem sírni, fél óra múlva pontban elaludtam.
Azóta is érzem, hogy valaki mindig figyel, már megszoktam nem zavar.És olyan mintha ezt a "valakit ismerném".
Mai napig minden este éjfél körül az ágyam fejrészénél hallok egy koppanást. Se többet se kevesebbet.A férjem-ki ateista és semmi túlvilági dologban nem hitt sokáig- már 11 körül szól, hogy hamarosan üdvözölnek minket. És így is van.
De nem félek.
Történtek még velem furcsaságok az elmúlt években-már felnőtt koromban, de kissé hosszú lenne leírni. A ma már halott családtagjaimat kértem ha már együtt vannak-haláluk után-üzenjenek. Mindig kaptam üzenetet, ami félreérthetetlen és megmagyarázhatatlan.
Kisfiam 20 hónapos. Őt szeretném ezektől a dolgoktól megkímélni, szeretném ha ő ezeket nem élné át. S bár mint írtam nem félek, de most is borzongok, s érzem valaki mögöttem áll és figyel.
Valahogy úgy érzem az az 1800-ban elhunyt idős hölgy-az üknagymamám.
nem tudom ez az egész mi, de hogy valami van-az biztos.
Sziasztok!
Sajnos én is nap mint nap szembesülök a kisfiam révén hasonló dolgokkal. Legkisebb gyermekem (aki nemrég töltötte az öt évet), kb. két és fél éve tapasztalunk furcsaságokat...ugyanis akkor költöztünk a jelenlegi házunkba. Azt hittük, hogy a változás viselte meg, mivel a költözéskor két és fél éves volt. Napokig elbújt (szekrénybe, fotel mögé, ágy mellé), mindig ugyanabban a szobában, és mindig ugyanarra mutogatott. Ha közelebb vittük a mutatott helyhez, akkor ki akart ugrani a karunkból, visítozott, ha leraktuk pedig elszaladt és ismét elbújt....láthatóan nagyon félt. Ha megkérdeztük tőle, hogy mi van ott? lát-e valamit? akkor annyit mondott, hogy "néni", "ott", és hogy "fél". Nem tudtuk mire vélni a dolgot, s kíváncsiságból megkérdeztük a szomszéd bácsit, hogy történt-e haláleset ebben a házban... és nagy meglepődésünkre azt a választ kaptuk, hogy "igen".
Az előző tulajdonos, egy idős néni, épp ott, abban a sarokban, egy fotelben, tévénézés közben halt meg, állítólag álmában infarktust kapott...de ezt nekünk korábban senki sem mondta. Ráadásul miután megtudtuk a szomszédtól, hogy valójában mi történt, soha nem beszéltünk róla a kicsi előtt, tehát nem hallhatta...mégis "nénit" mondott és épp ott mutatta, ahol meghalt.
A házban sokszor vannak furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok: pld. kulcscsörgés, mintha valaki be akarna jönni a házba (s mikor megnézzük, senki sincs ott), aztán esnek le különféle dolgok szekrény tetejéről, polcokról, a villanyégőről már nem is beszélve....azokat nálunk hetente kell cserélni...mivel vagy kiégnek (új égők), vagy kipukkannak...és még sorolhatnám.
A kisfiam pedig rendszeresen kínálgat számunkra "láthatatlan embereket" étellel, itallal, s mivel nem veszi el tőle senki, vagy lerakja a tálcával, tányérral a földre vagy a fotelba...
Az egyik húgom szomszéd bácsija meghalt (azt nem tudom, hogy otthon-e vagy kórházban), de mikor a húgoméknál voltunk, a kicsi nem akart bemenni a panellakás ajtaján (közvetlen mellettük van a másik ajtó), akkoris visítozott, mutogatott, mondogatva, hogy "bácsi"...mire a húgom közölte, hogy hát valóban meghalt a szomszéd bácsi...
A másik húgoméknál pedig a szobába nem akar bemenni....ahol a húgom szintén tapasztal ilyen égőféle dolgokat és tárgyak leesését. Sőt, a húgom azt mondta, hogy egyedül volt otthon, a konyhában újságot olvasott, az ablak is zárva volt, még huzat sem lehetett....és hátatfordított egy pillanatra az asztalnak, s mikor észrevette, akkor az újság ellapozódott...pedig ő nem nyúlt hozzá.
