Nem tudom elfogadni, hogy a páromnak már van egy gyereke! (beszélgetés)

Na, pihenjünk egy kicsit!!!!

Látom még másokat érint érzékenyen a téma. :-)

De ha nem vennéd észre Júlia, te már nem is a fórum indítócímére adod a választ, hanem a gyerekről beszélsz!

Pedig nem ez volt a kérdés.

És mégegyszer mondom, hamár szegény gyerkőc került terítékre, hogy az anya vonható felelősségre, az ő megszületését illetően.

De megnyugtatlak. Az anya szépen neveli, és a párom is látogatja néha. De ezt már írtam.

Nemtudom ,hogy azt a "nőt", miért kellene megkérdezni????

Na, mindegy!

Én az anyára gondoltam, természetesen.

"fórumveszekedés" részemről kizárt, mert ezzel befejeztem.

A ti dolgotok.

Kérdést tettél fel, ezzel felvállaltad, hogy jöhet hideg-meleg.

Mindenki a saját véleményét mondja el, és joggal.

További szép napot.

Mi az, hogy felelőtlenül lelépett?????????

Remélem ebből nem lesz "fórumveszekedés", de leírtam, hogy történt.

Kit kell még meghallgatni? bocs, de nemtudom kire gondolsz?

Valahol megért engem is.

De azt hiszem ezt nekem kell magamban rendeznem.

Ha egy lélek eldöntötte, hogy meg fog születni, az meg is fog,

akkor is ,

ha az apa felelőtlenül lelépett.

Hallgattassék meg a másik fél is.

Hát lelkiismeretfurdalásom cseppet sincs!!!!!!!!!!

A gyerek anyjának lehet lelkiismeretfurdalása, hogy ilyet kitalált, vagy nem?

Biztos nem konnyu ezt elfogadnod, de a paroddal ez jar egyutt.

Kettesben beszeltetek mar ezekrol a problemaidrol?

Én sem tudnám elfogadni,

ezért nagy ívben kerültem mindig az ilyen helyzeteket.

Gondolkodj el, nem azért zavar-e ennyire a gyermek, mert esetleg közöd lehet ahhoz, hogy nincs apukája.

Elég furcsákat írtál!

Én már leírtam azt hogy mi a véleményem az olyan nőkről, akik csak úgy önfejűségből szülnek!

Ki akarja megfogni a fickót egy gyerekkel? Én?

Nagyon tévedsz. Hogy miket tudnak összehordani az emberek!

És azt még nem írtam: A gyerek már úgy született meg, hogy együtt sem voltak! Tehát ezt az egész gyerekes sztorit csak az a kis okos nőci találta ki, hogy hátha együtt maradnak akkor, ha szül egy gyereket.

De a párom már akkor megmondta neki, hogy ha már terhes lett, nincs mit tennei, de ők akkor is szétmennek.

És én mindig is azt szerettem, ha az emberek együtt vannak, és úgy születnek gyerekek. Ezt támogatom, hogy családban nőjön fel egy gyerek.

És , hogy miért vagyok ezzel a férfival, mert más gond nem nagyon van. Természetesen mi is sokmindenen összevitázunk, de ez sokszor természetes, mint másnál is.

Gondolom hogy nem lehet könnyű,de próbálkozni kell,én enem voltam ilyen helyzetben,és a párodat sem ismerem,de nagyot nyelnék és meg próbálnám!

Akármilyen jó kapcsolatod is ki alakulhat a gyerekkel,és ha ezt látja a párod talán el gondolkodik a veled való család alapításon is!

Már ha akartok gyereket!

Én így okoskodnék!

A gyerek hamarabb volt, mint te. Ez tény ! Vagy fogadd el, vagy menekülj, a saját érdekedben. A gyerek nem a riválisod, de ha máris így érzed, az csak rossz irányba változhat.

Ez az eredménye a sok ilyen-olyan párkapcsolatnak, hogy ma ezzel, holnap azzal élnek együtt.

Ha te is szülnél, az sem biztos, hogy megváltozna a helyzeted. És mi van, ha a párod ismét azt érezné, hogy egy gyerekkel akarják megfogni ? És hogy zajlanának az ünnepek ? Megosztva ? Együtt a párkapcsolatokból született gyerekek és volt társak ?

Nem irigyellek !

Én tudatosan nem mentem bele ilyen kapcsolatba, bár nagyon tetszett az a férfi.

Oké mindjárt!

:-)

Bocsánat:) De akkor valószínűleg a megoldást is tudod: vagy megszoksz, vagy megszöksz:)

Ha meg mégsem csak ez a két altenatíva van, előbb-utóbb úgyis leírja valaki az üdvözítő utat, aki már VOLT ILYEN HELYZETBEN:)

ja,hogy nem is felesege volt?:D en meg vegig azt hittem :)

hat igen, szar erzes lehet.. nem lennek a helyedben :) De az viszont tenyleg jo,hogy ennyire torodik a gyerekevel! Csak probald megszeretni valahogy..nem konnyu,mert mindig emlekeztet a volt nojere,de hat megis.. :D

De nekem is nagyon rosszul esne hogy a volt noje meg olyan jol elvan a volt anyosaval..

Jé! ezt eddig is tudtam!

Akkor mégegyszer! Csak annyi kérdésem volt, ha tudtok valamit javasolni, akkor írjátok le.

Énis tisztában voltam vele, hogy ez ellen nem tudok mit tenni, hanem elkellene fogadnom, de ennek ellenére megkérdeztelek benneteket is, hogy AKI ILYEN HELYZETBEN VAN, az írja le az ő sztoriját, vagy javaslatát!

"Maga a tény a rossz, hogy ők mindig is megmaradnak. Kár, hogy nem csak ránk (kettőnkre) gondol, hanem rájuk is."

Nem várhatod el hogy csak veled foglalkozzon...sőőt...a gyerek a saját vére, jó hogy nem adja fel csak úgy egy "új" nő miatt...

Igen, nem a legideálisabb helyzet, de egy gyerek bizony egy életre szól. Szerelmek, kapcsolatok jönnek-mennek, de a szülő-gyerek viszony ideális esetben örökérvényű.

Gondolj bele, ha már megvan a gyerek, és a párod nem törődne vele, te mernél neki gyereket szülni? Szerintem a párod a legjobban áll a témához, és teljesen természetes, ha a gyereke fontosabb neki akár nálad is. Ez lehet, hogy rosszul esik neked, még az is lehet, hogy nem így van, de bizony a legösztönösebb, legerősebb kötelék az embereknél pont a szülő-gyerek kapcsolat.

esc!

Látom, te nagyjából eltudod képzelni a helyzetet!

És megsúgom azt is: hogy párom anyósáéknak sokkal, de sokkal jobb a viszonyuk a régi barátnővel, mint velem.

És, hogy miért? Mert ő nagyon sokszor ott van, és még mindig bájcseverésznek.

Nem jó érzés ám.

Zavar -zavar...

De te választottad.

Nem erről van szó.

Szerencsétek van, hogy nem vagytok ilyen helyzetbe.

És volt aki azt írta: válasszak olyat, akinek nincs gyereke! Könnyű azt mondani.

Általában jól megvagyunk, csak ez a dolog engem zavar.