Mi lehet a gond? Tanácsokat, javaslatokat kérnék.... (beszélgetős fórum)

Tartom a #221-es válaszomat:

"Akinek van tapasztalata, hogy milyen járógipszben iskolába járni, mire kell jobban odafigyelni (pl. lépcsőzésnél, ill. a szűk folyosókon) vagy mennyire figyelnek jobban oda a tanárok vagy éppen a diáktársak ilyenkor a társukra, az kérem azt is írja meg, mert jól jöhet, ill. jön majd nekünk is (és esetleg majd másoknak is)."

[link]

Így is lehet vinni valakit.

Az a lényeg,hogy a lépcsőn lejusson minél hamarabb, mert ha vége a szünetnek, mehet újra fel.

Az igazi megoldás az lenne, ha egy folyosói ablaknál üldögélhetne, pláne míg jó az idő. Láthatnák lentről is, hogy nem csinál rosszat, ő is levegőzne kicsit.

"Próbáljátok ki Anyuddal, itt kevésbé számít a magasság, csak a két segítő legyen kb. azonos magasságú."

Érdekes felvetés. Figyelembe véve, hogy anyu és én is kb. 175 cm magasok vagyunk és kb. 60-65 kg súlyunk van. Az öcsém alapsúlya 94-94,5 kg (és még ehhez jön majd a gipsz kb. 1-1,5 kg). Azért a felvetésed érdekes.

"A két segítő összefogja a kezét úgy, hogy egyik kézzel a saját alsó karját fogja meg könyök alatt, a szabad kezével a másik segítő alsó karját. Így egy négyszögletes fonat-féle keletkezik, erre ül rá a sérült, és átfogja a két segítő vállát."

Nagyjából eltudom képzelni. Ez lépcsőzésnél nem lenne a sérültre és a segítőkre nézve is veszélyes?

Ezt akkor egy másikkal keverhettem, ahol a sérült és a segítő magassága egyaránt fontos. Itt azonban azért az fontos, hogy legyenek jó erőbe a segítők.

Így már értelek!

Akkor nem ismered ezt a módszert.

A két segítő összefogja a kezét úgy, hogy egyik kézzel a saját alsó karját fogja meg könyök alatt, a szabad kezével a másik segítő alsó karját. Így egy négyszögletes fonat-féle keletkezik, erre ül rá a sérült, és átfogja a két segítő vállát.

Próbáljátok ki Anyuddal, itt kevésbé számít a magasság, csak a két segítő legyen kb. azonos magasságú.

Nekem van egy 188 cm magas osztálytársam, aki biztosan segítene. Van egy másik srác, aki egyel lejjebb jár tőlem (atlétikában volt csapattársam) és ő is 185 feletti magassággal bír és szükség szerint szinte biztosan ő is segítene.

Az osztálytársaiban meg lenne a szándék, de nincs meg a magasságuk hozzá. Az öcsém után második legmagasabb srác 180 cm körül van. Itt azért a kb. 5-10 cm magasságkülönbség sok.

A két autós felajánlással kapcsolatban annyi fejlemény történt, hogy anyu lényegében kerek-perec kijelentette, hogy apunak a következő dolgokat kell mérlegelnie:

- visszautasítja a felajánlást amit kollégájáék valamint a tesóm barátnőjének a szülei felajánlottak, de akkor akár az is lehet a következmények, hogy további heteket kell kihagyjon az öcsém a suliból, mert ez lehet a következménye, hogyha apu és ő sem tudja megoldani azt, hogy öcsémet napi szinten kocsival behordani és a doki beváltja azt, hogy járógipszben nem engedi másképp iskolába, mert az utcai közlekedés a mi utcánkban alkalmat arra, hogy biztonságosan tudjon közlekedni begipszelt lábbal.

- Ha a doki mégis elengedné iskolába járógipszben akkor pedig azt kockáztathatja a makacsságával, hogy újabb és esetleg a jelenleginél súlyosabb sérülést szenved.

Ezeket is mérlegelje és persze nem csak pénzzel lehet meghálálni egy szívből jövő felajánlást.

Igen, hogyha ebbe belemennek a tanárok, merthogy elvileg felügyelet nélkül sem a folyosón, sem a tanterembe nem tartózkodhat senki. Elvileg. (Kivétel, hogyha a szülővel érkezik be napközben)

Nem tudom, hogy ezt a "Vis major" helyzetet miként engedélyezné az iskola.

Ha az orvos is hasznosnak látja, akkor vigyétek a járótalpat a gipszelésre.

Így néz ki egy járósarok:

[link]

Egy fiúnak elég szokatlan lehet már maga a sarok is.

A járótalphoz, gondolom, másképpen simítják el a gipszet a talpán.

Köszönöm az írásodat.

Járótalp sem lenne rossz ötlet. De vélhetően olyan gipszet kap, amin sarok van. Ez pedig kilőné a járótalp lehetőségét (legalábbis valahogy a járósarok és a járótalp nemigazán fér össze - szerintem)

Nem rossz ötlet!

Ortopéd cipőket találok, de még azok között sem igazán találok magasítottat, pedig elvileg ebbe a helyzetbe ez kellene, mert azzal lenne kiegyenlíthető a gipsz okozta különbség.

De ennek beszerzése elvileg nem könnyű. Ráadásul általában a gyerek méreteket 33-34-nél meghúzzák. Az öcsém lába 43-as (és maga a lábfejrésze viszonylag sovány)

Erre már anyu gondolt (vagy lehet utána olvasott). Állítólag valamiféle magasított talpú eü. cipőre gondolt. De elképzelésem sincs, mire gondolt. Nem is találok igazán olyat. A magasított talpú esetében a női cipőket dobálja fel (de azok pedig egészségügyi lábbelik).

Egyébként egy ilyen megoldás nem lenne rossz, mert kiegyenlítődhetne a két láb.

A hétfői (szept. 9.) orvosi vizsgálatnál a doki legalább 2 hetes járógipszes és 4-8 hetes bokarögzítős időszakot jósolt. Azt is elmondta a doki, hogy amennyiben több hetes járógipsz lesz, akkor az első héten SEMMIKÉPPEN NEM mehet majd iskolába, mert ki kell még tapasztalja, hogy mennyire lehet és mennyire meri terhelni a gipszet, mert azt jól tudja (már mint a doki), hogy hiába lenne teljesen terhelhető a járógipsz, azt eleinte senki nem meri teljes testsúlyával terhelni, mert túlságosan fél a következményektől. A második héttől elvileg szóba jöhet az iskolába járás, de leginkább autóval, mert a tömegközlekedés veszélyeket rejthet magába.

Na itt érkezünk el egy páros felajánláshoz:

- apunak a kollégája (aki a meccsre is kivitt minket) valamint a felesége felajánlja, hogy amennyiben szükséges akkor azokon a napokon, amikor apu nem tudja elvinni öcsémet, akkor elviszik őt (és akkor egyúttal engem is) az iskolába.

- eközben az öcsém barátnőjének a szülei is felajánlották ugyanezt. Bár az személyautó lenne, de a járógipsz már nem combtőtől érne lábujjig, hanem térdtől lefele lenne, így kevésbé annektált a személyautó. Az is igaz viszont, hogy nekik ez alkalmanként kb. 10-12 km kitérőt jelentene, mert ők nem ugyanabba a faluba laknak, mint mi, hanem egyel közelebb az iskolához.

Apu ingyen nem akarja elfogadni, míg az érintettek pedig megmondták, hogy a felajánlás ingyenes szolgáltatás lenne.

Ti mit szólnátok egy ilyen helyzetben egy hasonló felajánláshoz?

Összefoglalva az eddigieket:

2019. szeptember 8. szombat

- Edzésen kificamodik a bokája, majd (mint utóbb kiderült: kétszer) bokán rúgják. Akkor ott nem érzékel semmit.

- A korosztályos csapattársaival végig nézik a felnőttek mérkőzését. Mire a mérkőzés véget ér, addigra már elkezdi érezni a bokáját. Mire hazaérkezett majdnem duplájára volt dagadva a sérült bokája, mint a másik.

- Lefektetjük és jegelni kezdjük. A dagadás és a fájdalom nemigen csökken. Fájdalomcsillapítót adunk neki, ami nagy nehezen elkezdi kifejteni hatását, így legalább este tud aludni valamennyit.

Sajnos apánknál az egyedüli autó, ő pedig vasárnap déltől hétfő délig ügyeletben dolgozik.

2019. szeptember 9. hétfő

Apám délután elviszi az öcsémet az orvoshoz. A vizsgálatok kimutatják, hogy részleges bokaszalag-szakadást szenvedett. Egész pontosan az elülső és a középső bokaszalagja elszakadt. 1 hétre kapott gipszsínt. (Ez lényegében egy olyan fekvőgipsz, ami nem a végleges gipsz, hisz a duzzanat miatt miatt nem lehetett véglegest tenni, mert hogyha lemegy a duzzanat, akkor lötyögne a lábán a gipsz, ami a gyógyulását nem elősegítené, hanem inkább hátráltatná.) A kontroll szeptember 16-án lesz.

2019. szeptember 11. szedra

Apu egyik kollégájának felajánlásának elfogadása után elmentünk a mérkőzésre. Ennek fejleménye nem a testi, hanem főleg lelki gyógyulásban segíthet(ett) az öcsémnek, hisz azért érezhető volt rajta, hogy elszontyolodott, kicsit alacsonyabb volt a szokásosnál a kedélyállapota. Ez pedig, hogy a csapattársai így várják őt vissza, inkább hatott rá serkentőleg, mint úgy, hogy még inkább magába forduljon. Biztos más lett volna, hogyha ő nincs ott a helyszínen, hanem csak képen, videón látta volna a dolgot, amivel készültek neki.

Pillanatnyilag itt tartunk. A következő ütem hátfőn este fele várható.