Aztán visszalapozta oda, ahol folytatni akarta az olvasást, majd ismét felállt, majd vissza-visszanézett, hogy az újság nem lapozódik-e el ismét. Amíg nézte, addig nem is történt semmi...aztán mire vissza akart ülni az asztalhoz, már megint nem ott volt kinyitva az újság, ahol hagyta...amin nagyon-nagyon meglepődött...hogy és ki és mikor lapozhatta el...
Volt olyan, hogy a kislánya egyedül volt abban a szobában, és az ágyon ülve játszott (amelyikbe az én kicsi fiam nem akar bemenni), és az erkélyablakra mutogatott, majd kiszaladt az anyukájához, hogy egy néni figyeli őt az erkélyről...s mikor megkérdezte tőle a húgom, hogy mondott-e neki valamit, vagy csinált-e valamit a néni, akkor annyit mondott, hogy csak nézi, és mosolyog...
Azt is mesélte a húgom, hogy egyik éjszaka félálomban volt, és az utcáról beszűrődött a fény a falon pedig két gyermek árnyék rajzolódott ki.
Mivel neki is két gyermeke van, azt hitte, hogy ők mentek ki a szobából a vécére este, s azért mentek ketten, mert féltek, és kikísérte egyik a másikat, mert nem akartak neki szólni, lehet azt hitték, hogy alszik....hát nagyot tévedett....mert rákérdezett ugyan, hogy "Ti vagytok?" és hogy "Hová mentek? Vécére?" mikor nem válaszolt senki, akkor nagyon meglepődött, hogy miért nem....s az ágyak felé nézett, hogy meggyőződjék, valóban a gyerekei mentek-e ki... Hát akkor ijjedt csak meg, mert a gyerekei ottfeküdtek mind a kettő az ágyban, és aludtak.
Az én kicsi fiam pedig egyre furábban viselkedik...sokszor napközben is látja az embereket, de főleg este, éjszaka fél. Nemrég a temetőben jártunk, hogy közeli hozzátartozóink sírjára virágot vigyünk. Akkor velünk volt a kicsi is...bár ne vittük volna magunkkal! Már a kapun sem akart bemenni...aztán pedig néhány méterrel a bejárattól földre vetette magát, mindenféle forgatta a fejét, mutogatott jobbra-balra, mondta, hogy "nénik, bácsik", és mindenáron ki akart menni a temetőből. Visítozott, egyszerűen nem lehetett megnyugtatni...így kénytelen volt a férjem kivinni a temetőből, én pedig egyedül mentem a sírokhoz.
Azóta nem visszük magunkkal ilyen helyekre...
Néhány hete egy rokonunk halt meg, akinek a temetésén résztvettünk. Az előzőek miatt nem akartuk a kicsit bevinni, ezért a férjem és a kislányom kintmaradtak a temető előtt a kicsivel az autóban. Nem is láthatta sem a ravatalt, sem a koporsót, és nem is tudhatta, hogy nő az illető, akit temetnek. Aztán nagyon meglepődtem, mikor a férjem a kicsivel megállt mellettem épp akkor, mikor már a koporsót engedték a földbe...kérdeztem a férjemtől, hogy miért hozta be a kicsit, és kértem, hogy vigye ki.... Azt mondta a férjem, hogy a kicsi akart mindenáron bejönni a temetőbe, pedig ő nem akarta behozni, mert félt, hogy ugyanúgy fog viselkedni, mint akkor, mikor az itteni temetőben... De mutatta neki a temetőt, és a kezét megfogva húzta, hogy vigye be... Aztán a sírnál is nagyon furán viselkedett, amit én nagyon restelltem, szégyelltem a rokonok miatt...remélem nem vettek észre semmit....ugyanis a kicsi a sír felé nézett, és mosolygott...mutatta, hogy néni, és integetett...
Ma pedig az oviba, ahová egyébként nagyon szeret járni, nem akart bemenni, a folyosón "mumus bácsit" látott, és nagyon megijjedt, félt. Nem hisztizett, nem feküdt a földre, csak egyszerűen elbújt az öltözőszekrényéhez és sírt, mutogatott a folyosóra, ahol épp akkor nem volt senki...
Végül az egyik óvónéni jött ki, és ő vitte be ölbe a kisfiamat. Egyébként az ovi udvaránál megy el egy forgalmas vasúti járat, ahol nemrég halt meg egy ismerősünk...
