Otthonszülők - ki segített, milyen tapasztalataitok voltak? (beszélgetés)

Így igaz.

Összesen annyi, hogy merjünk bízni megérzéseinkben, ha magunkról van szó.

Ehhez tudatosság is kell. Sajnos sokan bátorságnak nevezik, pedig csak értelmezni kell a jeleket. Régen ez olyan természetes, velünk született dolog volt, ma meg? Annyira betoji lett az emberiség, hogy elfelejti, ki ő, mire képes. Egyszerűbb a felelősséget más kezébe átadni.... Egyszerűbb lemondani arról, hogy megítéljük, melyik jelet kell komolyan venni, s melyik fér bele a természetesbe, normálisba. Egyszerűbb nem gondolkodni, nem érezni, hanem rohangálni az orvoshoz, "majd ő tudja" felkiáltással, holott a belső tudása éppúgy meglenne bárkinek. Csak elnyomja, s elnyomják neki.... :(

Tudatossaág, felelősség.... Két olyan dolog, amit nem szabadna átruházni másokra, hanem élnünk kellene vele! Magunkról, magunkért, a gyerekeinkért.... De sajnos ez a világ pont nem erre tanít, még akkor se, ha sokat pofáznak róla. :(

Aki meg mégse másoktól akar függeni, azt szépen kicsinálják ......(ha tudják;) )

Igazad van teljesen, nincs két egyforma terhesség, baba, és ehhez jó lenne, ha tudnának viszonyulni.

Sajnos, a mai körülményeket látva ez kivitelezhetetlennek tűnik. Szülésznők túlterhelve, kórházak a csőd szélén, tehát sok dolog van, amit nem tudnak megtenni. Viszont az emberséget nem pénzben mérik, és, ha ennyire nem rugalmasak egyes intézményekben, az nem szép dolog.

Nagyon remélem Alexa Rékája kibújik végre, mert én nagyon izgulok már. És ebben biztos benne van a média. Meg, aggódós vagyok. :)

Majd elmúlik, hisz minden jól alakul. :))

Itt jön be a szabad kórházválasztás. Ha ilyen intézményben kellene, kellett volna szülnöm, én sem akartam volna. Szerencsém van, komolyan, nagy szerencsém, hogy pozitívak a tapasztalataim.

Megértelek, csak én az aggódós fajtából vagyok. :))

Hát, én elég sokról tudok, aki átélte már.

Ha viccesen hangzik, ha nem, többek között én is. Igaz, nem mindegyik gyerekkel, node ahány baba, annyiféle történet.

Középsőmmel kb. 3-4 hétig tartott az az állapot, amikor esténként igencsak fájt. Ültünk, beszélgettünk, én egészen sűrűn fájtam, (s egészen erősen is!), majd hajnalban vége lett, s elaludtunk.

Tök normális jelenség. Van, akinek hetek kellenek a kitáguláshoz, s nem órák, s ezek a jóslóknál azért jóval erősebb fájások erre valók. Szép lassan, fokozatosan mennek szét a csontok, nem hirtelen.

Annyira viszont nem voltak durvák, hogy bajt jeleztek volna, s mivel az első, indított szülés miatt fogalmam se volt arról, mi az abnormális, s mi nem, gondoltam, jó ez így (jó is volt), rendben minden, s tudnám, ha nem így lenne.

A 41. heti szülésindítás meg vajon miért rutin?? Mi indokolja? Holott a tk. szerint is +/- két hét teljesen belefér a normálisba. Sose értettem.

Naná, hogy nincs semmi veszély! :))) ;)

Komolyan, max. annyi, mint bárki másnál, talán még attól kicsit kevesebb is. Hiszem, hogy ebben kell hinni, pozitívan. Hiszem, hogy a tudatalatti nagy befolyásoló erővel hat magára a szülésre is, hiszem, hogy a félelmek gátak, komplikációk okozói, míg a nyugalom, önbizalom, erő, "őserő" szolgálja a természet amúgy is teljesen normális folyamatait.

Hiszek...

Azt hiszem, ezek a dolgok mindannyiunknál másképp vannak. Engem az anyukám a saját elmondása szerint teljesen fájások nélkül szült. Neki is voltak jóslók már korán, de szüléskor egy se... Azért ment be a kórházba, mert nagymamámnak gyanús lett, hogy mennyiszer jár nagywc-re és rábeszélte, hogy menjen, nézesse meg magát. Állítólagosan amíg nem szóltak neki, hogy most már akkor szülni kellene, addig a nővérekkel beszélgetett a folyosón. Aztán felfektették a szülőágyra, burkot repesztettek és mondták, hogy nyomjon. Én meg jöttem. Ennyi volt. Szóval valószínűleg nincs két egyforma szülés a világon. :-)

De nem aggódom magam miatt e téren. Valahogy majd csak lesz. S ha nem érnek ide Ágiék? Nos, akkor is van választásom. Bemehetek a kórházba, ha úgy érzem, maradhatok itthon és a párom segít... Ebből a szempontból azért nem rossz, hogy valamelyest ért dolgokhoz. De az Ágiék szerint, ha olyan gyorsan jönne a baba, hogy nem tudnak leérni, akkor az csak jó, mert az ilyen gyors szüléseknél nem szokott gond lenni. De tudom, hogy ideérnek majd. Biztos vagyok benne.:-))

én igen gerna,emiatt nem tudtam induljak e szülni vagy sem...a dokim ügyeletes volt így beugrottam,ha ott voltam meg meg szültem egyuttal:))

komolyra forditva tényleg erős jóslófájásaim voltak,piszok erősek több héttel szülés előtt már

Kata, én teljesen értem, mit mondasz, szerintem neked nem egészen világos, én miről beszélek. Nem az ellen tiltakozom, hogy csináljanak nst-t (ha így lenne, be se mennék, igaz?) egyszerűen csak azokat a dolgokat írom le, amik itt nálunk nagyon nem jól működnek, s nagyon kis odafigyeléssel lehetne rajtuk változtatni. Mivel kétnaponta a kórházban töltök legalább 1-2 órát, sok mindent látok, ami megdöbbent. Tegnapelőtt pl. azon akadtam ki, hogy abban a szobában csináltak nekem nst-t, ami a szülőszoba mellett van, egy kis kezelő, vagy mi. Benn feküdt egy nő, műtét után még nem ébredt fel. Azért oda tolták valószínűleg az ágyát, mert máshol nem volt hely. Na most én ott feküdtem az nst-re kapcsolva, hallottam, ahogy viháncolnak a nővérek meg a dokik a szomszédos pihenőben, egyik szülésznő időnként rám nézett, mindenki bebámult rám, aki elhaladt az ajtó előtt, de arra a nőre senki rá nem nézett, pedig még nem ébredt fel az altatásból! Normális helyen az ilyet azért figyelik, hogy felébred-e.... VAgy a múltkori eset, amikor a császáros kismamának nem cserélték ki a kötését, mert azt nem szokás hétvégén.... Vagy a mocskos vizsgáló, a szemetesvödörrel az ember lába között, amibe belelóg a lepedő... Vagy hogy éjjel a nővérkék cumiztatják a babákat, mert még csak szoptatni se viszik ki, ha már baba-mama szoba nincs, de arról csak álmodozhatsz maximum, hogy két baba között cumit cserélnek vagy fertőtlenítenek.... Hosszan sorolhatnám, de nincs értelme. Szóval én csupán amiatt háborgok, hogy olyan dolgokon se változtatnak, amiken könnyedén lehetne. Az odafigyelés, az emberség nem pénzfüggő..

De gondolj csak bele, ha mindent ráhagyok a dokira, akkor ugyan már egy hónapja kikapta volna belőlem a lányom, a nyaralása előtt, minden bizonnyal koraszülötten, mert azóta ő is elismerte, hogy valóban nem az volt a mi dátumunk... Miért is lett volna jó nekem egy esetleg éretlen tüdejű, koraszülött baba?

Jutka, kedves tőled, hogy féltesz, de nincs rá okod. Mindeddig az egyetlen ok a szülésindításra az lett volna, hogy a szakma szabályai szerint a 41. héten meg kell indítani. A picurom jól van, még mindig jó a lepény átáramlása, kétnaponta ellenőrzik azt is. És bár kifogásokat emelek a kórház színvonala ellen, azért minden másnap ott vagyok, ahogy kell. Hidd el, nem magam miatt csinálom, pont Réka miatt. Lehet, hogy könnyebb lenne nekem, ha már rég túl lennék mindenen és nem harcolnék a fél világgal. De itt nem én vagyok a fontos, persze jó lenne békésen, otthon szülni, de nem fogom ezért a kisbabám egészségét kockáztatni, ez világos. Itt ő a fontos, de jelen pillanatban neki az a jó, amit most teszünk. Ha kicsit is felmerül a lehetőség, hogy veszélyben lehet, nem fogok gondolkodni, ha kell, császározzanak, ez természetes. De nincs indok sem indításra, sem császárra. A papírra, amit mindig aláíratnak velem, sosincs más írva, mint hogy a 41. betöltött hét miatt a szülésindítás javasolt. Nem azért, mert valami gond van, csak a rutin miatt. Ebben az esetben természetes, hogy nem vagyok hajlandó engedni. Szerintem. De ha te másként gondolod, vagy bárki, azért sem haragszom, nem kell egyező véleményen lennünk feltétlenül. Ettől még nincs harag!:-))

Dodica, te már jobban értesz, azt hiszem, hiszen nagyjából hasonló dolgokat csináltál végig, meg sokkal rosszabbakat, van némi rálátásod a dolgokra. :-) De azt hiszem, te nem is látod azt, hogy bármi veszély fenyegetne engem vagy Rékát...

Az nst-t kényelmetlen pózban is ki lehet ugyan bírni, nem fáj. Viszont annyiban Alexának bizonyosan igaza van, hogy itt se szabadna szabályok szerint általánosítani. Lényeges lenne, hogy a mama-baba kényelemben érezze magát, akkor talán nem lenne annyi fals eredmény.

Nekem pl. a középsővel történt meg az az eset, hogy hiába mondtam, bal oldalamra feküdni borzasztó rossz, próbáljuk inkább fordítva, a jobb oldalamon, ragaszkodtak hozzá, hogy azt úgy nem lehet, nem szabályos. (Tudom, mi okból fektetnek nst alatt bal oldalra, el is fogadom, általában úgy sikeresebb a jó eredmény, de ez bizony függ a baba fekvésétől, azt meg előtte ugye nem nézik. Lányommal spec. sose volt jó bal oldalamon feküdni, szabály ide vagy oda.) Végül kaptam egy olyan eredményt, miszerint haldoklik a gyerekem, holott pusztán csak arról volt szó, hogy folyton elmászkált, mert kényelmetlenül érezte magát abban a pozícióban. Persze ezt a papír úgy jelezte, mintha nem lenne szívhangja. Még jó, hogy nem sikerült rám hozniuk a frászt, hanem hallgattam az érzéseimre, s tudtam, nem igaz, amit mondanak. Különben aznap kiszedték volna belőlem a lányom.

Jó, ha biztonságban érezted magad, jó, hogy a fájdalmat (amit amúgy szerintem teljesen fölöslegesen okoznak) nem élted meg rossznak, de ettől még a módszereken - pláne, hogy tudományos szempontok szerint is vannak a hazai gyakorlatoknál sokkal korszerűbbek! - lehetne változtani. Némi odafigyeléssel... Egyénre szabottan.

Az nst egy jó találmány, de csak akkor, ha tényleg szakszerűen csinálják, megfelelő gépekkel (hmm..., erről is lenne sztorim :)) ), s figyelembe véve az anyák igényeit is, hiszen nincs két egyforma várandósság, se két egyforma pocaklakó. ;)

Alexa, Magyarországon vagyunk. Itt is vannak szabályok, és nem mindenki ismeri a külföldi lehetőségeket. Az, hogy elvileg nem szabadna, nem jelenti azt, hogy ez a módszer rossz. nem akarlak megbántani, de ne legyél vakmerő.

Akard, amit lehet, és próbáld is meg, de mindenáron ne akarj olyat, amit nem szabad.

Itt is törődnek azzal, hogy melyik oldaladon feküdj a szülés alatt, hogy ne fájjon annyira. 3x is tapasztaltam. meg kellene találni a középutat, szerintem.

Én nem vagyok annyira bátor, hogy otthon szültem volna, és mentem mindennap nst-re, és amnioszkópiára, és nem bánom. Azt sem, hogy fájt, mert így éreztem magam biztonságban. Téged zavar ez, de ettől még ezek a módszerek nem rosszak. Szerintem.

Persze, tudom, nem humánus az amnioszkópia, de neked az nst-vel is problémád van. Megértem, komolyan, de már úgy érzem vakmerő vagy, nem bátor.

És bocs, de ez kijött.

nekünk nem járkált be senki,egy paravánokkal elválasztott nagyobb helyiség hátsó részében üldögéltünk:))a Klinikán vizsgálatoknál sem mászkált be soha senki.igaz a kórházban ahol előtte jártam,volt amikor függönyt nem húztak el,és kinyitották snassz a rendelő ajtaját,szemben pedig a várakozó betegek kint......ez volt az egyik oka az intézményváltásomnak....

mivel irtad hogy háton fekve sem szabályos elvileg,gondolom az űlés nem adott annyira téveredményt és nekem kényelmes volt.fájások alatt háton fekve,a lehető legkényelmetlenebb az nst is

Szia!

Ne olvasni menjél, hanem szólj a pici lánynak, hogy a tiszteletbeli öreganyja tövig rágta már a körmét!!!

Ja, és ha már amerika: ott nem nagyon lehet férfi ápolót, műtőssegédet, sőt, orvost sem látni a nőgyógyászaton, mert úgy tartják, hogy kevésbé van zavarban egy kismama egy másik nővel, mint egy férfival.

Ott azért is beperelnék a kórházat és meg is nyerné a pert a páciens, ha bárki benyitna a vizsgálatára, még akkor is, ha csak a torkát nézik, nem hogy intimebb területeket. Itt nálunk sajnos szabadon jár-kel a takarító, másik orvos, nővér, stb. Durva nem? Az nst-m alatt pl. bejött egy idegen férfi, hozott valami gyógyszerről szóróanyagot meg termékmintát stb. és az ügyeletes szülésznőnek kellett odaadnia, aki ugye az én nst-met csinálta. Elég szar egy érzés volt, hogy vadidegen pasi van bent, még ha tapintatosan kerülte is a meztelen pocakom látványát.