Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Megint írok egy monológot. A mozi jó volt (remélem az éjszakám is az lesz),a Sweeney Todd-ot néztük meg. Johny Depp tök nagyot alakít benne.
Senki nincs?
Sziasztok, szép napot Mindenkinek!
A tegnap éjszakát túléltem, de még ma is egyedül leszek. Fél 9-től megyek moziba, így lerövidül az a fránya, félelmetes este.
Nagy a csend a fórumon. Hol vagytok?
Gondolom a nátha elnyomja a pánikot.
Én is küzdök kicsit, az utolsó rohamom óta ma vagyok egyedül este és éjjel. De minden rendben kell, hogy legyen:) Pozitív hozzáállás.
Sziasztok!
A jól,az erős túlzás.Küzdök a náthával is,pánikkal is.Bár most egészen enyhe ez utóbbi.
Jó estét vagy éjszakát!
Mindenki jól van?
Jaj,djurdjevdan....
Lesz pufogtatás:-/
Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabaduljon a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük. Megrövidített életét a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán.
Én úgy mondom, „nyitott kézzel szeretni”. Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel, ha rákulcsolódom, rácsimpaszkodom, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok.
Ha megváltoztatni próbálok valakit, akit szeretek - mivel úgy érzem, én tudom, milyennek kellene lennie - akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg: a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért, létformájáért. Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy hatalmat próbálok gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés lehetőségétől. Birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal.
Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekedetemmel – és védelmem, vagy túlzott figyelmem szavaknál ékesszólóbban mondja a másik személynek: „Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekem kell veled törődnöm, rád vigyáznom, mert te az enyém vagy. Én vagyok érted felelős.”
Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak a személynek, aki szeretek: „Szeretlek, értékellek és tisztellek téged. Bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban egy olyan erőt, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.
Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett járjunk örömben és bánatban. Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj. Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni. Mindig készen fogok állni, hogy Veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom mondani Neked, hogy ne kelljen különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm - és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok.”
Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődöm, akár szavakkal, akár azzal, ahogyan létezem másokkal és magammal. Én így hívom, „nyitott kézzel szeretni”.
Nem vagyok képes mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már egyre jobban megy.
Hát, azt hiszem kezdetnek elég.:)
Azt mondta nekem valaki ma: Nem jó, ahogy szeretsz.
Zokogni kezdtem, hisz annyi szeretet lakozik bennem, hogy az egész világot táplálhatnám belőle, és ezt 32 évig nem tudtam, hogy nem jól csinálom:((((((
És ahogy ígértem, hogy mindenki értse:)
Mint minden mást, ezt is tanulni kell.
Életünk során sok embert szeretünk, először, ugye a szüleinket, majd a tanárnőt, az iskolatársakat.
Ha a tanító néni jó jegyet ad, akkor szeretjük, aki szigorúbb, az már nem annyira.
Ha valaki ránk szól, azt nem szeretjük, ha valaki segít, jót tesz nekünk, tettével azonnal belopta magát szívünkbe.
Ha a szülőre gondolunk, úgy érezzük, ez csak őszinte szeretet lehet, hiszen, bármikor számíthatunk rájuk, ha bajban vagyunk.
Persze normális családokra gondolok itt.
Vannak azonban olyan gyerekek, akik azért szeretik anyut, vagy aput hogy valamit kapjanak tőlük, vagy csinálhassanak olyat, amit a másik szülő esetleg nem enged meg nekik, egyszóval, kicsit számításból kenegetik apu, vagy anyu egóját.
Ezek után ne is csodálkozzunk, hogy amikor elérjük az érett kamaszkort, amikor berobbannak a hormonok, nem tudunk szeretni rendesen, őszintén.
Mert mi is van egy szerelmi kapcsolatban?
Adok-veszek játék, aztán meg kőkemény birtokháború.
Persze szintén mindez a felszín alatt, hogy ne legyen észrevehető.
Figyelni kell, ki, mikor mondja ki azt először, hogy hiányzol, hogy szeretlek, addig majd belepistulunk, de ki kell várni azt, hogy a másik mondja hamarabb, mert ugye netalántán a büszkeségünk szenvedne csorbát.
Vagy nem szabad rögtön igent mondani, kéretni kell magunkat, mert akkor nem lesz értékünk a másik szemében…
Ilyen, és ehhez hasonló hiedelmek az akadályai az őszinte emberi kapcsolatoknak, efféle egó alkotta szabályok szerint éljük az életünket, de jó esetben nem sokáig.
Mert nem biztos, hogy tudunk szeretni, helyesen szeretni.
De hogyan is kell azt?
Tehát, hogyan szeressünk, helyesen, úgy, ahogyan kellene?
Nem remélve semmit a másiktól, számítón?
Hogy csak az legyen a fontos, hogy akit szeretünk, jól érezze magát, sőt továbbmegyek…
MINDENKI érezze jól magát, aki körülöttünk van?
Hogyan kivitelezhető ez a dolog, amikor egész életünkben VALAMIért adtuk a szeretetet?
Arra törekedtünk évekig, hogy mindenkinek legyen valami feladata az életünkben, a barátoké, hogy pár jó szót mondjanak, ha el vagyunk kenődve, vagy dicséretet szeretnénk hallani, a szeretőnké, hogy simogasson, és örömöt adjon, a kollégák szerepe, hogy segítsenek, vagy sorstársak legyenek, akikkel meg tudjuk osztani tapasztalatainkat, és néha sajnáljanak, mert az jól esik, a hentesé, hogy a legjobb áruját adja….
És még sorolhatnám végestelen végig.
De ha belegondolunk, mi is ugyanilyen szerepeket játszunk a másik ember életében.
Úgyhogy- nincs is ezzel semmi baj.
Én mégis ragaszkodom az őszinte, és nem felszínes emberi kapcsolatokhoz, nem érdekből megélt szeretethez.
A megoldás egyszerű, mint a pofon:
„Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely válogat ehető és nem ehető között, hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden ittlévőre.”
Zsu, Móni, Tikky, Zsuzsa, Adri, Valcsi, Györgyi, Ildikó, Hiall, Nóra, Lac!
Nem is tudom hol kezdjem. Nagyon nehéz lesz szavakba önteni, amit érzek, és amire MA jöttem rá. Úgy világosodott meg elöttem, mint ősember kezében a csiholt tűz. Most potyognak a könnyeim, zokogok.
Nem értettem miért nem vagyok boldog, mosolygós életvidám. Nem értetettem, hogy miért nincs igazi barátom, és társam, aki kitart mellettem, hisz én szeretem, szeretek.
Nem, nem tudok szeretni. És ettől én szenvedtem ezidáig a legjobban.
Amióta az eszemet tudom a matek leckétől az élet nehéz kérdésein át iszonyú sok időbe tellett míg megértettem a lényeget.
Pl. a 4 ismeretlenes egyenletre sem úgy jöttem rá, hogy órákat ültem felette, és gyakoroltam, gyakoroltam...
Kemény fejű, bika jegyü lány vagyok. Be kell törni, de sokszor ez sem működik, nekem kell rájönnöm, hogy miért jó, ha úgymond "megadom" magam.
A párom hosszú hónapok óta próbált valamit elmagyarázni...minden erejét, és annak tartalékát felhasználva.
Homályos, szinte ködös volt a mondandója.
Nem értettem miért mondja, hogy nem jó, ahogy csinálom, hiszen én szeretek.
Nem, én nem tudok szeretni.
Az imént hívtam fel egy szociálpszichológus esmerősömet, aki zsenivé van nyílvánítva, hogy elmeséljem, mi történt velem az elmúlt 1 órában.
Azt kérdeztem tőle, hogy lehetséges, hogy vlamit nagyon szerettem volna tudni, megérteni, és nem ment a sok szenvedés árán sem, és most pedig mint akit hideg zuhany ért volna...RÁJÖTTEM??
Azt felelte, igen, lehetséges-késöbb folytatjuk a beszélgetést.
Alig látom a billentyűzetet a könnyeimtől, olyan furcsa, és jó érzés. Hát ezért kellett annyit szenvednem, hogy egyszercsak megvilágosodjak?
Szeretem a kedvesemet, és ő is engem, d így nem tud velem élni..Bátorság hiányzik, kérdeztem tőle.
Szerinte bátornak kell lennem? Igen, mondta.
De akor sincs garancia rá, hogy együtt éljük le az életünket. Nekem dupla erőfeszítést kell belevinnem a kapcsolatba, hogy higyjen benne.
Az ő Édesanyja ugyanilyen természetü, mint én, amit megsínylett, és nem akar így élni, ezt a példát látva.
Valaki, valahol azt akarta, akarja, hogy legyen ebből a kapcsolatból valami. És én nem adom fel, mert örökké bánni fogom.
Amire ma jöttem rá:-)--------------->
Hogy értsétek miről is van szó...
Menni fog!!
Én drukkolok!!
És a te szülinapod dupla ünnep...
Ej djurdjevdan je....
Kiderítettem,hogy Zsuzsi meg közöttem egy nap különbség van:)Ő május 14-én született,én meg 13-án.
Köcsög nyuszit nem együtt vártuk,de a 41-et együtt ünnepeljük:)Ja,előbb majd Zsuzska ünnepel:)
AZ a rudas csoki, igen :DDDDDD
Hammmmmmm, nyami, fini :DDDDDDDD
És a csokiiiiiiiiiiiiiiiiii
minden mennyiségben
Nyamiii:))
Te kis MATA HARI:)))
Hello,
Öööö...én egy ex pánik beteg vagyok, és nagyon szeretem a teát. Néha kicsit megzuhanok, de épp keresem az élet csodáit. :)