Mivel mi nem látunk senkit, semmit, de a furcsaságokat mi is tapasztaljuk, sokszor már nem tudom, hogy mit is gondoljak... Van úgy, hogy már én is félek, de úgy teszek, mintha nem, hogy ne lássák rajtam a gyerekeim... És a férjem, aki mindenféle ilyen dolgot lehetetlennek tartott, már egyre inkább kezdi hinni, hogy valóban vannak nálunk szellemek és hogy a kicsi fiunk látja is azokat...
A húgom mesélte, hogy az egyik barátnője sem hitt ezekben a dolgokban, aztán mikor körülötte is furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok kezdtek történni, akkor felkeresett egy ezzel foglalkozó embert, akinél háromszor járt...s azóta megszűntek ezek a furcsaságok...és sokkal nyugodtabb lett, megszűntek a félelmei... Az az illető mesélte, hogy öt ember lelke, szelleme volt az ő testében... de nem mondta el mindegyiket, csak kettőt említett, az egyik a lány édesapja volt (aki már meghalt és nem is említette még véletlen sem az illetőnek), a másik egy állat, de azt nem mondta, hogy milyen... Elmondta neki ez az ember, hogy a gyerekeknek átlagosan kb. ötéves korig (vagy kicsit tovább) van meg az efféle képessége. Általában elmúlik de van olyan, akinél felerősödhet... Azt mondta, hogy a gyerekek általában természetesnek veszik, hogy ők látják ezeket a dolgokat, azt hiszik, hogy ez normális, és hogy mindenki más, mi, szülők is látjuk azokat, ugyanúgy mint ők...ezért nem beszélnek róla...ill. csodálkoznak, ha mi nem látjuk... De ha kinevetjük őket, vagy "hülyének" nézzük, akkor maguk is azt hiszik, hogy ők a furcsák...és hogy képzelődnek...mert belebeszéljük, hogy nem láthatnak "olyat"...
Bocsi, ha túl hosszúra sikerült....
Jó, hogy mások is leírják, megosztják tapasztalataikat, véleményüket.
Akik pedig nem hisznek benne, az nem azt jelenti, hogy ezek a dolgok nem is léteznek...csupán ők "még" nem érintettek ebben a témában vagy "még" nem tapasztaltak ilyen vagy ehhez hasonló dolgokat...
Határozottan: IGEN!
Az én gyermekem a mai napig érzi a jelenlétüket:(
Sziasztok!
Szerintem is látnak a gyereke szellemeket!
Az én nagyobbik fiam is kb. 1,5 éves lehetett, amikor a szobájában egy pontot nézett állandóan! Oda mosolygott!
Ült a szoba közepén és beszélt "valakihez", holott én senkit nem láttam! Számomra tök egyedül volt! De szerintem volt ott valaki, akit csak Ő látott! Akkoriban volt egy macskánk, aki szintén ugyanarra a pontra volt érzékeny: fújt és menekült is, mikor kíváncsiságból közelebb vittem a helyhez!
Amikor ez az eset történt, utána jó pár hónapig voltak furábbnál furább dolgok!
Mi sík vidéken lakunk, nem szokott a föld megmozdulni, de a csillárnak akkora kilengése volt, hogy csak néztünk! Magától hullottak le a dologok: gyufásdoboz a szekrényről, kép a falról, ledőlt a cserepes virág a tartóról kaspóval együtt meg ilyenek(magas helyen volt, ahol nem a gyerek piszkált a, el sem érte!). A videó is nem egyszer kapcsolt be magától az éjszaka kellős közepén, pedig kazetta sem volt benne, csak búgott!
Aztán egy idő után elmúlt! A fiam már nagyobb, 7 éves lesz, de nem emlékszik semmire!
Volt nem egy olyan éjszaka, hogy ordítva jött át a mi szobánkba, hogy egy fekete kígyó van a szobájában, aminek piros a szeme(!) és Ő nagyon fél tőle! Hiába kapcsoltunk neki éjjeli lámpát, nem akart ott maradni nagyon sokáig! Mi azzal magyaráztuk, hoyg a szőnyeg a szobában piros alapon fekete hullámcsíkos, de lehet, hogy más látott! Még ugyanaza szőnyeg van, de már nem riad éjjel, de az ágyát másik helyre tettük át! Azóta nincs gond az alvással!
A kicsi 11 hónapos, ő is lát valamit, de már annyira nem foglalkozok vele! Ő is mosolyog a semmire, nyújtja a játékait.
Nem tudom, minek köszönhető ez az egész!
