Milyen érzés szeretőnek lenni? (beszélgetős fórum)
Én most olyan boldog vagyok, hogy legszívesebben kikiabálnám mindenkinek!
Enyém a világon a legjobb szerető!
Imádlak ZO!!!
Szerintem nézőpont kérdése, és persze azé, hogy ki mit akar a másiktól.
Ha csak szép perceket kötöttségek nélkül, akkor nagyon jó.
még én se voltam de nem is szeretnék!!
számomra fontos a család és a gyerekek.
Úgy látom, aki volt szerető, annak a többsége azt mondja, hogy jó érzés. Persze ez is zsákbamacska. Ha az embernek szerencséje van, kifog egy kedves pasit, akivel akár éveken át jóban van. Ha nincs szerencséje, keservesen csalódik.
Én évek hosszú távlatából mondhatom: jól jártam.
A szeretőm egyben a barátom, a támaszom, a vígaszom is. Volt időszak, amikor a férjemnek külföldre kellett mennie és egyedül maradtam a két kisgyerekkel. Nem volt segítségem. A szüleim, anyósomék, tesómék messze laknak tőlünk, rájuk nem számíthattam.
Bizony volt, hogy hétvégén nem tudtam kihez fordulni, annyira fájt a fogam, gyógyszerem nem volt, ekkor a szeretőm segített ki. Képes volt beugrani a gyógyszerrel.
Apróság, tudom, de akkor nekem nagyon sokat jelentett. Ebben az időszakban sokat segített pl. a nagybevásárlásban is. Ha ő nem lett volna, teljesen magamra maradok.
Ha gondjaim vannak, bármikor felhívhatom, meghallgat.
Csak jókat tudok róla mondani. És ismétlem: nem 1, nem 2 éve vagyunk együtt, el sem merem mondani mióta.
Ő szokta mondani: "bearanyoztad a napom" , "feltöltöttél életerővel" - nos, ez rám is igaz. Nem csupán szeretőként, de emberként is nagyon sokat jelent nekem és szerencsésnek érzem magam, hogy megismertem.
Bujaság, extázis... Ezt ismerem, és nagyon jó érzés!
Viszont sajnos ismerem a hatalmas csalódást is, ami utána következett.
Remélem, Veletek nem így lesz. Sok sikert!
Fura helyzet.
Én is voltam szerető: nem bántam meg, de mégegyszer már nem tenném meg; sem az Ő, sem más kedvéért.Voltak szép, voltak kevésbé szép, és voltak nagyon ronda szakaszai.
Az, hogy csak egyszeri alkalom volt, lehet, hogy jobban jártál. Nem túl jó dolog éveken keresztül nyüstölni a pasast, hogy legyen határozott, és végre válasszon!
Az pedig, hogy azóta nem keres, valószínűleg azért van, mert könnyű prédának tart. Ha ilyen hetykén felajánlod egy pasinak, hogy "bármikor jöhetsz, én itt vagyok", szerintem neki nem elég izgalmas. A pasik az izgalmat keresik és a vadászat az, ami beindítja őket. Ha a vad üldözi a vadászt, akkor a vadász megijed, és menekülőre fogja.
Nem tudom, nekem sosem volt ilyen gondom. Mondjuk én meg pont fordítva álltam a dolgokhoz: egy alkalomra gondoltam, mégis több lett belőle. Ha lefeküdtem valakivel, nem kerestem, nem telefonáltam, nem foglalkoztam vele... és elég gyorsan újra felvette velem a kapcsolatot.
Igazából a Te esetedet nem ismerem, úgyhogy tanácsot adni sem tudok. Mindenki más. Hogy manapság milyenek a ffiak, nem tudom, de annak idején szerettek ők irányítani, szerették meghódítani a nőket. Az kellett nekik, aki elérhetetlennek tűnt. Sokszor hallom fiataloktól, hogy a mai lányok milyen könnyen kaphatóak.
Mondjuk nekem könnyű dolgom volt, mert egy helyen dolgoztunk. Ha összefutottunk, közönbösen viselkedtem vele és más férfiakkal flörtöltem a szeme láttára. Persze, mással nem volt viszonyom ettől függetlenül. Mégis őrületesen féltékeny volt, van, hogy még manapság is felhozza, hogy az mennyire rosszul esett neki.
De sikerült megtartanom! Ha egy pasi látja, hogy másnak is kellesz, tuti nem vakarod le magadról egyhamar. Persze itt is tudni kell, hol a határ.
Egyébként vannak nagyon jó filmek, amikből sokat lehet tanulni, nekem egyik kedvencem egy francia film, az "Éjkirálynő-nappal".
Nem semmi amit írtok!
Lehet hogy mi is azért működünk több mint 22 éve, mert ez utóbbi 7 évet szinte csak hétvégén van itthon....????
Sajna én nem melózok mert nincs, de van néhány kreatív dolog, olvasás, na és a net ami leköt. Meghát vásárolni is kell néha, az is legalább 1-2 óra...
Nem vágyok szerető után. ( tett egy megjegyzést, szeretőm van? Halkan csendbe, ingerültség nélkül mondtam : Persze minden ujjamra 1 sőt 2 is! aztán szépen elhallgatott. hamar kitudódna, még akkor is ha a f.sz lakok, és nem is nagyon foglakoznak velem, és egymással se foglalkozunk ).
Szia Jemma!
Én nem vagyok olyan sértődős fajta!
Azzal nincs gond hogy nem vállal fel mert igazából már a környéken nincs olyan ember aki ne tudná hogy mi együtt vagyunk a szomszédait én is ismerem együtt voltunk színházban és ők is tudják, a városban ahol lakom, nem bujkálunk senki elöl csak egy ház van ahová nem mehetünk.
A másik ok ami nagyon de nagyon hozzáköt az az hogy az édesapám 2007 november végén hunyt el hirtelen úgy hogy én találtam rá összesve a garázsunkban szívrohamot kapott és elment, akkor ő volt velem és együtt hoztuk be a házba az ágyba és ez annyira sokat jelentett nekem akkor és most is hogy ott volt velem, velünk. Nekem 2 lánytestvérem van meg egy anyukám úgyhogy ez egy lányos család és akkor a másik két testvéremnek akkor nem volt komolynak mondható kapcsolata és csak ő volt velünk. :'-( Mint minden lány szerintem apás és hát én apukámmat imádtam szinte én voltam a kedvence. Borzalmas időszakon mentem kereszül mikor elment, és úgy látni mozdulatlanul feküdni azt az erős embert aki pár éve még a levegőbe emelgetett, hihetelen volt. Hát ezért is ragaszkodom még hozzá nagyon, örökké hálás leszek neki ezért és soha nem tudom ezt elfelejteni.
Most is itt volt nálam este 2 órát el is aludt az ágyon úgy ébresztettem fel hogy már nagyon csörög a telefonja a felesége hívta hogy már hol van, úgyhogy elment most engedtem ki a kapun pár perce......
Jól van már nem szaporítom tovább a szót, köszönöm hogy elolvastad, szeretnék ám erős lenni és túlleni ezen a dolgon. Jó éjszakát!
Üdvözlettel: Zsuzsi
Hát lehet hogy gondolt rám mert irt közben egy üzenetet hogy siet hozzám, de még nála vannak a barátai megeszik az összes kaját amit ő grillezet a 150ezres grillsütőn és este együtt leszünk. Megérkezett 9 óra felé én odaadtam neki az ajándékát aminek nagyon örült mert mástól tusfürdőt vagy egy pólót kapott és tőlem egy hiper szuper dolgot! sokat gondolkodtam rajta és már múlthéten megvettem neki alig bírtam ki hogy el ne áruljam neki, szeretek neki örömet okozni mit tehetnék ezellen. :-(
Családja mellett dönt, de benne van egy hatalmas birtoklási vágy és olyan féltékeny mint egy vadállat, ha már elmegyek egy helyre a munkámból adódóan sok férfivel találkozom akiket nem ismerek már attól teljesen kivan és üvölt mint az állat hogy miért mentem mit csináltam ilyen meg olyan sokáig, és miért nem hívtam őt. Mi egyébként 2-3 óránként beszélünk hogy mit csinál a másik a max hogy nem beszéltünk az 10 óra volt amikor a feleségével meg 2 barátjával ment ki Londonba meg Párizsba repcsivel, és hát persze én akkor is itthon maradtam, de eleinte úgy volt hogy én megyek vele, de valahogy a jegyet a kedves feleség nevére sikerült megvennni. Ez mondjuk már régen volt kb. 1,5 éve. És én még mindig itt tartok. :-( Szupi
Jó éjszakát mindenkinek!
U.I.: bocsi hogy mindig olyan sokat irok de ha egyszer irni kezdek nem birom abbahagyni.
Igen, az ember azt hinné, hogy ez lehetetlen - de mégsem az. Nem mondom, hogy nem hiányzott néha őrülten, de szerencsére vannak más dolgok is az életben, amik sokkal nagyobb fontossággal bírnak. Pl. a két kisfiam és a mindennapi teendők, gondok is sokkal jobban lefoglalnak, semhogy azon tudnék gondolkodni, hogy a szeretőmmel vagyok-e vagy sem.
Hosszú lenne elmondani, mi is történt velem, mielőtt lett egy szeretőm, de sok-sok körülmény közrejátszott abban, hogy ebbe belementem. Nem hiszek az örök szerelemben, abban pedig végképp nem, hogy két ember hosszú éveken, évtizedeken keresztül éppúgy együtt tud élni egymás mellett, mint a legelején. Először minden szép és jó - de aztán elmúlik a szerelem és maradnak a szürke hétköznapok.
Ha nem akarsz belepusztulni a szürkeségbe, lépned kell. Muszály egy kis színt vinni a mindennapokba, hiszen nem válhatsz el minden alkalommal, amikor egy szerelem elmúlik. Akkor mást sem tenne az ember, mint férjhez menne meg elválna. Én így tudtam megoldani a problémánkat és úgy tűnik, működik. Méghozzá nagyon régóta.
Igen, szeretem a szerelmemet, de más ez a szerelem, mint amikor huszonévesen voltam az. Akkor meggondolatlan voltam, forrófejű, képes lettem volna belehalni az érzésekbe. De az ember felnő, megkomolyodik, családot alapít és már más dolgok lesznek fontosak, fontosabbak.
Simán haza tudok jönni a családomhoz, hiszen szeretem őket. Szeretek a kedvükben járni és jó velük lenni.
Órákig tudnék még mesélni arról, miért jó így nekem és arról is, miért így döntöttem. Természetesen minden ember más, mindenkinek más a fontos és mindenki másképp éli meg az érzéseit. Én csak azt tudom mondani, amit én érzek.
értem, de nem érzed azt soha, hogy szeretnél minél többet vele lenni és olyankor szinte fáj a hiánya? ha szerelmesek vagytok egymásba, akkor az efféle "hiányérzések" elkerülhetetlenek.
nem lehet hideg fejjel elválni egymástól és hazamenni a családhoz, mosolyogva tenni-venni, nyilván a férjeddel is szeretkezni, stb.
érzelmileg és fizikailag számomra ez megoldhatatlan volna:-)
Így ahogy olvasom a hozzászólásokat, úgy látom, kétféle típus létezik: egyik azt szeretné, hogy a szeretője örökre az övé legyen, a másik pedig "csupán" boldog percekre, órákra, egy kis udvarlásra vágyik. Én is az utóbbi csoportba tartozom.
A kezdet kezdetén tisztáztuk a dolgokat a szeretőmmel és azóta is ezek szerint élünk. Egyikünk sem akarja otthagyni a családját - talán nem is tudnánk együttélni.
Én is szeretem a férjemet, mással el sem tudnám képzelni az életem - de szükségem van a másikra is. Szükségem van arra, hogy valaki csodáljon, valaki dícsérjen, valaki csak az én kedvemet keresse. Úgy érzem, így tökéletes az életem.
Egyiknél megkaptam azt, amire mindig is vágytam: családot, gyerekeket, biztonságot. Másiktól megkaptam azt, amitől igazi nőnek érzem magam: udvarlás, szerelmes e-mailek, SMS-ek, apró ajándékok, figyelmességek és rengeteg gyengédség, odafigyelés.
Bármelyikük nélkül üres lenne az életem.
Tényleg igazad van! Ezek olyan dolgok, amik egy nőt a fellegekbe repítenek. Én is ezt szeretném elérni. Mindent elsöprő szerelmet! De mi még az elején vagyunk és gondolom ennek is idő kell.
És igazad van az én kapcsolatom is javult a férjemmel és ezt a szeretőmnek köszönhetem úgy érzem.
Zsuzsi!
Kitartást kívánok neked és tényleg örülök, hogy erőt kaptál Jemmától!
Puszi!!!
kedves zsuzsi!
örülök, hogy jól vetted a szavaimat és nem sértődés lett belőle:-) én mindig szeretek nyíltan fogalmazni, mert csak annak van értelme:-)
nem igaz, hogy porszem vagy neki, de jelenleg reális lehetőség nincs arra, hogy TE VELE együtt, egymást felvállalva élj!
még egy jó tanács: ne járj arra, amerre lakik!! ne fájdítsd a szívedet, kérlek!!!
nagyon sok erőre lesz szükséged és igazi jó barátokra, meg persze a szerető szüleidre ahhoz, hogy végre tudj egy jó döntést hozni.
ha nem lennél ennyire fiatal (szinte gyerek:-)), akkor is ezt tanácsolnám, mert elmegy melletted az élet.
vigyázz magadra és nagyon erős legyél:-)
ezt kívánom neked!