Nem tudom elfogadni, hogy a páromnak már van egy gyereke! (beszélgetős fórum)

Ezt neked kell elfogadni. Ha egy férfinak van gyereke akkor igen együtt kell néha "élni"a gyerek anyjával, vagy legalább is ez vele jár.

Nem rekesztheted ki.Vagy elfogadod, vagy ha nem megy az a legjobb hogy keresel egyí független gyerektelen férfit.A párod szeret téged, örülj neki, ha pedig valami miatt a volt feleség közétek áll, akkor a kapcsolatotok nem volt erős, és nem szeretett eléggé.

jo,de azert rexonanak se olyan konnyu abba beletorodnie,hogy a ilyen jo maradt az anyos-meny kapcsolata..allandoan csak hasonlitgatnak a volt feleseghez..szerintem..foleg ha egyszer o is akkor megy oda,amikor ott a volt feleseg..

Nem olyan egyszeru azt se elfogadni,hogy parja a felesegehez jarkal gyereklatogatoba. En is feltekeny lennek ,csak nem a gyerekre hanem a volt felesegre. :)

a gyereket meg szeretnem :) En minden gyereket szeretek :)

Bocsi de azt a nőt nemtudom, hogy miért kellene megismernem.

Ő nagyon haragudott rám, hogy annak idején a párom elhagyta. És nemtudta magához láncolni a gyerekkel.

De én ővele nem beszélnék soha semmiről.

Eleve, mondtam, milyen az, aki ilyen tervet agyal ki??

Lehet ezt sokan másként gondolják, mint én. Ezért várom ötleteiket, ha erre egyáltalán van valami ötlet.

A gyerek nem ellenszenves.

Maga a tény a rossz, hogy ők mindig is megmaradnak. Kár, hogy nem csak ránk (kettőnkre) gondol, hanem rájuk is.

Sziasztok!

Az én véleményem az ha már olyan társat választott magának akkor viselje a következményeit, mégpedig a férfi előző kapcsolatából született gyerekét.Ellenkező esteben keressen mást ha ezt nem tudja elfogadni, vagy együtt élni vele.Mikor megismerte akkor tudta hogy van egy gyerek, ha akkor igy jó volt akkor legyen jó most is. Köülönben ha nem akkor van gyermektelen férfi elég, keressen olyat.

Szia!

Igen,voltam ilyen helyzetben...mármint,hogy a páromnak volt gyereke.

Mindenkinek van múltja és a párunk múltjára nem lehetünk féltékenyek.A gyerek meg főleg nem tehet semmiről,nem ő kérte,hogy megszülessen.Ha eldöntötted,hogy ezzel az emberrel élsz,akkor el kell fogadnod a gyermekét is,hisz az élete része...az,hogy hogyan lett terhes a volt párja,szerintem nem lényeges,az a lényeg,hogy van egy gyerek és hála az égnek,hogy a párod törődik vele.A lehető legrosszabb amit tehetsz,hogy hülye helyzetbe hozod a párod azzal,hogy érzteted,hogy nem fogadod el a gyerekét,ahogy irtad hozzátok nem is viszi.De miért is??Forditott esetben neked hogy esne?Mármint ha a párod nem fogadná el a gyereked?Nem kell szeretned,de igenis el kell fogadnod.

Az,hogy neked több jogod lenne elmenni a párod szüleihez...akkor menj!Mi tart vissza??A gyerek az unokájuk és hogy a volt menyükkel is ilyen jó a viszonyuk,ez külön dicséretes.Szóval próbálj beletörődni és sokkal jobban jársz,ha azt érezteted a pároddal,hogy úgy ahogy van cakk-pakk elfogadod!Később komoly konfliktusok lehetnek,ha igy állsz a dologhoz!

Szerintem fogadd el ezt a helyzetet amilyen gyorsan tudod!

Nem várhatod el a párodtól hogy el forduljon a gyrekétől miattad,azt hiszem ez nagy önzőség lenne részedről!

Az a gyerek a párod gyereke,még akkor is ha ő nem tudott róla hogy érkezik!

Szerintem tiszteletet érdemelne azért mert el fogadta ezt a helyzetet,és még így is gondoskodik róla!

Hiddel sokan nem így álnának hozzá!

Kerekedj felül a dolgon,és meg látot,ezáltal a párod szemében is nagyot nőhetsz!

Ismerdmeg a gyereket,és ha nálatok is találkozhatnának,nem kerülne képbe a volt barátnő sem,és azt is ki védhetnéd,hogy nélküled találkozzanak!!

Azt hiszem gyermeteg dolog egy kis gyerekre féltékenykedni,és szerintem ez a párodnak is jól esne ha látná hogy törekszel,talán jobban bele is vonna a dolgaikba!

El kell fogadnod hogy ez a multja része,nem törölheti ki!Talán ő sem kérne tőled ilyet!GONDOLKODJ!

Sziasztok!

Kíváncsi lennék, hogy akik ilyen helyzetben vannak, mint én, hogy olyan férfival élnek együtt, akinek egy régebbi kapcsolatból született egy gyereke, azok hogy állnak a "gyerekhez", és ahhoz, hogy a férfinak mindig ott marad az a család, vagyis segíteni kell nekik időnként, a gyereknek venni ezt-azt, mindig odafigyelni rájuk, hogy minden rendbe van-e.

Tudom, hogy ha így sikerült, ezt vállalni kell a férfinak. Mi már nagyon régóta együtt vagyunk, de engem ez mindig is nagyon zavart. Egyszerűen nemtudom elfogadni ezt a helyzetet. Eleinte kevésbé foglalkozott a párom a gyerekkel, de mostanába ki is hangsúlyozza, hogy az övé, mindent megkell, hogy adjon neki, ezért mostanában egyre többet tesz érte, és mégjobban odafigyel rá.

Hozzáteszem ez a gyerek úgy született "anno", hogy párom akkori barátnője saját maga elhatározásából abbahagyta a gyógyszerszedést, és egyszercsak közölte , hogy terhes. Akkor már nem voltak jóban, és így próbált volna javítani a kapcsolatukon. De így sem sikerült neki.

Természetesen volt belőle vita, hogy hogy merte ezt csinálni.

Dehát párom úgyvan vele, hogy csak az övé, és mostanra már rájött, hogy milyen jó hogy van. Úgy örül neki.

Hát én ilyet soha nemtennék.

Milyen nő az aki, megsem beszéli a férfival, hogy erre készül?

Azt hittem idővel ez csillapodik bennem, de nem!

Igazából, bocsánat, hogy ezt írom, de én nemtudom szeretni azt a gyereket.

Azt is elkell hogy mondjam, hogy párom, úgy találkozik vele, hogy elmennek az anyjáékhoz, és ott gyakorolja apaságát, meg elmegy vele ide-oda.

Azért nem hozzá hozzánk, mert udja, hogy rossz nekem.

A másik dolog, mivel a nő rendszeresen odajár a párom anyjáékhoz, ezért én természetesen oda is egy évben 2-szer járok.

Ők ezt úgy magyarázzák, hogy a gyereket viszi. Igen ám, de hetente többször is ott vannak.

Na, ezt kellene leküzdenem valahogy, hogy énis érek annyit, mint ők!

De ez akkor is fura.Szerintem nekem meg főként jogom lenne elmenni hozzájuk, hiszen együtt élünk.

Na, mindegy, ez van.

Mások hogy oldják meg az ilyet?

Vagy mit csináljak ezzel a helyzettel?

De ez biztos féltékenység is bennem, hogy van neki egy gyereke, akivel foglalkozik, meg ez a nő is visszajár az anyjáékhoz.

Teljesen anyós-meny viszonyban vannak.

Van ilyen helyzetben valaki?