Mi lehet a gond? Tanácsokat, javaslatokat kérnék.... (beszélgetés)

Inkább kicsit tovább legyen rajta, hadd gyógyuljon.

A járótalppal hogy boldogul?

2019. szeptember 16. hétfő

Reggel apu felhívta a dokit, hogy megoldható-e a járótalp vagy mindenképpen a járósarkat javasolja. A doki annyit mondott, hogy megoldható, és az útviszonyok miatt talán jobb is a járótalp, mert az nagyjából ugyanolyan, mint egy cipőtalp. A járósarok pedig lényegében a legnagyobb súlytömeget a sarokra helyezi és sokkal könnyebb egy nem ép testrészre rásérülni. Ha megtudjuk oldani, akkor vigyünk, de ha nem, akkor utána néz, hogy van-e a kórháznak a segédeszköz boltjában raktáron. De apu jelezte, hogy betudjuk szerezni.

A doki annyit mondott, hogy mielőtt még átgipszelteti az öcsém lábát még csinálnak egy MR vizsgálatot, hogy miként javult a szalagok állapota. Az MR vizsgálat kimutatta, hogy a vártnál kicsivel kisebb mértékben javult a sérült testrészek állapota. Majdnem 3 hétre (október 2-ig) járógipszet kapott. Valójában két hétre (szept. 27-ig) kapott volna, de a doki továbbképzésen lesz holnaptól jövőhét végéig és azt mondta, hogy nem szeretné másnak átadni az öcsém kezelését.

Röviden: A mai napon a gipszsínt járógipszre cserélték, amelyet október 2-ig kell viseljen.

Amennyiben tudsz, akkor légyszíves majd írd meg, hogy miként tudta megoldani a dolgot. Nagyon jó lenne, mert ez nekünk is segítség lehet.

Gondolom egyetemista már...

De mondjuk a másik sérülésével kapcsolatba is lehetne információ, hisz minden segítség jól jöhet. Nem kizárólag nekünk, hanem, hogyha hosszútávon olvassák a topikot mások is, akkor nekik. A szalagszakadással kapcsolatos rész meg minket is érint jelenleg.

Előre is köszönöm!

Akkor arra sem emlékszel, hogy a szalagszakadáskor hány hétig volt járógipszben a lába?

Tényleg csak azért érdekelne, mert ugye a tesóm is ebbe a "cipőbe jár".

Csak tudod a másik oldalról (bár most mint testvér, de mint lánytestvér) azt nem értem, hogy vajon akkor is ragaszkodna pl. a mi igazgatónőnk a leírt házirendhez, hogyha a saját gyermekéről vagy unokájáról lenne szó vagy sem.

Nem lehet véletlen, hogy amit te is említettél, hogy egy anyuka esetleg hasonlókat írt.

Lényegében a fiadnak az első sérülése legalább hasonló volt, mint az öcsémé. Gondolom a síbaleset az azért súlyosabb volt, hisz műteni is kellett.

Akkor, ha tényleg ilyen az igazgató, ne neki szóljatok, hanem az osztályfőnöknek. (Meg amúgy is neki kellene, hiszen ti vele vagytok kapcsolatban.) Nem kérni kell, hanem közölni: a begipszelt lábával nem fog tudni óránként le/fel lépcsőzni, tegyék lehetővé, hogy fenn maradhasson. Meccselje le az ofő az igazgatóval, már ha ennek tényleg olyan nagy harcnak kell lennie. Számomra még mindig hihetetlen, hogy ez bárkinek problémát jelentsen, hogy megengedje. Az igazgató is ember, nem félisten.

Itt is volt egy fórum, ahol az anyuka azon izgult, hogy a begipszelt lábú gyerekének meg fogják-e engedni, hogy feltegye óra közben a lábát egy székre vagy sámlira. Én meg csak néztem, hogy mivaaan? Ez bárhol, bárkinek problémát jelenthet?

A fiam 15 vagy 16 éves lehetett, ráállt egy óvodásoknak való rózsaszín gördeszkára, és szalagszakadása lett. Több részletre nem emlékszem. Nyilván kényelmetlen volt neki, meg nehézkes a mosakodás, de semmi megrázkódtatás nem érte. Később is volt egy síbalesete, ami miatt műtötték, meg mankózott egy darabig, de mindkét alkalommal ment normálisan iskolába, elintézte a liftkártyát meg a tesi felmentést, nekem ezzel dolgom nem volt. Nyilván abban segítettem neki, hogy eljusson az iskolába, ha tudtam, elvittem kocsival.

Csak pár éve voltak ezek, de nagyon rossz a memóriám, ezért nem emlékszem már jól, de úgy rémlik, hogy nem mindig vittem, hanem amikor már könnyebben boldogult, elment maga.

"Azokat, amiket legutóbbi néhány hozzászólásomban említettem - nem én találtam ki kizárólag, hanem az osztálytársai (és több más iskolatársunk is), mert szerencsére az elmúlt 4 évben biztosan nem volt rá pl az iskolánkba, hogy valaki begipszelt lábbal jöjjön iskolába."

Nemhogy az elmúlt 4, de az elmúlt 6 évben sem.

Nagyon szépen köszönöm a válaszodat. Nektek szerencsétek volt az igazgatóval. Nálunk több okból sem igazán övezi nagy szeretet az igazgatónőt/tanárnőt.

Azért is tartunk tőle, hogy probléma lehet/lesz a szünetek megoldásával, mert más szempontok miatt elég sok a negatív tapasztalat.

Megkérdezhetem, hogyha nem titok, hogy a fiadnak mi volt a lábával, hogy be kellett gipszelni? Hány éves volt és hogy viselte a gipszet?

De miből gondolod (gondoljátok), hogy probléma lesz a szünetek megoldásával? Nekem a két gyerekem három különböző iskolába jár(t), de nem tudom elképzelni, hogy bármelyikben is a házirendre hivatkozva lezavarták volna őket a szünetben begipszelt lábbal. Például az egyik fiam kapott liftkártyát, amíg gipszben volt a lába, holott a házirend alapján diákok nem használhatják a liftet.

A vicc jutott eszembe a nyuszikáról meg a fűnyíróról, bemásolom ide neked, ha nem ismernéd:

A nyuszika szeretné a kertjében lenyírni a füvet, de nincs fűnyírója. Eszébe jut, hogy elkérhetné a medvéét. Igen ám, de emlékei szerint a medve nem túl barátságos, segítőkész. Nem baj, azért elindul, hátha kölcsönkaphatja. Útközben elgondolkodik:

"Végülis a medve tényleg egy szemét állat. Szinte sosem segít senkinek. Na de mindegy, ha már elindultam, legalább megpróbálom, hátha most jó napja lesz."

Megy tovább, közeledik a medve házához, de megint csak eszébe jut:

"A múltkor a borz is mondta, hogy a medve hogy kiszúrt vele a patakparton; de igazán mástól sem hallottam még róla semmi jót. Kár volt eljönni, csak pocsékolom az időmet. De azért innen már mégsem fordulok vissza, ha már eljöttem, csak sikerül szót érteni ezzel a barommal."

Közben odaér a medve házához, a szép, pázsitos kert közepén, és bekopog. Míg várakozik, megint csak elgondolkodik:

"Tulajdonképpen a francnak jöttem el. Úgysem fogja kölcsönadni, örülhetek, ha ki nem hajít ez a rohadék, meg aztán..."

Ebben a pillanatban a medve ajtót nyit, barátságosan köszönti nyuszikát:

- Szia Nyuszika, miben segíthetek?

- B@szd meg a fűnyíródat!

Azokat, amiket legutóbbi néhány hozzászólásomban említettem - nem én találtam ki kizárólag, hanem az osztálytársai (és több más iskolatársunk is), mert szerencsére az elmúlt 4 évben biztosan nem volt rá pl az iskolánkba, hogy valaki begipszelt lábbal jöjjön iskolába.

Egyébként nem véletlen az, hogy a szüleink is kicsit tartanak az iskolai dolgoktól. Szóval nem én vagyok, aki felfújja a dolgot, még akkor sem, hogyha én vagyok az, aki itt regisztrálva teszi fel a kérdéseket.

Szerintem nagyon felfújod ezt a dolgot, nem a testvéred a világegyetem első gipszes iskolás gyereke. Vis major meg házirendmódosítás :DDDDDDD. Az iskolában sem ő az első valószínűleg, akinek begipszelik a lábát. Az igazgató is látott már ilyen gyereket. Ez csak neked új, meg az öcsédnek. Általad itt nagyon túl van lihegve.

Egy aktívan sportoló, edzett gyerek simán tud

járógipszben közlekedni mankóval egy iskolában, még a lépcsőn is. Sőt, még egy nem sportoló kölyök is tud! Ez teljesen sima ügy, nekem is volt combig érő gipszem és nem volt gond a haladás mankóval. Ma meg már vannak könnyű műanyag gipszek is, azokkal még könnyebb, mert a súlyuk sem akkora. Szerintem bízd az öcsédre, meg fogja oldani, nem kell ekkora ügyet köré keríteni és akkor ő is lazábban fogja felfogni, nem ekkora tragédiaként, mint te.

Hajrá. Változzon meg a napirend.

Xx.§ Váratlan események (Vis maior) esetén az igazgató szabadon és a helyzetnek leginkább megfelelő módon, a saját hatáskörében dönthet a tanulóra kivételes esetben (baleset, sérülés) vonatkozó szabályokról.

Amennyiben egy iskola már felvételkor tudja, hogy egy mozgáskorlátozott diákot vesz fel, akkor arra feltud készülni szeptemberre.

Arra viszont a legtöbb iskola nem készül fel sajnos, hogy mi van akkor, hogyha egy rendkívüli sérülés miatt alakul ki ideiglenesen részleges mozgáskorlátozottság. Mert, hogyha belegondolunk elvileg a gipsz is valamilyen szinten korlátozza mozgását az embernek.

Erre viszont szerintem is fel kellene készüljön az iskola. Legalább a házirend egy rejtett zugán akár "Vis major" helyzetként is aposztrofálhatná ezt.

Végül is nem tiltott dolgot akarnak keresztülvinni, csak senki nem tehet arról, hogy hosszasabb sérülésre nincs a házirend felkészülve.

Annak idején a gimiben volt kerekesszékes iskolatársunk. Meg lehetett azt is oldani.

Tudom, hogy lesznek olyanok, akik nem értenek majd ezen kommentemmel egyet.

Ha megrándul a bokád, ha kimegy a bokád és 1 max. 2 nap alatt nem múlnak a tünetek, de vedd félvállról, hanem látogass el egy orvoshoz, mert lehet komolyabb is a baj. Ez nem csak sportolókra vonatkozik, hanem bizony átlagemberekre is (akik lehet, hogy soha életükben nem sportoltak).