Milyen érzés szeretőnek lenni? (beszélgetős fórum)
"ha akarod megfogadod Gabi, ha nem akarod, nem: ne általánosíts, ne ítéld meg huszonegynéhány évesen 50-60 éves emberek életét és döntéseit, ha nem ismered a hátterét. És ne hagyd magad befolyásolni idegen emberektől.."
- Senkit nem ítéltem el úgy gondolom, de amit már korábban leírtam, ahhoz tartom magam. Azokban a helyzetekben, ahol igenis meg lehetne ésszerűen beszélni a problémákat, illetve ki lehetne lépni a már nem működő kapcsolatból, miért kell harmadikhoz menekülni? Miért nem vagyunk korrektek azzal, aki megérdemli? Miért kell neki fájdalmat okozni? És hogy tud utána a szemébe nézni? Egyáltalán miért jó ez?
- Nem hinném, hogy befolyásolható vagyok, egyszerűen próbálom megérteni az embereket, értelmezni a hozzászólásokat más szemszögből is. A véleményem mellett kiállok.
Az a szánalmas, hogy TE állítottál fel általánosságot az általad ismert egyetlen személyes esetről. "Én nem vagyok sem szerető, sem meg megcsalt fél" .Nyisd ki a szemed, hátha többet látsz, másfélét is.
Velem kapcsolatban ne bocsátkozz feltételezésbe, inkább kérdezz. Nem tudom, hány éves vagy, de nem túl sok lehetsz. Ha idősebb leszel, meglátod, sokkal több a félrevonatozás, mint a nyomorúságos házasság. Pedig nem lételem, mert pont annyi fáradsággal rendezhető lenne a házon belüli viszony. Csak ugye az általában uncsi... fő a változatosság. Ha visszaolvasnád az írásodat úgy bő 10-15 év múlva, elképednél, hogy "ezt én írtam volna?"
Na itt azt hiszem be is fejezheted! Én nem személyeskedtem tudtommal, és nem ilyen hangnemet használtam veled szemben. Ha jól tudom, ez egy fórum, ahol mindenki leírhatja a véleményét, még ha ez másokéval ellentétes is. Kérlek mutasd meg, hol és mikor támadtam neked, és osztottam számodra az észt, mert én ilyenre nem emlékszem.
az pedig, hogy milyen most és milyen volt az életem, egyáltalán nem tartozik rád. De azért elárulom, nem vagy az a fene nagy emberismerő, akinek gondolod magad, ugyanis egyik csoportba sem tartozom! Boldog házasságban élek, bármilyen hihetetlen, ilyen is van! És hogy mivel és kivel foglalkozom, úgy gondolom, az is rám tartozik.
Olvasd végig ezt a kedves hozzászólásodat és rájössz, hogy saját magadról alkottál benne véleményt!
"Mindkét eset szánalmas ugyanis. Remélem egyikőjük sem foglalkozik hivatásszerűen emberekkel, akiknek a nagy része esendő, botladozó, útkereső." Szerinted?!
És ha te egyik csoportba sem tartozol, akkor te milyen jogon alkotsz véleméynt a témáról?
Részemről veled ezt és mindennemű témát lezártnak tekintek.
Én megpróbáltam normális hangnemben elmondani a véleményemet, nem hiszem, hogy bármi is feljogosított téged az ilyenfajta megjegyzésekre.
A Nakikról és Körömvirágokról pedig azt gondolom, hogy két ok miatt képesek minden élethelyzetet ilyen rendkívül bölcsen megítélni a konkrét történések ismerete nélkül:
1. Megcsalt (talán még el is hagyott) feleségek, akik úgy gondolják, hogy minden megcsalt feleség hibátlan mártír, akit önhibáján kívül tesz tönkre egy gonosz férj és egy (természetesen büdös zoknikat és nyűgös férfiakat nem ismerő) ócska, könnyűvérű némber. Mert önző, buta, kompromisszumra képtelen feleségek nincsenek természetesen. És minden szerető egy élvhajhász könnyűvérű liba.
2. Nem megcsaltak, talán nem is feleségek, ámde rendkívül határozott véleményük van általuk meg nem tapasztal sorsokról és élethelyzetekről, ezekből talán még statisztikákat gyártanak és értékítéletet mondanak.
Én nem vagyok sem szerető, sem meg megcsalt fél, de soha nem venném a bátorságot ilyen kijelentésekhez.
Mindkét eset szánalmas ugyanis. Remélem egyikőjük sem foglalkozik hivatásszerűen emberekkel, akiknek a nagy része esendő, botladozó, útkereső.
Nem nevezném sikertörténetnek az életét, mást érdemelt volna. Persze a körömvirághoz és nakihoz hasonló roppant bölcs emberek biztos majd ebből a történetből is ezt az embert hozzák ki gonosznak, aki a megfáradt, elgyötört arcú, és fizikumú feleség ellen (aki - mivel vizuális típusok - szinte meg is jelenik előttük, bár fogalmuk nincs, kikről van szó) aljasul szörnyűségeket követett el. Már szinte el sem merem mondani, hogy az édesanyám és a nevelőapám - mindkettő házas ember volt - egymásba szerettek, elváltak, összeházasodtak, és 18 éve élnek együtt szeretetben, szerelemben; közben felneveltek minket a testvéreimmel együtt. És egyik sem állt tovább 18 év alatt, egy jobbért/fiatalabbért, stb; ahogy látom őket, nem is fognak. Hűha.. Pont a körülöttem tapasztalt történetek alapján gondolom, hogy nem lehet kijelenteni, hogy aki egyszer megbánt vkit, az utána mindenkit megfog; aki egyszer kilép a korábbi életéből és mást választ, az utána is váltogatni fogja a társait; hogy aki egyszer életében lop, az tolvaj; hogy aki egyszer füllent, az hazudós lesz egész életében; aki két vizsgán megbukik, az utána is meg fog, és nem való egyetemre. Ezek a számomra elfogadhatatlan sztereotípiák, és kíváncsi lennék arra a körömvirág által hivatkozott "az élet engem igazol" statisztikára.
Nem az én tisztem javasolni, ha akarod megfogadod Gabi, ha nem akarod, nem: ne általánosíts, ne ítéld meg huszonegynéhány évesen 50-60 éves emberek életét és döntéseit, ha nem ismered a hátterét. És ne hagyd magad befolyásolni idegen emberektől..
Hát esélyes...
Azért várnám a választ, ha persze publikus...
Igen, ez is jogos.
Azért kíváncsi lennék, hogy mit is jelent tényleg, hogy a feleség furcsább lett, meg rosszindulatú??? Ilyen volt 20 évig? Ilyen sokáig bírta a férj?
20 évig volt szerető?
Mit jelent az, hogy furcsább lett, és rossz természetű??
Persze, ezeket is figyelembe kell venni, erre nem is tudok mondani, írni semmit, mert nem voltam ilyen helyzetben. És jogos (most lehetne azt mondani), hogy akkor ne is okoskodjak.
De akkor helyesbítek. Azokat a helyzeteket, amikor rendben van egy kapcsolat, mégis kell egy harmadik, illetve azokat a helyzeteket, ahol probléma van, mégsem megbeszélik, hanem az egyik fél menekül egy harmadikhoz, na ezeket NEM TUDOM ELFOGADNI!
Én csak a véleményemet írtam le, nem tudnék fájdalmat okozni a páromnak, de egyáltalán nem lennék képes erre, s utána a szemébe nézni! Becsülöm, tisztelem, szeretem!
És az mégegyszer, amit te leírtál, teljesen jogos, és megértem, azért nem is nyilatkoznék.
Bocsánat, hogy már a legelején nem így írtam a véleményem, azaz kifejezetten a fent leírt esetekre kiterjedően. :S
Szia!
Ez így van, és a megcsalt félnek esélyt nem ad a párja, hogy megbeszéljék, ha gond van a kapcsolatban, ha meg nincs gond közöttük, akkor számomra érthetetlen még mindig.
És hiába mondja bárki is, hogy de kell valakinek a harmadik, mert egyszerűen szüksége van rá, akkor meg nem élek házasságban, vagy komoly kapcsolatan, nem okozok fájdalmat egy olyan embernek, aki teljesen máshogy vélekedik/ne úgy általában a család fogalmáról!
Hidd el, nagyon sokszor belefáradok mindenbe, sokszor vagyok padlón, de azt biztosan tudom, hogy éppen azért, mert én belefáradok, nem fogok másnak fájdalmat okozni, főleg nem a páromnak, vagy férjemnek. Igenis, ha tönkrement, és nem menthető, akkor lépek, nem fogok szeretőt játszani!
De tényleg mindenki álljon ki a maga igazáért, ezzel nincs is semmi baj, ez csak az én véleményem. :)