Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Kezelhetetlen gyerek, tanácsokat kérnék fórum

Kezelhetetlen gyerek, tanácsokat kérnék (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6
2015. ápr. 19. 13:09

Valami fejlemény?

Felvették a kapcsolatot a szülők szakemberrel?

153. Noricica1987 (válaszként erre: 152. - 4c1a787e8f)
2015. ápr. 14. 18:23
Viszont az ovódában,iskolában semmit nem vesznek észre a gyereken nem küldik sehová? Minek rögtön küldtek!! Hogy ez nem normális viselkedés.
152. 4c1a787e8f (válaszként erre: 151. - Noricica1987)
2015. ápr. 14. 17:43

A leírtak alapján ponthogy nem tipikus autista. Egy autista nem kezeli így soha azt a helyzetet ha pl. beteg kisgyerek van a társaságban... Az első gondolatom nekem is az volt, egy jó masszív asperger.. De sok részleg ellentmond ennek, ha alaposan átolvasod. Vagy ha van is, egy jó kis ADHD-vel is meg van tüzdelve.. A szóval nehezen irányíthatóság, meg az "öntörvényűség" viszont utalhat valóban arra is..


Abban egyetértek veled, hogy nagyon kellene neki az a kivizsgálás, sőt, már kellett volna, nem is értem, miért nem viszik el a szülők a gyerekeket. Még mindig megy a jaj ne bélyegezzék, meg, jaj ne mondjanak "rosszat" a gyerekemről...

2015. ápr. 14. 17:14
Az én gyerekem ugyan így viselkedik,nagyon okos,intelligens beszédű,most 6 éves 1 éve derült ki hogy autista!!!
2015. ápr. 12. 17:05

Ezért kéne, és már kellett volna ezt a kislányt szakemberhez vinni, mert nem szabad megvárni, hogy a dolgok iskolás korra csúcsosodjanak ki... De hát jobb később, mint soha.


A gyereknevelést tanulni nem szégyen, sajna ez még mindig olyan tabu sok helyen.

149. 4c1a787e8f (válaszként erre: 148. - Jozsi.38)
2015. ápr. 12. 17:03
Itt a nagy különbség, mert egy "csak" nehéz gyerektől meg tudod követelni, egy autitól nem tudod megkövetelni. Legalábbis hagyományos értelemben nem.
148. jozsi.38 (válaszként erre: 147. - 4c1a787e8f)
2015. ápr. 12. 16:42
nekem a legnagyobb volt kicsinek hasonló kaliberű, mint ez a kislány. Iszonyú hisztit tudott lecsapni, mert nem hagyhatta a kinti játékait kapun kívül, és neki kellett elpakolni pl. vagy nem tetszett neki valami, akkor megint ordítós hiszti, csapkodás, dobálás stb. én azt a mondatot vetettem be gyakran, ma már szerencsére nem kell, hogy az rendben van, hogy mérges vagy, vagy csalódott, de nem törhetsz-zúzhatsz. sok mindent megengedek, nekik, de vannak dolgok, amiben nem ismerek ellentmondást. Ilyen a biciklizés, a közlekedési szabályok betartása, vagy hogy meddig mehetnek ki az udvarról játszani a szabad térre, hogy véletlen se jussanak a köves útra ki felügyelet nélkül. Néha még most is ordít, de elengedem a fülem mellett
147. 4c1a787e8f (válaszként erre: 146. - Jozsi.38)
2015. ápr. 12. 15:15

Igen, itt én is hajlok az elmondottakból arra, hogy nem, vagy csak nagyon kevéssé objektív gond van..


Mert egy hiper, vagy auti, vagy akármi "kódos gyerek" nem tudná igazából azt figyelembe venni, hogy pl. van egy beteg kisgyerek a társaságba.. Nem mondom, hogy ez nem érinti meg, vagy a maga módján nem sajnálná, vagy szeretgetné, de valószínűleg ők nem úgy reagálnának..

Nekem ezen a ponton volt gyanús a dolog..


De továbbra is azt gondolom, azért van a pszichiáter, meg a pszichológus, meg a nevelésiben a sokat látott szakember, hogy ezt megállapítsa, és a szülő is segítséget kapjon.


Igen, nehéz ez a következetesség dolog. Még ma is kell újat tanulnunk, nekünk sokat látott szülőknek is. Nemrég jöttem rá, hogy a keménység az tényleg keménynek kell, hogy legyen.


Nálunk pl. volt olyan, hogy mondjuk, hogy pakoljanak el. Aztán utána néztünk az órára, hogy jaj, még csak fél7, na jó, akkor még 20 percet játszhattok...

Hát nyista.. A problémásabb gyerek nevelésébe, akinek extra fontosak a korlátok, még ez se fér bele. Nem. Először szülő ránéz az órára. Eldönti magában, mit akar. Ha még játszhatnak, nem szól semmit. Ha nem, akkor viszont ki kell követelni, ha kell darabonként kínlódva az összepakolást.. És középút nincs..


Ilyeneket meg nem szégyen szülőként megtanulni, már eleve dicsőség, aki eljut oda, hogy kérdez..


A tanár fontos dolog, de önmagában a szülő nélkül nem ér a gyereknek semmit.

146. jozsi.38 (válaszként erre: 139. - 4c1a787e8f)
2015. ápr. 11. 19:27
nekem következetlen szülőknek tűnnek, és biztos sokan felhördülnek majd, de ez a kislány nevelésileg el van rontva. Vannak olyan gyerekek, akiket szigorúan kell fogni, nem elég, ha szépen, ejnyebejnye stílusban mondunk neki valamit, hanem határozottan. Úgy tűnik a leírásból ,hogy ez vele baj, de lehet hogy tévedek. Ismerek ilyen gyereket, a szülei ebben a stílusban nevelik, az óvodában kezelhetetlen, a szülei következetlenek, de ha nálunk van, teljesen normálisan tud viselkedni. Ha van rá lehetőség másik osztályba kellene íratni, egy határozott, szigorú tanár keze alá, aki megköveteli, amit kell
145. unom (válaszként erre: 144. - Fincsi5)
2015. ápr. 11. 18:42
Igen, sajnos ritka az ilyen tanár.
144. fincsi5 (válaszként erre: 143. - Unom)
2015. ápr. 11. 18:39
Gratulálok a lányodnak, de látod, ezt magyaráznám; ez a tanár! :))
143. unom (válaszként erre: 142. - Fincsi5)
2015. ápr. 11. 18:18

A lányom idén végez a gimnáziumban, és nincs történelemkönyvük. A tanár elmondta év elején, hogy aki akarja megveheti, de sok értelme nincs.

A próbaérettségije 85% lett.

142. fincsi5 (válaszként erre: 140. - Algea)
2015. ápr. 11. 18:10

Van igazad.:) Érzi azt tanár, diák egyaránt, hogy mi a felesleges.Csak azért kérdeztem, mert annak idején

a mi tanárunk megoldotta. Történelem-magyar szakos, és ő volt az osztályfőnökünk.

Csak ma már azt a módszert nem merné bevállalni egy tanár sem.

141. anya4005 (válaszként erre: 137. - D41005143d)
2015. ápr. 11. 13:32

Ha az élelmiszereket nézzük,akkor kihagynám az ízfokozós kajákat (nátrium-glutamát) is! Alvási és viselkedési zavarokat okoz. Igaz,még a bacon szalonnában is van,de kaphatók már "mentes" termékek is.

Persze,ezt nem neked szántam,csak kapcsolódik a hsz-hez.

140. algea (válaszként erre: 124. - Fincsi5)
2015. ápr. 11. 11:09

Ez attól is függ, mit tartunk feleslegesnek. Ami a NAT, kerettanterv alapján nem érettségi követelmény, azt természetesen nem kell tanítani. Ami az, azt viszont akkor sem hagyhatom ki a gyerekek érdekében, ha véleményem szerint felesleges, unalmas, nem ad semmi pluszt a gyerek számára.


Amúgy pl. a mi sulink által választott irodalom tankönyv olyan vastag és olyan szinten tárgyalja az egyes témákat, hogy ebben a konkrét iskolában, ezeknek a gyermekeknek tanítva nem négy, hanem nyolc év is kevés lenne, ha mindent tanítani akarnék.


De más oldalról nézve: az érettségihez tudni kell, mi az az eposz, és ismerni kell néhányat, de az nincs előírva szigorúan, hogy feltétlenül Homérosz eposzait kell ismerni. Ki lehet hagyni teljesen, míg be lehet venni pl. Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen c. művét. Ez tipikusan olyan döntés, ami miatt a szülők fele kifejezetten jó tanárnak tartana, a szülők másik fele tiltakozna az igazgatónál.

139. 4c1a787e8f (válaszként erre: 137. - D41005143d)
2015. ápr. 11. 10:54

Ezeket is érdemes kipróbálni.


Számomra egyre inkább egy olyan "egyke" rajzolódik ki, aki talán túl sok figyelmet is kapott, és talán "túl" jók akartak lenni a szülők.


Viszont nem elég következetesek. Ha egyszer kimondunk valamit, annak még akkor is úgy kell lennie, ha magunk is megbánjuk.. Ezt nekünk is sokat kellett gyakorolni.


De a cukormegvonás mindenképpen jó ötlet.

138. algea (válaszként erre: 137. - D41005143d)
2015. ápr. 11. 10:47

Egyébként ebben nagyon igazad van. Fehér cukor,túl sok finomított lisztes, ipari margarinos, adalékanyagos, ízfokozós, tartósítós ételek _az arra egyébként hajlamosaknál_ erősen tudja fokozni a hiperaktivitás tüneteit, rontani az autizmus bizonyos eseteit. De ismerek olyan gyermeket, akinek a magatartásproblémáin egyebek mellett a tejtermékek elhagyása is javított, mert kiderült, hogy tejcukor vagy tejfehérje-allergiája is volt (nem emlékszem pontosan, hogy melyik), és a tüneteket ez is rontotta.


Szóval tényleg érdemes ezeknek a dolgoknak _is_ utánajárni.

2015. ápr. 11. 02:29
ne adj neki edesseget es uditot/allitolag ezek elhagyasa segit,masoktol hallottam.
136. Muraja (válaszként erre: 131. - 3a5c305959)
2015. ápr. 11. 01:08
Ö neki ez nem tiporas vagy rombolas , neki ez a felfedezes amit minden nap uj es ujabb elmenyekel es kihivasokal vedez fel . Nem rombol , epeitt a maga modjan probald neki magyarazni pl. pont erre az aktivitasra nalunk vettunk egy garden garniturat pici kannaval , kerti kesztyuvel paranyi uveghazal vagy minek mondjak es valamit magertett . Van a Bauhasban es az a gyerek kottara tudja " no ez az en iroasztalom " sok szerencset!
135. Shadow Angel (válaszként erre: 134. - Shadow Angel)
2015. ápr. 10. 19:59

Jah. Azt elfelejtettem, hogy velem mindig normálisan viselkedett. Illetve majdnem. Egy ideig próbálgatta, feszegette a határokat. Aztán megtanulta, hogy én a hisztit hagyom rá, nem engedek neki.

Igaz az is, hogy soha nem gügyögtem, hanem mindig normális hangon "beszélgettünk".

134. Shadow Angel (válaszként erre: 132. - 0084acbe42)
2015. ápr. 10. 19:49

Nem lehet hogy ott történt hiba, amikor engedtek a hisztinek?

Kicsit mintha unokaöcsém jellemrajzát olvasnám, ami az otthoni viselkedést illeti, csak ő nem a szüleivel, hanem a nagyanyjával szemben viselkedik így. Mert ott mindent szabad volt, mindent el tudott érni, mikor meg már korlátozták volna, késő volt.

Szó szerint képes volt nekimenni a nagyanyjának, ütötte, verte, harapta. Legdurvább az volt, mikor azt mondta "mama menjen ki az útra, hogy elüsse az autó", mindezt azért, mert rászólt, hogy ne a kapunak rugdossa a labdát. 6 évesen.


Neki a suli segített, de nem azonnal. Illetve nem biztos hogy az iskola hatása.

