Nem tudom elfogadni, hogy a páromnak már van egy gyereke! (beszélgetős fórum)
Oké, hogy ő szánalmas, de eltiltani a gyerekeket akármelyik szülőtől szerintem nem lehet, és nem is szabad.
Nem tudom, ki az a mosolyka, de szánalmas egy alak lehet.
Kedves kérdező! Azt írtad, tudtad jól hogy gyerekei vannak. Belementél így is a kapcsolatba. Az a baj, hogy akik gyerekkel rendelkező párt választanak, nem gondolnak bele a távoli jövőbe. Hogy nem csak egy emberért (a társukért) kell majd felelősséget vállalni, hanem plussz egy vagy több személyért is. Nem gondolnak bele, hogy nevelőanyák-nevelőapák is lesznek. (tisztelet a kivételnek) Azt írtad, téged ez elejétől fogva zavart. Tehát mondjuk ki: valahol felelőtlen és meggondolatlan voltál. Nem tudom hogy valaha is említetted-e a társadnak azt, hogy téged zavar ez. Egyébként meg tenni semmit sem tudsz, mert a gyerek/gyerekek már megvannak. Ha azt mondtad a társadnak, hogy nem, neked nem akadály a gyerek, akkor nem voltál őszinte se hozzá, se magadhoz. A gyerekekről nem is beszélve. Ez téged elejétől fogva zavar, és ez egyre rosszabb lesz. Gondolkodj el, hogy mi a jobb a társadnak meg a gyerekeknek. Egy olyan nevelőszülő, aki csak látszólag fogadta el őket (belül meg folyamatosan forrong) vagy pedig egy olyan, aki őszintén, a legkisebb ellenérzés nélkül fogadja el őket. Tudomásul kellett volna venned, hogy ebben a kapcsolatban nem vagy ketten vagytok.
Gondolom hajszálra ugyanez lesz a véleményed, ha a párodnál maradnak a gyerekek, szó nélkül lemondasz róluk és vállalod, hogy évekig nem lesz velük kapcsolatod.
A gyereknek nem 1 apa és 1 anya kell, ez nem darabszám függő, hanem olyan apa és olyan anya, aki szereti és törődik velük.
Éljenek azok akár egy fedél alatt, akár külön.
Apa és anya új társa pedig - a kellő értelmi és érzelmi intelligenciával megáldott (vagy legalább ezügyben fejlődni akaró) emberek esetében - rengeteg jó és pozitív lehetőséget is teremt. Ezekre lenne jó koncentrálni, a nehézségek is könnyebben vehetőek így.
Sajna most én is úgyanebben a szituban vagyok.Azt hittem idővel el tudom fogadni. Csak most már hiába akarnék kilépni nem tudok mert összejöttek a közös a babák. 14 hetes ikerterhes vagyok. És igazából most jöttem rá hogy innen nincs visszaút. Sokan írták hogy én mit várnék el ha szétmennék és maradnának nálam a gyerekek. Én nem akarnám hogy a párom látogassa a gyerekeimet. Egy gyereknek egy apa meg egy anya kell és egyikből sem kell több. És nem is fogom engedni neki hogy láthassa a gyerekeket ha szétmennénk. Ezt neki is megmondtam előre.
Szia! Igen gyerek,de sajnos egy olyan gyerek aki mindenkit manipulálni próbál,és ráadásul mérhetetlenül gonosz is,Bizonyára figyelemfelkeltésből,de bántja a társait,az állatokat,és az apját is megüti! De amikor apuci megy a boltba az az első,hogy veszi a cipőjét,és mindent megvetet magának! Én felnőtként viselkedek,sajnos ő az akinek el lett cseszve az élete,és nem egy átlagos gyerkőcként viselkedik! ha visszaolvastál,akkor azt is tudod,hogy van egy 14 éves fiam,és egy 8 éves kislányom,aki egy idős a Laurával.a kamasz gyerkőcömmel nincs annyi probléma,mint ezzel a kislánnyal,akiért megsúgom neked talán még így is többet aggodók mint az édesanyja,Mindkét lába befelé fordul,az iskolában szoltak már anyucinak vigye ortopédiára mert úgy megy a gyerek mint a kacsa,és oda vannak a csípőizületei,azt felelte ez lesz a szexepilje,én kértem a párom ,hogy vigyük orvoshoz,mert rosz vége lesz,valamint ki vannak rohadva a rágófogai,ami hónapokon keeresztüli fájdalmakat okozott neki,inkább tömte panadollal,mint egyszer elvitte volna fogászatra,és a problémák leginkább ott vannak,hogy közli velem,hogy úgyis azt csinál amit akar,mert nekem semmi közöm hozzá!Örülök,hogy írtál,mert ilyenkor mindig eszembe jut valami plusz,amit kihagytam korábban!És talán kapok megoldást,vagy legalább beszélni tudok róla!Köszi!
Mit vársz a gyerektől, ha te sem tudsz felnőtt módjára viselkedni? Lejjebb írtad, hogy ösztönösen is utálod, mert nem a te gyereked, nem csak azért, ahogyan viselkedik. Az meg, hogy miért van ott, amikor tégeg zavar..hát azért, mert gyerek, ebből kifolyólag nem tud önálló életet fenntartani, ott van, ahová viszik.
Sok ötéves szinten megmaradt "felnőtt" együttérzést, empátiát vár, amikor ő sem tudja ugyanezt adni egy gyereknek. Én a helyedben megpróbálnám beleérezni magam ennek a gyereknek a helyzetébe, aki úgy látszik, sehol sem kell, mindenhol csak egy zavaró tényező. Te mit éreznél, ha mindenhol csak megtűrve lennél? Tudnál kedveskedni, mosolyogni, normálisan viselkedni? Nem? Pedig te felnőtt vagy, ő meg még csak egy gyerek.
Érdemben nem tudok hozzászólni, mert én nem járok ebben a cipőben.
De az a mondatod olyan ismerős nekem: " miért nem szakad már le rólunk, hiszen boldog párkapcsolatban él"
Ez van nálunk is, csak itt a férjem volt szeretője kavar,pedig már terhes a 3. gyerekkel, az élettársától.
Vannak ilyen nők.Irigység, gonoszság, nem tudom.Féltékenység talán.
Nem lehet könnyű neked,de most Te csak a saját babádra koncentrálj, tudom, nem könnyű.
Azta,már két éve nem jártam itt,ha valaki hozzászólna,rajta,ujra képben vagyok!A jelenlegi álláspontunk a totális utálaton nyugszik,és még az is közrejátszik,hogy 7 hónapos várandós vagyok.Amióta közöltük a kis hisztérikával,azóta ha nálunk van,nem tudok a párommal két értelmes szót váltani,mert folyton a nyakában liheg,levakarhatatlan,nem játszik,nem megy ki a szobából,nagyon idegesítő!Pedig soha nem mondtunk neki semmi olyat,hogy most elveszti az apukáját,de sajnos az exre gyanakszunk,mert olyan közlései vannak,ami felnőt szájából hangzik inkább,mint: nem baj,hogy én ennyire apás vagyok,az én nevemet te adtad apa,igaz?... Amikor megbeszéltük a párommal,hogy beválalunk egy közös babát,az ex miatt csak 3-4 hónapossan mondtuk meg a Laurának,mert attól félt a párom,hogy az ex telebeszéli a gyerek fejét,valószínű ez meg is történt! Sokszor fáradt vagyok a folytonoss harc miatt,miért nem szakad már le rólunk,hiszen állítólag boldog párkapcsolatban él,mi meg szép lassan idegroncsokká válunk!A gyereke meg utál a semmiért,mert hát ő ment félre,mi csak késöbb ismertük meg egymást a párommal,és hozzáteszem pszihésen fáj a hasa a Laurának,mert már szerintem kikészült a széthúzások miatt,ez egy kb 1 hónapos orvosi vizsgálat eredménye! na kisiránkoztam magam megint,írjatok,várom a hozzászólásokat!
Sziasztok,megőrít a párom gyereke minden másnap nálunk van,még akkor is,ha hulla fáradtak vagyunk,nincs tekintettel rám a párom,és látom sokszor őt is idegesíti,kiabál vele,a legkisebb dolgokért is rászól,ha mondom neki,hogy ma ne hozza megsértődik,hogy ő nem lesz hétvégi apuka,de ha nem bír vele,akkor miért kínoz engem is?Kíváncsi lennék egy gyerek lélekbúvár mit szólna ahhoz,hogy annak a gyereknek nincs állandóság az életében,folyton rángatva van,hol itt hol ott,és közben a mi kapcsolatunk rámegy!Milyen női praktikát tudtok rá,hogy ezt a szörnyű állapotot kiküszöböljem?
Átgondolva sztem sem csak ez volt az akadály...Talán csak nem szeretett. na szóval most nagyon magam alatt vagyok,de jobb ez így...igen, tudom,hogy van normális gyerekes pasi(ismerek egyet, aki maga neveli a lányát,pedig anyuka is él).Itt az volt a baj,hogy nekem a párom azt mondta,hogy tegyek úgy mintha nem létezne.Erre én:és ha nekünk lesz gyerekünk,akkor ők féltestvérek!!!Hogyan tegyek úgy???Ő játszotta a nagyszerű apát,fotók gyerekről minden mennyiségben, de 2 hónapja most először ment el a gyerekéhez!Mellesleg engem nem is akart vinni soha,merthogy ex megtiltotta!
Na exvőlegényem hamar összepakolt...gondolom hamarosan talál újat,én meg eladom a gyűrűt:)Jó hogy vannak szüleim és barátaim...ők most nagyon támogatnak!Szerettem ezt a bunkó pasit,én hülye!
A pasid elég bunkó volt, hogy ilyet mondott neked. Nem hiszem, hogy a gyerek volt az akadály köztetek. Lehet később más témában tett volna Neked ilyen csúnyán. Azért vannak kedves, intelligens elvált ( gyerekes ) pasik is....-))
Tegnap szakítottam a vőlegényemmel.Neki már volt egy gyereke,nekem be sem mutatta...iszonyúan kikészültem ettől az egésztől.A csúcs szakítás előtt este,hazajött gyereklátogatásról...mondja majd lesz keresztetlő..kérdem, ugye engem is elvis?Téged?minek?Nincs közöd a gyerekhez.Másnap kidobtam...És egyet megtanultam, akinek gyereke van,olyan pasival én többet nem kezdek.Soha nem leszek még második sem egy ilyen pasi életében!
Aki elvált nő és van gyereke, ott más a szitu, de én 27éves értelmiségi,jómódú(nálunkn lakott) helyes nő vagyok..hülye voltam,hogy belementem egy ilyen helyzetbe!Pasi gyerekkel!!!SOHA!!!SOHA!!SOHA!!inkább egyedül örökké!
Miért kéne?...mert az ő múltja...ugyan ahhoz semmi közöm...
Bizony ez elég durva..:((
Húh!.......Sziasztok!
Szerintem a gyerek viselkedése a kétféle nevelésnek köszönhető.Hasonló helyzetben voltam mint te!Tudom,hogy nagyon nehéz.A gyerek nálunk is hasonlóan viselkedett.(2 éves volt mikor a férjemék elváltak)Nekünk majd évek mulva lett gyerekünk.Én is be voltam teljesen golyózva az elején.Akaratom ellenére haragudtam a gyerekre:Soha 1 rossz szóval meg nem bántottam,mái napig sem...Borzasztó lelkiismeretfurdalásom volt emiatt.Mindig mondogattam magamnak,hogy a gyerek nem tehet rolla,hogy van.Neki.és főleg neki a legnehzebb,hogy az ő szülei nincsenek együtt.Adj időt te is neki!Hidd el a gyerek érzi azt,hogy ő "csak vendég" nállatok.Engedd meg neki,hogy beszokjon,lenyugodjon.Probáld megérteni.nem akartam túl okos lenni,de hidd el,hogy én is átéltem ezt atz időszakot amiben most te jársz!Most mi ott tartunk,hogy repesve várom az alkalmat,hogy mikor jön.A közös gyerekünkel abszolult testvérként kezelik egymást.Ez a boldogság.
Sziasztok,hát közös programjuk az van bőven,mert a leányzó ,mindenhová követi apucit,még a wc-re is utánamegy!Viszont az én gyerekeim nem értik,miért nem tarthatnak velük boltba, játszóra ismerősökhöz ,nagyon bántja őket,mert nekik már inkább ő az apukájuk,mint a vér szerinti,és ha netán lesz egy közös gyerekünk mi lesz rettegjek hátha kárt tesz benne?A gyerekeimre nagyon ritkán kell rászólnia,mert tisztelik,és hallgatnak minden szavára!Sőt ha a 11éves fiamnak valami gondja van már sokszor azt veszem észre ő az első akinek a véleményére kíváncsi!
Szerintem a férjednek kellene kezelnie ezt a helyzetet, jobban odafigyelnie rá,beszélgetni vele ,elvinnie csak őt közös apa.gyerek programra....stb.
Ő rászól a gyerekeidre?Én elhiszem,hogy szereti a lányát,de ha titeket is szeret,ezt nem szabad(na) eltűrnie.Én inkább elviselném a párom szemrehányó pillantásait,de a gyerekemet nem hagynám bántani.Lehet,hogy azért nem szól,mert akkor a kiscsaj elpanaszkodja otthon,és az anyja nem engedi el?Kérdezd meg a párodtól,ha a Te lányod bántaná az övét,mit csinálna?Akor is eltűrné?Szerintem nem.
Hát megpróbálom megfogadni,de már most félek a párom szemrehányó pillantásaitól,bár ő is látja,ez nem mehet így tovább,hiszen már most lehülyézi az apját,mégis mindent megenged neki!Nehéz,nagyon nehéz,főleg ezt a fórumot meg se merem neki mutatni,pedig jó lenne ha látná,hogy más is hasonlóan vélekedik a gyereke viselkedésével kapcsolatban!
Itt a baj.Az anyja nem foglalkozik vele,az apuka előtt meg megmutatja,hogy Ő az "úr" a háznál.Tessék megbüntetni,ha rosszat csinál,mert különben az őrületbe fog kergetni téged,és a gyerekeidet.
Ma megint jön hozzánk,már előre kerülget a frász!Jé ez rímel!pedig olyan szép kis csaj,nem értem,hogy lehet az anyja ennyire felelőtlen,én már felajánlottam a páromnak azt is,hogy lakjon nálunk,úgy érzem ha sajátként tudnám kezelni még formálható a személyisége,és normális gyereket faraghatunk belőle!Tök mindegy,mert nyáron így is úgy is végig velünk van mert az anyja dolgozik,és csak aludni viszi haza,hozzáteszem,mikor nincs az apja a közelébe tudja merre hány méter!Ilyenkor év közbe meg a kocsmában tölti az időt,mert a nagysága ott dolgozik!Én nem a gyereket akarom bántani azért mert olyan amilyen,de azt a nőt megcsapkodnám,bár, mit is várhatok tőle,valószínű őt is így nevelték!Ja még annyit ő a minta anyuka,mert hogy jövök ahhoz,hogy hétvégén letegyem délután aludni,mert amikor hazaviszi foglalkoznia kell vele,mert nem alszik el este nyolckor,ő meg nagyon fáradt(ez volt az első összetűzésünk)!
Szia.Félreértettél.Nem szabad verekedni,de meg kell magát védeni a lányodnak.Azért bántja a másik,mert még senki nem adta neki vissza.Azt írtad,megrugja a gyereket.Rúgjon vissza.Hidd el,úgy meg lesz lepődve a kiscsaj,hogy köpni-nyelni nem tud majd.Sztem az anyja nem neveli ezt a gyereket,vagy nálatok tombolja ki magát.A apjának kellene eréjesebben fellépni.
Ha ezek a dolgok az Én gyerekeimmel történnének,már párszor elpáholtam volna a kiscsajt.Más ötletem nincs.
Szia,az apja is meg én is rászólok,én szigorúan fogom a gyerekeimet, ha úgy ítélem meg rá is csapok talán abból kifolyólag,hogy majdnem 3évig egyedül neveltem őket,és féltem hogy kicsúszik a dolog a kezemből,nem is beszélnek vissza,és lehet csevegni velük,de mit tegyek,ha még a seggére se lehet csapni,és még a vad idegeneket is elküldi a francba, az apja köntösébe belefúja az órát,miután megkérdezte tőle az övé-e,nyáron baráti társaság előtt levette a bugyiját leült a földre,és maga alá pisilt,ezt mind értsd szó szerint,az apja sem akar rácsapni,azt mondja az anyja úgyis megteszi.A kislányom úgy neveltem,hogy nem illik verekedni,most mondjam,hogy mégis szabad?A fiam már 11éves,és ő nem lacafacázik,ha nem vagyok a közelben megvédi a húgát,de már volt példa rá,hogy az udvaron hajánál fogva rángatta a gyerekem a földön,mert nem akart átmenni a szomszédba játszani!
Szia.Nincs saját tapasztalatom,de Én a helyedben már 1-2-szer fenéken billentettem volna.5 évesen már illik tudni viselkedni.Úgy vettem ki,hogy féltékeny mindenkire,aki az apukáját szereti.Próbáltál vele beszélgetni,hogy miért viselkedik így?Ha nem foglalkozik azzal,amit mondasz neki,pl. evés közben,el kell küldeni az asztaltól.Tudom,könnyű mondani,de neked kell eréjesen fellépned.Az apjának se fogad szót?A lányodnak se szabad ezt hagyni.Ha bántja,adja neki vissza.4-szer megcsinálja,5-re már nem bántja a másik.Ez viszont tapasztalat.
Sziasztok,nem tudom van e valaki ezen a fórumon a régiek közül,mert látom tavaly volt utoljára hozzászólás teljes mértékig megértem Rexónát nekem 2gyerkőcöm van,és mégis ki nem állhatom a párom gyerekét,pedig a lányommal egy idős,alapjában véve imádom a gyerekeket,de ezt az egyet nem,olyan mint amikor a hím oroszlán fel akarja zabálni az idegen oroszlán kölykeit,és csakis saját utódnemzéssel foglalkozik.tudom szánalmas,de szerintem ez az állati ösztönünkből maradhatott fent!Utálatos,és verekedős egyke úgy eszik mint egy disznó,semmilyen nevelést nem kapott,ha szólok érte közli,hogy nem érdekli,öt éves,de szerintem állati okos,manipulálja az apját,és űz mellőle,ha közösen mennénk valahová megkérdi én miért megyek,soha nem bántottam,és az anyja hagyta el a páromat,tehát nem én vettem el az apjától.eleinte megpróbáltam szeretni,mai napig hozzám bújik,ha megölelem az én kislányom de ha a lányom bújik az apjához akkorát rúg belé,hogy a sírástól nem kap levegőt az enyém!Játékban általában kijönnek,de néha kijön belőle az állat,és verekszik,segítsetek elfogadni,mert kiakaszt!2 éve vagyunk kapcsolatban,és minden másnap nálunk van,idióta közös nevelés mindenkit irigylek,akiknek hétvégi apuka a párja!Szerelmes vagyok,egy ördög apjába!
Most olvasom először a fórumot. Második feleség vagyok,2 éve házasodtunk össze, van egy 2 éves lányunk. A f.-nek van egy 11 éves fia, és én kimondottan utálom. Egyebet sem látok benne mint egy egyke, elkényeztetett, hisztis, erőszakos okostojást.Az ex feleség mellől mindenkit elmar, a csajszi nem tud férjhez menni. Hozzánk nem jöhet, találka a nagyszülőknél. Viszont nálunk a nagyszülök kavarják a sz..t, mert minden áron össze akarják hozni a 2 gyereket. Én nem akarom ezt.Nem akarom, hogy a lányomnak az a kölyök legyen a minta.Szerintetek beszéljek a nagyszülőkkel? Mert a férjem gyáva, hallgat mint a nyuszi. Nekem az az érzésem, hogy a kölykétől is fél, hisz mindig szörnyű kimérten beszél vele telefonon.
Egyébként még hozzáfűzném, hogy a gyerekei 18-19 éves kora óta változott meg a dolog, onnantól mi vagyunk a mindenei a férjemnek (a kicsi és én).
Na de köszi azt az 5-6 évet előtte :(((
További ajánlott fórumok: