Miért van az hogy aki 50 évet élt, és abból 49-et boldog volt azt sajnálni kell, aki100-at élt és abból99-et szenvedett, irigyelni kell? (beszélgetés)

Ez a "kell" ilyen formában tényleg nagyon furcsa!

Erre a megállapításra miből jutottál?

Nekem addig, ameddig nem szorulok mások komolyabb segítségére.

Kell? Senkit nem sajnálok és nem is irigyelek

Jó nagy és érthetetlen marhaságot feszegetsz!

Így már világosabb. Az van, hogy egyesek azt hiszik, hogy tudják a tutit, és meg is mondják, ha alkalom adódik. Én is ismerek ilyeneket, és inkább kerülöm őket. 😄

Nem értem a kérdést.

Egyetértek.👍

Igen. Én is erre gondoltam

Dehogy KELL irigyelni bárkit is. Én 40+-os vagyok, de ha most meghalnék sem zavarna, mivel már mostanra is többszörösét éltem annak, mint amit más egy élet alatt sem él meg. Nem biztos, hogy aki sokáig él, annak jó élete van/volt, sőt.

Ezt megérzésekből raktad össze?

Hát igen. Anyai nagymamámat egy fejkendős öreg néninek láttam, a sírkövén meg az áll, meghalt 73 évesen. Ma egy 73 éves nyelvet tanul, sportol, unokázik, túrázni jár, tele van tervekkel. Ma 40 évesen még halogatható a szülés, mert vannak mesterséges segítségek, bár e téren a biológia sajnos nem változott. Szerintem a krónikus betegségek kezelésén folyamatosan dolgoznak, mindig van valami új, jobb. Talán a rákra is lesz, azt mindig "felfedezik', aztán nem lesz belőle semmi.

Én azon gondolkoztam, hogy bár a várható élettartam nő, azért a biológia nem változik olyan gyorsan. Az ember mondjuk 35 éves kora körül van a "csúcson". Aztán sorra jönnek az egészségügyi problémák. Ami nem volt gond 100 éve, mert akkor a várható élettartam 45 év volt. De ha majd 100 évig élünk, akkor leélünk plusz egy életnyit, mint az elődeink, de a hosszú B oldal mind jóval a biológiailag optimálison túl lesz. Ennek kapcsán felmerült bennem, hogy a hosszú élet milyen szintig kívánatos.

kimaradt egy nem a vége felé. :)

Sokan az "azt mondták"-ra úgy gondolnak, mint egy kőbe vésett szabályra.

Na de akkor érted mire gondolok. Akinek jut bőven idő de rossz minőségű azt is lehet sajnálni. Aki meg hosszú és boldog életű volt, vagy rövid és boldogtalan ott egyértelmű lenne a válasz, ha valóban úgy van. Hiszen mint mondtam a látszat néha csal, és az élet tele van jó és rossz meglepetésekkel.

Nem tudom. Miért, szerinted mi a válasz? Nagyobb divat mártírkodni mint örülni? Vagy hőssé lehet válni netán? Vannak hősök, akik feláldozzák magukat valakiért. De aki csupán azért okoz magának fájdalmat és bánatot hogy megmutassa hogy milyen szívós, annak valami nincs rendbe a fejébe (már bocsánat) .

Szerintem ezzel csak annyi van, hogy az emberek általánosságban ragaszkodnak az élethez, és hosszú élet = jó, rövid élet = rossz. Ezeket nem kell túlgondolni, ha valaki meghal, az szomorú, sokszor mondják megnyugtatásképp egymásnak az életben maradottak, hogy hjajj legalább jó élete volt, ezzel szerintem senki nem egy visszavonhatatlan és 100%-osan igaz kijelentést kíván tenni... Ha meg valaki fiatalabban hal meg, akkor azért szokták sajnálni, mert nem jutott neki több idő.

A barátaim. De igazad van amúgy, tényleg nem ér annyit

Szerintem te is tudod a választ .

Mert így mondták nekem hogy kell. Mármint az elhunytnak mindegy, akikkel vitatkozik, azokat idegesíti. A másik szöveg, amire ugrok, az a: "jó élete volt, meg a rossz élete volt" jellegű szövegek. Pedig ott nem mondják hogy kell bármit is, hiszen a kicsit rosszt is irigyelhetik, mondjuk akinek nagyon rossz élete van. És a nagyon jó is lesajnálhatja az enyhén jót. De miért egy másik ember dönti el valaki nevébe, aki már meg se tudja védeni az álláspontját. Lehet hogy csak jónak tűnt, vagy rossznak, de ez csak látszat volt esetleg. Mindenki maga érzi azt is hogy most milyen az élete, és vagy megmondja vagy nem. Ha hazudik, az az ő dolga, de a többi ember nem tudja bebizonyítani sose hogy a másik mit érzed belül, még halála után sem. A másik meg az, hogy kinek mi a jó. Ki élt eddig már most többet fiatalon mint egyes nyugdíjas, és mennyi élmény vár még rá azt se tudjuk. Továbbá azt se hogy ezek az események jók lesznek e, vagy egyáltalán az e aminek látszik. Jó most nem történik ezzel tragédia hogy azt mondják hogy kell, úgyse azt csinálom, csak idegesít és kiírtam hátha más is így van vele.

A kérdést sem értem. :D Miért kellene kötelező jelleggel sajnálni vagy irigyelni bárkit? Ki szerint? Ha mindegy hogy mit gondolnak, miért idegeskedsz rajta?

Dehogy kell.

Pláne ez a kell szó idegesít. Amúgy meg mindegy hogy én vagy ők mit gondolnak. Akinek az életéről szó van, csak ő tudhatta hogy ez jó volt e így neki vagy sem. Persze ha valaki alá tudja helyétálló erős érvekkel támasztani, na arra befizetek.