Azóta tapasztalunk nagyobb változást, mióta a húga megszületett.

133. Kilimcs (válaszként erre: 128. - 0084acbe42)
2015. ápr. 10. 18:57
csaladterapia....
132. 0084acbe42 (válaszként erre: 130. - 6b006fc769)
2015. ápr. 10. 18:55
Nem, nem tőlük hallja, egyikőjük sem ilyen. A kiscsajszina saját egyénisége van, saját önálló gondolatai (mindig is ilyen volt). Lehet felnőttesebben kellett volna kezelniük és kevesebbszer rászólni. Én nagyon jól kijövök vele és nagyon jó hatással is vagyok rá. Viszont én nem ismerek rajta kivül más gyereket, nem tudom hogyan kell gyerekkel bánni stb. Én mindig ugyanúgy beszélek vele, mintha egy barátnőmmel beszélnék. Lehet akkor ez is amiért rám jobban hallgat és felnéz rám? Az iskolai tudása egyébként nem jobb és nem rosszabb a többiekénél, érzelmileg és kifejezésileg jár magasan a kortársai fölött. Én egy gyerekkel nem tudok beszélgetni, de vele elbeszélgetek simán 1-2 órát is anélkül,hogy észrevenném h ő egy gyerek. Szerintem a tanulással is nemsokára gondjai lesznek egyébként. Az olvasás nem érdekli, nem figyel, az irása olvashatatlan lassan. Otthon teljesen úgy viselkedik, mintha érte léteznének a szülők, csak ő számit, csak az ő igényei és az ő véleménye az egyetlen ami jó. Lassan kezdi ezt átvinni az iskolába is, gondolom feszegeti a határokat a tanároknál, hogy meddig mehet el. Ahogy nőtt, úgy lett egyre rosszabb, egyre nagyobb szája, úgy beszélt vissza egyre jobban. Ezért is kértem itt segítséget, mert én nem tudok gyerekügyben tanácsot adni neki, viszont valamit nagyon lépni kell, mert már olyan hatalma van a szülei fölött, hogy visszafordithatlannak látszik, legalábbis ők ketten már nem tudják kezelni. Volt olyan, amikor addig hisztizett, kiabált amig végül az ő akarata érvényesült, és ezt jól megtanulta a maga javára forditani. Muszáj valamit lépni, olyan mintha egy lázadó tinédzser lenne, de hol van még ő attól! Mi lesz ha abba a korba lép, nem fognak tudni semmit tenni, hogy jó irányba tereljék. Mindig attól fél az ember,hogy egyszer a gyereke rossz társaságba keveredik, de itt talán ő maga lesz a rossz társaság aki a többit viszi magával. Köszönöm a sok segítséget mindenkinek, nagyon kedvesek vagytok, hogy ennyien írtatok és mindenféle lenézés és szitkozódás, veszekedés nélkül :)
131. 3a5c305959 (válaszként erre: 108. - Muraja)
2015. ápr. 10. 16:47
Nem az en gyerekemrol irtam, viszont ha az en gyerekemrol lenne szo akkor sem dicsernem meg miutan tonkretett valamit. Nem akarok olyan embert nevelni aki bulldozerkent pusztit mindent az o kenye- kedvere es csak a sajat erdekeit nezi. Mi tiszteljuk egymast, egymas munkajat es dolgait. A gyerekemet is ebben a szellemben nevelem. Kiserletezni meg felfedezni ugy is lehet hogy kozben nem tiporunk at mason.
130. 6b006fc769 (válaszként erre: 128. - 0084acbe42)
2015. ápr. 10. 16:35
Egyik szülő sem ilyen mással/másokkal esetleg vele? Ez a "jó hogy már nem te mondod meg nekem, hogy ... " ez annyira gyanús. Mintha másolná valakiről. Ahogy a vezérhangyaságot is.
2015. ápr. 10. 15:28
Bocs az elírásokért, dolgozom közben :)
128. 0084acbe42 (válaszként erre: 122. - Fincsi5)
2015. ápr. 10. 15:26
Óvodában rosszalkodott, mint egy fiú. Ellenkezett és lázadt, de szót fogadott. Otthon már nem, otthon már akkor sem fogadott szót. Nem volt annyira problémás gyerek, csak eleven és lázadó. Nem akarta betartani a az óvoda rendjét de ezt csak szóban mondta, "de jó hogy más mondja meg mikor lefeküdnöm aludni, kész vicc" például, de lefeküdt. Vagy ha össze kellett pakolni valamit (amikor a gyerekek pakolták el maguk után a játékokat)akkor a befolyásolhatóbb gyereket rábeszélte, hogy pakoljon el helyette, ne neki kelljen. Olyan bandavezér tipus ha lehet ilyet mondani :) Inkább az iskolában kezdett problémásabb lenni, és most a 2. osztályban lett igazán ilyen, hogy már tettlegesen is (feláll, kimegy stb)lázad. Az iskolában is "bandavezér" tipus, nem tudom máshogy mondani :) Nemrégiben elkezdett verekedni is. Viszont a gyengébbet meg megvédi. A 8.-osok csúfolták egy osztálytársát, ő megvédte, a kislány már sirt, ezen úgy felmérgelte magát h megverte mind a két 8-os gyereket amiért nem hagyták abba a csúfolást. Egyébként együttérző nagyon. Tavaly amikor a kis 2 éves unokatestvér rákos lett, mindig odafigyelt rá, és amikor együtt volt a család (mi sokat együtt, kb ez olyan 15-20) személy, akkor nem számitott h nem ő van a központban. Értem ezalatt, hogy nem rohangált összevissza csak, hogy mindenki rá figyeljen, hanem szépen viselkedett. Tudta, hogy szépen kell játszani, odafigyelve a kislányra, nem rábeszélni a fogócskára meg a különbözö rosszaságokra. Szóval nagyon együttérző és oda is tud figyelni másokra és oda is szokott. Ha máshol jövünk össze, nem náluk ott is eleven, de otthon teljesen elengedi magát. A család többi tagjával nem beszél ennyire lekezelően, csak a szülőkkel, de azért sokszor előjön a flegmaság ha pl azt mondják ne rohangálj az asztal körül (jóhogy nem már te mondod meg nekem mit csináljak stb), de közel sem olyan vészes a helyzet, mint otthon. Szüleivel nagyon lenéző és lekezelő.
127. 4c1a787e8f (válaszként erre: 119. - Zebracsikó)
2015. ápr. 10. 14:59

Persze, így pontos.


De vizsgázni a magántanulót is be kell vinni, olyan nincs, hogy majd én otthon tanítgatom, ahogy én gondolom...erre a Muraja-felvetésre vonatkozott a kitétel.

A magántanuló státuszt meg nem is olyan könnyű megkapni.

Ezt még a Waldorfosok se támogatják.

De általában senki, csak a végső esetben engesélyezik általában. Pont azért, mert nem biztos, hogy a szülőnél lenne a gyerek a legjobb kezekben..

De persze a fiaméknál is van olyan gyerek.

126. 4c1a787e8f (válaszként erre: 121. - 0084acbe42)
2015. ápr. 10. 14:56

Vannak ebben némi autisztikus elemek, némi ADHD-s elemek.

Ide nem csak családterápia kell, hanem alapos kivizsgálás minden területen.

Aztán "mellesleg" családterápia is, de azt talán jobb lenne a "diagnózis", vagy vélemény után, hogy olyan szakember keressenek, aki képben van az esetleges kóddal körülírható probléma terén is.


Mert ott inkább az a cél, hogy a családot úrja összerakják, hogy a megváltozott helyzetben is mindenki megtalálja a helyét.


Az aspik nagy része is iskola elején kap diagnózist. Ezzel nem azt mondom, hogy ő az lenne, de valószínűleg ez azért már nem az "elnevelés" kategória..

125. zebracsikó (válaszként erre: 121. - 0084acbe42)
2015. ápr. 10. 14:50

szabályok: társasjátékban tud jáétszani?

Vagy ott is dühöng, ha lekerül a bábuja vagy megelőzi valaki vagy nem ő nyer?

1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook