Rákosnak lenni, élni akarni! (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Rákosnak lenni, élni akarni!
Nili!
Ne kérj bocsánatot, nem tettél semmi rosszat.
Tanulj Jozsutól, állj ki magadért, kérj segítséget, de ne alázd magad, ne szégyenkezz, nincs miért. Ezzel csak rontasz a lelkiállapotodon.
Drága Enisa!
Én is úgy gondolom,hogy el kell neki mondani,de most lesz a kiss érettségije,mely nagyon komolyan beleszámít az eredményeibe,mely meghatározhatja az egész életét./komoly tervei vannak,tovább fog tanulni/Ha ezt most elmondom,nem fog tudni felkészülni és elveszem a lehetőséget előle.Aztán beszélek vele.Egyébként jó a viszonyom vele,mindent elmondunk egymásnak,ez az,ami most gond nálunk.Nem volt olyan helyzet,hogy ne menjek dolgozni bízonyítja a megmaradt 20 napom tavalyról.
Tudja,hogy járok orvoshoz,ki is jár a háziorvos néha,látja,hogy nagyon lefogytam,de azt is tudja,hogy mindig betegen is eljártam és most még sem.
Egy másik albérletben éltünk saokkal jobb helyen,jobb körülmények közt,de aztán onnan nem rég el kellett jönünk,mert eladzák a házat.
Mikor ide költöztünk megígértem neki,hogy ez egy átmeneti megoldás és hamar keresek másikat még többet fogok dolgozni ezért.
Igen,felelőséggel tartozom íránta,mikor megszültem válaltam,hogy gondoskodok,felnevelem őt.Ebbe nem fér bele,hogy erős gyógyszereket szedjek,vagy itthon legyek és ebben ha úgy vesszük igaza van,de sajnos az itthoni munkával is nagyon megszenvedtem a múlt héten,nem hiszem,hogy egész nap tudnék állni a munkahelyemen mikor a konyhába nem tudok kapaszkodás nélkül menni.
Majd valamit kigondolok,hogy mind ketőnknek jó legyen.
Rokonaim nem nagyon vannak,aki van arra sem számíthatok.
Próbálom a gyerek jövöjét rendezni,azzal,hogy finoman beszélek az apai nagymamával,de ehez is erőt kell vennem,nem tudom ha arra kerülne sor magához venné e,nem vagyok benne biztos.
Sok-sok elintézni valóm van és inkább erre fogom az erőmet használni.
Számomra idáig sem volt lehetelen,amiken én már átmentem...
Enissa!
Fogadd mély együttérzésemet.
Nili!
Keresd fel az önkormányzatot, és kérj minél előbbi anyaotthoni elhelyezést, ott legalább nem is leszel teljesen egyedül,lehetőség lesz netezni is, és segítséget is nyújtanak. Bocsánat ezzel csak tanácsot szerettem volna adni, és nem bántani. Esetleg az önkormányzat tud adni olyan anyagi támogatást, hogy az albérleted tudod tovább fizetni, fordulj a gyámhivatalhoz, családsegítőhöz. Ha Neked nehéz, a kislányod már "nagy" ő is elmondhatja mi a probléma, és miért kell a segítség. Esetleg beszélj a gyermekorvosotokkal is, hogy a kislányodnak a helyzetet segítsen lelkileg feldolgozni. Osztályfőnöknek is kellene jelezni, mert esetleg nem is sejti mi zajlik a kislány körül. Ezek megint csak az én kútfőmből pattant ki, lehet rosszul gondolom az egészet.
Nili, ne szégyenkezz!
Aki átélt ilyet, az tudja mi kavarog ilyenkor az emberben. Néha olyat tehet, mondhat amit ha nincs ez a betegsége sosem tenne. Ez természetes dolog,ha nincs kivel megbeszélni a problémát.
szokták mondani ha kalácsot tudsz akkor tanácsot se adj. Én mégis úgy gondolom, elég felnőttmár a lányod, hogy megtiszteld azzal, hogy mi a helyzet. Hidd el jobb neki is és Neked is jobb lesz, ha megbeszélitek hogyan tovább. Muszáj lesz elgondolkodni mi lenne ha menned kellene, és Ő egyedül maradna. Joga van tudni, hogy esetleg mi vár rá. Lehet meggyógyulsz ( nem áltatni szeretnélek) de minden betegség kiszámíthatatlan.Én sem és más sem tudja mikor fejezzük be földi életünket, ezért tényleg mindenkinek (nem rád értem csak) úgy kell minden egyes nap élnünk, hogy lehet ez at utolsó napunk. Őszintén tudatni minden szerettünkkel, hogy mi a probléma, és igyekzzünk ezt megoldani. A sok kis tüske addig nőhet míg eléri megsebzi a szívünket.Akit szertünk azzal tudunk őszinték is lenni, sőt az az igaz barát aki nemcsak homokot szór a szemedbe, és elhiteti tökéletesen jó amit csinálsz, hanem aki megmer fogni és képletesen megrázni -Ember, figyelj nem jó úton haladsz!!!
Nem tudom milyen a kapcsolatod a rokonaiddal, a gyermekeddel, de aki egy gyermeket hozott a világra felelősséggel tartozik iránta, és képzeld el mit érezhet az a gyerek aki úgy érzi, nem méltó arra, hogy az Édesanyja megossza vele a baját, betegségét. Persze ismeretlenül tanácsot adni nem lehet és nem is szabad, én a saját véleményem és gondolataimat írtam le , és úgy annak a tudatában, hogy velem is megesett, hogy úgy gondoltam esetleg itt kel hagynom 6 és 9 éves gyermekeimet. Igen muszáj ilyenkor arra is gondolni mi lesz velük, ha esetleg nem leszek, nem lehetek velük.
Hidd el megértjük, hogy nehéz élethelyzetben vagy. Aki meg privátban bánt,az egy nyomorult gyáva ember aki nem meri mások előtt felválalni a véleményét, nyugodtan tedd ide ki, mit is írt az a valaki. Ne legyen rejtve a gonoszkodása.
Kívánom Neked mielőbb nyugodj meg, hiszen nem tudsz más okosabbat, a gyógyulásodhoz szükséged lesz rá. Tudom lehet ez most sértőnek tűnik, hiszen mondhatod, hogyan nyugodjak meg?....de zaklatott állapotban látod az ember nem tud összeszedetten, reálisn gondolkodni. ehhez, ha kell kérd szakember segítségét.
Drukkolok érted, és azt hiszem, szinte biztos vagyok benne ezt teszi minden jóérzésű ember.
nem tudom mivel vigasztalhatnálak meg,
...
de mivel már elég idős vagyok, és sok mindent át-és túléltem, csak ezt mondhatom: rendezni a 'közös' dolgainkat a szeretteink felé,
....erőt, és jobbulást,és hitet,DDDD !!!!!
Még most is meglehetősen furcsán érzem magam a konyhába is alig tudok kimenni,de ma erőt veszek magamon nyakamba veszem a várost,hogy elintézek néhány dolgot.
Albérletben élünk itt a betegállomány mellett nem hiszem,hogy fizetni tudom,így van néhány ötletem,mellyel könnyebbé tehetem a helyzetünk.
Előszőr is lemondom az internet,tévé,telefon előfizetést,nem tudom,hogy lehetséges e,mert hűségnyilatkozatom van,amikor kértem a szolgáltatást három helyen dolgoztam,jobban megtehettem.
A net a kislány tanulmányaihoz nélkülözhetetlen volt,de már lassan itt van az év vége,addig ha nagyon szükséges elmegy internet kávézóba,vagy könyvtárba,de az is lehet,hogy nem tudom lemondani.
Aztán elmegyek az orvoshoz kérem,hogy írjon ki dolgozni,majd a munkahelyemre,hogy adják ki a tavalyi ami 20 nap még,aztán az idei szabadságaimat,mindenki jól jár én teljes fizetést kapok,ők meg kitudják adni a szabim így sem,úgy sem tudnék dolgozni.Remélem eltudok menni és sikerel járok!
NEM SAJNÁLTATÁS!Csak leírom,mert így is szolók valakihez.
Holnap jön az itthoni munka mellyel a múlt hétvégén is alvás nélkül dolgoztam így valóban nem lesz időm arra,hogy belépjek.Gondolom ezt senki nem bánja,belátom nagyon sok volt belőlem!
Még egyszer kérlek benneteket BOCSÁSSATOK MEG!
Szia Nili!
Örülök,hogy írsz,és nem tűntél el!
Én a helyedben igenis megértetném a kamaszkorú gyerekemmel,hogy miért nem tudok dolgozni.
Mivel nem 5 éves fel fogja fogni,hogy baj van,és néha olyan is lehet,hogy az ő segítségére szorulsz!!
Enissa:Részvétem!
Nagyon-nagyon sajnálom:(
Jozsu!
Tudom,hogy nem rossz szándékból írtad ezt,de el sem tudom mondani,hogy mit érzek egyedül,teljesen egydül kell megbírkoznom és rengeteg dolog van még mellette,ami nagyon nehezíti a dolgom.
Tényleg nem akarom kiírni ide,mert aztán kapom a következő levelet,de hidd el nem csak a betegséggel kell megküzdenem.
Én is meggyújtottam a magam gyertyáját.
Őszintén sajnálom.
Enisa!Sok erőt kívánok neked!
Kedves sorstársaim,türelmes fórumozók!
Nagyon-nagyon szégyenlem a tegnapi hozzászólásaim és az első dolgom volt,hogy kértem a moderátoroktól a törlésüket.
Nagyon erős,morfium tartalmú tapaszt kapok a fájdalmak enyhítésére és ez mellé még adtak egy másikat is,mi nekem nagyon erősnek bizonyult,nem is szedtem,de tegnap nagyon sok minden ért és szerintem ezért olyan fájdalmaim voltak délutánra,hogy még is bevettem és aztán nem pihentem le.A kamaszkorú gyerekemmel minden naposak mostanában az összetűzések,mert látja,hogy az eddig éjjel-nappal dolgozó anyja nem dolgozik és én megesküdtem neki mikor ide költözünk,hogy ez átmenei,minnél hamarabb elmegyünk innen,tudja ha nem járok dolgozni erre esély sincs.
Itt felajánlotta valaki,hogy küld nekem vitaminokat,melyet köszönök,de nem fogadhatom el,annál is inkább,mert erre én kaptam egy levelet,üzenetet,hogy ne sajnáltassam itt magam,kéregessek különben is "huzzak el innen".
Közlöm,hogy nem ezért írok,nem ezért írom le a helyzetem csak,hogy néhányan megértsék,hogy miért nem keresem fel x-y vagy miért nem próbálok ki néhány dolgot.
Volt már más,aki előtte is felajánlott segítséget a levél előtt,közlöm azt sem fogadtam el.
NEM SAJNÁLTATOM MAGAM!!Nem ezért írok.
Aztán még sok kiss apró dolog történt velem,mely délutánra teljes kiborulást okozott nálam!
Sajnálom,bocsássatok meg!
EL tudnék süllyedni szégyenembe!
Enissa testvére 12-én itt hagyta a földi világot.
Együttérzésünk jeleként és lelki békéjéért itt gyújthatunk egy szál gyergyát:
Nyugodjék békében!
Nili!
Pihenj le kérlek, aludj egy kicsit hátha jobb lesz.
Holnap várunk!Puszilunk :Napsugár...
Nem hiszem, hogy valaki olyan elvetemült lenne, hogy egy beteg emberen röhögjön, ha mégis akkor hagyd figyelmen kivül, számalmas alak lehet.
Vigyázz magadra és küzdj magadért, mert muszáj.
Jozsukám!
Te hogy állsz a bőröddel?Mikor mész megint kezelésre?
Enissa!Tesvérkéd hogy van??
Ölellek benneteket:Napsugár
Én szerintem nagyon jó ötlet lenne Juzsukám!
Azt hiszem Ilinek nagy segitségre van szüksége...
NAGYON NAGYRA!!!!Legfőképp hogy felálljon és elkezdjen HARCOLNI!!
Merre fele laksz Nilikém??Hány kiló vagy most?Étvágyad?Valami vitamint szedsz?Valami jó barátnő vagy bárki a közeledben,akivel tudsz beszélgetni?CSaládod?Párod?Ne haragudj hogy ennyit kérdezek, de kicsit szeretnélek jobban megismerni.
NILI!!!!!!!!!HARCOLJ!!!!KÉRLEK!!!A KISLÁNYODÉRT!!!!!!MAGADÉRT!!!!KÉRLEK!!!!
Kedves Mindenki!
Annyi hasznos tanácsot összegyűjtöttünk ezen az oldalon, egy mégis kimaradt: a telefonos lelkisegély szolgálat. Érdemes lenne ennek a számát is kitenni, ha Hoxa hozzájárul, mert akinek efféle segítségre van szüksége, mégiscsak közvetlenül beszélhet szakemberrel. Mi a véleményetek?
Én most egy ideig nem leszek itthon,nem leszek net közelben,nem fogok tudni benézni.
Ha bántó voltam,ne haragudjatok!
Sziasztok!
Szia !
Ha megírod a címed (priv. üzenetben) , küldök Neked ajándékba 120 db 1000 mg-os természetes C-vitamint és ~ 60.000. NE D-vitamint.
Ezek a klinikai eredmények alapján 1 hónapra elegendők.
"D-VITAMIN SZEREPE A RÁK ELLEN"
"EREDMÉNYEK\KONKLÚZIÓ: Becslések szerint ha megnövelnénk egész éven át a minimális vérsavó 25(OH)D szintet 40-ről 60 ng/mL-ra (100-150 nmol/L-re) azzal körülbelül 58,000 új mell rákos esetet, 49,000 vastagbélrákos esetet, illetve az ezekből a betegségekből adódó halálos esetek ¾ edét akadályozhatnánk meg csak az USA-ban illetve Kanadában, derült ki a megfigyelésekből, illetve randomizált kisérleteinkből. Ilyen bevitellel a mell, vastagbél illetve prosztatarákos betegségek halálos eseteit is a felére csökkenthetnénk. Nincsen semmilyen kockázata a 2000 IU-s napi D vitamin bevitelnek, sem pedig a vérsavó 25(OH)D szintjének a 40ről 60 ng/mL-re növelésének. Elérkezett az idő, hogy nemzetközileg összefogjunk, hogy megnöveljük a D-vitamin illetve kálcium bevitelt. ...
A cikk folytatódik, a teljes dokumentumot pdf formátumban
letöltheti: Letöltés "
Forrás :
Rajtam nem tudott volna senki meggazdagodni,mert mert...
Van egy igaz mondás
"Aki szegény,halljon meg"
Persze,akik beteg embereken gazdagodnak meg,mert tudnak fizetni a páciens még nem biztós,hogy tulélő lesz./ez meg a saját véleményem/
Csabi nem rád értem mielőtt megsértődnél,tudom,gondolom,hogy nem ilyen szándékkal ajánlotad a segítséged,de tényleg nem értek belőle semmit.
Nekem meg jobb ha egyedül maradok,nem olvasok,nem kapcsolom be a gépet.
Talán már tudom,hogy mit kell tennem.
Ha gondolod , szívesen összekötlek ismerőseimmel , akikről szintén "lemondtak" , de nagyon jól vannak !
Ők is a C-vitamin terápiát kapják.
Nili !
Állj !
Maradj !
Vagyunk itt sokan, akikre számíthatsz, és akik önzetlenül segítenek !
Mindenkinek sok erőt,gyógyulást!
Én mentem..
Kedves csabi4!
Most reggel benéztem oda is.Igen,töröltem magam onnan,de ha olvastad az itt lévő hozzászólásaim akkor láthatad,hogy innen is kértem ezt.
Két oka van ennek,aznap nem tudom elmondani mit éreztem azóta sem tudom feldolgozni,mindent megakartam szüntetni magam körül,még az életem is.
A másik ok,hogy biztós,hogy buta vagyok,de nem értek egy kukkot sem belőle.
Nagyon rosszul esett az utóiratod idézem Ui :"nem azt kapta amire vágyott" / ?/ a konzulimon ......
Tudod nem a kemora vágytam csak arra,hogy azt mondják,lássák bennem,hogy van esély,remény és így valóban nem azt kaptam.
Ha azt mondták volna,hogy kapok x kemot,lehet,hogy akkor sem mentem volna bele épp úgy,mint most a sugára is nemet mondtam.
Nagyon rossz,hogy vannak kik felajánlják a segítségüket,legtöbbszőr méregdrágán,amit én biztós,hogy nem tudok megfizetni és ha nemet mondok véríg sértődnek./ezt nem rád értem,de az utóbbi napokban sorozatosak voltak ezek/
Már nem is érdekel semmi és senki...
Csak megerősitettél abban,hogy mit kell tennem..