Amikor kezdődött, előtte lett a szomszédunk öngyilkos, a házunk melletti kis épületben akasztotta fel magát! A konyhából pont rálátok az említett épületre!Minden alkalommal megborzongok tőle! Ha ilyen dolgok történnek, mindig Ő jut az eszembe! Lehet, hogy Ő lenne még itt??? Ki tudja!
Esténként a párommal olyan érzésünk van, mintha valaki mászkálna kint az udvaron, így bezárunk minden külső ajtót! Tudom, hogy egy szellemet nem akadályoz meg egy ajtót, de ezzel kicsit megnyugtatjuk önmagunkat! Néha én is érzem, mintha valaki figyelne és a hideg futkos a hátamon a gondolattól!
Én is szoktam gyertyát gyújtani, a fiam(nagyobbik) szinte foggal-körömmel ragaszkodik hozzá! Lehet, hogy még lát/érez valamit/valakit???
Lehet, hogy idiótaságnak hangzik, de amit mi nem látunk, azt még a gyerek láthatja! Csak nem érti, miért mondjuk mi felnőttek azt, hogy nincs is ott semmi, mikor ő határozottan látja, csak mi nem!
Jártam én is így,majd frászt kaptam!
De kiderült a baj forrása,meázott az elemnél valamitől.
Ja, és ott kisgyerek sem volt, aki esetleg hozzányúlt volna. Persze, lehet, hogy csak megbolondult, és azért szólalt meg. Ki tudja?
De csak akkor egyszer bolondult meg?
Nekem anno a legelső barátomék háza, egy tömegsírra épült. A szomszédjuk, pedig a templom volt. Hát nem szívesen töltöttem náluk az éjszakákat!
Egyszer nagyon megijedtünk! Egyedül voltunk otthon éjszaka, és éppen a Poltergeist című filmet néztük, amikor is a film küzben, pont éjfélkor megszólalt a konyhában, ilyen rádiós óra. Valami zene kezdett el szólni. Hát mind a ketten betojtunk, majdnem szó szerint is!!!
Aztán erőt merítettünk, egy együtt kimentünk megnézni, nem az anyukája jött-e haza. De nem. Senki? nem volt rajtunk kívül a házban. Hozzá teszem, azelőtt, és azután sem fordult elő, hogy magától bekapcsolt volna a rádió.
Sziasztok!
Mi temető fölött lakunk és van két gyerekem. Ha valahol, hát itt biztosan vannak szellemek. Ráadásul amikor a házakat építették itt, nem bántak túl tisztelettudóan az elhunytakkal. Először én is gyertyát égettem, biztos, ami biztos. A kislányom (8 éves) szokta mondani, hogy időnként van itt egy néni. Elrohantam a templomba, kértem szentelt vizet és olajat és minden ajtóra és ablakra rajzoltam egy keresztet, és közben kértem Istent, hogy szabadítson meg bennünket minden gonosztól. Akkor érzékelhetően könnyebb lett a levegő, jó volt otthon lenni, olyan volt, mintha mázsás terhek alól szabadultunk volna föl. Azóta időnként megismétlem és nincs is semmi gond. Esténként imátkozunk és kérek Istentől védelmet mindannyiunkra. Ajánlom, mert bevált, a gyertya azóta is ég, mert általános tisztító hatása van és megnyugszom, ha mellettem van.
sztem mondjuk nem voltam bunkó...
alapvetően... nem hiszem, hogy valaha azt gondolnám, hogy igaziból szellemeket láta kismanóm...
na mindegy
ki is keveredek
m
Ha ilyen nagyon értesz mindenhez,és majd a te gyermekeddel is előfordul hasonló (mert miért ne?),kíváncsi lennék mivel magyarázol meg majd ehez hasonló megfoghatatlan dolgokat.
Mert én sem hittem ilyenekben,de mostmár igen.
Szerimtem ahogy ide keveredtél,úgy keveredj innen ki...
nem tudom hogy kerültem ide ez igaz...
de eszkimókat ne keverjük a szellemekkel, se a mamutot, dodó kacsát, kardfogú tigrist, mert hiszem, hogy éltek...
A gyerekekre különösen jellemző a mágikus-misztikus gondolkodás, a fokozott érzékenység és fantáziatevékenység. Úgy néz ki, alapból így vagyunk programozva.
Persze, jó lenne a riasztó is, de akkor meg amiatt nem tudnánk aludni ;-)