Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Ez volt az utolsó csalódás,
A szív utolsó mámora.
Ady Endre
Az ember könnyen megjegyzi, ki bántotta meg. Sokkal nehezebb - és sokkal szeretettelibb - azt felidézni, mit tanult abból, hogy túlélte ezt a bántást és hogy továbblépett.
Stephanie Dowrick
Gyógyírt keresek, vigasztalást,
szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát...
Valamit, amitől újra vonzó lesz
ez a forrongó, vad világ.
Ezt kell szeretni, ami magával sodor és szétszed, mert ez a mi javunk. Ezeket a kaland nélküli napokat, ezeket az egyforma mozdulatokat, az elveszettnek tűnő időt, a hamis remény elhagyását, az eső utáni lágy estét, a meg nem születendő gyerekeinket, a már soha be nem teljesedő szeretkezésünket, a keresztet, a táskát és a fedőt, ezekkel a fonott virágokkal, a rosszul megfogalmazott panaszokkal és nedves zsebkendőkkel együtt.
/Jean-Michel Maulpoix/
" Legigazibb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek.
És nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek. "
'Egyetlen kaland többet ér, mint ezer egyforma nap, amit kényelemben és jólétben töltök."
Paulo Coelho: Veronika meg akar halni
A belső bíró a legmélyebb pokol fenekére taszít,
amikor azt az érzést kelti benned,
hogy semmit sem érsz.
“Csak mentem Erzsike mellett, és nézegettem az alacsony házakat az utca két oldalán, és arra gondoltam: nálunk nagyobb házakban laknak az emberek. Meg is mondtam ezt Erzsikének, mire nagyapa hátrafordult, rám nézett, s még ma is hallom a hangját, ahogy mondta: “a szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.”
Wass Albert
" Nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. "
Paulo Coelho
nekem minden nap más:
a mai:
"és megfájdul a gyomor, a tartalmatlan mától, vagy épp a tegnap tartamától..."
Hideg van. Szürke ég.
Egymáshoz bújó, fázós fellegek.
A Nap hivatalos ügyben
tárgyalásra ment.
Ülök a szobában.
Két deci forró szeretetre vágyom.
A lélek túlélni tanul,
lapul, idomul.
Mindent bevet,
vaskos tréfákon vígad,
jóságra legyint,
liheg trendektől
nyűgözötten,
de bezárja szirmait.
A válaszokat magadban találod.
Az élet kérdéseire magadban lelhetsz feleletet.
Nincs más dolgod, mint nézni, hallgatni és bízni.
Élek megint .
- Érzem, mert szenvedek...
Madách Imre
Tornay András : Így akarok élni - így akarok halni
megmosva
megtisztulva
megbocsátva
megtalálva
újrakezdve
felfedezve
tenyeredben
jól elrejtve
" Én egyre vágynék:
förtelmest zuhanni
S mégis élve semmisülni,
vágyni, élni és kapni" Ady.
A folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A folyó partján ültem, és sírtam. Éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem,az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.
Pauolo Coelho
Fodor Ákos
Állásfoglalás
Véleményem? hó-
pehelynek, esőcseppről?
- Hullunk, csak másképp.
Fodor Ákos
Középpont
most minősíthetetlenül szeretlek.
Ahogy talán a gyerekek,
ahogy talán az állatok
vehetnek részt. Távlattalanul,
boldogan.
Tudok élni nélküle. De nem szeretek.
Fodor Ákos
Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre.
Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben.
Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket.
Zilahy Lajos
Nem merek megállni gondolkodni, mert ha megtenném,
nem tudnám, hogy induljak el megint.
Nem csupán szerettelek....
...szerettem azt, ahogy Te szerettél engem.