Milyen érzés szeretőnek lenni? (beszélgetés)

Hát furák ezek a kérdések, ezek a helyzetek.

Tudni kéne ugye az előzményeket, hogy miért megy tönkre egy kapcsolat, és miért nem lép a másik, ha már nem menthető.

Én részemről csak azt tudom mondani, hogy ilyet nem tudnék megtenni, mert nem tudnék fájdalmat okozni a páromnak!

Én meg nem tudok így élni. Szerintem az élet rövid ahhoz, hogy másnak akarjunk megfelelni. Ezt egy barátnőm mondta és teljesen igaza van:

Mivel mi nem hiszünk a lélekvándorlásban,mindent ebben az alig néhány évtizedben kell megélnünk.Sosem tudhatjuk mennyi idő áll még rendelkezésünkre,ezért nem azt kell megbánni,amit megtettünk,hanem azt,amit nem!

Egészségünkre!

"Éld át, amit magadban érzel. Ezzel te is több leszel, hiszen a megélt érzelmeiddel csak fejlődsz."

jajaaaajjj...

hol van már a kezdeti tűz és szerelem 20 év után! Van helyette néha acsarkodás, kommunikációs zavar, stb...

DE én nem akarok sem tüzet, sem szerelmet, jó ez az állóvíz.

Persze, nem leszek szerelmes, tisztában vagyok vele, de mindig tisztelni fogom a páromat azzal, hogy nem csalom meg, nem fogok neki fájdalmat okozni!!! Igenis mindig őszinte leszek hozzá, bár lehet, hogy ez meg neked furcsa, és hihetetlen, de nem fogok máshoz menekülni, ha baj van, csak úgy meg, pláne nem!!

De persze mindenki védje meg a maga igazát! :)

Meg kell, hogy védjem magam! :D

Nálunk sincs semmi rossz és nem romlott meg a kapcsolatunk. Csak nincs meg a kezdeti tűz és szerelem. Gondolod Te mindig szerelmes leszel?

Passz, ezen nem agyalok!

ÉS azért úgy válasszuk meg az időpontot, hogy a felsége dolgozzon!

Hello!

Én mindig mindenütt, ahol a legkevésbé számítanak rám. :D

Most melóban vagyok, nincs sok meló, és így felnézegetek. :)

Helló!

Te mindig mindehol ott vagy? Reggel, délben este?

29 évesen még én is nagyon imádtam a páromat, férjemet. Néhány hibáját elnéztem, most iszom a levét.

De nem csalom meg (egyelőre). :-)))

:))))))

Szió! :)

Én 20 év után már nem imádom az életemnél is jobban a páromat, de azért mással nem kavarnék a háta mögött.

Nős férfival pedig nem kezdenék (valószínű).

Lett volna nagyon régen alkalmam kipróbálni, milyen az, mikor valakinek a párjával (nem férj!, gyerek nem volt) kikezdek, mert nagyon hajtott rám a srác, és mégsem, még csak a kaland kedvéért sem, pedig fiatal voltam, csinos, független.

Lett volna alkalmam hűtlenkedni is, még csak párom volt, aki éppen hónapokig messze volt, nagyon izgis volt, a szívem a torkomban dobogott, játszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha... aztán megmaradtam a teória szintjén.

Én ilyen vagyok.

Akinek másképp jön ki a lépés, az csinálja, míg valami valahol nagyon el nem romlik..., csak ne a mi családunkban!

Én soha nem tudnék ilyet tenni:

1. Az életemnél jobban imádom a páromat (leendő férjemet), de ha bármi probléma lenne a kapcsolatunkban, akkor nem máshoz rohannék, hanem megbeszélném vele, ha meg már nem lehet megmenteni, akkor meg elválnának útjaink (de ilyen soha nem lesz, mert nem tudnék nélküle élni, ő sem nélkülem!).

2. Vagy esetlegesen a másik helyzet, hogy egy családban szeretője lennék a férjnek. Hát milyen dolog már? Mit érezhet a feleség? És hiába mondjuk, hogy amiről nem tud, az nem fáj. Hát ez nem így működik.

És az, hogy szerelmesek leszünk, mint szerető, azt csakis úgy tudom elképzelni, hogy már nem érzek semmit a párom iránt, illetve nem foglalkozok a feleség érzelmeivel. Csak így tudom elképzelni.

Bocsánat, de nehezen tudom túltenni magam ezeken. :)

Egy kapcsolat alapja a bizalom, az őszinteség, a megbecsülés!!!!

Abszolútigaza van. Én nem akartam bírálni senkit, csak leírtam, hogy én hogy látom a dolgokat.

Mondjuk nekem szerencsém van, mert az uram mindenben segít, kényeztetem is ☺. De persze ez még nem jelenti azt, hogy ez velem ne fordulhatna elő.

Vannak olyan pasik, akiket alapból hajt a vére. kell nekik egy biztos háttér, de mellette állandó a vadászat. Tudom, mert az apu is ilyen volt.