Mi lehet a gond? Tanácsokat, javaslatokat kérnék.... (beszélgetés)

Annyira meglepődött, annyira jól esett neki, hogy a boldogságtól megkönnyezte a dolgot.

Harcosnak a harcosságára most lesz igazán szüksége. Ezek után nem hagyhatja el magát és nem hagyhatja cserben a csapatot sem.

Egyébként a szüleimnek a következőt mondta a doki:

"Az a tapasztalata, hogy korosztálytól függetlenül a sportolók (nem kizárólag élsportolók) általában 10/9, míg az egyszerű emberek közül nagyjából 20/1 arányban fordulnak ilyen tünetekkel orvoshoz. Főleg ilyen gyorsan. Vannak olyanok, akik 3-6 héttel vagy esetleg még több idővel a sérülés után fordulnak orvoshoz, amikor már nagyon nehezen lehet kezelni még egy részleges szakadást is, mert majdhogynem teljesen rendbe jött már, csak egyszerűen a boka instabil marad."

Amennyiben van tapasztalat várom! Amennyiben úgy gondoljátok, akkor az öcsém gyógyulásának folyamatáról végig beszámolok.

Hogyha van rá igény....

Tudom és azt el is ismerem, hogy a bokaszalag-szakadás (legyen az teljes vagy részleges) nem egy olyan betegség, mint az influenza, a megfázás, ami minden embert érint (akár évente sajnos többször is). Ennek ellenére tartom mindazt, amit legutóbb éppen a #189-es hozzászólásomban írtam:

"Szeretném továbbra is kérni minden olyan fórumozónak a tapasztalatait, akinek volt már részleges bokaszalag-szakadása, vagy aki ismer olyan személyt, aki átesett már ilyen sérülésen.

Minden tapasztalat jól jön!"

Ebben igazad van, hogy minél nagyobb terhelés éri a lábat és azon belül a bokát, annál nagyobb sajnos az eshetősége a sérülésnek.

Ez mondjuk igaz a futókra ( [link] ), atlétákra (akár a távolugrókra, hármasugrókra is).

Sajnos én sem szórakozásból érdeklődök ilyen iránt.

Nem azt írtam, hogy kizárólag, hanem azt, hogy jellemzően focisták sérülése.

Valóban sokat olvastál már erről a sérülésről, és köszönjük, hogy megosztod velünk. Ezek szerint te többet tudsz erről, mint itt sokan.

Engem nem zavar, ha tovább érdeklődsz, csak fel akartam hívni a figyelmedet, hogy kevés olyan ember szaladgál itt közöttünk, akiknek hasonló sérülései voltak.

"Nem kérdés: a boka rándulása és a külbokaszalag szakadása igen gyakori sérülés, sportolók és átlagemberek egyaránt elszenvedhetik. A szakadás a boka hirtelen befelé csavarodásakor jön létre."

idézet innen származik:

[link]

"Bárkivel előfordulhat, hogy megroppan a bokája, és a baleseti sebészeten kiderül a külsőbokaszalag-szakadás. Mi a helyzet egy ilyen sérülésnél? A válasz kiderül írásomból."

idézet innen származik:

[link]

Szeretném továbbra is kérni minden olyan fórumozónak a tapasztalatait, akinek volt már részleges bokaszalag-szakadása, vagy aki ismer olyan személyt, aki átesett már ilyen sérülésen.

Minden tapasztalat jól jön!

"A járókeret szerintem akkor praktikus, amikor már járógipsze van, és kicsit rá szabad nehezednie."

Ezt azért nem teljesen értem. Ha, már járógipsz, akkor elvileg terhelhető, és sokkal inkább a könyökmankó a logikusabb, hogy átmeneti segítsége legyen, amikor úgy érzi, hogy már kicsivel többet terhelte, mint kellett volna. A járókeret pedig sokkal inkább a fekvőgipszes időszakba jobb, mert hogyha ki megy pl. mosdóba, akkor mégis csak stabilabb helyzetbe tudja tartani a lábát a járókeret keretére téve, mint a könyökmankó esetében.

Az öcsém is és én is elsírtuk magunkat. De még apám szemébe is könnycseppek ültek, pedig ő aztán nem egy sírós fajta.

Ez most öcsémnek egy akkora lelki támogatás volt, hogy a sérülése óta most éreztem rajta először, hogy nem akarja egyáltalán feladni és teljesen fel akar épülni. Már a meccs alatt ezt éreztem egy-egy kézmozdulatánál. Aztán itthon, miután elmentek a srácok ezt mondta:

"Tudjátok, hogy most tényleg azt éreztem, hogy nem csak a családnak vagyok fontos, hanem a csapattársaimnak, barátaimnak is. Most tényleg azt éreztem, hogy már nem csak magam miatt nem adhatom fel és dobhatom be az első igazi akadálynál a törölközőt, hanem bizony a csatomért sem. Nagyon fontos volt számomra az a néhány mondat, amit elmondtak, és az, hogy egyáltalán 'megemlékeztek' rólam. Már nem is tudom, hogy miként maradt rajtam a '"harcos"' becenév, de vélhetően azért, mert sosem ismerek elveszett labdát. Ha kell, akkor 10-15 méteres hátrányból is megpróbálom elérni, megszerezni a játékszert. Persze megpróbálok nem visszaélni a magassági fölényemmel, mert még az ellenfelek többségénél is kb. 10-15 cm-vel vagyok magasabb."

15 perccel a meccs kezdete előtt az U14-es és az U16-os korosztály játékosai felálltak a félpályánál levő körívbe. A kicsik 1-est, a nagyok 9-est formáltak (a tesóm mezszáma, amibe a legtöbbször játszik az a 19-es), majd a két korosztály csapatkapitányai és az U16-os korosztály edzője előre lépett. A két gyerek egy-egy mezt mutatott fel. Az egyik egy vízszintes alapon sárga-fekete csíkos mezt, a másik pedig egy tiszta narancssárga mezt.

Mindkét mezen elől ez állt:

"Mielőbb gyógyulj meg! Várunk vissza Beni!"

A mezek hátulján:

Felül - Benedek

Középen - 19

Alul - Harcos vissza!

Aztán a meccs alatt minden gólnál a gólszerzők a mezük alatti pólót mutatták, amin ez állt: "Harcos gyere vissza!"

Apám nem fogadta el, de el sem utasította még az ajánlatot. Szerinted jelen állapotban ezt az egyszeri ajánlatot fogadjuk el vagy sem. Elvileg a kollégájának a fiai (nem ikrek) is játszanak a mai meccsen.

Egyébként az edző is felajánlotta, hogy hazahoz. De ugye neki még a meccs után van némi elintézni valója a csapattal. A meccs pedig ebben a korosztályban (U16) kétszer 45 perc (míg U14-ben teljes pálya 2X40; a háromnegyedes pálya esetén 2X35 vagy 2X40 perc, attól függ, hogy megyei I. vagy II. osztály, mert az utóbbiban általában még egy kicsit tágabbra van szabva korhatár)