Nem tudom elfogadni, hogy a páromnak már van egy gyereke! (beszélgetés)

Csak egy-két kérdést tennék fel Neked, hogy el tudd képzelni a jövőtöket… Gondoltál-e arra, hogy ha közös gyereketek születik, és a párod az anyjához járkál a másik gyerek miatt, akkor a Ti gyereketek addig nem látja Őt? Mi lesz az ünnepeken? Mit mondasz a Ti gyereketeknek? Vagy elviszi az apuka Őt az anyjához, Te meg ülsz otthon egyedül? És ha esetleg az általános láthatást fogják később gyakorolni akkor nyáron 2X2 hétig a közös gyereketek nem látja az apját? És ott vannak az egyéb iskolai szünetek… És mit fogsz mondani a gyerekednek, ha valamire szüksége lenne, vagy szeretne valamit, de nem vehetitek meg neki, mert a másik gyereknek kellett valami nagyon szükségeset venni? Nem tudom milyen távolságban laktok egymástól a gyerekkel. De hogyan fogod tolerálni, ha a gyerek gondol egyet és beállít váratlanul, amikor épp eszébe jut, a barátaival, hiába alkalmatlan az időpont? Hogyan fogod elviselni, hogy minden családi eseménynél, ahol esetleg „kötelező” a jelenléted, mindig a másik nőről és a gyerekről lesz szó? Hogyan tudod elfogadni majd, hogy az egész életedet az a gyerek fogja meghatározni, mert hozzá kell igazítani a nyaralás és minden más program időpontját? Vagy külön fogtok nyaralni? Te majd mész egyedül, a párod meg a gyerekével? És hidd el, ez a legkevesebb! Mivel nem vagy jóban „anyósoddal”, még jó sok bántásra számíthatsz. Van erőd ezeket lerázni magadról? Tud-e egyensúlyt teremteni a párod azzal, hogy határokat szab, hogy ne csak Te engedj és fogadd el a helyzetet, hanem alkalmazkodjon más is?

Ha úgy döntesz, hogy végigcsinálod, az azt jelenti, hogy életetek végéig tart. Hiába lesz 18. az nem jelent semmit és mindig Ő lesz az első, még a jövendőbeli közös gyereketekkel szemben is, mivel Ő nem él apukával. Tehát meghatározza az időbeosztásotokat, szabadidőtöket, anyagi helyzeteteket és még a szexuális életeteket is. És nem lesznek szövetségeseid sem, mert „Szegény gyerek, nem Ő tehet róla, hogy minden így alakult!” És ha már féltékeny vagy, az azt jelenti, hogy már keletkezett rajtad egy seb, amibe szépen minden adandó alkalommal még beleturkálnak. Így nincs mód a gyógyulásra, csak az elfertőződésre. Csak idő kérdése.

Pozitívum viszont, hogy rengeteg tapasztalatot szerezhetsz és jól megismerheted magad és más embereket. Azért mertem leírni ezeket a kérdéseket, mert ugyan tanácsot nem szabad adni, de elgondolkodtatni igen szerintem. Csináltam ezt. Éltem így. Elmenekültem.

Remélem, ha úgy döntesz, hogy végigcsinálod, Neked sikerülni fog megoldani. Nekem nem sikerült.

én nem éreztem úgy, hogy itt választás elé állított volna a topikindító bárkit is, inkább tapasztalatokra kiváncsi, remélhetőleg azért, hogy pozitív irányba terelje az érzelmeit, és jobban megértse a saját helyzetét.

ergo. ha a hozzáállás megvan, akkor már jó alap a továbblépéshez.

A gyerek nem játék, hogyha nem tetszik visszaadom! Nem elég nagy csalódás az a gyereknek, hogy szétmennek a szülei, de még ki fog egy másik embert, aki érezteti is vele, hogy útálja! Ne feledd az a gyerek nem kérte, hogy a világra jöhessen!!!!

Én 20 év házasság után váltam el. Az ember nem tudja mikor marad ott 1, 2, 3, gyerekkel! Ha te járnál így, és találkoznál valakivel, aki tetszik neked és te is neki csak a gyerek a probláma, te melyiket választanád a gyerekedet vagy az új párodat?

Sziasztok!

9 éve elváltam és két gyerekkel egyedül maradtam. Volt férjem Új felesége tiltotta a gyerekektől, így nem találkoztak csak véletlen az utcán.A mai napig se szülinap, se névnap, se karácsony.....

Válás után 1 évvel megismerkedtem mostani párommal. Neki is két gyereke van, a "KÉT" volt feleségeknél. A mai napig rendszeresen látogatja őket, segít amiben tud. Az én két gyerekemnek nagyon rossz érzés volt, hogy az ő apukájuk nagy ívben....Mára megszokták, igaz már nagykorúak.

Párom szereti az én két gyerekemet és én is az övéit. Örülök, ha mindannyian együtt vagyunk!

Az egyik volt feleségével eléd jól kijövünk.Szerintem ez csak inteligencia kérdés mind a két fél részéről!

Természetesen voltak összezördülések míg kicsik voltak, de leültünk és megbeszéltük ki mit rontott el.

-Az én gyermekeim 26, illtve 20 évesek. Az övéi 20, 13.

Lányom szintén élettársi kapcsolatban él egy olyan férfival, akinek szintén van két gyereke.

Szerintem a saját életéből sokat átvitt ebbe a kapcsolatba.A gyerekek szeretik, mert soha nem érezteti velük, hogy nem az ő vérszerinti gyrekei.

Az egyik gyerek ráadásul autista.Nagyo sok figyelmet, türelmet igényel. Nekem pedig olyanok, mintha az unokáim lennének.

Fogadj el egy jótanácsot: szeresd sajátodként a gyereket a párod meghálálja, ha igazán szeret.

Én nagyon boldog vagyok, hogy egy ilyen társat találtam magamnak, aki elfogadott így, ahogy vagyok!!!

Ja a mai napig, ha valakinek bemutatják páromat: a "PÓTAPUKÁM" az édesapjuk csak APÁM.

Az a Te bajod, nem állíthatod választás elé. Már akkor is tudtad amikor összejöttetek.

Vagy megszoksz vagy megszöksz.

Nem lehet, hogy azért tetszik ennyire védeni anyukát, mert hasonló dolgokon van túl???

De itt most nem anyukáról meg a gyerek születési körülményeiről szól a téma, hanem rexona zavaros érzéseiről és arra kért tanácsot, hogyan tudna változtatni ezen. Ebben a kérdésem, szerintem nem számít az édesanya véleménye...