"Nyámnyilák" a szülőszobán (beszélgetős fórum)
Igen, ez is a kedvencem volt.:)
... nem beszélve a totálisan elérhetetlen szőrtelenítésről. :))))
Na igen, erre én is allergiás vagyok. Attól függetlenül, hogy én végig szinte tényleg nagyon jól éretem magam, nagyon vártam, h megszabaduljak tőle. Azért mozogni nyilván nehezebb. Meg jó újra látni a lábfejemet, vágni a lábkörmeimet. :)
Annyira ott lennék, amikor az ilyen "cukorhabos" illetők bedepresszióznak szülés után, mert semmi nem olyan, ahogy elképzelték. :) Szerintem olyankor jó néhányuk végiggondolja, érdemes-e a saját elvárások csapdájába esni.
Hát elég nagy idióta lehetett, aki ilyet mondott....Rosszul vagyok az ilyen kamu-ősanya attitűdtől. Nem tudom elképzelni,hogy van ember, aki nem úgy éli meg az utolsó heteket,hogy csak legyen már vége ennek a nyűgnek. Minden szempontból teher a végére, természetesen fenntartva,hogy lelkileg szép élmény, meg várakozással teli. De aki nem a Dalai láma megtestesült női változata, az szerintem kizárt,hogy bármit is élvezzen ezen az utolsó perióduson. (mondom ezt úgy,hogy a hát-és hasfájáson semmi más bajom nincs. )
Mert sokan csak a rózsaszín cukorhabban élnek...Igenis teher a végére!Mikor se állni,se ülni,se feküdni se sehogy nem jó az már igenis teher!
Én amikor azt mondtam, hogy nekem az utolsó hetek kifejezetten terhesek voltak már, akkor mindenki azt mondta, mert te nem tudod átélni azt, amit kell, te nem is akartad azt a gyereket, és nem is szereted annyira, mint más, stb.
Én már nem tudok aludni a hátfájástól, a hasam pedig az izmok és ízületek tágulása miatt annyira fáj,hogy menni is alig bírok kb. négy hónapja, már elkezdtem a jógát, nemsoká jön a gyógytornász,hogy valahogy végig bírjam csinálni. Bele se merek gondolni,mi lenne,ha súlyfeleslegem is lenne,meg vizesednék, tutira nem élném túl. Szó szerint "teher", nagyon remélem,hogy hamar eltelik ez a 9-10 hét most már.
Nekem végig nagyon jó volt a terhességem. Nem volt rosszulétem, fitt voltam végig, és a hasam sem volt túl nagy. Persze ez is alkati dolog, meg szerencse kérdése.
Az a helyzet,hogy most kezd tudatosulni bennem (31.hét),hogy a terhesség egy olyan szinten megerőltető,fárasztó stb.állapot,hogy az ember a végén már bármilyen kínt bevállal,csak vége legyen.:-))))
De jó, és még Ádám is. :) Én 4 év múlvára tervezem a következőt, remélem hasonlóan zajlik majd :)
Igazából nem paráztam egyáltalán. Arra figyelsz, hogy kjét fájás között pihenj. Én mondjuk végig nagyon képben voltam, és nagyon koncentráltam arra, amit a szülésznő mondd, és azt csináltam. S egyszer csak kint volt.:)
Gratulálok a babához,jó egészséget kívánok nektek!
Nagyon hasonlóan zajlott nálam is,azért pont erre reagálok:)
Fél 3-kor magzatvíz el,fájás semmi.(8-kor bevittek a szülőszobára,(de nem adtak semmit)viszont 10:40-re megszületett Ádám:)))
3 év múlva jött a következő ugyanígy,avval a külöbséggel,hogy ő 12-re lett meg.
Nos,fura,mert amikor az emberrel történnek a dolgok,vhogy nem áll le amúgy agyalni,hogy "Úristen,most mi lesz????"
Én egyedül a kitolásnál féltem,de az is amiatt volt,mert attól tartottam,hogy nem fogom tudni kinyomni,és nehogy császározni kelljen (ahogy említettem,tényleg nem hittem,hogy ott ki tud férni egy kis emberke).
Burokrepesztés egy olyan orvosi fogó-olló-szerűséggel történt,az mondjuk elég morbid volt,de max. csak kellemetlen-inkább maga a gondolat volt rossz.
De egyébként se a gátmetszést nem éreztem,a varrás sem volt gáz.Egyedül az fájt,amikor szülés után még szétnéz odabent a szülésznő-na,az rosszabb volt a szülésnél.
Gratulálok, ügyesek voltatok! Közben paráztatok, vagy nem volt rá idő? :)
Sziasztok!
Még az elején olvasgattam a fórumot,írtam is,mert iszonytatóan be voltam tojva az egésztől.....Életem legnagyobb parája volt,nem igazán bírom a véres dolgokat/beavatkozásokat,és ezeken túl elképzelni sem tudtam,hogy egy kis lyukon hogyan tud kibújni egy baba :O
Nos,lassan 2 hete túlestem a dolgon,úgyhogy tudok nyilatkozni.
Dióhéjban:36. héten kinyílt a méhszájam,1ujjnyira.
38. héten elkezdtem eléggé keményedni-2ujjnyira kitágultam.Mondta a szülésznőm,hogy onnan szinte egy ugrás az egész,és sokan még szüléskor sem tágulnak egy mm-t sem ugye.....
Rá két napra,pont a 39. héten elkezdett fájni a hasam,de még be kellett fejeznem a sütögetést-így annyira elszöszöltem az időt,hogy 4perces fájásokkal értünk be a kórházba,este 8kor bementem a szülőszobára,és fél 10-re még akkor meglett a baba....
Ja,és első baba természetesen:)
Köszönöm szépen! Nagy az öröm itthon, jól sikerült a fiatalember. :)
Szívből gratulálok! Sok boldogságot! :) Egy hős vagy és tényleg nagyon szerencsés!:)
No, hazaértem, megszültem. Abszolút vállalható volt. :) Jöhet a következő 4 év múlva. :) Mondjuk bazi szerencsém volt. Fél 3-kor hajnalban megzatvíz elfolyt, egy fia fájás sincs. 3-ra beértünk a kórházba, ahol 8-ig vigyorogva sétálgattam. 8-kor megjött a dokim, rákötött az oxitocinra, és 10:30-kor 3. nyomásra kibújt Ádámka. Nem mondom, hogy kellemes volt. Meg ha az embernek 12 órán át vannak fájásai, az is biztos rossz. De Neked is lehet ilyen mázlid!
Nem kell ahhoz "nyámnyilának" lenni,ami fáj, az fáj. Mivel minden embernek más és más a fájdalomküszöbe, eltérően éli át a külónböző fájdalommal járó jelenséget, vagy beavatkozást.Ebbe a körbe tartozik a szülés is. Igen, a szüléssel járó fájdalom is soha el nem felejthetővé válhat!! Ebből egyenesen következik, hogy ismétlésre nem vágysz.
Érdekes most ezt olvasnom:)))De én is úgy emlékszem,h a vajúdás az nagyon rossz volt,de a szülés abszolút nem fájt.Vagy hát ez kiesett,de tudom hogy nem éreztem semmit,csak nyomtam amikor mondták.Csodálkoztam is h miért kell most ezt,ha nincs is fájás?
De a legrosszabb a stoppolás volt,azt nagyon utáltam!
Legyek akkor "nyámnyila",de hogy több gyereket nem szülök,az 100%.
4 éve volt,de valahogy még csak nem is törlődött.Mindenre emlékszem.
Igaz,hogy jó a vége,de egyszer elég volt.
Vicces. Mióta elindult ez a fórum, olvasgatom. Változatlanul nem félek, de úgy látszik a kisfiam beparázott, 2 napja késik. :)
a szülés nem is szép az tuti,de a születés igen ,na mivel a kettő ugye külön nem működik :)
Én elsőnél nem kaphattam,mert amíg nem kezdődik meg a tágulás nem adnak,a másodiknál már tágultam,egyből meg is kaptam
egyetértek...fáj,de mintha törlődne...
akkor én nagyon nem vagyok normális...bár lehet áprilisban átállok a másik véleményre,de nagyon nem szeretnék.....
a szervezeted tudja a dolgát..nekem is alacsony a fájdalomküszöböm....de kibírtam,sőt reggelre kérdezte az apuka,h mikor jön a következő,mert azt hitte tiltakozok majd,erre én közöltem,h akár most születhet is......annyira nem éltem meg rosszul,pedig emlékszem a vajúdás alatti fájdalora....mondjuk a szülés alatti fájdalom kiesett teljesen...
További ajánlott fórumok: