Mi lehet a gond? Tanácsokat, javaslatokat kérnék.... (beszélgetős fórum)

A meccsre én mindenképpen kimegyek. Apu is már itthon van. Az egyik kollégája felajánlotta, hogy van egy kis mikrobusza és beállítható még a hátsó ülés úgy, hogy esetleg az öcsém is eltudjon jönni a meccsre.

Az edző imént írta meg, hogy szeptember 24-26 között jön le a csapathoz, mert több lejáró sportorvosi van és viszonylag messze rendelnek ők.

Szerintem menj ki a meccsre, annyi időt kibír otthon az öcséd. Telefonon tarthatjátok a kapcsolatot. Még a csapatot is üdvözölheti. Esetleg az edző nem vinne majd haza a meccs után?

Az edző is nagyon rendes, és ha megbeszélitek vele, a sportorvost is el tudjátok csípni.

Ma volt itt délelőtt az edzője. Vele beszélgettünk. Neki az edzői pályafutása alatt nem az első gyerek, aki bokaszalag-szakadást szenvedett (nem egyenlő az ínszalag szakadással), és az miután rendbe jött nem volt több problémája vele. Ennek ellenkezője is megtörtént, de az akkor egy olyan sráccal, aki egyébként is többet volt sérült vagy beteg, mint egészséges.

A sportorvos kérdésköre nagyon jó. Nálunk 2 sportorvos rendel. Egyikhez kb. 2-3 hét, mire időpontot kaphat valaki. A másikhoz pedig félév kellene.

Van olyan csapattársa, akinek még május elején kértek időpontot és valamikor október közepére kapott időpontot. (Neki lejáró sportorvosija van, merthogy 18 év alatti /verseny/sportolóknak félévente kell járjanak) A másik sportorvoshoz van, aki 2 van aki 3 hét alatt jut be.

Ez nem kibúvó akar lenni. Ahogy az sem, hogy még távolabb rendel a két sportorvos (kb. 80 km), mint amilyen távol a legközelebbi kórház (kb. 30-35 km) van. Az edzővel beszéltük, hogy elvileg még ennek a hónapnak a végén elvileg jön ki a klubhoz és akkor érdemes lenne az addigi fejlemények tükrében beszélni vele a továbbiakról, mert az nem érdeke sem neki, sem a klubnak, sem vélhetően a családnak, hogy folyamatos sérülésekkel küszködjön a gyerek.

Tényleg komoly továbbtanulási tervei vannak. Ezért sem mindegy a dolog.

Le a kalapot az eddigi teljesítménye előtt. De! Az első komolyabb sérülés után jönnek majd a még komolyabbak, efelől nincs kétségem. Akinek ennyi idős korában ínszalag szakadása lett, az jobban járna, ha nem kísértené a sorsát.

Tudom, hogy a focizás a fél élete, de a testi épsége árán is megéri? Különösen, hogy komoly továbbtanulási tervei vannak.

Én (sport)orvos tanácsát, véleményét is kikérném. Személyre szabottan és nem általánosságban.

Továbbra is várom mindenkinek a tapasztalatát, akinek van közvetlen (személy szerinti; személyes) vagy közvetett (rokonságon, barátokon, ismerősökön keresztüli) tapasztalata ezzel a sérüléstípussal szemben, ami az öcsémnek van!

Részleges bokaszalag-szakadás (pontosabban: az elülső és a középső bokaszalag-szakadás / vagy csak elülső szalagszakadás)

Gyógyulási idő, későbbi sérülékenység, időjárás-érzékenység, sérülés utáni (első sorban versenyszerű; másodsorban hobbiszintű - mindenképpen rendszer/rendszeresebb) sportoláshoz való visszatérés stb. stb.

Hát én is kimennék. De nem tudom, hogy tudjuk megoldani. Apu ugyanis megint (ma déltől holnap délig) 24 órázik és valamikor holnap délután 1 körül ér haza. Anyu pedig 1 órára megy dolgozni.

Apuval éppen az imént beszéltem pár szót, mert hívott, hogy mi van öcsivel, hogy van a lába. Elmondtam neki, amit tudok az állapotát illetően, ill. megemlítettem neki ezt is. Annyit mondott, hogy "majd meglátjuk, de ezt nem kellene az egész családnak kihagyni"...

Szerintem sem! De valakinek jó lenne öcsivel is otthon maradni.

Nagyon sok mindentől függ.

Most, mint testvér lehet azt mondanám, hogy egy próbát megér.

De szülőként lehet, hogy magam sem mennék bele, még akkor sem, hogyha tudnám és láttam volna, hogy már kipróbálta, ill. vezette is.

Esés szempontjából mindegy.

Most még azt sem lehet tudni, akkor milyen lesz az időjárás.

Nagyon kedves felajánlás, de tényleg ti tudjátok eldönteni, ki lehet-e használni.

Hát a csapat- és osztálytársainak látogatása után megjegyezte a következőt:

"Tudod, hogy most érzem legjobban azt, hogy nem csak az edző ismer el, hanem a csapattársaim is szeretnek és bíznak bennem. Várnak vissza! Bár, már holnap ott lehetnék velük, legalább a nézőtérről drukkolni nekik. De a sors nagyon ellem van. Amikor végre alkalmam lenne a bajnokságban is meghálálni azt a bizalmat, amit belém fektetnek az edzők, s mint a jelek mutatják a társaim is, elszakad a bokám és hónapokra kidőlök a sorból."

Nagyjából 5 perce mentek el a csapat- és osztálytársai. A csapattársai megint mondták, hogy valamelyikünk (anyu, apu vagy én) jó lenne, hogyha a holnap délután 4 órakor kezdődő meccsre kimennénk, mert egy meglepetéssel készülnek az öcsémnek, mert a csapat úgy érzi, hogy egyik legjobbját vesztette el egy kisebb időre.

Mire készülhetnek szerintetek?

Ezen én is gondolkodtam egyébként. Nem tudom, hogy ennek kockáztatása a jobb ötlet vagy az, hogy esetleg még 4-8 plusz hetet kihagyjon a suliból.

Mindkét dolgot nagyon mérlegelni kell.

Természetesen a támogatásukról biztosították az öcsémet és várják vissza őt a csapatba.

Nekem annyit mondtak, amikor megérkeztek, mielőtt felkísértem őket az öcsémhez, hogy "amennyiben anyukádéknak vagy neked lesz rá időd, módod vagy lehetőséged, akkor gyertek ki valamelyiktek a meccsre, mert meglepetéssel készülünk."

"Az edzés elején kiment a bokája, majd az edzés végi egymás közötti játék során rúgást is kapott rá." - 1. válasz

"Elmondom neked, hogy azt a rúgást, amit te emlegetsz, megelőzte egy másik, amit nem láthattál, mert 3:2-be mentünk a kapura, amikor balról a csapattársam véletlen a bokámat találta el." - 159. válasz

Nem régen érkezett meg a két érintett csapattársa (többed magukkal) látogatóba az öcsémhez, és hozták neki a leckét is. Nagyon fura volt, ahogy a két fiú elkezdett bocsánatot kérni az öcsémtől, magukat (is) okolva a tesóm sérüléséért. Hiába bizonygatta az öcsém, hogy már korábban volt valami a bokájával, mégis a két 'hangadó' folyamatosan önmagát hibáztatta.

Bevallom, hogy már én is közbeszóltam, hogy a sport ilyen. Ne okolják magukat emiatt.

Hazafele jövet néhány szót beszéltem a barátommal (21 éves; egyetemre jár; már közel 4 éve vagyunk együtt), ő felajánlotta, hogy az öccsének (17; szakgimnazista; nem a mi sulinkba jár) van egy elektromos robogója, amire nem kell jogosítvány, azt kölcsönadják, amikor lekerül a gipsz, ám még jó lenne valamelyest kímélni a lábat, mert sem mankóval, sem járókerettel (vagyis úgy ám blokk sérült lábbal) való mozgásra alkalmas az utcánk. Ezzel viszont el lehet menni a buszmegállóig. De lehetőleg ne a legközelebbiig (szerk: ami egy utcával feljebb van tőlünk), hanem legalább a faluközpontig, mert ott ha lezárja a sok helyen (szerk: pl. posta, COOP, Községháza, közpark) megtalálhatóak köztéri kamerák, így kisebb a kockázat arra, hogy valaki a sajátjának tekinti majd és kölcsönveszi, ám visszaadni elfelejti. Az öccse nagyon szívesen kölcsönadja. Ráadásul jól ismerik ők is egymást edzésről, hisz gyakran van egyidőben a két korosztály edzése.

Erről majd beszélek anyuékkal és az öcsémmel is.

Szerintetek ez egyébként jó megoldás lenne legalább arra, hogy amíg teljesen rendbe nem jön a bokája, de már annyira igen, hogy iskolába már mehetne vele, ne kelljen csak a rossz utcai körülmények miatt -persze mást nem háziorvosi igazolással- kihagyjon plusz időt (akár több hetet is) a suliból?

A #99-es válaszom idevágó része:

"Az is érdekes lehet, amikor eljutunk odáig, hogy mi annyira faluvégi utcába lakunk, hogy vannak az utcának olyan szakaszai, ahol egyik oldalon sincs járda és még az úttest sincs lebetonozva. (Elvileg az utóbbit jövő tavasszal tervezik.)"

Egyébként az orvosnak, aki kezelte a tesómat tegnap, annak pedig a mellettünk levő (hasonló útviszonyokkal rendelkező) utcába laknak a szülei.

Ma, miután hazaértem a suliból néhány szót váltottam az öcsémmel. A hangulata nem javult egyáltalán, de legalább a lába már nem fáj (annyira).

Meglepett azzal, amivel kezdte a mondadóját.

"Nővérkém! Tudod, hogy hozzád sokszor sokkal őszintébb vagyok, mint anyuékhoz. Elmondom neked, hogy azt a rúgást, amit te emlegetsz, megelőzte egy másik, amit nem láthattál, mert 3:2-be mentünk a kapura, amikor balról a csapattársam véletlen a bokámat találta el. A doki világossá tette, hogy 1 hét gipszsín után még mindenképpen legalább 2 hétre számítsak gipszre, de már csak járógipsz. Aztán 99%, hogy bokarögzítő 4-8 hétre. Ennek mértéke csak a járógipsz eltávolítása után derül ki. A könnyített edzéseket legkorábban valamikor november közepén kezdhetem el."

(Csapattársam helyett a srác nevét mondta, de nem vagyok jogosult a gyerek nevét megosztani.)

Itt nem a továbbtanulásról van szó.

Gazdasági egyetemre vagy informatikai fősulira akar majd menni. Az iskolai érdemjegyei már most is nagyon jók. (Minden tantárgy 4-es és 5-ös)

Itt most első sorban a sportról van szó.

Értem én. De annyi minden más szakma is van a világon, amit elkezdhetne tanulni. Pontosan abban a korban van!!

Mellette még sportolhatna, amit akar, amit szeret, saját kedvtelésére és nem versenyszerűen. Hiszen akár focista, akár kézis, stb. stb. egy idő után kiöregednek, ha nincs semmi más szakma a kezében, miből fog 30 éves kora után megélni??? Ezen azért el kellene, lehetne gondolkodnia.

"Sajnálom és mielőbbi gyógyulást kívánok a tesódnak."

Nagyon szépen köszönöm!

"Igen, valószínű rámegy az ősz, és utána pedig a téli leállás, már amennyire az edzéseknél leállás van."

Mivel alaphelyzetben (jelenlegi párosítások alapján) november utolsó hétvégéjén (11.29-12.02) véget ér az őszi szezon, így az ősz biztosan kimarad.

Az edzéseknél karácsonykor (dec. 24-27) és újév körül (dec. 31 - jan. 2) lesz leállás. Azon kívül edzések vannak. Sőt, január végén és február első felében már nem kizártak a felkészülési meccsek sem.

"Sok idő az még, talán valóban érdemes lenne elgondolkodni azon, van-e valami más is, amit szívesen csinálna???"

Az idő még sok! Itt ennek van egy hátulütője. Az a helyzet, hogy a legtöbb sportág esetében, hogy valós esélye legyen valamiféle eredményességre, legkésőbb 8-12 éves kora között el kellene kezdje. Ő pedig 15 éves (vagyis valójában még csak lesz januárban). Egyébként az elmúlt 1-2 évben kezdte el inkább nézni a kézi- és a kosárlabdát. Mindkettő tetszene neki. De majdhogynem csöbörből vödörbe. A kézilabda talán nem, de a kosárlabda biztosan nagyobb igénybevételt jelent a lábnak, mint a foci. A többi sportág egyáltalán nem is érdekli. Úszni bár eljár, de mint sport nem érdekelte soha. A kerékpár is ugyanez a kategória.

Sajnálom és mielőbbi gyógyulást kívánok a tesódnak. Igen, valószínű rámegy az ősz, és utána pedig a téli leállás, már amennyire az edzéseknél leállás van.

Sok idő az még, talán valóban érdemes lenne elgondolkodni azon, van-e valami más is, amit szívesen csinálna???

".....Sajnos a kolléganője, aki vállalta volna a délutánt anyu helyett, nem tud bemenni, mert a fia kórházba annyira befulladt, mentő szállította kórházba."

Nyelvtani javítás:

Sajnos a kolléganője, aki vállalta volna helyette (vagyis anyu helyett) a délutánt, nem tud bemenni, mert a fia az éjszaka annyira befulladt, hogy mentő szállította kórházba, ahonnan csak az ebédet követően engedik ki.

Negyed 12 után nem sokkal beszéltem anyuval. Sajnos a kolléganője, aki vállalta volna a délutánt anyu helyett, nem tud bemenni, mert a fia kórházba annyira befulladt, mentő szállította kórházba. (Egyébként a gyerek enyhe szívbetegséggel valamint asztmával küzd, de focizik. 1 évvel fiatalabb az öcsémnél) Így haza kellene menjek előbb, hogy legyen valaki öcsivel, mert apánk már elment dolgozni.

Anyu beszélt az ofövel is, és hiába van 9 óránk a 6. óra után elengedett. Mivel a 11:45-ös buszt már lekéstem és következő pedig 13:45-kor van, így előbb hiába is engedett volna el, mert nincs mivel hazamenjek.