Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

"Szeretném tudni, mit forgatnak az emberek a fejükben. Sokkal egyszerűbb lenne a világ, ha kimondanák, amit gondolnak. "

(Darren Shan)

na erre van nekem is egy:

A szeretet ellentéte nem a gyűlölet,

hanem a közöny.És ha gyűlölsz,

akkor még számitok neked,

még kötődünk egymáshoz!

"Szeress vagy utálj, de kímélj meg a közömbösségedtől!"

(Libbie Fudim)

:)))

"Ha egy nő beszél hozzád, azt figyeld mit mond a szeme."

(Victor Hugo)

" Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem. "

( Krúdy Gyula)

" Meg akarlak tartani téged, ezért választom őrödül a megszépítő messzeséget."

by Ady Endre

Tudod arra gondoltam,

tudnék-e örülni,

ha látnám a boldogságodat.

Arra a boldogságra gondolok,

amelyikben nem vagyok.

Tudnék-e boldognak lenni,

veled boldognak lenni

a Te boldogságodtól boldognak lenni,

ha egyszer megpillantanálak,

úgy,

hogy te nem látnál,

vagy nem ismernél meg,

és látnálak kéz a kézben,

mással látnám, hogy boldog vagy.

Nem is tudom.

Pedig boldognak kellene lennem,

hogy a boldogságot,

amit én nem adhatok,

mástól megkaphatod.

És mégis,

miért facsarodik el

a gondolattól is a szívem,

miért csukom be a szemem,

a lelki szemem a kép előtt,

te boldog vagy,

mással vagy boldog.

Önzés,

vagy nem szeretlek eléggé,

hisz az egyik vágyam teljesülne,

hogy boldognak lássalak.

Vagy nem kívánom eléggé?

Csak, ha én is boldog lehetnék,

akkor örülnék a boldogságodnak?

De hát én téged szeretlek.

Miért fájna mégis?

Te boldog vagy, és nekem fáj,

ez olyan összeegyeztethetetlen.

Pedig nem változna semmi,

ahogy eddig is,

tovább is szerethetnélek,

te boldog lennél,

csak nem általam.

Igen, azt hiszem, az fájna.

Nem a boldogságod,

hanem,

hogy én nem adhattam

neked boldogságot,

az fájna,

de talán a boldogságod

hamar megvigasztalna.

Fodor Ákos

Magadnak felelj

Az megrontás, ha

gyönyörre tanítasz, vagy

ha bűntudatra?

Látható-e, mit tesz hozzám éjről éjre az az egyszerű csoda, hogy velem alszik el, mellettem ébred?! Ha ettől megfosztanának, a halálnál rettentőbb történne velem. Nem mondok, nem mondhatok le róla, hacsak nem Ő kéri.

/Vavyan Fable/

A fák, ez jó, igen, kezdjük a fákkal, hogy majdnem ugyanolyanok; így hajnalban. Kevés a fény. Eléggé fázom. Bent alszol. Akihez szólhatnék most, az előtt hallgatok; nem remegek, még ezt a fázást se lássa rajtam. Mondok valamit magamban. Látom a leheletem. Nézem. Ebben a ritkás fényben én is csak majdnem ugyanaz vagyok, félig nyitott szemmel figyelve, hogy alszik minden. A te szemed, lehunyt szemed ott bent, világos, egyszerű, mint ilyenkor az ég. Mint ilyenkor bármi. Rá kéne gyújtani, ezért jöttem ki. Nem. Azért mert nem tudok visszaaludni. És utálok várni. Föl kéne ébresszelek, mondanom kellene, igen, hogy nézd meg a szemem színét, egy darabig hibának éreztem azt is. És nem értem miért kellek neked, elmondanám, most, kezemen az öled szagával, könnyebb lenne mégis. És nem tudom hány ölelés kell, akár csak egy napra, (estig összetartson), szóval, hogy ölelj. Ilyeneket kéne mondanom. Bent alszol. Nézem az ég súlyos színeit a szív felöli oldalon. Dohányzom. Jó így. Bár elég hideg van. Jó, hogy betakartalak.

Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad.

/Simon Márton/

Szerelmet kérni nem lehet, csak ébreszteni, ha pedig ez nem sikerül, semmi értelme könyörögni érte.

/Emma Godoy/

Sírtál, minden éjjel,

könnyeid tengerével,

visszahozni nem tudod már ki messze jár.

Újból átölelnéd,

lennél, aki megvédenéd, mindentõl, mindenkitõl.

Némán elkisérnéd felhõkön át, de az ég kapuját nem lépheted át.

Engedd el, mennie kell,

hiszem Õ a Földnél jobbat érdemel

igy jó, nem éred el

de átölel majd ha jó leszel.

Ne félj a lelke él,

Csak elbújt egy felhő mögé...

Temetek..

Temetem az egyszervolt

holnemvolt varázsát.

Ne mondd, hogy téged

mese még nem vert át.

Temetem a hitet a

jóban és igazban.

Gyertyát gyújtok érte.

Ne hidd, hogy megbántam.

Temetek nevet, arcot,

mosolyok emlékét.

Vastag a páncélom,

holmi szó nem tép szét.

Temetem évek sorát,

s rám hullik a föld.

Bénultan hallgatom,

ahogy a szél üvölt.

Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tűnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb.

Müller Péter

,,Mondd meg nekem a kis dolgok miért fájnak annyira?

Mert sokszor azok bántóbbak, mint a nagyok. A nagyok egyértelműek, egyszerre kapod. A kicsiket meg folyamatosan adagolják."

Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan. (...) Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.

Antoine de Saint-Exupéry

Nehéz egy kőnek semmi másnak lenni,

csak kőnek. Hallgat, nem tud mit tenni,

hagyja, hogy simogassam, zsebre rakjam,

és kénytelen tudomásul venni,

hogy elvigyem magammal, néha pedig

otthon felejtsem. Nem törik össze,

tűri, hogy leejtsem a kőre, vízbe

süllyesszem és halálra keressem.

Az én kövemnek nehezére eshet

éjjel-nappal az enyémnek lenni.