Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Nem tudom elfogadni, hogy a páromnak már van egy gyereke! fórum

Nem tudom elfogadni, hogy a páromnak már van egy gyereke! (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
342. insecure (válaszként erre: 311. - Fighter07)
2016. júl. 11. 12:42
Szerintem mindenkinek az lenne a legjobb, ha szépen kilépnél ebből az egész kapcsolatból. A gyereknek is jobb lesz és neked is.
341. csikil4ny (válaszként erre: 340. - Massalhangzo)
2016. júl. 11. 12:34
Mit szeretetet? Még egy alapfokú tiszteletet sem! A "bunkóskodás" meg egyenesen minta is lehet....
340. massalhangzo (válaszként erre: 337. - Csikil4ny)
2016. júl. 11. 12:32
ez igaz, csak sokszor a ket felnott ember se mutatja ki egymas irant a szeretetet, nem ezt latja a gyerek, nem ebben no fel. ha ezt szokja meg, akkor nem lesz termeszetes a szamara, hogy o ok nelkul bunkoskodhat barkivel is
339. csikil4ny (válaszként erre: 336. - Alidamolnar)
2016. júl. 11. 12:31

De ezt az apával meg kellene tudni beszélni...


Egy 17 éves fiú gyereket is nagyon megvisel a szülők válása, nemhogy egy kiskamaszt. Ha nincs segítsége feldolgozni a történteket, olyan sérüléseket szerez, amelyeket egy életen át nem tud feldolgozni. A gyerek nem azért táncol az idegeiden, mert veled van baja, hanem saját magával... Ezért nem te vagy a felelős, te is csak áldozata vagy a helyzetnek, de mint felnőtt...

338. massalhangzo (válaszként erre: 336. - Alidamolnar)
2016. júl. 11. 12:30

de ez eppen aza, amit irtam, hogy nem a sajat szulon veri le a serelmeit egy gyerek. en egy idegen gyereknek se hagynam, hogy szemetkedjen velem, es az apjaval is megbeszelnem ezt


inkabb ilyen esetekben arrol lehet szo, hogy a ferfinak a no nem olyan fontos, a no pontosan tudja ezt, es azt is, hiaba allna a problemaval a ferfi ele, az nem tenne semmit. egy gyerek kezelese nem egy lehetetlen feladat, csak ha egy ferfi tesz ra, mert fontosabb a gyerek joval a kapcsolatanal, a no pedig fel, hogy akkor a pasi elhagyja, mert o lesz a gonosz, akkor nem valtoznak jo iranyban a dolgok


amikor elvaltam es uj kapcsolatom lett, en is ereztem, hogy a gyerek tobb mindent megenged maganak a parommal szemben. nem bunko iranyba, inkabb elkenyeztetesbe :D megmondtam a paromnak is, ne hagyja, csak ami neki belefer, legyen szigorubb. a gyerekkel is beszeltem errol, es nem volt gond. ha arrol lett volna szo, hogy a gyerek bunko a hatam mogott vele, es elmondja, elokaptam volna nagy balheval a gyereket, es harmasban is megbeszeltuk volna


nem a gyerek rontja el ilyenkor a dolgokat, hanem a ket felnott

337. csikil4ny (válaszként erre: 335. - Massalhangzo)
2016. júl. 11. 12:28
Sajnos ez nem éppen ennyire egyszerű, a szabályokat a szeretet mellett is le kell fektetni és be kell tartatni!
336. alidamolnar (válaszként erre: 329. - Massalhangzo)
2016. júl. 11. 12:23

Az eszmefuttatásodat értem, de ott a bibi ebben, hogy egy 13-14 éves gyereknek már van annyi "esze", hogy NEM az apja előtt szemétkedik a nővel.

Ezt mondják sunyiságnak.

Apuka előtt minden szép és jó, a háta mögött pedig megy a szemétkedés.

Annyira nem hülye a gyerek, tudja, hogy az apja jóindulatát elveszítené, ha nyílt színen ellenségeskedne.

Nálunk konkrétan így volt.

A férjem háta mögött sem nyíltan volt agresszív a 14 éves, csak sunyi módon az idegeimen táncolt, és betartott, ahol tudott.

Nem minden fekete vagy fehér.

Egyébként már nem zavar, nekem egy gonddal kevesebb, hogy még sátoros ünnepeken SEM kell őt és a családját vendégül látnom.

335. massalhangzo (válaszként erre: 334. - Csikil4ny)
2016. júl. 11. 12:21
szerintem mar a puszta szeretet, es ennek kimutatasa a mindennapokban is sokat szamit. mert persze mindenki azt mondja, szereti a gyereket, de vajon tenyleg ki is mutatja ezt neki, szan-e ra annyi idot, figyelmet, hogy ez a gyakorlatban is elmondhato legyen? mert akkor kolcsonosse valik a dolog, es a gyerek is figyel a szulo erzeseire
334. csikil4ny (válaszként erre: 333. - Massalhangzo)
2016. júl. 11. 12:17
Igen, mivel te elég határozott vagy hozzá. Sajnos nagyon sokan a saját édes gyerekeiket sem képesek jól nevelni. Pl. van egy 10.-es kislány akinek a szülei elváltak, anyuka egyedül neveli a lányt - okos, értelmes gyerek, de az anyjával nagyon agresszív, annyira, hogy nemrég mivel nem akart az anyukájához ütni, dühből olyat ütött a falba, hogy eltört a keze.... Az iskolában meg példamutató, soha nincs gond vele.
333. massalhangzo (válaszként erre: 332. - Csikil4ny)
2016. júl. 11. 12:13
nekem ez azert furcsa, mert en mar akkor kiakadnek, ha a gyerekeim egy idegennel viselkednenek szemtelenul vagy bunkon. azzal, akit szeretek es egyutt elunk, kizart. a ferfit sem ertem. nem kell ahhoz a gyerek ele helyezni egy not, nem errol van szo. de mindenkinek megvan a szerepe a csaladban
332. csikil4ny (válaszként erre: 331. - Massalhangzo)
2016. júl. 11. 12:10
Egyetértek.
331. massalhangzo (válaszként erre: 330. - Csikil4ny)
2016. júl. 11. 11:55

megertem, hogy vannak rosszul nevelt, undok gyerekeket, akik elviselhetetlenek, nem tartok azert egy not rossznak, hogy nem bir egy ilyen gyereket megszeretni. de azt gondolom, hogy egy csaladban ez kozos felelosseg, es ha a ferfie a gyerek, akkor elsosorban az o dolga ezt helyreallitani. a gyerekek erzik, ha barmit megtehetnek, mert a ver szerinti szulo nem tesz ellene, es a sajat rossz erzeseiket verik le az uj non vagy ferfin. nem azert, mert nem szeretnek oket, csak o a kivulallo, akit hibaztathatnak, es igy csapodik le


en is elvalt vagyok, ha a gyerekem nem viselkedne normalisan az uj parommal, hat. de ilyen nem is lehetne. ha pedig olyan parom lenne, akinel en az utolso vagyok, es a csaladban nem vagyunk egyenranguak, azzal szenvedjen mas, mert az nem szeret igazan

330. csikil4ny (válaszként erre: 329. - Massalhangzo)
2016. júl. 11. 11:47
Igen és ott van a legnagyobb probléma, hogy a gyerek(ek) is szenved(nek), ők viszont semmiről nem tehetnek. Óriási a felelősség, de nagyon sokan nem látják!
329. massalhangzo (válaszként erre: 328. - Alidamolnar)
2016. júl. 11. 11:05

nem gondoljatok, hogy ugyanannyira hibasak vagyatok ti is, a parotok is? elottetek mar ott volt a gyerek, ellatta, mosott, fozott, takaritott. miert kell atmenni rabszolgaba, hogy minden ratok maradjon? meg lehet osztani a tennivalokat. ha pedig egy ferfi latja, hogy a parja nem jon ki jol a gyerekkel, szenved, miert nem tesz ellene? ennyire nem erdekli, csak rahagyja a masikra, hogy az oldjon meg mindent, o meg el mint marci hevesen?


akkor talan a parkapcsolattal vannak a legnagyobb bajok, es nem a gyerekkel. mert a sajat gyerek is tud kiborito lenni idonkent es nehezen kezelheto, undok

328. alidamolnar (válaszként erre: 327. - 88672dd01f)
2016. júl. 10. 16:07

Szerintem is így van.

Ezért is tudja egy pasi könnyebben elfogadni a nő gyerekét. Mert az élet apró-cseprő dolgaiban mindig a nő konfrontálódik a gyerekkel.

Ha a saját gyerekét viszi egy kapcsolatba, akkor is ő főz/mos/takarít a gyerekre, de ha a férfi gyerekét vállalja fel, akkor is a nőnek jutnak ezek a napi apró f...szságok, amik azért idegtépőek tudnak lenni, ha nincs érte szemernyi köszönet sem.

Tudom, mert a férjemnek is volt kamasz gyereke, amikor hozzámentem, és vele is lakott.

Egyébként azóta sem jó a viszonyunk, már nem lakik itthon több éve, de mi egymás számára mondhatni nem létezünk.

2016. júl. 10. 12:54
Mivel én is benne vagyok, így megtudom érteni a helyzetet. Lehet, hogy konkrétan nics semmi különösebb gond a fiúval, egyszerűen nehéz elfogadni. Ên is elfogadtam, olyan nagxon nagy problémáknem nem feltétlenül vannak, de sztem egy férfi sokkal könnyebben eltudja fogadni egy nő gyermekét mint fordítva. Hiszen a nő főz, mos, takarít, és mikor ezeket szó nélkül megteszed más gyerekéért, és sok viszonzást nem kapsz, mert ez a világ legtermésrtesebb dolga, akkor jön ez a rossz érzés...meg amikor azt látod h a gyerek semmit nem tesz hozzá a dolgokhoz. Ên türelmes vagyok egyébként, meg alkalmazkodó, de ez nagyon nehéz
326. puritan (válaszként erre: 316. - Fighter07)
2016. júl. 9. 18:06

Visszaolvastalak és valahogy arra jutottam, hogy nehezen tudod elfogadni ezt a kis fickót, de semmi konkrét dolgot nem írtál.


Meg tudnád fogalmazni, hogy mi a baj vele? Miért "rossz"? Miért gyűlölöd, miért érzed úgy, hogy a "nyakadba szakadt" és nem tudsz vele mit kezdeni?


Mintha túl komolyan vennéd saját magadat és elfelejtenél élni és vidámnak lenni. Bármennyire is hangsúlyozod, hogy milyen szemét és nemtörődöm az anyja, az a kisfiú akkor is imádni fogja az anyukáját, ebbe bele kell törődnöd és támogatnod kell őt ebben. Rossz, hogy nem látod, mennyire nagy fájdalom az neki, hogy az anyukája elhagyta őt és az is rossz, hogy azt sem látod hogy az apuka milyen jót tesz azzal, hogy imádja a fiát és próbálja pótolni a hiányzó szeretetet.


Ez a fajta gyűlölet nagyon mérgező szerintem, előbb-utóbb megöl mindhármótokat.

325. 88672dd01f (válaszként erre: 324. - C73db520ef)
2016. júl. 9. 17:49
Örülnék én annak ha már oda eljutnánk h fix láthatás van, és akkor az anyjánál lenne...de a gyerek nem akar menni, az anyja meg nem is annyira hajtja...ugyhogy felfordult az életünk...ráadásul egy kamasszal....pokol
324. c73db520ef (válaszként erre: 323. - 88672dd01f)
2016. júl. 9. 16:32

A sajat kamasszal is egy ideig pokol (lehet) az elet.

Csak azt nem ertem hogy a lathatas idejen miert nem kettesben vannak?

323. 88672dd01f (válaszként erre: 316. - Fighter07)
2016. júl. 9. 16:20
Nem irigyellek, én ugyanebben a cipőben járok, abszolút megtudlak érteni..mi amikor megismerkedtünk kêt hetente volt itt a gyerek, amit még el is tudtam fogadni. Tök jó volt minden, össze is házasodtunk, azutám a gyerek bejelentette h az apjához akar költözni. Sok választásom nem volt. 16 éves kamasz, semmi kapcsolatunk,főzök, mosok takarítok, utálom ezt a helyzetet, kamasz, pokol vele együtt éln. Mi is gyereket terveznénk de ez a rengreteg probléma mrég sajáttolmis elveszi a kedvem....jah és én elfogadtam a gyereket, csak nem mindegy h itt van két hetente vagy velünk él....
2016. júl. 4. 19:21

Szerintem ezen a gyermekes/gyermektelen vagyok állapot nem változtat sokat.

Nekem nem volt jó a kapcsolatom a férjem gyerekeivel, és amikor meglett a közös lányunk, az sem változtatott (értsd.: a bunkó, szarkeverő, lusta, sunyi kölyköket a sajátom megszületése után sem tudtam tolerálni).

321. csikil4ny (válaszként erre: 318. - L.luiselotte)
2016. júl. 4. 18:17
Gyerektelenként tényleg így gondolnám én is, de amióta megszületett a lányom egészen másként látom. Sőt lehet, hogy inkább gyerekes férfit szeretnék társnak...
320. csikil4ny (válaszként erre: 316. - Fighter07)
2016. júl. 4. 18:14
Egy gyerekről beszélsz, nem csomagról! Nagy felelősség bevállalni egy nem saját gyereket, időközben is kiderülhet, hogy nem megy, de együtt jár az apával.... Az anya meg olyan amilyen, kutyából nem lesz szalonna!
319. 7d58c633dd (válaszként erre: 318. - L.luiselotte)
2016. júl. 4. 17:54

Annyira érdekes, hogy többnyire így vélekedtek itt erről. Nekem élőben egész más tapasztalataim vannak, pedig énbis elgondolkodtam anno, hogy leendő barátnő(i)m mit fognak szólni a lányomhoz. És láss csodát, nemhogy elfogadták mind, hanem imádták :-)

Persze nyilván egy kis szörnyeteget is ki lehet fogni, aki tönkreteszi a kapcsolatot, ez nem vitás.

2016. júl. 4. 17:45
ha együttmaradtok, egész életetekben számolni kell a gyerekkel, akár egy kis angyalka, akár egy kis szemétláda. Előre jobb lenne kikerülni ezt a helyzetet, de mindenki a saját kárán tanul.
317. túrógombócka (válaszként erre: 316. - Fighter07)
2016. júl. 4. 17:41
ez nem így működik, h egy gyereket csak ide-oda passzolgatunk. az édesapja vállalta el a nevelését, mert ő akarja, ő szereti annyira a gyerekét, amennyire kell.
2016. júl. 4. 17:37
Eleinte mi is nagyon jól kijöttünk, de hosszútávon kerülnek elő a problémák/összeköltözve. Lassan 4 éve leszünk együtt, és elég gyorsan azt hiszem 3 hónap után odaköltöztem hozzájuk. A probléma még az is, hogy anya le se szarja a gyereket, két hetente viszi el, akkor is idő előtt visszapasszolja nekünk, ünnepekkor 2-3 napnál többre nem kíváncsi rá, az én "nyakamba szakadt" (segíteni akartam a páromnak azzal, hogy bevállalok én is dolgokat a gyerek életéből) a szülői értekezlet, a farsang, az anyák napja, stb.. Apának meg ez az egy szem kisfia van és lelkiismeret furdalása lenne, ha ő is ugyanúgy elhagyná, mint az "édesanya", csakhogy pontosan ugyanúgy az anya gyereke is, simán bevállalhatna ő is pár évet a neveléséből, hogy nekünk is legyen életünk, és hogy ő is kivegye a részét, mert nem csak egy ember csinálta azt a kölköt.. Ez miért ilyen nagy probléma? 4 évig nálunk volt, most 4 évig legyen nála, küszködjön vele ő is, elvégre az ő gyereke is, és előszeretettel hangsúlyozza anyuka, hogy ő a gyerek anyja, nem én! Akkor hajrá, meg lehet mutatni!
2016. júl. 4. 17:28
Azért ezt embere válogatja, a nevelésről nem is beszélve. Az én (kis)lányom mindegyik barátnőmmel nagy jól kijött, megtalálták a közös hangot, szinte barátnők lettek, ezt teljesen komolyan mondom.
314. Pengő Gyöngyi (válaszként erre: 312. - Unom)
2016. júl. 4. 16:31
Az tuti :)
313. massalhangzo (válaszként erre: 311. - Fighter07)
2016. júl. 4. 16:25
es hol van az apja?
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook